Friss Ujság, 1936. május (41. évfolyam, 100-125. szám)
1936-05-01 / 100. szám
1936 május 1, péntek FRISS ÚJSÁG A biztosító társaságok pénzén rendezzék a magyar Phönix ügyét A biztosítottak nem károsodhatnak A képviselőház szerdai ülésén a pénzügyminiszter feltárta a Phönix-botrány körül támadt magyar helyzetet. Előadásából az a szomorú terv tűnik ki, hogy az egyelőre még bizonytalan számú milliókra menő hiány magákat a biztosítottakat is meg fogja károsítani. Amikor a Phönix túlzott propagandájával a biztosítottak nagyrészét a maga körébe vonta, a veszteséggel fenyegető veszedelmet az ország lakosságának jelentékeny részére hárította. Amikor ilyen sok ember anyagi érdeke van veszélyeztetve, ez már nem magánügy. Fontos közérdek, hogy az ezreket és ezreket, akiknek legnagyobb része természetesen igen szerény jövedelmű kisember, meg kell védeni minden károsodás ellen. A tanácskozások folynak mindenfelé, a biztosítottak egyre türelmetlenebbül várják a megnyugtató megoldást, de onnan, ahonnan leginkább kellene jönni a megnyugtatásnak, az intézkedésnek, egy árva szó sem hangzik a biztosítottak felé. A biztosító társaságok mélyen hallgatnak, mintha őket egyáltalán nem érdekelné a Phönix ügye, vagy mintha csak lesben volnának, várva az összeomlást, vagy a dolgoknak olyan fordulatát, amely az ő szűkkörű üzleti érdekeiknek megfelel. Hát ez nem jól van így. Legelsősorban a biztositó társaságoknak kötelességük a bajbajutott vállalat megsegítése, nemcsak az összetartás alapján, hanem azért is, mert ha egy széles üzletköri vállalat a biztosítottak ezreit megkárosítja, akkor a közvéleményben teljesen jogosult bizalmatlanság támad általában minden biztosítás és biztosító vállalat iránt. És az emberek majd vissza fognak riadni attól, hogy évek hosszú során át a szájuktól elvont filléreket odaadják egy vállalatnak abban a reményben, hogy majd annak idején megkapják az ígért összeget. Ha a biztosító társaságok saját jól felfogott érdekükből és a biztosítottak iránti erkölcsi felfogásból nem tudnak arra az elhatározásra jutni, hogy a milliós vagyonok megszerzése után némi áldozatot is hozzanak magának a biztosítás eszméjének és intézményének oltárán, akkor előáll a kormány számára a helyzet, hogy erre a kötelességre figyelmeztesse, sőt e kötelesség teljesítésére szorítsa is a vállalatokat. A kormány kezébe vette a Phönix-ügy rendezését, de nem elég az, hogy gondnokul kirendelte a Pénzintézeti Központot, mert a helyzet tisztázására, az ügyek rendezésére mindenekelőtt pénz kell. Ezt a pénzt pedig nem adhatja az állam, mert az adózó közönséget nem lehet megterhelni egy bajba jutott intézet rendezésének költségeivel, de a£in lehet úgy sem tisztázni a helyzetet, hogy a biztosítottak az őket jogosan megillető összegekből bármit is elveszítsenek. Ennek a rendezésnek anyagi eszközét a biztosító intézetek teremtsék elő, (az osztrák vállalatok már 3 milliót jegyeztek az osztrák Phönix rendezésére), erre kötelezi őket a múlt, amely sokmilliós jövedelmet adott nekik és kötelezi a jövő, amely nagyon sötétté válhatik számukra, hogyha ezt a kötelességüket nem teljesítik. Nem ok nélkül hangzott fel a képviselőház ülésén is a biztosítás államosításának követelése. Ha bebizonyosodik az, hogy a magánvállalatok működése mellett a biztosítottak mindig ki vannak téve a károsodás veszélyének, akkor nincs más megoldás, mint a biztosítás ügyének állami kezelésbe vétele. Ausztriában csak schillingre lehet életbiztosítást kötni Az osztrák kormány rendeletet adott ki, amely szerint életbiztosítási szerződéseket ezentúl csak schillingre lehet kötni, sem aranyban, sem idegen valutában való kifizetéseket nem lehet életbiztosítási szerződésbe foglalni. Sőt a Phönix összes kötvényeit, amelyek aranyra, vagy idegen valutára szólnak, schillingre, vagy aranyra változtatják át. Megalakult az Osztrák Biztosító Részvénytársaság 12,4 millió alaptőkével az osztrák Phönix üzleteinek átvételére. Az alaptőkéhez Bécs városa 5 millióval, a Generáli 2 millióval, a magánbiztosító intézetek 3 millióval, a Kreditanstalt és Kreditinstitut Pa millióval járultak hozzá. A Phönix-botrány miatt Schönburg-Hartenstein herceg vezérezredest is felszólították, hogy mondjon le államtanácsosi állásáról. A herceg levelet írt Schuschnigg kancellárhoz, amelyben közölte, hogy tábornoki becsületügyi eljárást kért maga ellen annak megállapítására, hogy vétett-e a tiszti becsület ellen. Elpusztított a tűz egy falut Németországban, a Feketeerdőben, Tuuau falu a lángok martaléka lett. Mellbeszúrta a bűvészt delejes álmában a médium Nem hibás, parancsra cselekedett — vallotta a súlyos sebesült hipnotizőr Rácz-Slobincz János bűvész és hipnotizőr Izsákon vendégszerepelt. Előadása előtt szétnézett a községben és alkalmas médiumot keresett, akin bemutathatja delejező tudományát. Talált is egy 18 éves fiatal legényt, akivel megbeszélte, hogy az ipartestület nagytermében este rendezendő előadás alatt a nézőtéren helyet foglal és csak az ő felleívására jelentkezik. Este megkezdődött az előadás. A felszólításra előlépett a legény. Azt a bűvészmutatványt akarták megjeleníteni, hogy a bűvész a médium kezébe ad egy kést, belemagyarázza, hogy ő az ellensége, amikor azonban már éppen belé akarja döfni a kést, akkor új parancsot kap. Meg kell állítania útjában a kést, a legény karja fölemelve megmerevedik. A kés nem moccan. Nagy izgalom volt a nézőtéren, amikor a hipnotizőr kezdte „megdolgozni" médiumát, akinek az arca haragosra változott, vadul kapta fel a kést és rohant Ráez- Robinet felé, aki nyugodtan várta. A legény karja lendült, a félúton egy pillanatra meg is állt, majd markolatig döfte a kést a bűvész mellébe, aki eszméletlenül esett össze. A legény kihúzta a kést a sebből, eredeti állásába merevedve várta a hipnotizáló további parancsát. Az ügyben megindult a vizsgálat. A fiatalkorú legény a csendőrségen azt vallotta, hogy nem emlékszik semmire. A bűvész hipnotizálta, úgy érezte, hogy meg kell ölnie. A sebesült Rácz-Robinet István is azt vallotta, hogy a legény nem hibáztatható. Ő delejezte meg, parancsára szúrt és ő a szúrást megállító parancsnál már nem tudott uralkodni a legény akaratán, aki az első parancsnak mindvégig engedelmeskedett és leszúrta őt. Beismeri, hogy félreugorhatott volna a szúrás elől, de bízott benne, hogy mint máskor, most is sikerül a mutatvány. Nagyobb dolgokat is sikerült már bemutatnia. A kecskeméti járásbíróság a vallomások után elejtette a vádat a fiatalkorú médium ellen, a bűvész pedig megfogadta, hogy kevésbé veszedelmes mutatványokba kezd. 3 Eladta a más gyermekét Váratlan fordulat egy törvényszéki tárgyaláson Özvegy Marton Józsefnét gondatlanságból okozott emberölés vétségével vádolta az ügyészség. A vádirat szerint Marton Józsefné a hozzá tartásra kiadott Borbély Ferenc László 7 hónapos gyermeket az elmúlt év augusztus 3-án az éléskamrába tette ki egy kosárban. A gyermek éjszaka magára húzta a takaróját, amely alatt reggelre megfulladt. Mártonná ijedtében a kisgyermek holttestét papírba csomagolta és a Dunába dobta. A törvényszék előtt Martonné azzal védekezett, hogy albérlői miatt tette ki a gondjára bízott csecsemőt. Máskor is megtörtént, hogy ott helyezte el. A kérdéses napon sem gondolt arra, hogy veszéllyel járhat a gyermek bűntartózkodása. A törvényszék előtt a kisgyergyermek anyja, Borbély Margit háztartási alkalmazott egyre azt ismételte, hogy gyermeke él, mert Martonné több alkalommal tárgyalt egy nővel a kisgyermek örökbefogadásáról. Jeney Aladár ügyészségi alelnök ekkor éles szavakkal fordult Marton Józsefnéhez: — Mondja meg az igazat, ha igaz az anya állítása és maga mégis tagad, súlyos büntetést kap. Az özvegy erre sírásban tört ki és idegesen kezdett kezével kapkodni. — Hazudtam! — kiáltotta zokogva. — A kis Borbély Ferenc valóban él, eladtam egy asszonynak 10 pengőért. Az asszony többet is ígért, de hiába vártam, azóta sem láttam. — Hogy hívták az örökbefogadót? — kérdezte az elnök. — Nem tudom, nem mondta meg — válaszolt Martonné. — Úgy eltűnt, hogy többé hírt sem hallottam róla. A törvényszék az ügyészségi alelnök indítványára a tárgyalást elnapolta és új nyomozást rendelt el a váratlan fordulatot vett bűnügyben. Gyermek a jövő, szeressük a gyermekeket Gyermekhét május 3—10