Függetlenség, 1881. április (2. évfolyam, 90-118. szám)

1881-04-01 / 90. szám

Budapest, 1881. — Második évfolyam. Szerkesztői Iroda e kiadó hivatal Bsbpest, IV. koronaherceg után S. h. Czak körmentes leveleket fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR: Vidékre postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva . Egész éve Félévre . Negyedévre Egy óra 90. szám. . . 16 frt . 8 frt . . 4 frt 1 frt 40 kr. Egyes szám ára: 5 kr. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Péntek, április 1. Szerkesztői Iroda és kiadó hivatal Budapest. IV- korea a herozeg utrsa 3. ss Előfizetési pénzek, hirdetések, nyiltterek a kiadóhivatalba czimzendők A l*vczicnét és az utczit pontosan jegy. jelölni kérjük. £ 31 kistéseket és sa.3rilttereset árszabály szerint fölvesz a kiadóhivatal A fővárosi rendőrség. Ha Lessing az akasztófát nevezhette a czivilizáczió ismertető jelének, mi méltán nevezhetjük azt az erkölcsi demoralizácziót, s a társadalom minden osztályában tért foglalt korrupcziót, mely nálunk ma nyílt sisakkal jelenik meg, alkotmányosságunk ismertetőjelének. Mai napság minden meg van engedve, csak nyilvánosságra ne jusson az, mi a törvénybe ütközik. Az önérzet, a férfiasság, becsületérzés kezd valami ismeretlen, hatodik világrész-féle lenni az emberek előtt. A nemzet véne, fiatala meg van mételyezve. A szegény minden áron gazdag akar lenni; a jómódú gazdag , a gazdag még gazdagabb. S ha egyeseket felháborodás fog el, — az, kinek panaszát elmondja, ki előtt epéjét kiönti, elmosolyodik, s körülbelől így válaszol: Csodálkozom, hogy még te fel tudsz azon háborodni, ha az alantas államhivatalnokok sikkasztanak, zsarolnak, hivatalos visszaéléseket követnek el, hisz ez mai napság már nagyon megszokott dolog, s ép ellenkezőleg azt a napot kellene a naptárban aranybetűvel megjegyezni, amelyen ilyesmi elő nem fordul.“ S ez tény. Nemzetünket léha, erélytelen, gyáva politikusai annyira kivetkőztették specziális nemzeti jellegéből, az önérzet, a férfiasságból, hogy a szomszéd már meg sem ütközik azon, ha szomszédját lopás miatt elcsukják; az államhivatalnok fel sem pillant munkájából, ha hírül hozzák, hogy hivatalnok társát zsarolás miatt állásától felfüggesztették, a rokon vagy testvér csak vállat von, ha legközelebbi atyja fiát sikkasztás miatt köröztetik. Mert az alattomos, tiltott uton való vagyonszerzés, hirtelenében való meggazdagodás a magyar embernek nem öröklött tulajdona. Ez is osztrák import. Azelőtt nálunk ilyesmi a lehető legritkább esetek közé tartozott. Hiszen még élénken emlékezhetik arra a monstre-sikkasztási pörre mindenki, melynek feje Eynatten tábornok és Bruck osztrák miniszterek voltak. 1860-ban az Eynatten-féle tolvajbandából több mint kétszáz embert fogdosott össze az osztrák policzia. Mind honette, a „társaságba“ való ember volt, köztük több olyan is a „hol az ember valóban kezdődik“ : bankárok, kereskedők, literánsok, s körülbelül ötven császári tiszt , s e kétszáz egynéhány sikkasztó, és csaló között nem volt egyetlen egy magyar ember sem. Ma ez másként van. Egyik nap az osztrákok nevetnek, gúnyolódnak fölöttünk, ha egy postahivatalnok elsikkaszt néhány ezer forintot, ha egy zálogházi igazgató megugrik, ha egy skandalózus rendfelszerzési port vernek el egy magyar ember fölött, ha egyik másik állami tisztviselőnket zsarolás, vagy hivatalos visszaélés miatt felfüggesztik; a másik nap pedig mi vagyunk a kárörvendők, mert hála isten az ily piszkos, becstelen dolgokban, még mindig maguknak vindikálhatják a Lajthántúliak az elsőséget. A fővárosi sajtó ma azzal a kellemes meglepetéssel kedveskedett az olvasó közönségnek, hogy hírül adta, miszerint Bajkay Sándor belvárosi alkapitányt hivatalától felfüggesztették. Bajkay felfüggesztésén legfelebb azok ütköztek meg, kik őt nem ismerték, s kik e jó ur hírét nem hallották. E naiv egyének sem azért, mert Bajkay alkapitányt zsarolás miatt függesztették fel, hanem azért hogy a belügyminiszter végre valahára bele mert nyúlni a fővárosi rendőrség darázsfészkébe. Istenem! zsarolás ? hát mi ez ? A közönséges rendőr az utcza sarkán ácsorog. Üti az éjfélt. A sängereiban a törvény szerint be kellene szüntetni a zenét, mert itt van a záróra. A szegény rendőr bemegy , a sängerei tulajdonos eleibe siet, „okosan beszél vele“, megkínálja egy kis meleg droggal, s a zene zavarhatja a szomszédokat kivilágos kivirradtig. Ezeknek még fel se lehet róni, kevés a fizetésök, sok a strapájuk, s mindössze egy kis elnézés, egy kis szívesség az egész. Nem úgy a magasabb poliézia magasabb tisztviselői nagy részének. Hány van ezek között, aki lakásáért többet fizet, mint amennyi a fizetése, hány aki fényesen él, pazarol, költ napi három forint fizetésből. Nemrégiben egy lap, oly vádakat hangoztatott a rendőrség egyik főtisztviselője ellen, hogy czivilizált államban 24 óráig nem maradhatott volna az illető azon a bizalmi polcon, melyet elfoglal, s nálunk ő elnyelte, a minisztérium pedig behunyta szemét, s a sajtóiroda plajbászolója jónak látta azt a czikket meg nem jegyezni vörös vagy kék rajzonjával, mint olyat, mogy»ovl<Cot 1—11 l»y » jól ellásad magad ! De el ne feledd zsebeidet arannyal megtölteni ̋, s ezzel rendben van a bűnös ügye. Aki birságfizetés helyett megvesztegeti a tisztviselőt, az hallgat ; a tisztviselő szintén, s csakis rendszeresen, mesterségszerüleg űzött zsarolás kell hozzá, hogy az ily Bajkay-féle emberek végre is rajta veszitsenek. És ez a rendőrség azóta folyvást rosszabb, amióta államivá lett, s ezt a rendőrséget ily rosszaságában törvény erejével tolták a nemzetre. — márcz. 31. Az országgyűlési „Függetlenségi köre ápril hó 1-én d. u. 5 órakor értekezletet tart. A képviselőház mai ülésén elnök a tegnapi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után bemutatja Budapest főváros felterjesztését a kisajátításról szóló törvényjavaslat módosítása iránt. Kiadatik az igazságügyi bizottságnak. Bemutatja továbbá a székesfehérvári kereskedelmi csarnok kérvényét a tőzsdei bíróságok változatlan fentartása iránt. A ház irodájában tétetik le. Tárgyalás alá vétetvén a főrendiház által a bélyegtörvény módosításáról és a fővárosi rendőrségről szóló törvényjavaslatokon tett módosítások, azok vita nélkül elfogadtattak. Következett a végrehajtási eljárásról szóló törvényjavaslat, melynek folyamán a törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, melynek folyamán a törvényjavaslat hátralevő §§-ai, a bizottsághoz visszautasított 171., 172. és 191. §§. kivételével, csekélyebb jelentőségű módosításokkal, elfogadtattak és ezzel az ülés d. u. 12 és fél órakor véget ért. Az országgyűlési függetlenségi párt f. hó 31-én tartott értekezletén tárgyalás alá vétetett a Szeged szabad királyi város törvényhatóságába kiküldött királyi biztos kinevezéséről és hatásköréről szóló 1879. évi XX. t. sz. érvényének meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat. Az értekezlet ezt nyilt kérdésnek hagyja fel. Tárgyaltatott az állandó pénzügyi bizottság jelentése a fővárosi közmunkák tanácsának a Sugárút és a Nagykörút létesítésére az 1870 : X. t. sz. alapján felvett sorsolási kölcsönalapból adott előlegek kamat-Az értekezlet ezt nem fogadta el. A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésében tárgyalás alá vétetett 1) a magy. kir. miniszterelnöki hivatal állandó elhelyezéséről szóló tvjavaslat, 2) A véderőhöz tartozókat mozgositás esetére megillető bélyeg-, dij- és adómentességről szóló tjavaslat. 3) Az 1880. évi XX. t. sr. 9. §-ában foglalt bélyegmentességi kedvezményeknek a magánosok adakozásaiból létesített külön segélyalapra kiterjesztése tárgyában beadotttjavaslat. 4. A főváros Duna jobb parti részén a „főherczeg Albrecht“ és „Ilona“ utakon, valamint a „Csolnak“ utczában emelendő építmények adómentességéről szóló törvényjavaslat. 5. A közvetlenül lerovandó illetékek kezeléséről szóló törvényjavaslatnak azon szakaszai, melyekre nézve a főrendiház módosításokat tett. 6. Végre tárgyalás alá vétetett a közmunka- és közlekedési minisztérium Szegeden lévő hivatalainak elhelyezésére szükséges épület emeléséről beterjesztett törvényjavaslat, melyek úgy átalánosságban, mint részleteiben elfogadtattak. Ma este több óráig tartó minisztertanács volt, mely folyó ügyekkel foglalkozott. Gróf Szapáry Gyula átvette a Rothschild konzorcziumnak a 6 százalékos magyar aranyjáradék konverziójára vonatkozó részletezett javaslatait, határozatot a miniszter eddigelé még . Szerencsés utat, édes jó Dániel úr, isten óvja a mi drága urunkat, mondogatá a derék házaspár, s az utcza végéig elkísértek. S vajjon kit kellett még meglátogatnom a városban elutazásom előtt ? A gyárat, az én kedves gyáramat, melyet annyiszor megsirattam. A kertet, a műhelyeket, a nagy platánokat, gyermekkorom e hű barátit. A szív ragaszkodik a múltak emlékeihez, ha fából, vagy kőből vannak is azok, szeretjük az érzéketlen tárgyakat is, még a gyárat is. Hisz Robinson is ragaszkodott szigetéhez , mert midőn öregségében angolországban tengerre száll, nagy kerülőt tett, hogy a magányos szigetet, hol egykor időzött, felkeresse. Nem csuda tehát, ha én e néhány lépést nem sajnáltam, hogy gyáramat viszontlássam. Alig pillantom meg a platánokat, midőn azok megismerni látszottak. Még távol valók, midőn felém integetni látszottak, s mintha egymáshoz hajolva mondották volna egymásnak : „Egzette Dániel jő, Egzette Dániel visszatért.“ S én futok, futok, de a gyár elé érkezve, megdöbbenve állapodtam meg. A magas falak mögül nem emelkedtek ki a gránát és babérfák lombjai, a gyárépületén egyetlen ablak sem volt látható, csak apró hézagok, a munkaterem helyét kápolna foglalá el, s a kapu felett vörös homokkőből, latin feliratú kereszt díszlet.... Én istenem, a gyár nem gyár többé, hanem karmelita zárda, hová emberek nem lépnek soha, egy irányban sem hozott. A tárgyalások itt csak ápril 5-én vagy 6-án fognak újból felvétetni, mely alkalomra a konzorczium képviselői ismét fővárosunkba érkeznek. Az ipar állami támogatása, illetve az ipartelepeknek bizonyos időre engedélyezendő adómentesség tárgyában legközelebb törvényjavaslat fog a képviselőház elé terjesztetni. A palléroskodás. A képviselőház holnap tárgyalja a szegedi kir. biztosság újabb meghosszabbításáról szóló törvényjavaslatot. Pártunk e kérdést nyílt kérdésnek nyilvánította, a mi tekintettel arra, hogy nem képez sarkalatos programpontot, helyes dolog, bár maga a kir. biztosság további fentartásának szükségét abszolúte nem lehet belátni. Volt ennek értelme a vész után következő fejvesztettség között a rekonstrukczió alapjainak megvetésére, de nincs értelme, hogy ily drága és nagy apparátus az építések mellett a pallér szerepét játsza. Az a pénz, amibe e biztosság kerül, jobban értékesíthető, ha beépítik valamely középületbe. A gazdálkodásnak és adminisztrációnak mindenesetre nagyon erőtetett módja az, aminől e biztosságnak szükség feletti fentartásában alkalmaznak. A munkának és feladatnak javát, amelyre e biztonság hivatva volt, el kellett végeznie eddig, s mi megvalljuk, további ingyenélősködésében nem látunk mást, mint a jövő választások idejére Szeged kikerekített első kerületének megnyerésére felállított kortestelepet. Az ily korteskedés azonban sokjába kerül az országnak, s talán olcsóbban is elvégezhetnék azt másutt ? Mi határozottan feleslegesnek és költségfogyasztónak ítéljük ezentulra a biztosságot s van okunk hinni, hogy ép így ítélik azt meg Szeged városának független elemei. Az Csak nálunk történhet meg, hogy hivatalt teremtenek, amely lehetett szükséges és lehetett hasznos, s mert megteremtették fényes czimmel és nagy fizetéssel, most rajta vannak, hogy állandósági jeleggel hosszabbítgassák meg. úgy vannak vele, mint a korhely ember az itallal, minél többet iszik, annál inkább ----v"j ----—j—— ——o --r1“*"" “ kormánynál, önmagától beláthatná, hogy ily kivételes intézkedés, csak a kivételes állapotra volt illő, de azonnal megszűnik azzá lenni, mihelyt a rendes kerékvágásban haladással ott az ügyek intézésére a város és annak közönsége is elég. Nem józan gazdálkodás és nem jó adminisztráczió az, amely kettős kormányzatot tart fenn egy városban bonyolult illetékességi joggal oly felsőbb apparátus képében, a minő a királyi czimmel felruházott biztosság, amelyet ha nem kél ki ellene a közvélemény, utoljára még közjogilag megörökitenek vízméretét nézni és téglát olvasni a király nevében. Végrehajtás és uzsora. Az ördög irtózik a tömjénfüsttől, jóféle keresztény ember fél a sátántól, Istóczy a zsidótól , de se a tömjénfüstnek az ördög előtt, se a sátánnak a keresztény előtt, se a zsidónak Istóczy előtt, nincs oly veszett hire, mint Magyarországon e szónak : végrehajtás. E szó magába ölel gyűlöletet, félelmet, irtózást. Gyűlöli, a ki keresztül esett rajta , megveti, a kinek szomszédjában végrehajtó szava és dobnak pergése adja tudtul : itt a kótyavetye. Amolyan ősi magyar erkölcs mellett, a minőt még nem tudott kivetkőztetni emberies vonásaiból se a szédelgés, se a haszonlesés, még ma is embertelenségnek tartják rálicitálni más holmijára. „Ebül gyűlt szerzék“ az a patriarchális erkölcs előtt, amit senki többet harmadszorra vesz meg valaki a liczitáczión. Nagyon sok falu van, hála isten, hogy még van, bármennyire árt is a szerencsétleneknek és használ az üzéreknek, ahol másnak kótyavetyére került ágyneműjén nem hátha a részvét, mert azt hinné, hogy bűnt követ el és lidérczekkel gyűl meg baja, ha így szerzett vagyonnal gyarapítja egyet-mását. Ha nemzeti szokásnak mondják az adósságcsinálást, nemzeti szokás gyűlölni a végrehajtást. Nem is csoda ! A könnyelmű adósságcsinálások az élet gondjainak szaporodásával fogynak, de a terhek súlya, a csapások rohama az adóval, a vízszabályozással, vizárral, gazdasági és pénzügyi politikával növelik a muszáj adósságok számát. Hitelre szorul a gazda, az iparos ; ez, hogy megélhessen, az, hogy fizetéseit teljesíthesse. A hitel pedig nálunk, ahol nincs önálló bank, önálló pénzügyi gazdaság , akasztófa, amelyet az uzsorás emel, a perczentek közelében akasztva az adósnak nyakába a hurkot. Uzsora és végrehajtás együtt nőnek fel, mint ikertestvérek, szedve a munka gyümölcseit, táplálkozva mások verejtékén. Az uzsora dúl, a végrehajtás pusztít. Az uzsorások ma a földesurak, a földesurak a jobbágyok. A hűbéri rendszer, amely egykor tizedet követelt a jobbágyok földjétől, az uzsora által, hol felében, hol egészben követeli, a mi az adósnak terem. Ez a hűbéri hatalom a legkegyetlenebb. A legszivtelenebb középkori hűbér ur a vagyonpusztitásban ártatlan lélek mellette. Az uzsorának nincs szive, annak csak polypkarjai vannak. Ha megfogta száz karral szorítja, öli áldozatát. Tanúság rá az ország minden részében községről községre megjelenő végrehajtás. Csoda-e, hogy úgy gyülölik az uzsorások karja gyanánt •te]ep^‘gyifforsegi.8V leghitelesebb tanúságot tehet a végrehajtások alól kivont fizetések, díjak és tárgyak felett tanácskozó ház. Ragyogó képpel, mint a Ki igazi jót tesz, fogadtak a képviselők minden indítványt , amely szaporította a végrehajtás alól elvonandó tárgyak számát. Mindenki a benyomás alatt szavazott: „Mentsük meg, ami menthető az uzsorások karmai alól!“ Képviselők napidíjának le nem foglalhatása, ballettánczosnék fizetésének megmentése, a cselédek bérének és élelmének a foglalás alól kivonása, mind tetszésben részesült a pártszínezetet levetkőző ház jobbjainak érzületében. Az indítványok most ott feküsznek szövegezés és beékelés végett az igazságügyi bizottság előtt. Ott van ezekkel együtt Almásy Sándor indítványa, amely valamennyinél gyökeresebb és fontosabb, az indítvány, hogy „lakházak és telkek, melyeknek értéke az adó alapján történt becslés útján 600 frtot meg nem halad, ne legyenek lefoglalás tárgyai. Ez indítvány ellen majd fel fognak hangzani az elcsépelt érvek az igazságügyi bizottságban, fel fognak hangzani „az adós fizess“ jogelvének s „a hitel szabadságának“ ellenvetései. De a tengert hamarabb kimerítheti szent A kapus meglepetten tekintett reám, szövegét gyengén megbicczentve, kért, lépjek egy pillanatra a kapusszobába. Az igazgató a fiukkal a templomban van, az esti ima végeztekor majd bejelent nála. A kapus szobájában épen az estebédnél ültek. Magas, csinos ifjú, szőke szakállas bajusszal, egy pohár égettbort hajtott fel, midőn beléptem. Mellette kicsi, töpörödött beteges nő ült, arcra hasonlított a fonnyadt birsalmához. Hagyott szinü, meleg kendőbe volt fülig burkolva. — Kicsoda ez idegen Cassagne ur ? — kérdé a szőke bajuszos ifjú. — Ez az uj tanító — válaszolt a kapus reám mutatva. — Oly alacsony ez ur, hogy tanítványnak gondoltam. — Az tény, hogy több magasb és idősb növendékünk van ezen urnál. Például az idősb Veillon — jegyzé meg a bajuszos, boros poharán keresztül engem szemlélve. — Crouzot is nagyobb — tévé utánna a kapus. — És Soubeyzol . . . nyögé az asszony. Aztán mindhárman összehajták fejüket és susogtak s egymásra jelentékenyen szemükkel integetve, engem szemle alá vettek. Kívülről a szél üvöltése, s a házi kápolnából a gyermekek éneke hangzott be. Most a házi harang szólalt meg, mint hangos moraj, s a tornáczokon visszhangzó léptek zaja követett. — Az imának vége, mehetünk az igazgatóhoz — szólt most hozzám Cassagne úr, a kapus. Lámpással kezében megindult előttem, én követtem. (Folyt, következik.) A „FÜGGETLENSÉGI" TÁRCZÁJA. iAluli f ft infi. Daudet Alfons regénye. 8 IEXISŐ £ 3. É 3 13. IV. A vörös könyv. S a vastag férj ott horkolt tovább is. Mily boldog volt Anna, hogy kis Dánielét láthatta, ölelhette, csókolhatta. Összevissza szorongatta. Ez ömlengések alatt a vastag ember a bormérőnél mégis csak felébredt. Kezdetben meg volt lepve, hogy neje oly túlságosan szívesen lát egy ismeretlen ifjút, de megértvén, hogy Egzette Dániel úr van előtte élet nagyságban, örömében neki vörösödik, s megragadva kezemet kérdé: — Reggelizett-e már Dániel ur? — Nem még édes jó Peyzol ur, épen e végből jöttem ide. — Szent isten, Dániel ur még nem reggelizett. Gyorsan, gyorsan. Az én jó Annám a konyhába futott, Peyzol ur a pinczébe. A pincze volt az ő büszkesége. .. Pillanat alatt előttem volt a teríték, s nem volt egyéb teendőm, mint jó hozzá látni az evés iváshoz. Jobbról Anna fehér kenyérszeleteket rak tányérom mellé, a jó friss tojáshoz, balról a jó Pegzól ur önti poharamba a gránátszinü folyadékot. Boldog valók, hogy ennyi szeretet környezett, s jól ettem, ittam akár egy templárius. Ezért csodálkozhatnak sokan azon, hogy ép Bajkay Sándor az első, kit hivatalos visszaélés miatt felfüggesztett a miniszter. • A rendőri alkapitány bírói hivatást gyakorol, ítél elevenek és holtak, zsarolók és csirketolvajok fölött, s végre kisül, hogy az, ki zsarolókat ítél el, maga is zsaroló , s hogy a hozzá befolyó büntetéspénzeket nem szolgáltatja oda, ahova kellene. A főváros közönsége már rég tudja, hogy azokból a büntetéspénzekből, melyeknek a városi szegény alapot kellene gyarapítani, vajmi kevés szivárog a városi letétpénztárba. Naponként tömérdeken lesznek kisebb nagyobb összegekre elítélve, s a szegény-alapra alig jut pár fillér. De még azt is igen jól tudja mindenki, csak a belügyminiszter, és az nem, aki nem akarja, hogy a rendőrségnél igen gyakran lehet hallani azokat a szavakat, miket Jagó mondott Cassiónak : „Hozz pénzt! Hozz sok pénzt! Pénzzel Evés közben elmondtam, hogy egyetemi tanárságra lettem meghiva, hogy kenyeremet becsülettel magam keresem. S minő arczot vágtam e szavaknál: „kenyeremet becsülettel magam keresem!“ Anna magán kívül volt bámulatában. Peyzol Jean ur lelkesedése nem volt oly határtalan, ő természetesnek tartotta, hogy Dániel ur maga keresse kenyerét, miután erre képes. Dániel ur korában, ő, Peyzol ur már vagy öt év óta bekóborolta a fél világot, s szüleinek egyetlen fillérébe sem került, ellenkezőleg . . . szóval, Dániel ur korában Peyzol ur már rég férfiú volt. Megjegyzendő, hogy Peyzol ur ily módon csak magában elmélkedett ; Anna nem tűrte volna, hogy előtte pár vonalat húzzon Eyzette Dániel és Peyzol Jean között. Vidáman folyt az étkezés , arczom kigyult, szemeim villogtak, nyelvem gyorsan pergett. Peyzol mester poharakat hozott, aztán kocczantottunk , először anyám egészségéért, aztán atyám és Jaquesra emeltünk poharat. Peyzol és Anna engem éltettek, én őket, aztán az egyetemre gondoltunk . . . s még .... Két óra telt ily módon ; a múltat gyászban, a jövőt rózsaszínben láttuk. Megemlékeztünk a gyárról, Lyonról, a „Lámpás-utczáról,“ a szegény jó abbéról, kit annyira szerettünk. De végre indulni kellett. — Már készül ? — szólt Anna szomorúan. — Mentegetőztem , még látogatóban kell mennem valakihez ; sajnálom, hogy mennem kell, oly jól telt az idő, s még mindig volna miről csevegni. Azonban távozni kell. V. Keresd kenyeredet. Sarland kis városka hegyektől környezeti kis völgyben fekszik, mintha fallal bekerítve volna. Ha a nap sugara a völgybe szolgál, olyan mint az olvasztó kemencze, az északi szél süvöltésekor pedig jégverem. Megérkezésem napján kora reggeltől süvöltött az északi szél, s bár tavaszodott, mégis a postakocsi fedélzetén egész átjárt a hideg. Alkonyatkor a városba érkezve, az utczák elhagyottak voltak, csakis a fegyvertéren várt néhány egyén a postakocsi érkezésére, le s fel járkálva a rosszul világított postaház előtt. Magas ülőhelyemről lemászva, haladéktalan a gymnáziumhoz vezettetem magam. Alig vártam, hogy hivatalos állásomat elfoglaljam. A gymnázium épülete közel volt a fegyvertérhez ; alig haladtam három, négy rövid utczán keresztül, midőn vezetőm, ki málhámat is hozta, egy nagy, kihaltnak látszó épület előtt megállapodott. — Itt vagyunk, — szólt, s egy hatalmas ajtóütővel megdöngette a kaput. A bejáró ajtó felnyílt, s mi beléptünk. Egy pillanatig megálltam a kapu bejáratnál, s kifizettem vezetőmet, a ki málhámat a földre helyezé. Vezetőm távozott, s utána bezárult a nehéz tölgyajtó, s az álmos kapus, nagy lámpával kezében, felém közeledett. — ön kétségkívül egy uj.... — kérdé tőlem ásítozva. Uj növendéknek tartott, de én emelt fővel, s önérzetes hangon válaszolom: — Nem vagyok tanítvány, épen nem ; mint tanító vagyok ide rendelve , vezessen az igazgatóhoz.