Függetlenség, 1881. március (2. évfolyam, 59-89. szám)
1881-03-01 / 59. szám
Budapest, 1881. — Második évfolyam. Szerkesztői Iroda kiadó hivatalosAzpnt, IV. koronzhirMig-urozat. u. Cikk bérmentei leveleket fogadunk el. Klárátokat nem küldünk viasza. ELŐFIZETÉSI ÁR: ▼ Mikre postán küldve vagy Budapesten bálhoz hordva: Egyes ívre . .................................15 frt Félévre........................................8 frt Negyedévre.................................4 frt Egy óra........................1 frt 40 kr. 59. szám. Ügyes szám Ara: 5 kr.FÜGGETLENSÉG. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kedd, márczius 1. ... ■ ______________________ Szerkesztői Iroda le kiadó hivatal Balape**, IV- koronaherczeg-ntcza 3. az Előfizetöei pénzek, hirdetések, nyiltterek a kiadóhivatalba czlmzendők A lap ceimli le az utczát pontosan caeg. Jelölni kötőik. Hír cfl. etileket Is 3a.3rU.tt*xelEet érszabály nerint félveez a kiadóhivatal Mi a különbség ? Európa kelete forrong, a nyugat szinleg csendes. Pedig politikai vulkánok kráterei ma még sem ott, sem itt nem füstölögnek. Ha a kráter nem füstölög, akkor a vulkán tövében lakók nem gondolnak menekülésre, nem félnek, hogy a láva kiömlik. A keleti kráter belsejében azonban kész van minden a kitörésre. A görögtörök kérdés a legvégső stádiumában van, s a görög-török kérdést nem lehet békésen megoldani, mert az a hatalom, mely a görög diplomatákat befolyásolja, sehogy sem akarja, hogy a régi nyílt seb, mely mint keleti kérdés kisért évek óta, behegedjen. Ez a hatalom Angolország. Az uj angol kék könyvből ugyanis kiderül, hogy Angliának még kellő időben módjában lett volna Görögországra hatni, hogy egyezzék ki a törökkel, maradjon békével, s ne ingerelje maga ellen Törökországot. De Anglia ezt nem tette. Angolország szítja tehát a békétlenséget, az az Angolország, melynek magának is nagyon sok baja van. Ott az izlandi dolog; ott van a boér kérdés, hogy többet ne említsünk. S ez az Angii, melynek saját magának vannak belbajai, akarja azt, hogy a többi európai hatalmak se tudjanak kibonyolódni a zavarokból. Ha nekem fáj valami, gondolja magában, fájjon a többinek is. Mily másként viseli magát a köztársasági Francziaország. Francziaországban ma Gambetta Leo ép oly hatalom, mint amily irányadó, döntő befolyása van Bismarcknak Németország ügyeire. A franczia legitimista és ultramontán sajtó hozzászoktatta Európát ahhoz az eszméhez, hogy Gambetta a háború. És Gambetta éveken keresztül hagyta a fellegeket feje fölött összegyűlni. A fellegek összetömörültek, már már kitörőben volt a vihar, s ekkor, a legalkalmasabb pillanatban megszólalt Gambetta. Beszéde valódi villámhárító volt. Maguk a német lapok, pedig ezek ugyancsak nem jó barátai Gambettának, kezdik ma már elismerni, hogy Gambetta nem gondol revanche-háborúra. Gambetta igenis akarja, hogy Francziaországnak ezután a legtöbb befolyása legyen az európai koncertben. Ki akarja az elsőséget vívni, de nem területének gyarapítása által, hanem meg akarja szilárdítani a köztársaságot, s oda igyekszik hatni, hogy a franczia polgárok tényleg győződjenek meg arról, miszerint nem csak beszéd, pusztán elhangzó szó az a szabadság, egyenlőség és testvériség , hanem olyan gyakorlatilag keresztül vihető kormányforma, mely képes a franczia polgároknak jólétét és boldogságát is biztosítani. Angliának, az alkotmányos monarchiának miniszterei, diplomatái, politikusai, minden kigondolható dolgot elkövetnek nem csak arra nézve, hogy saját alattvalóikat ,az íreket minél jobban megrendszabályozzák, hanem arra nézve is, hogy egy másik hatalmat, békülni akaró ellenfelével összeveszítsene. A köztársasági Francziaország jelenlegi személyesítője Gambetta ezzel szemben kijelenti, hogy az országra nézve az az üdabozó, ha szomszédaival minél tovább őszinte és és barátságos viszonyban fog állani. Pedig az a szomszéd, melyre a franczia kamara elnöke czéloz, Németország; az a Németország, mely szomszédja területének egy részét elragadta; a franczia eszméket, franczia emlékeket, nyelvet, egyszóval mindent tiz év óta valódi német czivilizatori buzgalommal kiirtani iparkodik ; az a Németország, melyre méltán neheztelhet minden franczia. S Gambetta még Németországgal is békében akar maradni, csakhogy Francziaország boldog legyen , csak hogy a franczia polgárok anyagilag gyarapodjanak, szellemileg művelődjenek, s a szabadság, a valódi szabadság, Francziaországban megszilárduljon. Ez a különbség a monarchikus Anglia és a köztársasági Franciaország között. — febr. 27. A főrendiház folyó évi márczius hó 1-én 1 órakor ülés tart. A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésében tárgyalás alá vette az 1880. XXXVIII. t. cz. módosításáról, a közmunka- és közlekedési miniszteri tárcza részéről az 1880. évre szükséges póthitel, és a honvédelmi minisztérium 1881. évi költségvetésének II. és VI. czimében a legénységi élelem költség többletének fedezésére szolgáló póthitelről szóló törvényjavaslatokat, és azokat az illető jelen volt miniszterek indokolásai után elfogadta. Ezután tárgyaltatott a bélyeg és illetékre vonatkozó törvényjavaslatnak a ház által visszautasított 7. és 20. § a. A bizottság hosszabb tárgyalás után a pénzügyminiszternek a szakaszokra vonatkozólag már a házban beadott módosításait fogadta el, melyek értelmében szövegeztetnek e szakaszok. Ezenkívül tárgyalta még a bizottság a fővárosi rendőrségről szóló törvényjavaslatot, és elfogadta az abban előterjesztett költségvetésnek több költségeit s egyszersmind kimondá, hogy a belügyminisztérium a végleges szervezésről szóló javaslatot 1882-re nézve okvetlen terjessze a ház elé. I i IM ... ■ , , I ' ' 1JJ!'.«'.'.11. - A tabi választás. A tabi választás külső eredményéből erőnek erejével oly dolgokat következtet a kormánypárti sajtó, amelyek a viszonyok benső ismrete, s a választás statisztikai adatai után összeomlanak, mint az elkapatott gyermek kártyavárai. Hanem azt meg kell adni, hogy a választókerület székhelyének a távírdától és vasúttól való távolságát, no meg a lent agitáló képviselők távollétét elég ügyesen aknázták ki hamarosan a maguk malmára. Roppant nagyra voltak vele, hogy győztek egy azelőtt pártjukon levő s később személyi irányban mozgó választókerületben, de azt, hogyan, fó minő számeredménnyel, mily viszonyok között győztek, bölcsen elhallgatták. No hát addig is, míg a következő választáson tényleg győznék meg a kormánypártiakat, hogy az nevet, aki legutoljára nevet, elmondunk néhány „becses adatot“, hadd fanyarodjék el tőle a szájuk íze. Először : a kormánypárt Miklós István ügyeinek zavarodása óta folyvást agitált; agitált októbertől kezdve egész a választás napjáig , tehát négy hónapnál tovább és szakadatlanul agitált Miklós István esetéből nem a személy, hanem a párt ellen, bár az ügy személyes jellegű volt, s a párt eklatáns tényben utasította vissza az azonosítást, még ha a kerület elvész is. Ezzel a hosszú időn át tartó meggyúrással szemben a mi pártunk voltaképeni jelöltje mellett negyedfél napig agitált. E negyedfél napból, vagyis vasárnap déltől szerda estéig kétés egy fél napot vett igénybe, hogy épp azokra a községekre fektesse az agitáczió súlyát, ahol Miklós István jelöltségének fentartása zavart, megoszlást, visszavonást okozott. Másodszor: a kormánypárt és kabarék egyesülve lépett fel, mégpedig a hatalom valamennyi eszközeinek segélye mellett. A mi pártunk részén egy-egy beszéd volt az egész, amivel hatni igyekeztek ; nem ült szolgabíró és két-három kertes a falu nyakába kulaccsal, fuvarosztó és napszámosztó tarisznyával, nem osztogatott fát, nem küldte el a Balatonra a papok nádasát vágni a választókat, nem vásárolta a választó igazolványokat , nem nyúlt az értelmetlenség legveszélyesebb fegyveréhez, az itatáshoz. Harmadszor : mindezek daczára a mi pártunkra jöttek a 48-as zászló alatt szavazni önkénytesen, pusztán a szó által felvillanyozva, az elveknek hódolni 910-en. Három és egy fél nap alatt 910 választót oda állítani az urna elé, minden külső, minden hatalmi, minden kortes eszköz nélkül oly eredmény, hogy a somogyi kormánypárt a győzelmi tivornya után maga is gondolkozóba esett fölötte Negyedszer: a mi többségük került, azt kapták azokból a községekből, ahova egyetlen egy függetlenségi ember se tette be lábát a nép felhívása végett, mert absolute nem volt rá idő, ahol tehát még azt se tudták, hogy Csorba Ede a jelölt, hanem csak hallottak valamit, hogy fel akarna lépni Miklós István. E községekből egy szállig befuvaroztatott szavazók adták meg a többséget. Ötödször : Miklós István jelöltségét támogató községekből egy-egy harmad rész Csorba jelöltségének kikiáltása után átpártolt a kormánypártra. Tanulságok : Az egyik tanulság, hogy még csak egy nap három olyan község bejárására van szükség jelöltünk kitűzése végett, amelyekre nem jutott idő, s úgy megveri pártunk a kormánypárti fekete sereget, hogy egész Somogy megyében hanyatt dőlnek tőle, nem is említve a többi be nem járt községek bejárását. A másik tanulság, hogy a be nem járt községekben egész a választás napjáig, egyes Miklóshoz ragaszkodó bejárt községekben pedig a bejárásig, a kettős jelölés miatt megoszlott választók, e nélkül még az idő rövidsége daczára is okvetlenül, mert számbelileg lehet kimutatni, nekünk biztosították és fogják jövőre biztosítani a többséget. Tanulság végre az, hogy a választók számbeli arányát illetőleg pártunk a csak negyedfél napra szorítkozó megosztott agitácziós kettős jelölés daczára mindössze harmincznyolcz emberrel kevesebb szavazatot adott most az urnába, mint akkor, amikor Miklós 948 szavazattal képviselővé választatott. Ily eredményt elérni egy pártnak, amelynek erkölcsi tekintélyét kellett egyszerre védeni az egy jelölt melletti agitáczióval, ez bizonyára oly eredmény, a minőre ma csak ez a párt képes. Kinevezési rendszer: S.-A.-Ujhely, febr. 26. Zemplén megyének S.-A.-Ujhelyben január hó 20-án tartott rendkívüli bizottsági közgyűlésében tárgyalás alá vétetett Szabolcs megyének azon átirata, mellyel a közigazgatási rendszer megváltoztatása tárgyában az országgyűléshez intézett feliratát hasonló szellemű felirattal pártoltatni kéri. Ezen inczidensből kiindulva, megyei rendkívüli közgyűlésünk, a közigazgatás hiányai és ezek orvosszerei iránti javaslat előterjesztésére alispánunk elnöklete alatt : Evva András, Prámer Alajos, Diószeghy János, Szerviczky Ödön, Gräfffy József, Vladár Kristóf, Zsolnay Endre, Szakácsi Dániel, Sponer Tivadar, Erényi Jakab, Fesztery Tamás és Fejes István bizottsági tagokból álló 13-as küldöttségét azon meghatással küldötte ki, hogy ezek véleményes jelölésüket a márcz. hóban tartandó tavaszi rendes közgyűlésre, jóváhagyás végett, mutassák be, amikor Szabolcs megye felirata iránt is egyidejűleg fog érdemleges határozat hozatai. A tizenhármas küldöttség febr. 19-én ülést tartván, még a szabolcsmegyei feliraton is, melyben az élethossziglan való választás pártolása ajánltatik, túllövöldözött, és azon egyik orvos szerben állapodott meg, hogy : „a megyei tisztviselők élethossziglan tartó hivatalukat a kormány kinevezésétől nyerjék.“ „Medicina pejor morbo.“ Báró Sennyei Pál régibb programjának egy általa is legalább most látszólag, elejtett része. Külsőleg úgy néz ki, mintha Zemplén megye reformküldöttsége egyengetni akarná a kinevezés behozatalának útját a jövő kormánynak. Rohamos esés a jelen „quasi alkotmányos élet“ sikamlós lejtőjén. Alig hiheti magyar ember, II. Rákóczy Ferencz, Kossuth Lajos, Kazinczy Gábor, Szemere Miklós megyéjéről, hogy ily kezdeményezéssel léphessen fel az ország előtt ! De hát fel fog lépni, mert ezen „orvos szer“ mint küldöttségi javaslat, a jövő márczius hóban Zemplén megye bizottsági közülésében „jóváhagyás végett“ elő fog terjeszteni, és azt hiszem, a többség által vissza fog vettetni. Vissza fog pedig, mert megrendíti ezen eszme magyar alkotmányunk alapkövet „a pusztaszeri egyezkedést, és az ezen alapra rakott ezredéves alkotmány különben is ingadozó épületét ; megöli népünkben a hitet ezen „schein alkotmányos élet iránt.“ Kihúzza a hivők kebléből a bizalomnak utolsó gyökerét, és oly apáthiát fogna szülni a közügyek menetében, melyet életre hívni többé semmi fordulat sem lenne képes. Hiszen ebben a közigazgatási bizottságos és csendőrös világban, a tisztviselők választása volt még, úgyszólván az egyetlen vonzó erő, mely a megyei bizottsági tagok legnagyobb részét, időnkint a megye termébe vonzatta, ahol egyúttal, akarva nem akarva, más közügyek feletti tanácskozásba is belevonattak. Más népek a választási jog elnyeréséért vérüket ontották, és megtartásáért folyton küzdenek. A dalmácziai morlákok 1848-ban készek voltak a hatalmas ausztriai kormánynak ellenszegülni, sőt fegyverhez nyúlni, midőn biró választási joguk fölfüggesztetett. Pedig az alkotmánnyal nem biró maroknyi nép volt. Európa műveltebb nemzetei az általános szavazati jog behozatala, tehát a választás legszélesebb alaponi kiterjesztése mellett agitálnak. A magyar alkotmány alapkövét, a megyék sarkalatos jogát, saját tisztviselőinknek választása képezte, nekünk szentesített törvények által van biztosítva választójogunk ; mi nem vagyunk maroknyi nép; minket a kormányhatalom nem akar ezen nemzetünk életével összefort jogunktól erőszakkal megfosztani, és mi magunk dobjuk azt el, csupán azért, hogy modern államban, modern hazafiaknak láttassunk. Ez öngyilkosság. Ez megtagadása a hazánk történelméből ki nem törölhető azon igazságnak, melynek fénye Hunyadi Jánost, az igazságos Mátyást és Kossuth Lajost övedzi, akik szintén választottak. Megtagadása azon axiómának, hogy a választott elöljáró iránt mindig nagyobb a tisztelet és engedelmesség a népben, mert: „ezeknek ütése sem fájna úgy, mint a reánk nevezett tisztviselők simogatása.“ Annyit jelent a tisztviselők kormány által leendő kineveztetésének önmagunk általi proklamálása, mint kiszolgáltatni a nemzet kezéből az utolsó fegyvert, mellyel magát a kormányhatalom túlkapásai ellen századokon keresztül védelmezte, vagyis a megnyirbált megyei élet tragoediájának utolsó felvonása, mely utolsó felvonásban a szereplők közül csak a bálvány-, akarom mondani kormányimádók maradnak életben. Azt hiszem, hogy az utolsó felvonás ilyetén eljátszását meg fogják akadályozni Zemplénmegye bizottságának tagjai. Hanem aztán, uraim, Zemplén megye bizottságának tagjai, meg kell jelenni a tavaszi évnegyedes közgyűlésen, és felszóllalásukat hangoztatniok kell, mert : „néma gyermeknek anyja sem érti baját.“ Nem ismerem szóról-szóra azon indokokat, mert még írásba foglalva nincsenek, melyekre orvosszerv javaslatát az ominózus 13 as bizottság többsége (mert tisztelet a kivételeknek, közöttük is voltak ellenzői a kinevezési javaslatnak, mint Matolay Etele alispán, Évva András, Szakácsi Dániel) alapítani fogja, de annyit megnyugtatásul előre is mondhatok, hogy nem képzelhető oly indok a kinevezési rendszer mellett, melyet egyszeri hallásra is a legközépszerűbb józan észjárású ember azonnal megczáfolni képes ne lenne. Elvárjuk különösen a s.-a.-ujhelyi és a liszkai kerületek országgyűlési képviselőitől, hogy véleményüket szabadon hangoztassák és Philippinél a találkozásra, illetőleg tanácskozásra megjelenjenek. . . Bajusz József: Parnell levele Hugo Viktorhoz. Parnell igen nevezetes levelet intézett Hugo Viktorhoz, melyben ezen nagy bölcsész rokonszenvét Írország nyomorult állapota iránt felhívja. A levél így hangzik: Páris, 1881. febr. 24. Mélyen tisztelt uram! Az ön nemes szivűsége, rokonszenve az emberi nem nyomorai iránt, az ön számos felszólalása az elnyomott nemzetek érdekében,egész hosszú és dicső élete ezen jellemvonásai bátorításomul szolgálnak arra, hogy az ön hatalmas közbenjárását kérjem ki a szerencsétlen ir nemzet védelmére. Az a kérdés nem felekezeti kérdés. Jelen helyzetében ez tisztán társadalmi kérdés. Ez öt millió munkás ember ügye, kik munkájuk által akarnak megélni szülőföldükön, egy hatalmas, kiváltságos, eredetére és aspiráczióira nézve idegen osztály ellen küzdve, melyet igazságtalanságában és zsarnokságában hasonlólag egy idegen nemzet fegyveres ereje támogat. Mik voltak ezen osztály uralkodásának eredményei ? Az egymást követő borzasztó ínséges évek, melyek nemzedékeket nemzedékek után emésztettek fel, történelmi tanulságul szolgálnak erre nézve. Nincs kéz és nyelv, mely képes volna ecsetelni azon nyomort és szenvedéseket, melyeknek mindnyájan, még legifjabbjaink is, tanúi voltunk. Csöndes napokból. Eredeti regény. Irta: Pétery Károly. n. rész. XIX. (43 Folyt.) — Itt egy pár fillér, szivességedért kis húgom! Pár krajczárt nyújtott át a reszkető kis leánynak, ki sehogy sem tudta elhinni, hogy ez a rengeteg pénz mind az övé. — Vedd el nagy szamár! uralt rá a korcsmárosné s köszönd meg. Úgy bámul mintha soha sem látott volna pénzt. A félszemil korcsmáros ekkor lépett be. Amint az ezredest megpillantotta, arcza bíbor vörös lett. Alig volt képes tartoztatni magát, hogy Zádorfalvyra ne rohanjon. Zádorfalvy a kislány nézésébe annyira el volt merülve, hogy nem vette észre a korcsmáros megjelenését. Akkor nézett fel, midőn az asszony férjét megszólította. — Ez az ur kocsisának egy keze bort rendelt, ezért hivattalak be. — Mindjárt lesz. Asszony hozd le a mécsest, egy uj hordót kell csapra ütnöm. Zádorfalvy magára maradt a kis leánnyal. — A korcsmáros gyermeke ugye kis leányom ? — Az vagyok, felelt a kis lányka félénken. — Hogy kinek ? — Aniczának. A kis lány az adott felelet után távozni készült — Mért akarsz kimenni? dolgod van? — Nincs most, hanem félek megint megvernek, ha megtudják, hogy az úrral beszéltem. Léptek hangzottak. A kis leány erre hirtelen eltűnt. — Nem parancsol az ur egy kis jó bort ? kérdé a belépő korcsmáros, dühét mosoly alá rejtve, mi még borzasztóbbá tette megbélyegzett arczát. Most ütöttem csapra jó magyarázt. — Fejem fáj, ennélfogva a viz mellett maradok. — Hova készül uraságod? — Ar ra akartam menni, de erős fejfájásom miatt jobbnak látom Hegyesfalvára visszatérni. Csak egy kissé kipihenem magam. Úgy hiszem a kocsirázás okozta. — Én is Aradra készülök. Az árendát kell megvinni. Szerencsés utat uram. Most már magára hagyom. Ha valamire szüksége lesz itt marad az asszony. Kevés idő múlva kocsi zörgés hallatszott. A korcsmáros ment el. A korcsmárosné betekintett az ivóba. — Ha valamit parancsol az úr, a konyhában a szolgáló. Nekem a kertben egy kis dolgom van. Zádorfalvy azt várta, hogy a kis leány még talán megjelenik, de az nem mutatta magát, hanem helyette a szolgáló lépett be. Panni is sokat változott — legalább tíz évet látszott vénülni. Amint belépett, Zádorfalvyhoz közeledett, de mielőtt megszólítaná, az ablakon tekintett ki, mely a kertre nézett. — Ne menjen az ur ma Hegyesfalva felé. A korcsmáros az után várja, hogy meggyilkolja. Az előbb hallottam, midőn a feleségével a pincze ajtóba beszélt. Zádorfalvy gyanakodva nézett a sajátságos külsejű leányra. — Miért akarna engem meggyilkolni, hiszen soha sem látott s ellenem semmi oka haragra ? — Tudja az ur mit beszél ? — Hát a postás, kit a tavasszal meggyilkolt, mit vétett neki? az sem látta azelőtt. Hát az erdélyi hajtsár, kit leszúrt a nyáron, mit vétett? — Hát a kereskedő, kit megrabolt, látta-e őt? — De mégis csak kell okának lenni, hogy ily őrült vakmerőséggel, fényes nappal, országúton valakit megtámadjon, ahol minden perczben rajta veszthet? Hegyesfalva félórányira sincs innen, mindenütt munkások vannak a földek között, ily vakmerőségre csak őrült vetemedhetik. — Meg is van őrülve ez az ember, mióta fiának a lövés miatt kezét el kellett vágni, s most is élethalál között van. — Micsoda lövés miatt? kérdezé Zádorfalvy. Sejteni kezdte, miről van szó. — A nyáron Hegyesfalván valami idegen gazdag urat akartak kirabolni, ott kapta fia a lövést. De csak azt a napot tudnám kitörölni életemből! A leány arcza iszonyú kifejezést öltött, szemei vadul forogtak, ökleit összeszoritotta. — Az éjjel halt meg az én kedvesem. Az egyik lövés a fejét, a másik a szivét találta. Ez a vak kutya az oka mindennek, ez tett engem örökre árvává. Átkozott legyen haló porában is. Zádorfalvy megborzadt a fájdalom e vad kitörésén. Az atlétaszerű leány Zádorfalvyhoz egy lépésnyire közeledett s megállóit előtte. — Az ur szép ember, oly szép embert aligha látott e ronda korcsma fala, de Pista még egyszer oly szép volt, mint az ur. Hét vármegyében nem volt párja, mindenki irigyelte tőlem, a föld hátán nem volt boldogabb lány, mint én. Ha ő ideges karjaival átölelve, azt susogta, hogy ősszel elvesz s hogy csak egyedül engemet szeret, oh mit bántam én, ha nem vett volna is el, csak élve maradt volna. Zádorfalvy mély részvétet érzett a leány iszonyú szenvedésén. — Ott a kertbe temettük el szép virágszálamat. Nem eltemettük, elkapartuk, mint agyonvert ebet szokták; még csak egy szál deszka sem takarja el szép arczát a leromló földtől. Selyem kendőmet terítettem rá, mit ő ajándékozott. Ez a vén kutya rátaposta a földet, parajjal, gazzal, hintette be sírját virág helyett. Ott a sír szélén fogadtam fel, hogy megboszulom szeretőm halálát ezen a vén gonosztevőn, habár azután meggyilkolna is. — Mért nem jelentetted fel szerencsétlen ezt a rablót, ezt a többszörös gyilkost ? — Sokszor akartam, de felhagytam vele. Hisz már többször befogták s újra eleresztették, van pénze magának igazságot venni. De meg ki hinne nekem szegény leánynak ? Ily alkalomra, ilyen urra vártam, mert a kocsistól tudom, hogy az ur gazdag, nagy birtoku, nagy befolyású ember, s tüstént kész lett tervem. Ezek a jött-ment urak, ha az ur feljelenti, nem merik elcsinálni az akasztófára való dolgát. — De hivatkozhatom-e rád szerencsétlen ? — Nem lesz rám szüksége az urnak. A korcsmáros boszut akar venni az uron, hogy fiát nyomorékká tette. Hallottam, mondom, amint a feleségével erről beszélgettek. Künn zaj hallatszott. .. A lány odasúgott Zádorfalvynak . — Még egyszer mondom, kerülje a dülőutat s az Ároktól és fáktól őrizkedjék. Zádorfalvy kilépett a szobából. A leány egy oldal ajtón észrevétlenül távozott. A korcsmárosné megszeppent. — Azt hittem, rég távozott az ur, különben nem hagytam volna magára. — Kinyugodtam magam, fejfájásom elmúlt, sietnem kell, hogy a helységbe világosan beérjek. Zádorfalvy kémszemlét tartott a táj felett. Semmi rejtekhely, semmi fa, semmi árok, vagy búvóhely nem tűnt fel előtte. Restelte kocsisá’nak megmondani, hogy másik útra térjen, haladt tehát az országúton, de gondosan vigyázott két felé, hogy az ellenség orozva le ne lőjje. Kezét revolverén tartotta, egyébiránt lehetetlen volt elhinnie, hogy a vén bandita ily őrülten koczkáztassa nyakát, miután orgyilkos czélját óvatosabban is elérheti. Néhány lépésnyire volt Hegyesfalvától, midőn egy vályogvető gödörből egy lövés füle mellett süvöltött el, egy másik pedig a lőcsöt érte. A lovak megragadták a kocsit s mint villám tűntek el a hegyesfalvi házsorok közt. A kocsis az ezredes segítségével végre megállásra bírta a lovakat. Reszkettek s fútták. A kocsis ekkor tért magához. — Oly kacskaringós káromkodást kerekített ki, hogy a hegyesfalvi hivek keresztet vetettek magokra. . Zádorfalvy jól megajándékozva a kocsist, egyenesen Gyomaiékhoz ment. Kalandja utolsó részét elbeszélte barátjának s tanácsát kérte ki, mit tegyen. Gyomai rögtön intézkedett (Folytatása következik.)