Függetlenség, 1881. január (2. évfolyam, 1-30. szám)
1881-01-01 / 1. szám
.Budapest, 1881. — Második évfolyam.Hb, 1. szám. Szerkesztői iroda és kiadó hivatal Budapest, IV. koronaherczeg-utcza 5. n. Csak bérmentes leveleket fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR : Vidékre postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Egész évre........................................16 frt Félévre...............................................8 frt Negyedévre...................................4 frt Egy horra..........................1 frt 40 kr. Egyes számára: 5 kr.FÜGGETLENSÉGE POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. <L*IV Szombat, január 1. Szerkesztői Iroda és kiadóhivatal Budapest, IV. koronaherczeg-utcza 3. ez Előfizetési pénzek, hirdetések, nyiltterek a kiadóhivatalba czimzendők A lap czikkét és az utczát pontosan megjelölni kérjük. KE ifzetéseket és nyilttereket árszabály szerint fölvesz a kiadóhivatal Boldog uj évet. Őai szokás, ősi jó szokás volt a kívánság: boldog uj évet. Kivetkőztette a nyomor ezt is ősi szép jellegéből, s most ott jár emberek száján, mint érdek, amely megköveteli, hogy beváltsák bankóra, vagy aprópénzre. Pedig milyen jól esik, szívből, őszintén, érdek nélkül hallani: boldog új évet. Szinte elfeledjük a sok rosszat, s a visszaemlékezések helyén feltámad a remény, amely vigasztal és biztat, hogy a nemzetre is virrad boldogabb új évnél boldogabb jövendő. Nagyon, de nagyon ránk férne már a boldogabb év, csak oly gúnyosan ne mosolyogná meg a sors e kívánságot, mintha mondani akarná : minden nemzet saját sorsának kovácsa, rajtatok áll, csináljatok magatoknak boldogabb új évet. Úgy van! Annak a sok bajnak és hiánynak, amelyek oly kívánatossá teszik a boldogabb uj évet, az a nemzet maga az oka, amely oly emberek által kovácsoltatja szerencséjét, akik csak bajt és veszedelmet kovácsolnak. A puszta jó kívánság, „boldogabb uj évet!“ soha se fogja bedugni bajaink forrásait. E kívánságnak nem szabad puszta kívánságnak lenni, hanem csak rugónak, amely a boldogság útjának előkészítésére sarkal. E kívánság ne legyen puszta kívánság, melyet a mindennapnak létért való küzdelme elfeledtet, hanem legyen emlékeztető, legyen igyekezeteinknek sarkantyúja, hogy végre legyőzhessük elleneinket, bedughassuk bajaink forrását. Legyen folytonos intőszavunk, mely ne engedjen csüggedni azon küzdelemben, melynek eredményéhez úgy az egyes, mint az összeség boldogulása van tűzve. Évfordulón állunk, de nem közönséges évfordulón. A jövő évnek van fentartva kimondani a szót: Elég, ne tovább, érdekeink és jogaink eljátszásával ! Az 1881-ik évben kell megmutatni a polgárnak, hogy a magyar még nincs annyira elfajulva, hogy önmaga döfje keblébe a halált hozó kést, hanem hogy még fel bír emelkedni oda, ahol a kötelesség kezdődik a haza jóvoltáért és függetlenségéért. A most kezdődő év fogja meghozni azt a pillanatot, midőn minden egyes polgár újra közvetlenül befolyhat a haza s ezzel önmaga sorsának intézésébe. Ez évben lesznek a választások. Üres jókívánság helyett, mi arra intjük a nemzetet: legyen szerencséjének kovácsa, vesse meg alapját egy boldogabb uj évvel a boldogabb jövendőnek. Emlékeztetőül, figyelmeztetőül az uj év reggelén azzal köszöntünk be : vessen számot magával minden polgár, hogy ama napon, amikor nemzetének sorsát fogja intézni, a régi rossz esztendőknek megújításához ne adja a szavazatot. Kezében lesz az eszköz, ő lesz felelős érte a világ, a történelem és utódjai előtt, ha boldogabb év helyett a boldogtalannak veti meg továbbra is az ágyát. Rajta, a IX. egyedül rajta fog mulni, ha jogát nem úgy érvényesíti, a mint lelkiismerete és nemzetének jobb jövője követeli. A boldogság czéljának egy útja van: a függetlenség. Ennek nevében, ennek elérésére kivánjuk mi a boldog uj évet. ueuz. oi. Turgonyi Lajos a baksai kerület országos képviselője a karácsonyi ünnepek alatt tartotta kerületében beszámolóját. A választók mindenütt nagy lelkesedéssel és örömmel fogadták. Ez alkalommal megtörtént a pártszervezkedés is. A bellaniczi, dobronoki, turnischai és bagonyai kerületekben elnököknek Thassy Imre, és Kovács János, a körjegyzőségekben alelnököknek Oltai István és Mayer Frigyes választottak. Az országos pártértekezleten a kerületet az elnökök fogják képviselni. A váczi választó kerület függetlenségi érzelmű választóihoz, „több függetlenségi választó“ az alábbi felhívást Intézte : Felhívás! A váczi választó kerület függetlenségi párti választó polgáraihoz. Tekintettel a közelgő képviselő-választásokra több váczi függetlenségi választó-polgár elérkezettnek látja az időt, a pártszervezkedést megindítani. Ennélfogva van szerencsénk a váczi választó-kerület függetlenségi párti választó-polgárait tisztelettel felkérni, miszerint az 1881-ik évi január hó 9-én d. e. 11 órakor Váczon a „Curia“ vendéglő termében tartandó szervezkedési pártértekezletben résztvenni szíveskedjenek. Vácz, 1880. decz. hó 31. Több váczi függetlenségi választó. Tegnap délben Bécsben, Albrecht főherczeg palotájában s az ő elnöklete alatt katonai tanácskozás tartatott. Részt vettek benne Bylandt-Rheidt gróf, Schönfeld báró, valamint a hadügyminisztérium s a táborkar több osztályfőnöke. Mint a W. Alig. Zrg. értesül, a tanácskozás tárgyát a megszállt területen való csapat elhelyezések s a bosnyák vasutak kérdése képezték. Az osztrák.magyar-szerb kereskedelmi tárgyalásokról a Pol. Corr. Belgrádból következő közleményt vesz: A szerb delegáltak a f. hó 28-án tartott utolsó ülésben írásbeli nyilatkozatot adtak át, melyben ki volt fejtve a szerb kormány nézete a határforgalom ügyéről. E szerint Szerbia elismeri azon osztrák-magyar kívánság jogosultságát, hogy bizonyos áruk egészen vámmentesek legyenek, mások vámtétele pedig lehetőleg leszállíttassék. Másrészt azonban mégis sürgetnie kell, hogy e czikkek meghatározása azon korlátokon belül maradjon, melyek a szigorúan vett határforgalom által indokoltatnak. Végül a szerbek hangsúlyozzák, hogy e magatartásra a fejedelmi kormányt az Angliával kötött szerződés és a benne foglalt legtöbb kedvezményezési elv is kényszeríti. Ha Szerbia a határforgalom alá eső czikkeket nagyon megszaporítaná, angol részről reklamácziók fognának emeltetni, mert a dolog úgy nézne ki, mintha Szerbia ki akarná játszani Anglia legtöbb kedvezményezési jogát. Az osztrák-magyar küldöttek általában a monarchiának már eddig szerzett jogaira hivatkoztak s végül a referendum vették a szerb emlékiratot. Belgrádban azt hiszik, hogy a tárgyalások teljes sikerre fognak vezetni. Mihelyt a 3. pontnál fölmerült nehézségek elintéznék, néhány ülés elég lesz a tárgyalások befejezésére, mert a 3 pont kivételével a többi anyag már mind letárgyaltatok és elintéztetett. Rendőrállam: Angliának van törvénye, amely önkény ellen biztosítja a személyes szabadságot, betolakodás ellen a házi jogot. Személyes szabadság és házi jog oly tárgyai az alkotmányos és törvényes szabadságnak, mint az oltár az egyháznak. Szent és sérthetetlen várában minden angol polgár, akár csak trónján a király. Rendőri túlkapások, hatalmi zaklatások ellen védi az angol polgárt a habeas corpus. E védelem oly erős és oly biztos, hogy még az ír mozgalomnak megdöbbentő tényei daczára se lépi át az államhatalom azt a kilóst, amelyet féltékenyen őrez a polgárok szabadságérzete és a törvények ereje. Miniszterek tanácskoznak, a sajtó okoskodik, a földbirtokosok panaszkodnak, de azért a jog fennáll, mint sziklán épült vár, amely előtt konstablerek százai és katonák csapatai tisztelettel kénytelenek meghajolni. A féltékenység a jogra, s a szükség a törvény felfüggesztésére, éles tusát vívnak az angol közvélemény és angol kormány lelkében. Látják az óráról órára növekvő veszélyt, hallják a britt uralmat fenyető mozgalom zúgását; hányódnak törvény és felelősség között, de minden ok, minden zavar, minden fejetlenség nem elég, hogy bátorul és könnyelműen kimondják a habeas corpus fölfüggesztését. A jog ott az első, s csak utána jön a törvény által mérsékelt erő. Mi biztosítja Magyarország polgárait az erő ellen ? Semmi. Vannak büntető törvényeink, írva drákóilag, de nincsenek törvényeink a személyes szabadság és házi jog tiszteletben tartására és megvédésére. Van rendőrségünk, amelynek hatalma korlátlan a személye letartóztatására, a házak motozására, de nincsen jogbiztonságunk és vagyonbátorságunk. Van katonaságunk, amely lekaszabolja tűzhelyén a polgárt büntetlenül, sarat hagymakoszorúkat a csatatéren ; de nincs katonaságunk, amely őre az alkotmánynak és védője a szabadságnak. Hogy katonaállam vagyunk azt látjuk, érezzük és tapasztaljuk. Látjuk a vezényszón, a zászlón, a kiváltságokon, az utczákon, a kaszárnyákon, a templomi parádékon és hadigyakorlatokon. Érezzük a kormányzatra kiható fensőségében, az intézményeket uraló föllépésében, a törvényes állapotokat fumigáló megjelenésében, döntő súlyában. Tapasztaljuk a polgárzat eszméivel való összeütközésében, véres kihágásaiban, külön államot képező sérthetetlenségében. Hogy katonaállamhoz rendőrállam is legyünk, ahhoz nem kivántatott egyéb, mint Tisza Kálmán kodifikátori működésének ama torz alkotása, amely a zsandárságot felállítja országosan és szervezi a fővárosban. Bismarck jelszavául választotta : „Macht geht vor Recht!“ Tisza Kálmánnak tetszik a jelszó, van hajlama is hozzá, kapja magát és majmolja Bismarckot. Bismarck előbb egy darabokra tört földterületet és egy törzsekre szakadozott népcsaládot nemzetté forrasztott és egységének alapkövein egy hatalmas birodalmat teremtett. Bismarck esze, mint forrasztó, szelleme, mint erő, korszakalkotó eseménnyé tette, hogy van Németország. Erélye vas, keze véres, de a vas és vér emberének tettei kimagaslanak a világ történelméből, mint a pálma kimagaslik a cserjék közül. Elitélhetik a szabadság barátai, megkövezhetik az igazság férfiai, de nem törölhetik ki se emlékét, se munkáját, mert vannak tettei, amelyeknek nagyságát az irigység fogai se őrölhetik meg. Egy mügére mindenkor rámutathat a jelen, az utókor és történelem előtt, s ez a mfj a. nAmafolowomAliAn pIpo* nsterv Vif»o*v -------vTM -----------------Ö---©»/ 7 ---Od mérsékelje javára az Ítéletet. Tisza Kálmán előbb egy nagyratörő nemzet hitét szaggatta ki darabonkint mint Prométheusz szivét a keselyű, megzsibbasztotta tetterejét, elfásitotta hitét, megmérgezte erkölcseit, eljátszotta jogait, tönkretette gazdaságát, s mindezek koronájául a személyes szabadság, házi jog fölé helyezi szentségtörőül a rendőrállam önkényét. Termékenyítő gondolat, áldáshozó tett nélkül, ott uralkodik nemzete fölött egy birodalmat alkotó férfi szellemének törpe visszaverődése gyanánt a jelszóval: „Hatalom a jog.“ Ha csak egy paránya a jóttevésnek állana kormányzatának háta mögött, ezt a parányi oda tennénk az Ítélet mérlegébe, hogy a hangya se vesszen el az elefánt mellett. Hiába nem tehetjük. A rossz vízözön előtti ősállatok testes körvonalaival szökik szemünkbe, hogy előttünk legyen az ember, akinek hatalma a megrontás varázsán nyugszik, mint lovat áldozó pogány elődeink hitvegéjében az Ármányé. Tisza Kálmán rendőri javaslataiban is oly, „lassan jár“ a zsandár, minden vagyont kell őrizni, mint az opperettek zsandárja ; de annágyorsabbra fogvák inai, és terjedelmesebbre eresztvék fékei, minél inkább a polgárt kell zaklatnia személyének megmotozásával, és a hajlékába való betöréssel. Szabad ennek minden nincs előtte se jog, se ház, se zár. Elfoghat, bekísérhet, megmotozhat személyt és tűzhelyt, „ha a késedelem veszéllyel jár,“ vagyis akkor, amikor akarja, s azt, akit akar. De mégse! Van egy szent hely, ahova rendőrnek belépni nem szabad ; vannak szentelt férfiak, a kikre kezét nem teheti a magyar Polizei-Staat semmiféle Prottmanja. Ez a hely az a rendőrnek, a mi volt a görögöknek Izis temploma, s a mik voltak a rómaiaknak a lucusok, papok és pontifexek szent helyei. E szent helyek nálunk a kaszárnyák, e szentelt férfiak nálunk a katonák. Templom helyén laktanya, talár helyén kardbojt, oltár helyén két fejű sas. A katonaállamnak méltó társa lesz a rendőrállam. Két fejű testként fonja majd ez körül, mint óriás kígyó, az alkotmányos intézmények és polgári szabadságok vézna maradványait kínozva és ropogtatva azt, míg felfalhatják. Magyarországnak volt arany bullája, a nemzetet képező nemesi szabadsága és jogi kartája ; ezentúl már nem lesz egyebe a kötelességnél, amelyet e szó fejez ki : fizess és hallgass. A katonaállam és rendőrállam biztosítékairól gondoskodik törvény és hatalom, a polgárok jogainak biztosításáról nem gondoskodik más, csak az isten, a ki messze van, míg az önkény mindenütt jelenvaló, katonai és rendőri testének bbiareusi karjaival, így tengett túl elkorcsosult és elnyomorodott nemzetek erkölcsi és anyagi összeesése fölött az erő a jog felett mindenütt és mindenkor. így teszi nemzetét koldusból az erőszak rabszolgájává Tisza Kálmán, hogy előkészítse azok uralkodását, akik a szabadság látszatát is eltörlik, mert részükön lesz a törvény, a katonaság és zsandárság. Törvénykönyvünkben nem a jogok lesznek szentesítve, hanem csak az önkény törvényesítve. Egy intés, egy mozdulat és az a vár, amely régibb törvényeinkből az alkotmányosság csalóka formái gyanánt fennmarad, megszűnt imponálni még a szemnek is, mint megszűnik imponálni a madárijesztő váz, ha megszokják a madarak. Egy velőkig ható kérdés marad az egyedüli e kietlen és zord állapotok felett, mint a viharos tengerre kivert szegény halásznak, a mentőhajó jövetelének vékony rémnye, a kérdés : lesz-e még annyi ereje a nemzetnek, hogy jogainak és szabadságának széttépett kiváltságleveleit a kormánypadokon varratja össze, mint egykor Malcolme királyukkal a trónon megvarratták a szabad skótok? Bízzunk istenben és egy boldogabb újévben ! Verhovay Gyula. A lélekvásár megindult. A kormány, amint már írtuk, megalakította pártjában a választásokat vezető bizottságot. E bizottság titokban, de a legnagyobb eséllyel működik. Adatai csaknem mind együtt vannak. A tájékozás nem hiányzik. A puhatolódzásokból a kormánypárt már meglehetős tiszta látképet nyert a megyék és kerületek viszonyairól. Ennek lehet tulajdonítani, hogy ahol a főispánokat nem találták eléggé megbízhatóknak vagy eléggé mozgékonyaknak, gondoskodni fognak odaadóbb és tevékenyebb kortesekről. E kortesbizottság, amelynek a belügyminisztérium igen becses anyagot állít rendelkezésére s amelyet a közigazgatás egész aparácusa támogat, már odáig jutott munkálataiban, hogy az egyes kerületekre az „alkalmas“ jelöltek nevét is megállapították. Ahol teljesen tisztába nem jöhettek, mert vagy a hangulatnál, vagy a szereplő egyéniségeknél fogva, nem állíthatták fel a viszonyok által követelt alkalmas jelöltet, ott a főispánokra van bízva, hogy a befolyásos választókat „megdolgozzák“ egyik vagy másik jelölt érdekében. A neveknél, vagy tekintélyöknél fogva imponálóbd) pártemberekre elvül van kimondva és kötelességgé téve, hogy több kétesb kerületben is fellépjenek. Jókait több helyen akarják kandidálni. Tisza is több helyütt fog fellépni. A kortesbizottság eszközeire és fogásaira világot vetheti azon körülmény, hogy miután minden kerületben akar jelöltet állítani, de vannak oly kerületek, ahol kormánypárti programmal még csak jelöltet se lehet állítani, ott ahoz a fogáshoz akar folyamodni, amely által már a múlt választások alatt is több kerületet sikerült felültetnie, hogy pártonkívüli vagy ellenzéki czímmel kandidálja a közigazgatási gépezet által is támogatandó jelöltjét, aki megválasztása után tartozik szavazni a kormánnyal minden nevezetesebb ügyben. Ilyen eset, amely épenséggel nem vet kedvező világot a kormánypárt erkölcseire, de egyúttal igen komisz színben tünteti fel a megválasztottak politikai jellemét, három tűnt fel különösen, t. i. a karczagi, a kunfélegyházi és a ráczkevei képviselők. Mindhárom jelölt álarczos játékot főzött választóival, kiadták magukat ellenzékinek vagy pártonkívülinek, s aztán lettek kormánypártiak, vagy szavaztak a kormánnyal minden rá nézve válságosabb és a nemzetre terhelőbb kérdésben. E fogással most még tágabb erkölcstelenséggel akar élni a kormány. Lesznek jelöltjei különböző programmal. Akik átok alatt vannak. Regény. Irta: Jules Hermina. HARMADIK RÉSZ. A gonosztevők. IX. A törvény diadala. — Ha ön komolyan beszél, akkor számíthat támogatásomra. Jóvá akarja tenni hibáját, — nagyot vétett. Ön megsértett egy nemes szivü nőt s bosszúból elárulta őt gaz férjének! Elrabolta azonfelül gyermekét ! . . . Ezt rögtön vissza kell adni az anyának és védelmezni a nőt az ellen, akinek kezébe adta vele szemben a fegyvert. — Mindenre kész vagyok, — felesé Trewal. — Ön elbeszélésénél a neveket elhallgatta. Közölje azt is velem. — Igen. A szegény nő, ki Sarlat Péterrel él Demory Pál neje . . . — Demory Pál! — kiáltá az orvos felugorva. — Ismeri ezt az embert? — Igen, egyszer már volt vele dolgom. Igaza van, ez nagy gazember. Feleségét meg akarta mérgezni . . . — Szemére lobbantották a méregkeverést. — Az is ő, még pedig a gonoszabbak közül való. — Még azt is mondták neki, hogy ő ölte meg Lustin marquisnőt . . . — Az is igaz — felesé Launois — akivel Deparcet mindent közölt. — Mért nem ítélték el e miatt? — Mert akik tudták, kerülni akarták a botrányt. . . De ha ő visszatér és folytatni akarja gonoszságait, akkor nincs irgalom! . . . E pillanatban haza érkezett az inas a gyógyszerekkel. — Tehát ez a kis leány Demoryné gyermeke — mormogó az ősz orvos a gyermek fejét kötözve! Szegény teremtés, hát neked kell a mások tévedéséért bűnhődni! Kalapját vette. — A gyermeket nem szabad holnapig bolygatni, de szüleit okvetlen értesíteni kell a bajról. Magam beszélek az atyjával. Hol lakik? Treval utasítá Sarlat lakására. — Őrködjék a gyermek fölött, önnek sok jót kell tennie, hogy ez a bűne megbocsáttassék. — Elmondjak mindent. — nekik ? — Azt elvégzem én. Ők jó emberek, tehát könnyen megbocsátanak. Az inast kocsiért küldik. Éjfél után három óra volt. Launois Sarlat lakására hajtatott, nagy meglepetéssel látta, hogy az ajtók tárva nyitva állanak. Mintha most távozott volna mindenki a házból. Bement. Nem talált senkit, kiáltásaira nem felelt senki. Végre az öreg Katharina nagy remegve elő mert bújni s a látogató arczára forditá lámpása világát. — Hol van Sarlat ur? — kérdé az orvos. — Hol a neje? A vén asszony reszketett, fogai vaczogtak. — Feleljen. Mi baj van ismét? — Nagy baj van. Az asszonyom férje rendőrökkel jött ide és elvitte őt magával erőszakosan ! — Demory járt itt ? — Igen . . . az a gyilkos._________ — Hogy történhetett ez ? — Majd elmondom, ha képes leszek rá... Mióta a kis gyermek elveszett, a fiatal pár egyebet sem tesz csak sír és kesereg . . . Ma éjjel is majd megszakadt miattuk a szivem. — Úgy egy óra felé zörgettek az ajtón . . . Erősen dörömböltek s egy parancsoló hang kiáltá : A törvény nevében ! „Kiugrottam az ágyból. Az úr ezalatt kijött, mert le sem feküdtek odabenn : „Mit akarnak? Kérdé a dörömbölőktől . . . „Rendőrök vagyunk . . . „Sarlat úr elsápadt. Gondolta, hogy valami újabb kellemetlenségnek néz elébe. Nem lehetett ellenkezni, tehát ajtót nyitott. „Ekkor a rendőrbiztos négy emberével berontott a házba. „Utánuk jött az az átkozott Domory ! „Rögtön ráismertem ördögi arczára . . . „Mit akarnak ? — kérdé Sarlat úr. „A feleségemet követelem ! — kiáltá Domory. „Igen, a feleségéért jött és még a törvény is segítséget nyújtott a gonosztevőnek. „Borzasztó volt azt látni s hallani. Az asszonyom majd elájult, mikor férjét meglátta. A rendőrbiztos kijelenté, hogy Demory nem kíván egyebet, csak felesége kövesse, még pert sem indít ellene hűtlenségért. . . . — Asszonyom felsikoltott: — Hisz ez az ember gyilkos, tolvaj ! A rendőr vállat vont: — Asszonyom akarja férjét követni ? — S ha nem akarnám? — Akkor karhatalommal élünk... Sarlatur közbe akart lépni. De a rendőr figyelmezteté, hogy semmi szava a házasfelek dolgában... Sarlatur arczát láng borította el. Látszott rajta, hogy szeretné Demor’yt megfojtani. Mikor asszonyom vonakodott velük menni a poroszlók rá merték tenni kezüket. „Sarlatur rájuk rohant. Őt is elhurczolták magukkal. Asszonyomat egy kocsiba ültették Demory mellé!... Sarlatur őrülten rohant a kocsi után s azóta vissza sem tért ! Uram, ez hajmereszt ... Szegények mennyit szenvednek !“ Katharina ökölbe szorítva kezét kiáltá : — Gyönyörű törvény ez! Katharina elbeszélése tisztán előadja a történteket. Demory törvényes karhatalomhoz fordult, hogy nejét magához kényszerítse. A törvény azt parancsolja, hogy a nő tartozik férjét, s annak kívánságára követni, sőt erőszakkal is kényszeríthető a visszatérésre. Demorynak ez a terve sikerült. A társadalmi szabályok szerint igaza volt. A törvény nevében iszonyú bűn követtetett el. Alig végzé Katharina elbeszélését. Péter dúlt vonásokkal, tépett öltözetben érkezett haza. — Uram ne essék kétségbe! — mondá Launois, — újra feltalálja azt, akit szeret, mint ahogy már gyermeke fel van találva! — Gyermekem ! Lucia! — Sarlat úr jöjjön velem s legyen meggyőződve, hogy utóvégre mindig a becsület diadalmaskodik . . . Midőn ezt mondta, nem is sejté, hogy jóslata mily hamar beteljesedik. .. A határszélen. Irtózatos bűnhődés volt ez. A szép, fiatal, gyöngéden szerető nőt kiragadták a férfi karjaiból rendőri hatalommal, kit egész lelkéből szeretett E helyett odadobták a törvény nevében egy gyűlölt rablógyilkos, méregkeverő karjaiba, kitől irtózott. Késő éjjel, sötétben ragadták el kocsin s félelmében nem kiálthatott segítségért, nem esdekelhetett irgalomért a gyűlölt férfihoz, mert szemben velük egy idegen, egy poroszló ült, kit kegyetlen férje esetleg segítségül vitt magával. Hova vitték ? A rendőrhivatalba, hol már vártak rájuk. Mert mindennek a jog és törvény örve alatt kelle történnie. Szegény asszony nem szól egy szót sem. Nehéz súly nyomja keblét, szivét, agyát, vasmarok szorongatja torkát. — Eszméi összezavarodnak. Nem bír gondolkozni, nem emlékszik semmire. Mintha megsemmisülni érezné magát, s a kocsikerekek az ő testén robognának keresztül. A helyszínre érkeznek. Ki kell szállnia a kocsiból. Komor hivatalszobába lépnek, hol csak egy lámpa terjeszt némi világosságot. Az Íróasztalnál egy férfi ül. Kezdődik a kihallgatás. — Törvényes felesége ön Demory Pálnak ? Klára összerázkódik, visszatekint. Demory ott áll mellette halványan, feszült vonásokkal arczán. Fél tőle, mintha fel akarná őt falni. — Elismeri ? — kérdé a hivatalos hang. Nem tagadhatja. El kellett ismerni e borzasztó valóságot. — Igen, vagy nem ? Már harmadszor kérd türelmetlenkedett. — Kezében van önnek mondá Demory. Mai számunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva.