Függetlenség, 1881. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1881-02-01 / 31. szám

Budapest 1881. Első sorban Gömör- és Kishontmegye kér­vénye került tárgyalásra, mely egy regale ügyben hozott belügyminiszteri rendelet által okozott sérel­met orvosolni kéri ; a panasz nevezetesen az, hogy oly ügyet melyet a közigazgatási bizottság mint III. fórum saját illetékességi körében végérvényesen elintézett, a belügyminiszter törvény ellenére felülvizsgált. Az eset, mely nem áll magában, oly nyilván­valóig törvénysértő, hogy még a kormánypárti többséggel rendelkező kérvényi bizottság is jónak látta a következő határozati javaslatot indítvá­nyozni : „A képviselőház felhívja a kormányt, hogy a köz­­igazgatási bíráskodás életbeléptetésére czélzó, továbbá a felelős kormány főfelügyeleti jogának mikénti gyakorla­tára vonatkozó s a jelen feliratban is kifejezett aggályo­kat jövőre eloszlató törvényjavaslatot a lehetőség szerint terjes­sze be a képviselőházhoz. Végül a regale-jog szabályozására vonatkozó törvény­­javaslatnak benyújtását annál biztosabban elvárja a kép­viselőház, mert e tekintetben a ház már 1880. deczember 14-iki ülésén 4603. sz. a. kimondta határozatát. Ezekre való tekintettel áttétetik a jelen kérvény a bel- és igaz­­ságü­gyi miniszterekhez. Hosszabb vita után, melyben VéCSEy Tamás előadó, Szontágh Pál gömöri, Szilágyi Dezső, Csider Károly, Szederkényi Nándor és Tisza Kálmán vettek részt, a ház elfogadta a kérvényi bizottság indítványát. A további tárgyalás során előkerült Maros- Torda megye hírhedt reakc­ionárius kérvénye a sajtó­szabadság korlátozása iránt. A kérvényi bizottság erre nézve a következő határozati javaslatot nyújtotta be : „A sajtótörvény és eljárás szabályozása előkészíté­sénél leendő megfontolás czéljából átadatik az igazság­­ü­gyminiszternek“. A kormányra és pártjára jellemző világot vető e javaslat ellen Ugron Gábor és Bereczky pártunk férfiai szólaltak fel. Fölfejtették, hogy a sajtó sza­badságának korlátozása csak oly kormányzatnak juthat eszébe, melynek oka van a közvélemény bí­ráskodása elől rejteznie, s indítványozták, hogy a kérvény tétessék egyszerűen a ház irattárába. Hiába, a többség a famozus javaslatot elfogadta. Végül Madarász József terjeszt elő egy sür­gős interpellácziót, melyben kérdi a horvát-szlavon­­dalmát minisztert: Való-e, hogy a 1‘. évi január 8-dikán a horvát országgyűléshez intézett leiratban oly kifejezések foglaltatnak, melyek a törvény ren­deletével össze nem egyeztethetők, jelesen: a tör­vényesen megállapított „Horvát-Szlavonországok“ ki­fejezése helyett ez : „horvát-szlavon királyságunk“ ; továbbá az 1868 : XXX. t. ez. 31. §-ában rendelt „A magyar korona országának közös országgyű­lése“ kifejezés helyett ez: „A Szent-István korona­országainak közös országgyűlése.“ Kérdi továbbá, mivel indokolja a miniszter e törvénybe ütköző ki­fejezések használatát ? A legközelebbi ülés holnap 10 órára tűzetvén ki, a mai ülés háromnegyed 2 órakor véget ért­­ről van szó, a pártkülönbség megszűnik. A szemrehányás tehát nem fogja arra indítani a kormányt, hogy érett meggyőződését feláldozza. Az izlandi felfordult állapotok okai felől lehet vitatkozni, de annyi bizonyos, hogy sem a mező­­gazdasági ínségre, sem a bérleti rendszerre nem lehet visszavezetni. Miután a premier a home­­rulerek többszörös közbeszólása daczára Parnell és Biggar beszédeit metsző kritika alá vonta, azt állítá, hogy a liga terjedése együtt járt az agrár bűnök terjedésével. De a kormány nem erre alapítja javaslatát, hanem az igazságszol­gáltatás ama tehetetlenségére, melynek követ­keztében az agrár büntetteket képtelen meg­büntetni. Másfél óráig tartó beszédét azzal vé­gezte, hogy az egész ország liberális egyesületei helyeslik a kormány izlandi politikáját. FÜGGETLENSÉG. Bright és Gladstone a kényszerhillről. London, jan. 29. Miután tegnapelőtt az alsóházban az ír kényszer­javaslat felett pénteken elnapolt vitát ismét megkezdték, a radikális L­ab­ouchére határozottan kikelt az ellen, hogy Izlandban kényszerítő rendszabályok alkalmaztassanak. A szóló rámutat arra a tényre, hogy Cobden és - - - „ * - • T. 1 l-'K -I.. T««,/va s azt megakadályozták, s végül sürgősen ajánlja a kormánynak, hogy a bilihez függes­szen egy záradékot, mely az ir bérlőket mindaddig meg­védi a kiűzetéstől, mig a földbirtok rendszere nincs reformálva. Néhány más szónok után Bright, Lan­caster herczegség kanczellárja kezd szólani. Sajnálatát fejezte ki, hogy bár 37 év óta tagja a háznak, nem érte meg azt a napot, melyen Izland irányában a kényszer rendszabályok szük­ségtelenek lettek volna, mindazáltal elmondhatja, hogy eddig semmiféle kényszer-rendszabály be­hozatalát nem támogatta, bár néhány irányában nem képezett ellenzéket. Ha nem tétetett volna ígénet, hogy a kényszer-rendszabályokat oly bili fogja követni, melynek czélja az ír nép által panaszolt állapotok orvoslása, ő most nem ülne a miniszteri padon. Izland jelen állapotára való tekintet után megjegyzi, hogy a­mennyire ő Izlandot ösmeri, mindaddig hasztalan nyugalmat és jólétet várni, míg a földbirtok kérdését a parla­ment helyesen és végleg meg nem oldja. Az élet és tulajdon védelmére szolgáló bilinek Izlandba behozatalát a földliga eljárásá­val indokolja, melyet erős kritika alá von. A föld-liga — mondá — kérkedhetik hatalmával, de okosságát és hazafiságát nagyon kétségbe le­het vonni. Visszapillantva az ír állapotok kifej­­lésének­ történetére így végezte beszédét: Nort­hampton tiszteletreméltó képviselője (Labouchére) zsarnokságról beszélt, mely a javaslatok által Izland népét igába haj­tj­a; tényleg azonban egy ily törvény, mint a javasolt, zsarnoki lehet ugyan egy zsar­nok kezében, de liberális és igazelmü férfiak kezében a védelem, a kegyelem törvényének fog bizonyulni. Ki merne ugyan fölkelni s azt állítani, hogy a jelen kormány tagjai életüket nem a köz­szabadságnak szentelték. (Egy hang : Néhányan közülök!) Izland a lefolyt öt év alatt nagy haladást tett; népe jobban ruház­­kodik és táplálkozik, s értelmiségre, czivilizá­­czióra nézve gyarapodott. A kormánynak nehe­zére esik kényszer-rendszabályokat javasolni, de ezzel kötelességét teljesíti. Csak ideiglenes in­tézkedésről van ez alkalommal szó, s ő bízik benne, hogy ha a földreform-bili a ház előtt fog feküdni, azt fogják találni, hogy az egy nagy és beható intézkedés, mely e parlamentnek és Gladstone kormányának maradandó emléke lesz. Tegnap ismét Gladstone beszélt. Meg­jegyezte, hogy némelyek szerint az orvosságot nem kényszerítő rendszabályokban kellene ke­resni. Ám e rendszabályok nem a földbirtokra vonatkozó izgatás s az országban levő elégület­­lenség ellen vannak irányozva, hanem a bön­tettek és kihágások okozói és elkövetői ellen. Gondolni se lehet rá, hogy az új törvényt a ko­rona loyális és békés alattvalói ellen fogják al­kalmazni, de csupán a „whiteboy“-ok (a fehér fiúk), a fém­ izgatások örökösei, szóval mindazok ellen, a­kiket a veszedelmes osztály kategó­riájába lehet számítani. Nem fél az ellenmon­­dástól, midőn kijelenti, hogy e rendszabás sem a föld-ligát, sem máskit nem érint, bár alapos gyanú van ellene, hogy valamely bűncselekmény tettese vagy részese. A rendszabály nem akar a magánjogokba avatkozni, de helyre akarja azokat állítani. A kormánynak már rég szemére hányták, hogy halogatja a rendszabály előterjesztését. Ma meg a konzervatív párt megígért támogatását rótják fel neki. Ha a brit szabadságot érdeklő törvény­ A franczia szenátus. — Eredeti levél. — Paris, jan. 29. Már nekünk Párisban is vannak obstruk­­czionistáink, mint az angol parlamentnek, hol az ír tagok csacsogása a tárgyalások bevégzésé­nek útjában áll. Ezen obstrukczionisták alatt nem értem­ Baudry d’Assont, Cunéo d’Ornanot, Cassagna­­cot, de még Gavardiet sem, kik nagy előszere­tettel viseltetnek minden zajos tüntetések iránt és azt képzelik, hogy nagy és szép feladatot végeztek, ha félbeszakasztásaik, hoveskedéseik és végnélküli interpelláczióik által a kamarában az időt fecsérlik el. Azon obstrukczionisták, kikről itt akarok szólani, nagyon is higgadt emberek, nagyon fontosak, kik nem képesek magukat szenvedé­lyeik által elragadtatni, szeretik a békét, ép úgy mint a dominót és a whistet, ezek a m­i szenátoraink. Ezen tiszteletre méltó urak még sokkal ügyesebb obstrukczionisták mint az ír parla­menti tagok. Ezek ugyan kimerítik erejüket, túleröltetik tüdejüket, hogy indítványokat nyújt­sanak be, melyeket végnélkü­li szónoklatokban indokolnak, úgy hogy az angol alsóház 22 óra hosszán át tartó üléseket kénytelen tartani. A franczia szenátorok azon ügyességgel bírnak, mely nagyon jellemző a franczia nemzetre nézve, az obstrukczió sokkal kényelmesebb rendszerét találták fel, mely egyszersmind nagyon gyakor­lati és abból áll, hogy nem nyújtják hosszúra az üléseket, hanem hogy ilyeneket nem tartanak. A kamara időről-időre törvényjavaslatokat hoz szabadelvű és antiklerikális szellemben. Ezen javaslatok nem mindig vannak a szenátus ínye szerint és ezeket lehetetlen egyszerűen vis­­­szavetni. De a kamara javaslatait egyszerűen visszavetni nem épen könnyű dolog. Ezáltal könnyen összeütközésbe jöhetni a közvélemén­­­­nyel, és ekkor nem igen könnyen menekülhetni meg a kellemetlen következményektől, mi az elmozdu­latlan uraknak nem szolgálna hasz­nára, a választottaknak pedig még kevésbé. Az általános szavazásnak h­adat üzenni ké­nyes egy faladat volna, a szenátorok pedig sok­kal óvatosabbak, sem hogy ilyesmit kísérlenének meg, így tehát ők sokkal czélszerűbb módot találtak a nyilvános vitánál, mel­lyel azon tör­meg nem vitatják. A politikában legnagyobb hatalom a rest­ség. Ezen restség ereje az, mel­lyel a szenátus a kamarával és az országgal szemben él. A kamara által megszavazott és most a szenátushoz átküldött törvények ép oly számo­sak mint fontosak. Itt van például az engedel­­mességi levelekről szóló törvény, az ingyenes és kényszeroktatási törvény, a bírói karról szóló törvény, a gyülekezési jogról, a vámtarifáról szóló­ törvény stb. És a munka és annak sürgőssége ezen hal­mazánál mit tesznek a szenátorok ? Egy óráig üléseznek minden héten. Január 11-dike, az ülések megnyitása óta a szenátus csak két ülést tartott, ide nem ért­vén az első ülést, mely csak formalitás volt és a­mely a megnyitási beszéddel kezdődött és végződött. Ezen első ülés után a szenátus egy hétre naponta el magát, azon ürügy alatt, hogy az ácsnak ide engedtessék az elnöki széket ma­­gasbra emelni, melyet Say Leon nagyon alacso­nyan állónak tartott. Erre persze egy hét kel­let, ezt nem lehetett két nap alatt elkészíteni. Az ács szorgalmasan elvégezvén munkáját Say Leon kívánsága szerint, a szenátus épp oly szor­galmasan teendői után látott. Tegnap egy má­sodfél óráig tartó ülésszak volt, ez kimentette erejüket s ismét egy hétre napolták el magukat. A­mi a megoldásra váró törvényeket illeti, ezek ép úgy mint a reformok, miket az ország követel, elvárhatnak még egy vagy két, vagy­­ még tíz évig is. Ez nem sürgős. Az obstrukczió ezen módja sokkal egysze­rűbb és hatásosabb, mint az ír parlamenti ta­gok által alkalmazotté. A szenátor urak markukba nevetnek, most midőn látják, hogy a kamara sajtótörvényt akar behozni. Igen jól tudják, mint fog járni ezen törvény. Oda fog vándorolni a többiekhez, me­lyek a szenátus irattárában hevernek. Erre majd bekövetkezik a kamarák feloszlatása s mindent újra kell kezdeni, a parlamenti szokás úgy hozza ezt magával, hogy minden a kamara kezdeményezéséből eredő törvény s így a sajtó­törvény is, tűnjék el a kamarával. Úgy látszik, hogy a szenátor urak azt tartják, ho­gy a legközelebbi általános válasz­tások a szenátus kérdésével fognak foglalkozni. Meg lehet, hogy akkor késő lesz bánkódni, de ők ugyan mit sem tettek, hogy maguktól ezen válságot elhárítsák. „.............“ írja le leveleiben mint Cidet vagy Artus királyt, mint a lovagiasság meg­testesült eszményképét és a hősiesség összpontosítását. Beszédében hang­súlyozta, hogy most sokkal szélesb kiterjedésű szervezettel gyűlik meg a brja a kormánynak, mint azt megálmodná. Azzal dicsekedett, hogy Írország számithat az ottani katholikus papságra és kimondotta, hogy a casheli érsek fő előmozdítója az írországi izgatásnak. Végre még azzal fenye­­getődzött, hogy Írország népe idegen államok­kal fog szövetségeket kötni. Ez egyébiránt nem egészen puszta fenyegetődzés, annyi bizonyos, hogy Amerikában rendkívül érdeklődnek Íror­szág sorsán. Dublinban pedig az amerikai csil­laglobogó hordoztatott a város utczáin végig, ezeken e felírás volt olvasható „Parnell és győ­zelem !“ Dillon után O' Donnell támadta meg leghevesebben a kormányt. Neki sokan azt ve­tik szemére, hogy valóságos családi nevét (Macdonald) megtagadta és e helyett vette fel sz­ír királyok egyikének O’ Donnellnek nevét . Forstert egy gyalázattal halmozott reményte­len politikusnek nevezte, Gladstonet pedig áru­lónak királynéja és hazája ellen. A ház elnöke az áruló szónál felszólította a szónokot, vonná vissza szavát, de ezután még kétszer nevezte O’Donnell Gladstone árulónak és azt csak oda módosító, hogy Gladstonet politikája még nem egyeztethető a birodalom iránti kötelességével. A ház elnöke őt többé nem utasította rendre. Corkban legújabb időben a Parnell és társai által a kormány feletti pörük ál­tal nyert győzelemnek megünneplésére nagy meeting tartatott, melyben több mint 7000 em­ber vett részt. Írország legtöbb nagyobb váro­saiban is ki­világosíté mkkal fáklyászenékkel és tűzjátékokkal ünnepelték Parnell és társai fel­mentését azon perben, melyet a kormány elle­nük indíttatott; a tüntetéseknek az angol kor­mány ellen se vége se hosszú. Azonfelül az ír mozgalom már átment britt Amerikába is, és az ír országos ligának fióktigái vannak már Torontóban, Quebeckben, Ottawában és Mont­realban. Írországi állapotok. A Parnell és társai ellen megkezdett és kudarczot vallott pör után az írek­ diadalmukat ünneplik. Londonban ezen per kimenetele sen­kit sem lepett meg. A­ kényszer­törvény elleni liga intézkedéseket tett, hogy február 2-dikán London különböző részeiben 12 meeting tartas­­sék, melyek a kényszertörvény ellen tiltakozni fognak. A parlamenti ülések harmadik hetében végre még­is beállott azon gonosz válság, melytől már régóta tartanak. A homorulerek a kormánynak még mindig nagy zavart okoznak. Az ír szóno­kok közt leginkább tüntette ki magát Dillon. Azt lehet mondani, hogy ő még sokkal inkább lelke az ir izgatásnak mint Parnell. Ez utóbbi­nak nővére, ki Amerikában lakik, Dillont úgy A sajtótörvény a franczia kamarákban. A franczia kamara tegnap a bizottság két módosított c­ikkét a sajtótörvény javaslatról el­fogadott. Ezen törvénynél fogva a hírlapok ál­tal elkövetett izgatás a közcsend és rend ellen, ha annak következései nincsenek, nem büntettet­­hetnek, ellenben büntetendők, h­a azok követ­keztében lázadás támad. Egyedül a hadsereg­nek hírlapok általi felszól­ításai kötelesség­sér­tésre minden körülmények közt büntetendők. Azt hiszik, hogy az első határozatot a szená­tusban aligha fogják elfogadni ; már ezelőtt né­hány nappal Dufaure közlönye a Parlament ezt irta : „Gyönyörű kilátások ezek ! Azon percz­­ben, melyben felkelés fenyegetődzik, egy h­irlap­­firkász a népet a kormány megbuktatására, gyil­kolásra, rablásra szóllitja fel, és a kormánynak csak akkor szabad legyen fellépni, ha a roszól­­litást eredmény követte és azt megbuktatta.“ A szenátus ülésben Gavardie interpellácziója jött szóba Gambetta titkos befolyásáról, de a szenátus nem akart mélyebben bocsátkozni ezen kérdésbe és felszólította Gavardiet, várakoznék még egy hétig. Gavardie erre hevesen felkiáb­­­olnak 42 interpellácziót ’fogok beje­len­teni!'~E szenátus ezen veszedelemnek az által tért ki, hogy magát február 3-dikáig elnapolta. Azt hi­szik, hogy azon időközben Gavardie le fog csen­desedni és 42 interpelláczióból csak a legczél­­szerűbbeket választandja ki. Spuller franczia kamarab­bi tag és tudvale­vőleg Gambetta egyik legmeghittebb barátja Vitry-le-Frangoisban beszédet tartott, melyben ezeket mondá: „bizonyos egyéneknek lehetetlen, és az, kire gondolok (Gambettát értette) az első köztük, hogy Francziaországról szóljanak, a­nél­kül, hogy annak erejét és méltóságát felemlít­­sék. Az országot nem szabad kalandokba bo­nyolítani, de soha sem szabad Francziaországról mint oly államról szólani, mely szerepét mint nagyhatalom feladta. Igen, mi békét akarunk, de erős és tisztességes békét, dicsvágy nélkül, de nem reménység nélkül.“ Az ily beszédek, minőket Gambetta és ba­rátai mondanak, azon apró, háborút jelző villám­lások, melyek Németország elővigyázatát felkel­tik s azt hadi készülődésekre öztönzik. Külföldi hírek. Görög kérdés. Érdekes, ha már nem túlhaladott álláspon­tot mutatott Komonduros a Standard levelezőjé­vel szemben. A görög miniszter nem tekinti komolynak a konstantinápolyi tárgyalásokat. Állítása szerint, ha Európa a békét akarja, a portára kellene nyomást gyakorolni, mert Görögországnak csak egy kötelessége van : azt követelni, mit a hatalmak neki ítéltek. A görög hangulat egyébbként Ausztria-Magyarország pél­dájára utal, mely Boszniát okkupálta és e példán kivánja, hogy őt se akadályozzák a példa köve­tésében. Ehhez járul, hogy a Timesnek egyene­sen azt távírják Athénből, hogy a hadsereg el van határozva, ha a kormány elhatározó lépést nem tesz, a határt minden körülmények közt átlépni. Egyidejűleg Konstantinápolyból jelentik, hogy több hajó indíttatott útnak hadszerekkel és csapatokkal Prizrendba, Voloba és Prevezába, továbbá, hogy Larissában, Armyrában és Aidá­ban tábori kórházak állíttatnak föl. A hadi készü­letekről görög részről pedig jelzik, hogy háború esetén hol lesz a főhadiszállás, hol állítanak szer­tárakat és minő monitorokat vásárolnak meg. A lármás hadi készületek mellé az angol kormány beleegyezését jelentik a tárgyalásokba, oly kikötéssel azonban, hogy még mindig a ber­lini konferenczia alapján marad Anglia. Az angol kék könyvből, Dulcigno kérdésének tárgyalásánál, mint olvasóink emlékeznek, fenyegetés történt, hogy Smi­rnát bombázni fogják. Az osztrák-magyar delegációk elé terjesztett piros könyvből az angol kormány kívánatára minden erre vonat­kozó okmány kimaradt. Az angol kék könyv azonban mégis foglal magában erre vonatkozó okmányokat, melyeket a P. L. után a követ­kezőkben közlünk : Earl Granville ő felsége a királyné köve­teihez Pétervárott, Párisban, Rómában, Bécsben és Berlinben. Külügyi hivatal 1880. okt. 4-én. Sir­ Ő felsége konstantinápolyi követétől megkaptam a porta jegyzékét és önnel közöltem. A kormány föltételezi, hogy a porta e közleménye egyik kormánytól sem fog tanácskozási alapul elfo­gadtatni. Az ő véleményük szerint a porta e legújabb magatartása a helyzetet megváltoztatta és a halasztással egyetemben a helyi működés nehézségeit eg­gyel szaporitá. A kormány tehát indítványozná, hogy az egyesült hajóhad az adriai tengerről Smyrna alá menne, és e kikö­tőt mint anyagi biztosítékot lefoglalná. E mű­ködés kisebb tengeri haderőnek is könnyű volna, mint az egyesült haderőnek és nem volna hát­rányos a kereskedelemre nézve sem. A kormány e javaslatot a többi hatalmak beleegyezésétől teszi függővé és azon feltételektől, melyek a Protokol de désinteressementben foglaltatnak. A kormány azt hiszi, hogy ezzel az eszközt megadja, mel­lyel a portára a legkisebb kocz­­káztatás nélkül nyomást lehet gyakorolni stb. Granville. Ezzel kapcsolatosan közli Sir Henry Elliot válaszát Bécsből okt. 8-ról, melyben Ausztria- Magyarország visszautasítását adja tudtul, azon indokból, hogy ez nemcsak félremagyarázásokra, hanem hadüzenetre is adhatna alkalmat. Olasz- és Oroszország e javaslatot elfogadták, Franczia­­ország azonban a bécsi kabinet példáját követő és Barthélemy St. Hilaire Lord Lyonsnak kinyi­latkoztatta, hogy „Francziaország elmegy a lehe­tőség határáig, hogy valamennyi hatalommal karöltve járjon, de nem mehet máskép, mint valamennyivel. Az osztrák-magyar kormány vo­nakodása, hajóit a javaslati operáczióhoz Smyrna alá küldeni, lehetetlenné teszi a franczia kor­mányra, hogy ugyan abban részt vegyen.“ Németország elhatározását szinte a bécsi elha­tározástól tette függővé és igy az egész javas­lat megbukott. KÖZGAZDASÁG. Vegyes. — A magyar-franczia biztosító részvény­társaság (franco-hongroise.) A magyar franczia biztosító részvény­­társaság életbiztosítási kötvényeihez csatolt elő­zetességi igényjegyeknek a jan. hó 31-én, egy kir. közjegyző jelenlétében megtartott, első kisorsolása alkalmával kö­vetkező igényjegy-számok hozattak ki : 16 Budapest, 649 Zól­­om, 1080 Arad, 1094 Hrinyova, 1613 Kölesd, 1677 Budapest, 2268 Szabadka, 240­ B.-Gyarmat 2501 Zolyom, 3309 Eszék, 8957 Bécs, 9446 Szeged, 10256 N.-Kanizsa, 10437 Kassa, 10505 Pancsova. Üzleti tudósítások Gabonaüzlet, Budapest, jan. 31. Búza ma korlátolt vételkedv mel­lett sürgősen kináltatott. Az irányzat lanyhult, az árak gyengültek. Eladások a múlt heti zárlati árakhoz képest csak 20 krral olcsóbban voltak eszközölhetők. A forgalom 9 ezer mmázsára szorítkozott. Legmagasabb ár gyanánt fizettetett 79 k. tiszavidéki búzáért 13,15, 3 hóra, legalacsonyabb ár gyanánt pedig 73,5 k. oláhországi búzáért 10 05­3 hóra. Más magvakban az üzlet jelentéktelen volt; rozs 10 krral olcsóbb, a tengeri és a zab ára szilárd, árpa forgalom nélkül. Határidőre a hangulat nyomott, az árak realizácziók következtében újra csökkentek. A forgalom délelőtt 15 ezer mmázsára rúgott. Köttetett : Szokványbúza tavaszra 2500 mm. 11.94, 2500 mm. 11 93, 2500 mm. 11.92. B­á­n­á­t­i ten­geri 1881 május -júniusra 2500 mm. 5.92, 2500 mm. 5 frt 90 kr. Hivatalosan a következő eladások jegyeztettek: Búza ti­sz­a vidéki 100 mm. 80 kis 13.15, 400 mm. 79.4 kis 13.15, 200 mm. 79.5 kis 13.15, 200 mm.76 kis 12.90, 400 mm. 79 kis 13.—, 200 mm. 78.4 kis 12.75, 200 mm. 78.3 kis 12.90, 300 mm. 78­ kis 500 mm. 73 kis 12.—. Pestvidéki 900 mm. 75 kis 12.—. Fehérmegyei 100 mm. 78.7 kis 12.15, 100 mm. 77.7 kis 12.15, 100 mm. 76 kis 12.15, 100 mm. 73 kis 12.15, 500 mm. 72 kis 10.30. Becske­­r­eki 1300 mm. 72.8 kis 11.20. D­una­vi é­k­i 1300 mm. 71.5 kis 11.—. Ol­áh­országi 600 mm. 76 kis 10.40, 100 mm. 74 kis 10.20, 100 mm. 73.5 kis 10.05, mind három hónapra. Zab 400 mm. 6.25, 100 mm. 6.30. Tengeri (oláh) 200 mm. 5.95, (magyar) 500 mm. 5.90, 100 mm 5.90, 300 mm. 5.70, mind készpénz­­fizetéssel. Köttetett : Szokványbuza tavaszra 2500 mm. 10.90, 2500 mm. 10.88. Bánáti tengeri 1881. május—júniusra 2500 mm. 6,89, 2500 mm. 5.90. K­á­­posztarepete aug.—szept. 500 mm. 12­/8. Hivatalosan jegyeztetett: Szokványbuza tavaszra 10.85—10.87­/». Bá­náti tengeri 1881. máj.—júniusra 5.87—5.90. Szokványzab tavaszra 6.30- 6.35. Bécs, jan. 31. Búza —.----.—, tavaszra 11.25— 11.27. őszre —.--------.— ; — rozs magyar 10.40—10.90 ; zab —.--------.—, tavaszra 6.65—6.67. őszre —.--------.—, merkantil 6.40—6.60 ; tengeri május—jan. 6.27 — 6.30; kész­áru régi —.--------.—, új 6.05—6.15 ; repeteolaj kész­áru 32.25—32.50; jan.—apr.-ra 32.25—32.50; januárra 32.25 — 32.50; szesz készáru 32,75—33.—. Február 1. Értéktőzsde. — jan. 31. A mai tőzsde megnyitásán az üzlet lanyha hangulat mellett indult meg. Üzéreink tartózko­dók. A bécsi és a mértéket adó német tőzsdékről kedve­ző hírek érkeznek az ultimó felől. A forgalom jelenték­telen, az értékek árfolyama gyengült. Osztrák hitelrészvény 283—282.80-ig, magyar arany­­jaradék mediája 109.10—109.15-ig köttetett. Az elő tőzsdén Bécsből jelentett m­gas árfo­lyamokra az irányzat megszilárdult és az üzlet élénkült, zárlat előtt azonban értékesítések folytán újra lanyhulás állott be. Osztrák hitelrészvény emelkedett 283.50-ig, később esett 283-ig. Magyar aranyjáradék szilárdan tartja magát, medióra 109.25-ig köttetett. 11 óra 30 perczkor : osztrák hitelr. 283 —283.10, magy. aranyjáradék K 9.20—109.25. A déli tőzsdén a hangulat csendes, gyenge forgalom mellett az értékpapírok ingadoztak, m­­agyar aranyj változatlan szilárdan tartja magát. Osztrák hitelrészvény 283-ról 282.80-ig csökkent, azután 283.50-re emelkedett, magyar aranyjáradék me­diára 109.17­/a - 109.25 közt mozgott. Árfolyamok nyilatkozati időkor 5 perczczel 1 óra előtt : osztrák hitelrészvény 283.20-283.30, m. aranyl. 109.20-109.25. Az üzlet további folyamában a hangulat megszilár­­­­dult, az értékek változatlan árfolyamai mellett. 1 óra 30 perczkor : Osztrák hitelr. 283.30—283.40, magy. aranyjáradék 109.20—109.25. Jegyzéseink : Magyar kir. nyeremén­yköl­­csön 107.75, m. aranyjáradék 109.20, m papirjáradék 80.45—80.35, osztrák hitelintézet 282.80—283.20, Union bank 117, Erzsébet malom 210, Lujza malom 210, alföld­fiumei vasút 158.50, kassa-oderbergi vasút 131.­5, pesti hazai első 4000, Ganz-féle vasöntöde 525, Schlick-féle vasöntöde 200—197, m. földteherm. r. t. 6 százai. 104, kassa-oderbergi (m. v. 1879. kib. arany 5 százai.) 107, német birod. bankjegyek 100 márkáért 58. Leszámítoló árfolyamok: Mag.­ az aranyj. 109.25, Magy. hitelr. 260.—, Magy. leszámít. és váltóbank 127.—, Magy. ált. hit. intézet részv. —.—, Magy. jelz­bank részv.—.­,Osztrák hitelrészvény 283 —, Angol osztr. bank —. — , Union­ bank 107. — , Tiszai sorj­­egy —.—, Magyar papirjáradék 80.—, Becs, jan. 31. (Magy. ért. zárlatja.) M. földteherm. kötv. 97.—, Magy. vas. kölcsön 125.60, Erdélyi föld. kötv. 93.75, Magy. hitel 259.75, Magy. záloglevél 101.60, Alföld 150.25, Erdélyi vasút 147.75, Magyar éjszak-kel. 147.75, Magy. ker. vas. 86.30, Ker.­vasuti elsői). 82 80, Magy. sorsjegy 107.50, Tiszai vasút 246.­, Szőlő-dézsma 94.50, Kincst. utal. 1873.--------- Aranyjáradék 109.30, Magy. leszámitoló-bank 127.—, Kassa Oderb. Vas. 131.75, Tiszavölgyi sorsjegyek 107.20 B003, jan. 31. (Osztr. ért. zárlatja.) Hitelrészvény 283.30, Angol-osztrák 127.—, Lombard 102.50, Államvasut 279.—, Arany jár. 88.60, Napoleond’or 93.85, London 108.65, Járadék 72.77, Galicziai 279.—, Hitelsorsjegy 178.25, 1804-es —. —, Porosz pénzt, utalvány 67.97, 1860 as —.—, Cs. arany 5.54, Frankfurt 57.95, Török sorsjegy 21.90, Nemzeti bank 820, Ezüst járadék 73.90. TÁVIRATOK. Szeged, jan. 31. Az enyhe idő következ­tében a Tisza mérsékelt áradásnak indult. A bekövetkezhető esélyekkel szemben a védelmi állapot megnyugtató. A külső védelmi vonal, a sövényháza-szegedi töltések minden szakasza védképes. Az algyő-szegedi és szeged-paphalmi vonalak teljesen ki vannak építve. A sövény­házi vonal még a tervezetnek megfelelőleg nem volt kiépíthető, s a földmunkálatok a kedve­zőtlen időjárás miatt szünetelnek. A tervezett 31 D158 köbméter földből már eddig beépíttetett 186­ 266 köbméter, s még hiányzik 124­ 892 köbméter. Azonban a védgátak már az eddig teljesített építkezések folytán is teljesen véd­képes állapotba tétettek még a legmagasabb vízállás ellenében is. A mélyebb fekvésű része­ken a töltés teljesen ki van épitve, s csak a partos helyeken van még hátra munka. Konstantinápoly, jan. 31. (Polit. Corr.) A porta jónak látta, Angolországot felelőssé tenni azon halasztásért, a­melyet a hatalmaknak a legutolsó török köriratra adandó válasza szen­ved; ennél fogva az angol ügyvivő indíttatva érzi magát a portát határozottan arról biztosí­tani, hogy Angolország nem fogja megzavarni az európai konczertet, sem nem fog a békés kiegyenlítés létrejötte elé szánt szándékkal aka­dályt gördíteni. BéCS, jan. 31. A költségvetési bizottság ülése. Az iga­zságügyminisztérium költségvetése fölötti tárgyalás alkalmával Prazak miniszter, Giovanelli képviselőnek a boc­eni és trienti ke­rületi törvényszéki elnökségek egyesítése ügyé­ben tett felszólalása folytán, azt válaszolá, ő ezt az ügyet a leggondosabb figyelemmel fogja megvizsgálni. Az adóbizottságban a cseh ser­­főzők egyletének kérvénye hosszabb vitára szol­gáltatott alkalmat. Erre a bizottság a következő határozati javaslatot fogadta el: A kormány utaBu­tatik, hogy rendelje el az enquetet azon kérdés fölött: vajjon lehetne-e a sörkiviteli adó restituczióját, az állami pénzügyek károsítása nélkül, akként megállapítani, hogy az megkö­­zelítse azon adóösszeget, a­melyet a kiviteli sör produkcziójától az állam eddig elé nyert; továbbá jövőben milyen körülmények közt vehető tekin­tetbe a sör habzása. Pétervár, jan. 31. (Er. távirat.) A Golos je­lenti, hogy a lengyel ügyek bizottságának fel­oszlatása elvileg elhatároztatott. Az Uj Idők jelenti, hogy a görög követ köriratot bocsátott ki, melyben minden görög alattvalót felhív, hogy a görög-török háború esetére a behivatásra készen legyenek. London, jan. 31. (Ered. távirat.) Corkban a rendőrség fém­ proklamácziókat kobzott el, melyek „az ír nemzeti direktórium“ aláírással voltak ellátva. Páris, jan. 31. (Eredeti távirat.) Gambetta a Morsagne-i választókerület egy küldöttségét fogadva, legmelegebben ajánlá a republikanizmushoz áttért Duque de la Fauconnérie megválasztását. E válasz­tás febr. 20-ra van kitűzve. Newyork, jan. 30. (Er. távirat.) Sherman egy bankett alkalmával 3 és fél százalékos 1-----^est kilátásba. A kivitel ^ előbbi évhez képest 193 millióval meghaladta a be­hozatalt. Capetown, jan. 30. (Er. távirat.) Crocodile szállitóhajó Indiából csapaterősitésekkel ideér­kezett. Prága, jan. 31. Az országos kulturtanács daczára a cseh kisebbség ellenzéseinek elfogadta a kompromisszumot, mely szerint a tanács 4 német és 5 cseh tagot választ a bizottságba. Szófia, jan. 31. A kormány, Stoich­eff kül­­ügym­inisztert és Harrower mérnököt nevezte ki biztosoknak a vasúti bizottságba. Páris, jan. 31. A kamara elvetette a sajtó­­törvény 26 ik czikkét, mely szerint a köztár­saság elnökének megsértése büntetés alá esik. Páris, jan. 31. Konstantinápolyból érkezett hírek szerint, a nagykövetek megkezdték az elkülönített, de hasonló utasításokon nyugvó tárgyalásokat a portával; a nagyhatalmak kép­viselői tudomásul vették a porta azon nyilatko­zatát, hogy megmarad a védelmi állásponton és azon reménynek adtak kifejezést, hogy a porta újabb engedményeket fog tenni. Páris, jan. 31. A Panama csatorna részvé­nyesek első gyűlésén 317,000 db részvény volt képviselve. Lesseps jelentése bizonyítja, hogy a Nicaragua-csatornára vonatkozó amerikai terv nem valósítható és konstatálja Amerika bele­­egyezését a Panama-csatorna kiépítéséhez, mi­helyt annak semleges jellege biztosítva lesz; a jelentés megerősíti továbbá, hogy az összes kiadások nem haladják túl a 600 milliót. Vala­mennyi határozati javaslat egyhangúlag elfogad­tatott. A márczius 3 ára kitűzött gyűlés az épí­tési terveket fogja megvizsgálni. LEGÚJABB: A rendelkezési alap az osztrák pénzügyi bizottságban erős, izgatott vitát keltett. Az al­kotmányba bizottsági tagok újra a leghatározot­tabb bizalmatlanságot nyilvánították a kormány iránt. Wolfram képviselő pártja nevében bejelenti, hogy a párt bizalmatlansággal viseltetik a kor­mány iránt, mit nevel azon körülmény is, hogy a kormány minden egyes tételt külön tárgyalni kénytelen és minden egyes tételnél külön enged­ményekre kényszeríttetik. A pénzügyi helyzet is olyan, hogy már e miatt is kénytelen minden lelkismeretes képviselő a rendelkezési alapot megtagadni. Czáfolni igyekeztek őt a kü­lön előadó , az elnök , Lionbacher , gróf Clam és Giovanelli. Dr. Sch­aup ezek ellenében nemcsak ugyanaz okokból, mint Wolfram, de azért is megtagadja a rendelkezési­­ lapot, mivel a Taaffe kormány elvesztette létezési jogát, a raison d’étre­t. Zeithammer megszavazza. Suess képviselő csodálkozik a tiltakozáson, hogy a pártok külön követelményekkel lépnek fel a kormány ellen. Utal a tiroli és a cseh képvise­lőkre, utal arra, hogy a politikai és nemzetiségi ellentétek soha oly élesek nem voltak, mint Taaffe idejében és megtagadja az alapot. A mi­niszterelnök és az előadó végszava után meg­­ejtetik a szavazás, és a rendelkezési alap az alkotmányhű párti képviselők kisebbségben ma­radásával megszavaztatik.

Next