Függetlenség, 1905. december (18. évfolyam, 64-80. szám)
1905-12-03 / 64. szám
2. oldal. FÜGGETLENSÉG Városi közgyűlés. Kecskemét város törvényhatósági bizottsága f. hó 29-én szerdán délelőtt tartotta november havi rendes közgyűlését Kada Elek polgármester elnöklete mellett. A lefolyt hó közigazgatási mozzanatairól szóló jelentést Papp György első aljegyző referálta. Wéber Ede a jelentés kapcsán indítványozta, hogy azok nevei, akik a törvénytelen kormány céljainak erősíté- s sére az. évi november hó 20-án kelt közgyűlési tiltó határozat után is fizetik önkéntesen a meg nem szavazottt adót, a hivatalos lapban tétessenek közzé s úgy bélyegeztessenek meg az utókor emlékezetének Indítványa Héjjas István hozzászólása után elfogadtatott. Ezután Kecskeméti Vilmos biz. tag terjesztette elő következő indítványát : „Az alkotmányellenes és törvénytelen kormány erőszakosságai, ősi alkotmányunk ellen intézett merényletei nem ismernek határt. Kíméletlenül gáizol a törvényekben, sőt a személy- és vagyonbiztonságot is veszélyezteti immár a csendőrség és rendőrség fegyvereinek jogtalan, de az emberiességbe és tisztességbe is ütköző felhasználásával. Odajutottunk, hogy törvényeink nem védelmezhetnek meg bennünket többé azok túlkapásaival szemben, akik épen e törvények tiszteletben tartatására volnának hivatva. Elérkezett a szomorú időszak, amidőn nekünk, polgároknak kell megvédelmeznünk a törvényt. E helyzettel számolva fokozottabb mértékben hárul reánk a kötelesség, hogy gondoskodjunk arról, miszerint ez alkotmánytipró kormány rendelkezéséből radikális erővel kiragadjunk minden anyagi és karhatalmi eszközt, mely hivatalban maradását és további tör- i vénytelenségeit elősegítené, lehetővé tenné. Újoncot nem adunk ennek a kormánynak. Az ez évre szóló adó megszavazva nincs, az 1867. évi X. t. c. értelmében tehát a meg nem aján ; lott és állapított adót kivetni és behaj- t tatni nem lehet s igy egy meg nem szavazott adót beszedni, pláne még saját céljaira fordítani nincs joga semmiféle kormánynak, de különösképen nincs ezen imparlamentáris kormánynak. Minthogy pedig ez a kormány már az önkéntesen befizetett és takarékbetéti kezelésre utasított és eltulajdonította fenyegetésekkel, sőt tényleg is alkalmazott erőszakkal, ezennel indítványozom . Mondja ki a törvényhatósági bizottság közgyűlése, hogy az indítvány határozattá emelése napjától (1905. évi november hó 29.-től) kezdve eltiltja a városi adópénztárt bármily akár az 1905, akár az 1906. évre fizetendő adó elfogadásától s utasítja a tisztviselői kart, hogy e közgyűlési határozatnak minden illetéktelen kormány beavatkozással szemben is érvényt szerezzen.“ Az indítványhoz elsőnek Kada polgármester szólott hozzá, aki arra való tekintettel, hogy az ügyrend, illetve a szervezeti szabályrendelet 17. szakasza értelmében ez indítvány tárgyában — november 20-iki határozat után — 3 hónapon belül új határozat nem hozható, — kérte az indítvány benyújtóját, hogy vonja vissza indítványát. Kecskeméti Vilmos a polgármester kérésével szemben is kénytelen fenntartani indítványát, mert az lényegileg nem érinti a nov. 20-iki határozatot, csupán a kivitel formájában tér el tőle, amenynyiben tudniillik az erőszak ellenében hathatósabb védekezést helyez kilátásba. Sándor István főjegyző szerint az indítvány ellentétben áll a november 20-iki határozattal s ez alapon kéri az indítvány visszavonását. Kecskeméti Vilmos kifejti, hogy indítványa nem áll ellentétben a november 20 iki határozattal, hanem csak kiegészíti azt. Fenntartja indítványát. Szappanos István pártolja az indítványt. Dr. Iványosi Szabó László szerint jogilag is megállhat az indítvány s bár csak birtokon kívül emelhető határozattá, mégis hozzájárul, hogy ezzel is demonstráljunk a törvénytelen kormány ellen. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta Kecskeméti Vilmos indítványát. Kada polgármester kijelentette, hogy a határozat ellenében érvényesíteni fogja felirati jogát. Következett Wéber Ede biz. tag indítványa : „Mondja ki a közgyűlés, hogy a törvényhatóság területéről behívott póttartalékosoknak visszahagyott családtagjaira a városi tanács gondot fog fordítani és amennyiben a családfenntartó eltávozása és katonai szolgálatra kényszerítése által a család valamely szükséget szenvedne, azt a város közönsége a kellő anyagi segélyben részesíti és ezen határozat végrehajtásával a városi tanácsot bízza meg.“ Sándor István főjegyző a tanács nevében hozzájárul az indítványhoz, amely egyhangúlag elfogadtatott. A következő tárgy a Guilleaume de Tage fiumei francia konzul részére kiadott működtetési engedélyről szóló miniszteri értesítés, melyet a közgyűlés tudomásul vett. Következett a belügyi ügyvezető leirata, melyben értesíti a város közönségét, hogy Laszberg Rudolf gróf győri főispán megbizatott a beteg Tally István kinevezett pestmegyei és kecskeméti főispán helyettesítésével. Dr. Iványosi Szabó László sűrű helyesléssel kisért, alaposan megindulott volna eszébe, ijedten bámult néhány percig férjére és minden szavát külön hangsúlyozva igy szólt: Vasziska, meg fogom mondani neked, hogy micsoda erdölcstelen asszonyok léteznek ott. Milyen erkölcstelenek ! Nem az egyszerű középosztályból valók, hanem az arisztokráciából, a finom dámák ! Saját szememnek is alig hittem és nem fogom elfeledni soha ! Lehetséges, hogy valaki annyira megfeledkezik magáról, hogy j ó, Vaszilka, nem is akarok erről beszélni Képzeld csak, az útitársnőm, olyan csinos férje és két gyermeke van, a tisztességes társadalomhoz tartozik, mindig a szentet adja és — hirtelen, a többit gondolhatod. De, atyuska, ugy , ez köztünk marad? Becsületszavadra! — Mit gondolsz felőlem ? Természetesen senkinek sem fogok szólani erről. — A becsületszavadra! Tehát hallgas ide ! Ez a Pjetrovna Julia egyik napon kirándult a hegyek közé. Gyönyörű idő volt. Elől lovagolt Ja vezetőjével és kissé hátrább követtem őket. Amikor mikor megtettünk három vagy négy mértföldnyi utat, Julia hirtelen felsikoltott, érted, Vasziska ? és a szívéhez kapott. A tatár átkarolta derekát, a különben lebukott volna. A vezetőmmel hozzáléptem. — Mi történt ? — Ó, meghalok, — kiáltotta — roszszul vagyok ! Nem tudok tovább menni! Nagyon megijedtem. — Akkor visszakisérlek — mondottam. — Nem, Natália, — szólott — nem tudok visszamenni. Ha még egyet lépek, rögtön meghalok. És könyörgött, rimánkodott, hogy menjek vissza a városba és hozzak cseppeket neki. — Várj csak, nem értlek, — szólott a férje és megsimogatta fejét — előbb azt mondtad, hogy a tatárokat csak messziről láttad és most a saját vezetődről beszéltél., — Ó, te belekapaszkodol a szavaimba — felelte az asszony kissé zavartan s homlokát összeráncolta. — Nem kapaszkodok beléd, de . . . miért mesélsz valótlanságokat ? Hű tatárral kisértetted magad? Bánja a tatár! De mire valók ezek az ostoba kifogások ? — Nevetséges ember vagy, — kiáltotta az asszonyka ingerülten. — Féltékenykedni egy tatárra! Szeretném tudni, hogyan tudnál boldogulni vezető nélkül a hegyeken ? Hallgass, ez így van . . . — Természetesen. — Nem kell rögtön oly gúnyosan mosolyogni. Nem vagyok Julia, nem védelmezem őt, de én ... Ha nem is adom a szentet, de nem feledkeztem meg magamról ... A vezetőmnek nem volt bátorsága. Nem ám! Julia mellett órákig ült Mametul, de nálam ez nem fordul elő. Ha tizenegyet ütött az óra, megparancsoltam : „Szuliman, távozzék rögtön ! ■ És az ostoba tatár eltávozott. Mert félt tőlem. Hahaha! A szeme koromfekete volt, tatár ábrázata pedig buta és nevetséges volt,. de tőlem remegett is ! — Képzelem, — morogta a férje. — Ostobaság, Vaszilka. Tudom, hogy minő rosszakat gondolsz felőlem, de biztosítlak: velem nem történt meg ilyesmi a kirándulások alkalmával. Csak róla szóltam : „Szuliman, mögöttem lovagolj !“ És már utánam kullogott ... Neked nem szabad megfeledkezned arról, hogy te csak ostoba tatár vagy és hogy én egy államtanácsos felesége vagyok. 63. szára.