Független Magyarország, 1905. február (4. évfolyam, 1033-1060. szám)
1905-02-26 / 1058. szám
1905. február 26. FÜGGETLENT MAGYARORSZÁG XX Színház és művészet. Olgyay Ferenc, Budapest, február 25. Kissé gyors tempóban kapjuk mostanában az u. n. kollektív kiállításokat. S a reminiscencióktól szinte alig birunk megszabadulni. A színes, szinpompás Szinyei után, a szürke, napsugaraktól tartózkodó Olgyay. Nem rajtunk múlik, hogy önkénytelenül eszünkbe jutnak a csodaszép, üdeségükben pompázó Mersék ... Úgy szerettük, úgy élveztük őket teli szívvel, magyaros büszkeséggel.. Ám Olgyay is egészen a mienk. Szolnok adta vissza nekünk. A Pettenkofen Szolnokja, u. a. a darab telivér magyar föld, mely az osztrák katonát is magyaros inspirációkkal telítette ... Nem Szolnokon múlt, hogy a Pettenkofen festette apróságokon ott ült az a bántó, nekünk ismeretlen fekete- sárga tónus. Olgyay Ferencet Szolnok avatta számottevő művészszé a magyar művészettörténetem számára. Pályáját, mint hazánkfiai közül számosan, idegen befolyás alatt kezdette. De Szolnokon volt ideje aztán a 4 évig münchenit befolyást kiheverni és elfelejteni. Eltekintve legelő festési kísérletétől, 1901 az első év, mely a tárlaton szerepel. Szolnokon való megtelepedése meg az 1902-re tehető. S Szolnok, ez az isten áldott szinmagyar rög, hogyan átalakította szinérzékét, s a Münchenből hazahozott akadémiai keménységeket. — Nyilván nem is máról holnapra történt, hogy meglátta, megérezte, megfestette s át is érezte a magyar Alföld, a fagyva partnak, a szőke Tiszának magyaros poézisét. Csakis igy és ezután születhettek meg azok az édes, behizelgően kedves, áttetsző, ezüstös szürke tónusok, melyek a magyar föld folyókövezte vizpárás, ködös megnyilatkozásai. Itt semmi sem egyhangú és unalmas, hiszen a mi édes magyar földünk megfestett visszhangjai színekben, csupa édes, ismert, sokszor látott, átérzett lelki délibáb, a mi természetimádó magyar szívünk számára. Mennyi elrejtett báj, mennyi édes finomság van ezekben az ezüstös szürkületekben, s milyen kedves melankólia a napsugár nélküli páratelt levegőben. Hogyan vibrál, mozog, melegít ez a színmagyar visszhang . . • S milyen tőrülmetszett magyar ábránd készül kezei alatt, ha kedvelt «hold»-ját is oda viheti a képre . . . Szinte eszünkbe jutnak Csokonai szavai: «sápadt hold szelíd világa, te légy kínom bizonysága . . .» vagy Petőfi: «fürdik a holdvilág az éj tengerében» című kedves danája, ha a holdas magyar képeket nézzük . . . Csakúgy ébresztgetik lelkünkben a szebbnél szebb magyar dalokat Olgyay képei, szinte ott ül az ő magyar levegőjében a magyar zene, a magyar dal sajátos ritmusa. S ha itt-ott szertelenségig is megven a traviolett sugaraival, (17 sz.) nyilván a napsütés látszólag kerüléséből magyarázható rutin hiány s a kompementár színek közelhozása okozói ennes. Az emberi szem épen emberi csupán s a kimerült szem komplementár színei nem vászonra valók, mert a fáradt szem nyugvó pontjai, élettani értelemben. S a képet szemlélő laikus ritkán lát annyit s néz meg valamit olyan behatóan, hogy a kiegészítő színek szükséges látszatát megmérné! A Kukorica föld (43), a Tisza (14), a Holón (11), a Holdkelte ( 12), a poetikus Este a lápon (61), az Est (63), igazán érdekes, szürkeségük mellett is színes, szép darabok. Sajátos lágyan, érdekes technikával kezeli Ogvay a temperát, e tekintetben nem is egy hamar múlja felül valaki művészeink közül. S a szolnokmegyei, jászsági parasztképek csakúgy kívánják is az ilyetén lágy , mégis erőteljes, széles kezelést. A tempera-technika szépen tanulmányozható a «Hidon» című (11. sz.) színes, Hangulatos képén. Olgyay Ferenc művészete még messze jár a megállapodástól. Szívesen elismerjük haladását, hamisitlatlan fajszeretetét s rajongó magyarságát. De sokat-sokat kell még tanulnia, hogy felküzdje magát azon modern magyar művészek sorába, hová Ernszt Lajos igazgató fáratságot nem ismerő ügybuzgalmából került ki a Nemzeti Szalon tagjai számára mindig és mindenkor érdekeset, tanulságosat keres, s kiben a fiatal festő-nemzedék egyik legönzetlenebb s leglelkesebb barátját üdvözölheti. Dr. Rottenbiller Ödön. (*) Yvette Oulibert. A maga nemében páratlan francia művésznő ma esti második hangversenye sem siker, sem látogatottság tekintetében nem maradt az első mögött. Yvete Guillert már magának a dobogón való megjelenésével magához bilincselte, elragadta a publikumot. Pompadour korabeli selyem ruhájában, fehér parókával a fején, igaz francia művészettel, könnyedséggel énekelte a XV. Lajos korabeli chansonokat. A «Légende bretonne» és a «Babet et Cadet« című dalocskákban igazi humorát csillogtatta. Finom diszkrécióval siklott át az erősebb passusokon. Bájos mosolyával, ügyes mozdulataival a könnyűvérű francia nőt mutatta be nekünk, mimikája pedig csodásan beszédes: ha nem is énekelne, akkor is megértenénk mindent. Kevésbé tetszett nekünk a »La mort de Jean Renaud« című dal. Végre is Yvette egyéniségéhez nem igen illik komoly színezetű chanson. A közönség azonban a dalocskát is elismeréssel fogadta. A Crinoline korabeli chansonok közül Beranger «Ma grandmere» című verse tetszett legjobban. A programm többi számait a párisi Société de Concerts des Instruments Anciens egynéhány tagjának közreműködése töltötte be. Régi hangszereiken Montecair, Jilarais és Mozart egy-egy darabját játszották igaz művészettel és nagy tudással. Öszhang, precizitás jellemzi játékukat. A társaságban különösen a Casadeus házaspár tűnt ki. Casadeus viola di gambájából lágy érzéssel teli hangókat hozott ki. Yvettet Pompadour dalaiban Delcourt kisasszony kísérte klavi-cimbalmon. Nanny úr három húros contre-basse hangszerén egy solot adott elő meglepő virtuozitással. Yvettenek igaz ünneplésben volt része. A Royal nagytermét zsúfolásig megtöltő előkelő közönség addig nem távozott el, míg a művésznő két ráadással meg nem toldotta műsorát. (r. b.) (*) Opera. Mária c mű három felvonásos eredeti dalmű, melynek zenéjét Szendy és Szabados, szövegét pedig Béri (Moravcsik) Ernő fra, kedden, e hó 28-án kerül színre először. A dalmű szereposztása a következő: I. István király—Dalnoki Viktor, Pázmán főúr—Mihályi Ferenc, Mária, Pázmán leánya—V. Krammer Teréz, Anastasius pannonhalmi apát—Szendrői Lajos, Orbán szerzetes— Kornai Richárd, várnagy—Ngy Bernát, Bálint— Pichler Emmer, Tarján pogányvezér—Boernicsek Gyula, Táltos —Ney Dávid, Csilla, Koppány leánya— Diósona Berta, Kaldor hadnagy—Takács Mihály. (* Dalest Az »Ébredés Dalkör« sikerült dalestet rendezett ma az ügyvédi kamara dísztermében. A szén műsornak mindenkép értékes száma egy szavalat volt, amelyet Balázs Olga adott elő. Azt nyomtatják a programipon a neve mellé, hogy »a Népszínház művésznője«, és hallván hatalmas drámai erejű deklamáczióját, joggal csodálkozhatott az est publikuma azon a színházi logikán, amely elhanyagolja az ilyen talentumot. Dr. Falk Zsigmondnak »Nászünnepen« című hangulatos keringője szépen érvényesült a kar precíz előadásában, de általában meleg siker követte a műsor mindegyik számát. (*) Király Színház: A hét minden estéjén a «János vitéz»-t adják. A nagyhatású darab március elsejével diadalmas pályafutásának az ötödik hónapjába indul. Századik előadásán túl is csorbítatlan vonzóerővel tölti meg minden alkalommal a nézőteret. A daljáték így megszakítás nélkül fogja megérni ötödik jubileumát, elmszerepét természetesen mindenkor Fedák Sári játssza. A jövő hét vasárnapján délutáni előadásul a «Kati bácsi» kerül színre, amelyet az Urániában nagy sikerrel játszott a Király Színház társulata s amelyet a Király Színházban is telt ház kacagott végig. A Kati bácsi délutáni előadásán mérsékeltek a helyárak. (*) A »mulató istenek« jubileuma. A Magyar Színházban a most következő héten is Lehár Ferenc gyönyörű zenéjű operettje, a »Mulató istenek« tölti be a műsort s egyfolytában jut el a huszonötödik előadásig, amely 6-án, hétfőn lesz. A jubiláns előadáson Lehár Ferenc fog dirigálni, akit tegnap Brünnben ünnepeltek »Tatjána« című új operájának nagy sikerű bemutatója alkalmából. (*) Ex-lex: A Magyar Színház márciusra »Ex-lex« címen látványos revüet mutat be, amely hat képből áll s a színház egész személyzetén kívül még külön e célra szerződtetett harminc új szereplőt foglalkoztat. A darabot Rajna Ferenc írta, a zenét Bkéssy Ferenc állította össze. A táncok betanítását, igazgatójának külön engedelmével, Smeraldi Cézár, az Opera balletmestere végzi. Az »Ex-lex« bemutatóját még nem állapíthatták meg. • (*) Külföldi műérök Budapesten. Az utóbbi időben mind gyakrabban keresik fel fővárosunkat külföldi tudósok és műértők, hogy művészeti gyűjteményeinket tanulmányozzák. Legutóbb a müncheni és a drezdai képtárak igazgatói jártak itt s a kultuszminisztérium művészeti szakosztálya tagjainak vezetésével megtekintették az Országos Képtárt, a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti és az Iparművészeti Múzeum gyűjteményeit, valamint a Lotz-kiállítást. (*) Filharmóniai hangverseny. A kilencedik filharmóniai hangverseny szerdán, március 1-én, este fél nyolc órakor lesz a Vigadóban Kerner István vezetése alatt, Beregi Oszkár, a Nemzeti Színház tagjának és Hubay Jenő, az Országos m. k. Zeneakadémia tanárának közreműködésével. Műsora : 1. Dukas : »A Bűvészinas» (először); 2. Hubays II. hegedűverseny (először); 3. Schillinger: «A Boszorkány Dala» (először.) Költemény Wudenbruchtól Ábrányi Emil fordításában, szavalja Beregi Oszkár; 4. Beethoven: VII. szimfónia. (*) Vizsgálati előadás. Óriási közönség nem csökkenő érdeklődése mellett került ma színre a Király Színházban, a Rákosi-iskola vizsgálati előadásául Herczeg Ferenc vígjátéka, a Gyurkovics lányok. A közönségnek ez az óriási érdeklődése már maga elég dicsérete az iskolának, mert azt bizonyítja, hogy a közönség ott keresi leginkább a talantumokat, és ez a várakozás ismét csak az iskola mellett szól. A mai vizsgálati előadáson legnagyobb sikere Budák Jucinak volt, aki elragadó bájjal és izzó temperamentummal játszotta Gyurkovics Mícit. Ő az iskolának ezidőszerinti szarja. Pompás bonvivantnak ígérkezik Gyenis, Horkay Feri személyesítője, gyönyörű színpadi alak Sárosi, komikus tehetség Tárnás, ügyes és kedves színész Kálni István. Megemlítést érdemelnek még az ezredes személyesítője, Hoross, továbbá a három nagyobbik Gyurkovics kisasszony: Keczel, Pomikálszki és Nagy. A közönség lelkes tapssal szólította a lámpák elé az összes növendékeket, leghangosabban az iskola kitűnő tanárnőjét, Rákosi Szidit. (*) A Koldusdiák. A jövő hét péntekjén, márc. 3-án, egyik régente nagy diadallal látott operettedét Millöcker »Koldusdiák«-ját eleveníti föl a Népszínház, mely utolsó ízben 1888. január 2-án volt műsoron. A reprizen a főszerepeket a következők játszók : Hegyi Aranka (Palmatica), Székely Irén (Laura), Petrás Sára (Branislava), Kovács Mihály (Obendorf), Harmath Béna (Richthofen), Kiss Mihály (Bogumil), Komlósi Emma (Simon), Raskó Géza (Jamianicki) és Újvári (Euterich).*) Népszínház. Hétfőn és szerdán a bájos Hűvösoperette, a »Két Rippolit« kerül előadásra, kedden és csütörtökön este, meg vasárnap délután »A granadai vőlegény«, pénteken és szombaton a »Koldusdiák«, jövő vasárnap este pedig »A falu roszsza«. (*) Hangversenyek. Barbi Alice egyetlen dalestéje hétfőn, március 20-án lesz a Royal-szállóban és mint értesülünk erre az alkalomra teljesen új, itten még nem énekelt dalokat fog előadni. Jegyek erre a dalestére kizárólag a «Harmónia» zenemű- és zongorakereskedésben váci utca 20. sz. kaphatók. — Pablo de Sarasaié ma este érkezik Marx-Goldschmiedné kíséretében Párisból Budapestre, ahol hétfőn tartja meg egyetlen hangversenyét a Royal-teremben. A két világhírű művész estélyére már csak néhány jegy maradt fenn, Méry Béla zeneműkereskedésében. Székely Arnold zongoraművész, aki a legutóbbi «Műbarátok» hangversenyén közreműködött és művészies játékával zajos sikert aratott, hétfőn, március 13-án este fél nyolc órakor a Royal-szálló termében zongoraestét rendez Gábor József, a m. kir. operaház tagja közreműködésével. Jegyek a «Harmóniá»-ban kaphatók.