Függetlenség, 1881. január (2. évfolyam, 1-30. szám)

1881-01-01 / 1. szám

.Budapest, 1881. — Második évfolyam.Hb­, 1. szám. Szerkesztői iroda és kiadó hivatal Budapest, IV. koronaherczeg-utcza 5. n. Csak bérmentes leveleket fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR : Vidékre postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Egész évre........................................16 frt Félévre...............................................8 frt Negyedévre...................................4 frt Egy horra..........................1 frt 40 kr. Egyes szám­ára: 5 kr.FÜGGETLENSÉGE POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. <L*I­V Szombat, január 1. Szerkesztői Iroda és kiadó­hivatal Budapest, IV. koronaherczeg-utcza 3. ez Előfizetési pénzek, hirdetések, nyiltterek a kiadóhivatalba czimzendők A lap czikkét és az utczát pontosan meg­jelölni kérjük. KE i­fzetéseket és nyiltterek­et árszabály szerint fölvesz a kiadóhivatal Boldog uj évet. Őai szokás, ősi jó szokás volt a kí­vánság: boldog uj évet. Kivetkő­ztette a nyomor ezt is ő­si szép jellegéből, s most ott jár emberek száján, mint érdek, a­mely megköveteli, hogy beváltsák bankóra, vagy apró­pénzre. Pedig milyen jól esik, szívből, őszin­tén, érdek nélkül hallani: boldog új évet. Szinte elfeledjük a sok rosszat, s a vissza­emlékezések helyén feltámad a remény, a­mely vigasztal és biztat, hogy a nem­zetre is virrad boldogabb új évnél bol­dogabb jövendő. Nagyon, de nagyon ránk férne már a boldogabb év, csak oly gúnyosan ne mosolyogná meg a sors e kívánságot, mintha mondani akarná : minden nemzet saját sorsának kovácsa, rajtatok áll, csi­náljatok magatoknak boldogabb új évet. Úgy van! Annak a sok bajnak és hiánynak, a­melyek oly kívánatossá teszik a boldogabb uj évet, az a nemzet maga az oka, a­mely oly emberek által ková­­csoltatja szerencséjét, a­kik csak bajt és veszedelmet kovácsolnak. A puszta jó kívánság, „boldogabb uj évet!“ soha se fogja bedugni bajaink forrásait. E kívánságnak nem szabad puszta kívánságnak lenni, hanem csak rugónak, a­mely a boldogság útjának előkészítésére sarkal. E kívánság ne legyen puszta kíván­ság, melyet a mindennapnak létért való küzdelme elfeledtet, hanem legyen emlé­keztető, legyen igyekezeteinknek sarkan­tyúja, hogy végre legyőzhessük ellenein­ket, bedughassuk bajaink forrását. Legyen folytonos intőszavunk, mely ne engedjen csüggedni azon küzdelemben, melynek eredményéhez úgy az egyes, mint az összeség boldogulása van tűzve. Évfordulón állunk, de nem közön­séges évfordulón. A jövő évnek van fen­­tartva kimondani a szót: Elég, ne tovább, érdekeink és jogaink eljátszásával ! Az 1881-ik évben kell megmutatni a pol­gárnak, hogy a magyar még n­incs an­­­nyira elfajulva, hogy önmaga döfje keb­lébe a halált hozó kést, hanem hogy még fel bír emelkedni oda, a­hol a kötelesség kezdődik a haza jóvoltáért és független­ségéért. A most kezdődő év fogja meghozni azt a pillanatot, midőn minden egyes polgár újra közvetlenül befolyhat a haza s ezzel önmaga sorsának intézésébe. Ez évben lesznek a választások. Üres jó­kívánság helyett, mi arra intjük a nemzetet: legyen szerencséjének kovácsa, vess­e meg alapját egy boldo­gabb uj évvel a boldogabb jövendőnek. Emlékeztetőül, figyelmeztetőül az uj év reggelén azzal köszöntünk be : vessen számot magával minden polgár, hogy ama napon, a­mikor nemzetének sorsát fogja intézni, a régi rossz esztendőknek megújításához ne adja a szavazatot. Ke­zében lesz az eszköz, ő lesz felelős érte a világ, a történelem és utódj­ai előtt, ha boldogabb év helyett a boldogtalannak veti meg továbbra is az ágyát. Rajta, a IX. egyedül rajta fog mulni, ha jogát nem úgy érvényesíti, a mint lelkiismerete és nemzetének jobb jövője követeli. A boldogság czéljának egy útja van: a függetlenség. Ennek nevében, enn­ek elérésére kivánjuk mi a boldog uj évet. ueuz. oi. Turgonyi Lajos a baksai kerület or­szágos képviselője a karácsonyi ünnepek alatt tartotta kerületében beszámolóját. A választók mindenütt nagy lelkesedéssel és örömmel fogad­ták. Ez alkalommal megtörtént a pártszervez­­kedés is. A bellaniczi, dobronoki, turnischai és bagonyai kerületekben elnököknek T­h­a­s­s­y Imre, és Kovács János, a körjegyzőségek­ben alelnököknek O­lt­a­i István és Mayer Fri­gyes választottak. Az országos pártértekezleten a kerületet az elnökök fogják képviselni. A váczi választó kerület füg­getlenségi érzelmű választóihoz, „több függetlenségi választó“ az alábbi felhívást Intézte : Felhívás! A váczi választó kerület független­ségi párti választó polgáraihoz. Tekintettel a közelgő képviselő-választásokra több váczi függetlenségi választó-polgár elérkezett­nek látja az időt, a pártszervezkedést megindítani. Ennélfogva van szerencsénk a váczi választó-kerü­let függetlenségi párti választó-polgárait tisztelettel felkérni, miszerint az 1881-ik évi január hó 9-én d. e. 11 órakor Váczon a „Curia“ vendéglő ter­mében tartandó szervezkedési pártértekezletben résztvenni szíveskedjenek. Vácz, 1880. decz. hó 31. Több váczi függetlenségi vá­lasztó. Tegnap délben Bécsben, Albrecht főherczeg palotájában s az ő elnöklete alatt katonai tanácskozás tartatott. Részt vettek benne Bylandt-Rheidt gróf, Schönfeld báró, valamint a hadügyminisztérium s a táborkar több osztály­főnöke. Mint a W. Alig. Zrg. értesül, a tanács­kozás tárgyát a megszállt területen való csa­pat elhelyezések s a bosnyák vasutak kérdése képezték. Az osztrák.magya­r-s­zerb kereske­delmi tárgyalásokról a Pol. Corr. Belgrádból következő közleményt vesz: A szerb delegáltak a f. hó 28-án tartott utolsó ülésben írásbeli nyi­latkozatot adtak át, melyben ki volt fejtve a szerb kormány nézete a határforgalom ügyéről. E szerint Szerbia elismeri azon osztrák-magyar kívánság jogosultságát, hogy bizonyos áruk egé­szen vámmentesek legyenek, mások vámtétele pedig lehetőleg leszállíttassék. Másrészt azonban mégis sürgetnie kell, hogy e czikkek meghatá­rozása azon korlátokon belül maradjon, melyek a szigorúan vett határforgalom által indokoltat­­nak. Végül a szerbek hangsúlyozzák, hogy e magatartásra a fejedelmi kormányt az Angliával kötött szerződés és a benne foglalt legtöbb ked­vezményezési elv is kényszeríti. Ha Szerbia a határforgalom alá eső czik­­keket nagyon megszaporítaná, angol részről rek­­lamácziók fognának emeltetni, mert a dolog úgy nézne ki, mintha Szerbia ki akarná játszani Anglia legtöbb kedvezményezési jogát. Az osz­trák-magyar küldöttek általában a monarchiának már eddig szerzett jogaira hivatkoztak s végül a­ referendum vették a szerb emlékiratot. Bel­­grádban azt hiszik, hogy a tárgyalások teljes sikerre fognak vezetni. Mihelyt a 3. pontnál fölmerült nehézségek elintéznék, néhány ülés elég lesz a tárgyalások befejezésére, mert a 3 pont kivételével a többi anyag már mind letár­gyaltatok és elintézte­tett. Rendőrállam: Angliának van törvénye, a­mely önkény ellen biztosítja a személyes szabadságot, be­tolakodás ellen a házi jogot. Személyes sza­badság és házi jog oly tárgyai az alkotmá­nyos és törvényes szabadságnak, mint az oltár az egyháznak. Szent és sérthetetlen várá­ban minden angol polgár, akár csak trónján a király. Rendőri túlkapások, hatalmi zaklatások ellen védi az angol polgárt a habeas corpus. E védelem oly erős és oly biztos, hogy még az ír mozgalomnak megdöbbentő tényei daczára se lépi át az államhatalom azt a kilóst, a­melyet féltékenyen­ őrez a polgárok szabadság­érzete és a törvények ereje. Miniszterek tanácskoznak, a sajtó okosko­dik, a földbirtokosok panaszkodnak, de azért a jog fennáll, mint sziklán épült vár, a­mely előtt konstablerek százai és katonák csapatai tisztelettel kénytelenek meghajolni. A féltékenység a jogra, s a szükség a tör­vény felfüggesztésére, éles tusát vívnak az an­gol közvélemény és angol kormány lelkében. Látják az óráról órára növekvő veszélyt, hall­ják a britt uralmat fenyető mozgalom zúgását; hányódnak törvény és felelősség között, de minden ok, minden zavar, minden fejetlenség nem elég, hogy bátorul és könnyelműen kimond­ják a habeas corpus fölfüggesztését. A jog ott az első, s csak utána jön a tör­vény által mérsékelt erő. Mi biztosítja Magyarország polgárait az erő ellen ? Semmi. Vannak büntető törvényeink, írva drákói­­lag, de nincsenek törvényeink a személyes sza­badság és házi jog tiszteletben tartására és meg­védésére. Van rendőrségünk, a­melynek hatalma kor­látlan a személye­­ letartóztatására, a házak mo­tozására, de nincsen jogbiztonságunk és vagyon­­bátorságunk. Van katonaságunk, a­mely lekaszabolja tűzhelyén a polgárt büntetlenül, s­arat hagyma­­koszorúkat a csatatéren ; de nincs katonaságunk, a­mely őre az alkotmánynak és védője a sza­badságnak. Hogy katonaállam vagyunk azt látjuk, érezzük és tapasztaljuk. Látjuk a vezényszón, a zászlón, a kiváltságokon, az utczákon, a ka­szárnyákon, a templomi parádékon és hadigya­korlatokon. Érezzük a kormányzatra kiható fen­­sőségében, az intézményeket uraló föllépésében, a törvényes állapotokat fumigáló megjelenésében, döntő súlyában. Tapasztaljuk a polgárzat esz­méivel való összeütközésében, véres kihágásai­ban, külön államot képező sérthetetlenségében. Hogy katonaállamhoz rendőrállam is le­gyünk, ahhoz nem kivántatott egyéb, mint Tisza Kálmán k­odifikátori működésének ama torz alko­tása, a­mely a zsandárságot felállítja országosan és szervezi a fővárosban. Bismarck jelszavául választotta : „Macht geht vor Recht!“ Tisza Kálmánnak tetszik a jelszó, van hajlama is hozzá, kapja magát és majmolja Bismarckot. Bismarck előbb egy darabokra tört földterü­letet és egy törzsekre szakadozott népcsaládot nemzetté forrasztott és egységének alapkövein egy hatalmas birodalmat teremtett. Bismarck esze, mint forrasztó, szelleme, mint erő, kor­szakalkotó esemén­nyé tette, hogy van Német­ország. Erélye vas, keze véres, de a vas és vér emberének tettei kimagaslanak a világ történel­méből, mint a pálma kimagaslik a cserjék közül. Elitélhetik a szabadság barátai, megkövez­hetik az igazság férfiai, de nem törölhetik ki se emlékét, se munkáját, mert vannak tettei, a­melyeknek nagyságát az irigység fogai se őrölhetik meg. Egy mügére mindenkor rámutat­hat a jelen, az utókor és történelem előtt, s ez a mfj a. nAmafol­­owomAliAn pIpo* nsterv Vif»o*v -------vTM -----------------Ö---©»/ 7 ---Od mérsékelje javára az Ítéletet. Tisza Kálmán előbb egy nagyratörő nemzet hitét szaggatta ki darabonkint mint Prométheusz szivét a keselyű, megzsibbasztotta tetterejét, el­­fásitotta hitét, megmérg­ezte erkölcseit, eljátszotta jogait, tönkre­tette gazdaságát, s mindezek ko­ronájául a személyes szabadság, házi jog fölé helyezi szentségtörőül a rendőrállam önkényét. Termékenyítő gondolat, áldáshozó tett nél­kül, ott uralkodik nemzete fölött egy birodalmat alkotó férfi szellemének törpe visszaverődése gyanánt a jelszóval: „Hatalom a jog.“ Ha csak egy paránya a jóttevésnek állana kormányzatának háta mögött, ezt a parányi oda tennénk az Ítélet mérlegébe, hogy a hangya se vesszen el az elefánt mellett. Hiába nem tehet­jük. A rossz vízözön előtti ősállatok testes kör­vonalaival szökik szemünkbe, hogy előttünk le­­gyen az ember, a­kinek hatalma a megrontás varázsán nyugszik, mint lovat áldozó pogány elődeink hitvegéjében az Ármányé. Tisza Kálmán rendőri javaslataiban is oly, „lassan jár“ a zsandár, minden vagyont kell őrizni, mint az opperettek zsandárja ; de anná­­gyorsabbra fogvák inai, és terjedelmesebbre eresztvék fékei, minél inkább a polgárt kell zaklatnia személyének megmotozásával, és a hajlékába való betöréssel. Szabad ennek minden nincs előtte se jog, se ház, se zár. Elfoghat, be­kísérhet, megmotozhat személyt és tűzhelyt, „ha a késedelem veszél­lyel jár,“ vagyis akkor, a­mikor akarja, s azt, a­kit akar. De mégse! Van egy szent hely, a­hova rendőrnek belépni nem szabad ; vannak szentelt férfiak, a kikre kezét nem teheti a magyar Polizei-Staat semmiféle Prottmanja. Ez a hely az a rendőrnek, a mi volt a görögöknek Izis temploma, s a mik voltak a rómaiaknak a lucu­­sok, papok és pontifexek szent helyei. E szent helyek nálunk a kaszárnyák, e szentelt férfiak nálunk a katonák. Templom helyén laktanya, talár helyén kardbojt, oltár helyén két fejű sas. A katonaállamnak méltó társa lesz a rendőr­állam. Két fejű testként fonja majd ez körül, mint óriás kígyó, az alkotmányos intézmények és polgári szabadságok vézna maradványait kí­nozva és ropogtatva azt, míg felfalhatják. Magyarországnak volt arany bullája, a nem­zetet képező nemesi szabadsága és jog­i kar­tája ; ezentúl már nem lesz egyebe a köteles­ségnél, a­melyet e szó fejez ki : fizess és hall­gass. A katonaállam és rendőrállam biztosítékai­ról gondoskodik törvény és hatalom, a polgárok jogainak biztosításáról nem gondoskodik más, csak az isten, a ki messze van, míg az önkény mindenütt jelenvaló, katonai és rendőri testének bbiareusi karjaival, így tengett túl elkorcsosult és elnyomoro­dott nemzetek erkölcsi és anyagi összeesése fölött az erő a jog felett mindenütt és minden­kor. így teszi nemzetét koldusból az erőszak rabszolgájává Tisza Kálmán, hogy előkészítse azok uralkodását, a­kik a szabadság látszatát is eltörlik, mert részükön lesz a törvény, a katonaság és zsandárság. Törvénykönyvünkben nem a jogok lesznek szentesítve, hanem csak az önkény törvényesítve. Egy intés, egy mozdulat és az a vár, a­mely régibb törvényeinkből az alkotmányosság csa­lóka formái gyanánt fennmarad, megszűnt im­ponálni még a szemnek is, mint megszűnik im­ponálni a madárijesztő váz, ha megszokják a madarak. Egy velőkig ható kérdés­­ marad az egye­düli e kietlen és zord állapotok felett, mint a viharos tengerre kivert szegény halásznak, a mentő­hajó jövetelének vékony rém­nye, a kér­dés : lesz-e még annyi ereje a nemzetnek, hogy jogainak és szabadságának széttépett kiváltság­­leveleit a kormánypadokon varratja össze, mint egykor Malcolme királyukkal a trónon meg­varratták a szabad skótok? Bízzunk istenben és egy boldogabb új­évben ! Verhovay Gyula. A lélekvásár megindult. A kormány, a­mint már írtuk, megalakította pártjában a választásokat vezető bizottságot. E bi­zottság titokban, de a legnagyobb esél­lyel műkö­dik. Adatai csaknem mind együtt vannak. A tájé­kozás nem hiányzik. A puhatolódzásokból a kor­mánypárt már meglehetős tiszta látképet nyert a megyék és kerületek viszonyairól. Ennek lehet tu­lajdonítani, hogy a­hol a főispánokat nem találták eléggé megbízhatóknak vagy eléggé mozgékonyaknak, gondoskodni fognak odaadóbb és tevékenyebb korte­sekről. E kortesbizottság, a­melynek a belügyminisz­térium igen becses anyagot állít rendelkezésére s a­melyet a közigazgatás egész aparácusa támogat, már odáig jutott munkálataiban, hogy az egyes kerüle­tekre az „alkalmas“ jelöltek nevét is megállapítot­ták. A­hol teljesen tisztába nem jöhettek, mert vagy a hangulatnál, vagy a szereplő egyéniségek­nél fogva, nem állíthatták fel a viszonyok által követelt alkalmas jelöltet, ott a főispánokra van bízva, hogy a befolyásos választókat „megdolgoz­zák“ egyik vagy másik jelölt érdekében. A neveknél, vagy tekintélyöknél fogva impo­nálóbd) pártemberekre elvül van kimondva és köte­lességgé téve, hogy több kétesb kerületben is fellépjenek. Jókait több helyen akarják kandidálni. Tisza is több helyütt fog fellépni. A kortesbizottság eszközeire és fogásaira vilá­got vetheti azon körülmény, hogy miután minden kerületben akar jelöltet állítani, de vannak oly ke­rületek, a­hol kormánypárti programmal még csak jelöltet se lehet állítani, ott ahoz a fogáshoz akar folyamodni, a­mely által már a múlt választások alatt is több kerületet sikerült felültetnie, hogy párt­onkívü­li vagy ellenzéki czímmel kandidálja a közigazgatási gépezet által is támogatandó jelöltjét, a­ki megválasztása után tartozik szavazni a kor­mán­nyal minden nevezetesebb ügyben. Ilyen eset, a­mely épenséggel nem vet kedvező világot a kor­mánypárt erkölcseire, de egyúttal igen komisz szín­ben tünteti fel a megválasztottak politikai jellemét, három tűnt fel különösen, t. i. a karczagi, a kun­­félegyházi és a ráczkevei képviselők. Mindhárom jelölt álarczos játékot főzött választóival, kiadták magukat ellenzékinek vagy pártonkívülinek, s aztán lettek kormánypártiak, vagy szavaztak a kor­mán­nyal minden rá nézve válságosabb és a nem­zetre terhelőbb kérdésben. E fogással most még tágabb erkölcstelenség­gel akar élni a kormány. Lesznek jelöltjei külön­böző programmal. A­kik átok alatt vannak. Regény. Irta: Jules Hermina. HARMADIK RÉSZ. A gonosztevők. IX. A törvény diadala. — Ha ön komolyan beszél, akkor számít­hat támogatásomra. Jóvá akarja tenni hibáját, — nagyot vétett. Ön megsértett egy nemes szivü nőt s bosszúból elárulta őt gaz férjének! El­rabolta azonfelül gyermekét ! . . . Ezt rögtön vissza kell adni az anyának és védelmezni a nőt az ellen, a­kinek kezébe adta vele szemben a fegyvert. — Mindenre kész vagyok, — felesé Trewal. — Ön elbeszélésénél a neveket elhallgatta. Közölje azt is velem. — Igen. A szegény nő, ki Sarlat Péterrel él Demory Pál neje . . . — Demory Pál! — kiáltá az orvos fel­ugorva. — Ismeri ezt az embert? — Igen, egyszer már volt vele dolgom. Igaza van, ez nagy gazember. Feleségét meg akarta mérgezni . . . — Szemére lobbantották a méregkeverést. — Az is ő, még pedig a gonoszabbak kö­zül való. — Még azt is mondták neki, hogy ő ölte meg Lustin marquisnőt . . . — Az is igaz — felesé Launois — a­ki­vel Deparcet mindent közölt. — Mért nem ítélték el e miatt? — Mert a­kik tudták, kerülni akarták a botrányt. . . De ha ő visszatér és folytatni akarja gonoszságait, akkor nincs irgalom! . . . E pillanatban haza érkezett az inas a gyógyszerekkel. — Tehát ez a kis leány Demoryné gyer­meke — mormogó az ősz orvos a gyermek fe­jét kötözve! Szegény teremtés, hát neked kell a mások tévedéséért bűnhődni! Kalapját vette. — A gyermeket nem szabad holnapig boly­gatni, de szüleit okvetlen értesíteni kell a baj­ról. Magam beszélek az atyjával. Hol lakik? Treval utasítá Sarlat lakására. — Őrködjék a gyermek fölött, önnek sok jót kell tennie, hogy ez a bűne megbocsát­­tassék. — Elmondjak mindent. — nekik ? — Azt elvégzem én. Ők jó emberek, tehát könnyen megbocsátanak. Az inast kocsiért küldi­­k. Éjfél után három óra volt. Launois Sarlat lakására hajtatott, nagy meg­lepetéssel látta, hogy az ajtók tárva nyitva ál­lanak. Mintha most távozott volna mindenki a házból. Bement. Nem talált senkit, kiáltásaira nem felelt senki. Végre az öreg Katharina nagy remegve elő mert bújni s a látogató arczára forditá lám­pása világát. — Hol van Sarlat ur? — kérdé az orvos. — Hol a neje? A vén asszony reszketett, fogai vaczogtak. — Feleljen. Mi baj van ismét? — Nagy baj van. Az asszonyom férje rend­őrökkel jött ide és elvitte őt magával erő­szakosan ! — Demory járt itt ? — Igen . . . az a gyilkos._________ — Hogy történhetett ez ? — Majd elmondom, ha képes leszek rá... Mióta a kis gyermek elveszett, a fiatal pár egyebet sem tesz csak sír és kesereg . . . Ma éjjel is majd megszakadt miattuk a szivem. — Úgy egy óra felé zörgettek az ajtón . . . Erősen dörömböltek s egy parancsoló hang kiáltá : A törvény nevében ! „Kiugrottam az ágyból. Az úr ezalatt kijött, mert le sem feküdtek odabenn : „Mit akarnak? Kérdé a dörömbölőktől . . . „Rendőrök vagyunk . . . „Sarlat úr elsápadt. Gondolta, hogy va­lami újabb kellemetlenségnek néz elébe. Nem lehetett ellenkezni, tehát ajtót nyitott. „Ekkor a rendőrbiztos négy emberével be­rontott a házba. „Utánuk jött az az átkozott Domory ! „Rögtön ráismertem ördögi arczára . . . „Mit akarnak ? — kérdé Sarlat úr. „A feleségemet követelem ! — kiáltá Do­­mory. „Igen, a feleségéért jött és még a tör­vény is segítséget nyújtott a gonosztevőnek. „Borzasztó volt azt látni s hallani. Az as­­­szonyom majd elájult, mikor férjét meglátta. A rendőrbiztos kijelenté, hogy Demory nem kí­ván egyebet, csak felesége kövesse, még pert sem indít ellene hűtlenségért. . . . — Asszonyom felsikoltott: — Hisz ez az ember gyilkos, tolvaj ! A rendőr vállat vont: — Asszonyom akarja férjét követni ? — S ha nem akarnám? — Akkor karhatalommal élünk... Sarlat­ur közbe akart lépni. De a rendőr figyelmezteté, hogy semmi szava a házasfelek dolgában... Sarlat­ur arczát láng borította el. Látszott rajta, hogy szeretné Demor’yt megfojtani. Mikor asszonyom vonakodott velük menni a poro­szlók rá merték tenni kezüket. „Sarlat­ur rájuk rohant. Őt is elhurczol­­ták magukkal. Asszonyomat egy kocsiba ültet­ték Demory mellé!... Sarlat­ur őrülten rohant a kocsi után s azóta vissza sem tért ! Uram, ez hajmereszt ... Szegények mennyit szen­vednek !“ Katharina ökölbe szorítva kezét kiáltá : — Gyönyörű törvény ez! Katharina elbeszélése tisztán előadja a tör­ténteket. Demory törvényes karhatalomhoz for­dult, hogy nejét magához kényszerítse. A törvény azt parancsolja, hogy a nő tar­tozik férjét, s annak kívánságára követni, sőt erőszakkal is kényszeríthető a visszatérésre. Demorynak ez a terve sikerült. A társadalmi szabályok szerint igaza volt. A törvény nevében iszonyú bűn követte­­tett el. Alig végzé Katharina elbeszélését. Péter dúlt vonásokkal, tépett öltözetben érkezett haza. — Uram ne essék kétségbe! — mondá Launois, — újra feltalálja azt, a­kit szeret, mint a­hogy már gyermeke fel van találva! — Gyermekem ! Lucia! — Sarlat úr jöjjön velem s legyen meg­győződve, hogy utóvégre mindig a becsület dia­dalmaskodik . . . Midőn ezt mondta, nem is sejté, hogy jós­lata mily hamar beteljesedik. .. A határszélen. Irtózatos bűnhődés volt ez. A szép, fiatal, gyöngéden szerető nőt kira­gadták a férfi karjaiból rendőri hatalommal, kit egész lelkéből szeretett E helyett odadobták a törvény nevében egy gyűlölt rablógyilkos, méregkeverő karjaiba, ki­től irtózott. Késő éjjel, sötétben ragadták el kocsin s félelmében nem kiálthatott segítségért, nem es­­dekelhetett irgalomért a gyűlölt férfihoz, mert szemben velük egy idegen, egy poroszló ült, kit kegyetlen férje esetleg segítségül vitt ma­gával. Hova vitték ? A rendőrhivatalba, hol már vártak rájuk. Mert mindennek a jog és törvény örve alatt kelle történnie. Szegény asszony nem szól egy szót sem. Nehéz súly nyomja keblét, szivét, agyát, vas­marok szorongatja torkát. — Eszméi összezava­rodnak. Nem bír gondolkozni, nem emlékszik semmire. Mintha megsemmisülni érezné magát, s a kocsikerekek az ő testén robognának ke­resztül. A helyszínre érkeznek. Ki kell szállnia a kocsiból. Komor hivatalszobába lépnek, hol csak egy lámpa terjeszt némi világosságot. Az Íróasztal­nál egy férfi ül. Kezdődik a kihallgatás. — Törvényes felesége ön Demory Pál­nak ? Klára összerázkódik, visszatekint. Demory ott áll mellette halványan, feszült vonásokkal arczán. Fél tőle, mintha fel akarná őt falni. — Elismeri ? — kérdé a hivatalos hang. Nem tagadhatja. El kellett ismerni e bor­zasztó valóságot. — Igen, vagy nem ? Már harmadszor kérd türelmetlenkedett. — Kezében van önnek mondá Demory. Mai számunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva.

Next