Függetlenség, 1881. június (2. évfolyam, 150-178. szám)

1881-06-01 / 150. szám

Budapest, 1881. helyen nem paktálnak, annál kevésbé nem, mert ma még egyáltalán ki nem számítható, hogy melyik párt van vagy lesz kisebbségben. Ki­jelenti, hogy Csapót csakis a Tabarékpárt jelöltjének tekinti, s bár egy függetlenségi jelölt felállítása, a f. évi junius 6-ára össze­hívott függetlenségi értekezlet feladata lenne, mégis a dolgok jelen állása mellett és minden félreértés kikerülése végett szükségesnek tartja már itt határozottan nyilatkozni, ennélfogva a függetlenségi párt jelöltjéül ajánlja — mint Krisztinkovich A. óhajának is megfelelő kipró­bált 48-as hazafit, Matkovich Tivadart! Tisztelt szerkesztő úr! Nincs fogalma azon lelkesedésről, melyet e nyilatkozat előidézett. Látszott, hogy csak egy szikra kellett, mely lángra lobbantsa a kebleket. Már Grünwald ur első szavainál megdördültek az éljenek s ez tar­tott folytonosan úgy, hogy Gh­ünvald úr kény­telen volt beszédét több ízben félbeszakítani. — Különösen beszéde végeztével nem akart szűnni az éljen riadal! Volt oly lelkesedés, — és pedig általános — a­milyet ritkán láthat az ember a mai hunyászkodó világban. A habarékpárt jelvényei egymásután tűntek el a kalapok mel­lől. De volt zavarodás a habarékpárt vezérférfiai között­ ugyannyira, hogy az egyik vendég kép­viselő úr, meglehetős hangosan azt mondá: „no elmehetünk haza.“ Ez a habarékpártra csak­ugyan az volt, a­mit nagy hazánkfia mond „Irataiban“ a Villa francai békéről: „Villám­csa­pás derült égből.“ Erre nem számoltak. Halász K. elnök nem tudott szóhoz jutni a viharos éljenzés közepett, míg végre Wertheim Herman az elnök megbízásából kijelenti, hogy az egyesült ellenzék részéről Csapó Kálmán, a függetlenségi párt részéről Matkovich Tivadar jelöltettek ki. Mire az értekezlet nagy lelkese­dés között szét­oszlott. Van tehát már jelöltünk. A f. év június 6-iki értekezleten szervezkedünk, azután szívvel lélekkel, fáradhatlan kitartással hozzá fogunk a küzdelemhez. S a­mint a viszonyok állanak, s a­mint híveink lelkesedését ismerjük, zászlónk diadala bizonyos. bűn, hogy a likőrgyártásra szükséges czukrot adó­mentesen vihetik be. Továbbá interpellálja a pénzügyminisztert Bo­day János és Pranda Károly szám­tiszteknek a vidékre történt áthelyezése miatt, a­mi állítólag azért történt, mivel az illetők a II. ke­rületi függetlenségi párt híveink vallották ma­gukat. Mind a két interpelláczió kiadatik az illető minisztereknek. Ezután az ülés rövid időre felfüggesztetvén, a folytatólag megnyitott ülésben N­y­á­r­y Jenő báró átnyújtja a főrendiház üzenetét a vasutak és csa­tornák központi telekkönyvezéséről szóló törvény­­javaslat tárgyában és ezzel az ülés d. u. 1 órakor véget ért. A holnap d. u. 1 órakor tartandó ülésben szentesített törvényczikkek fognak kihirdettetni. FÜGGETLENSÉG, Országgyűlés. A képviselőház mai ülésén elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát, mely szerint a király a je­len országgyűlést junius 2-án d. e. 11 órakor fogja a budai kir. várlak nagy termében ünnepélyesen berekeszteni. Kihirdet­tetnek a földadó szabályozásáról, a ki­sajátításról és az 1875. 7. t. cz.-nek az ármente­­sitett területre vonatkozó rendelkezéseinek megvál­toztatásáról szóló szentesített törvényczikkek. Meg­­szavaztatik harmadszori felolvasásban a vasutak és csatornák központi telekkönyvezéséről szóló törvény­­javaslat. Ezután felel Trefort Ágoston Zay Adolf­nak a brassói szentháromság templom tárgyában tett interpelláczióra, melyet Zay Adolf felszólalása után a ház tudomásul vesz. Tisza Kálmán vá­laszol Majoros Istvánnak a miniszteri kisebb hiva­talnokoknak adott előlegek és segélyek bélyegköte­lezettsége tárgyában, melyet a ház szinte tudomá­sul vesz. Ordódy Pál válaszol Sárközy Aurél­nak a törvényhatóságok által elvállalt kavics szállí­tások ügyében, mely válasz szinte tudomásul vé­tetik. Csatár Zsigmond interpellál a Csongrád melletti úgynevezett Csukás gátnak a kormány­­biztos által eszközölt keresztülvágatása tárgyában. „Keserves panasz érkezett hozzám Csongrád város számos birtokos lakosaitól, mely által tudo­másomra hozzák, miszerint Fekete Márton kormány­­biztos ur az u. n. „Csukásgátat“, mielőtt a Tisza vize alacsonyabb lett volna a gát árvizénél, mely gátéren a pestmegyei belvizek lennének a Tisza medrébe leereszthetők, elvágatta az államhatalom által e Csukás-érre épített kereszttöltést, mely cse­lekmények szomorú káros következménye az, hogy a csongrádi lakosok egy tekintélyes része összes tanyás­ épülete és termőföldje a vadvizek alá kerül­vén, nem volt elég, hogy e becsületes nép négy hónapon át a Tisza töltésen dolgozott s ezenfelül a védekezés ez idei költsége mintegy 60.000 frtra tehető, hanem most a Tisza veszedelme után ime a kormánybiztos által olyan ferde intézkedés tétetett, mely által e szerencsétlen lakosok termőföldjei, dús termésükkel együtt viz alá kerültek. „Minthogy ezzel az intézkedéssel azon birto­kosokon, a kik ezt sürgették és a kiknek földjeit elborította a „Csukásér“ vize, mit sem segített, mi­vel ott azoknak földjein a vár már megvan, miután az államhatalom ez éren azért emeltette a kereszt­töltést, mert belátta, hogy a tiszai áradat elleni védekezés egészen felesleges lett volna az esetben, ha a Pest megyéből mesterséges utakon Csongrádra s határára zúdított belvizek romboló munkája meg nem gátoltatik a többször említett „Csukásőr“ ke­reszttöltése által, tehát mert e keresztgát hatalmi­­lag azért emeltetett, hogy a völgyesebb vidéken lakozó számos polgár hajléka és vetése a megsem­misülés ellen biztosíttassák Fekete Márton a reáru­házott hatalmával visszaélt, következésképen ime e kérdéseket intézem czimzett miniszter úrhoz: 1. Tudtával s rendeletével eszközöltette-e a miniszter úrnak Fekete Márton kormánybiztos a Csukás-ér kereszttöltésének átvágattatását és a cson­grádi lakosok termőföldjei egy nagy részének víz alá bocsáttatását ? 2. Ha ezt Fekete úr csupán önhatalmúlag cse­lekedte — miként tenni akarta e hó elején, ha én a miniszter úrhoz nem távírók oltalomért — ugyan fog-e rendelkezni azonnal a t. miniszter úr, misze­rint a romboló munka beszüntettessék és a meg­menthető föld az árvíztől megóvassék. 3. Ki fogja kártalanítani a megkárosított cson­grádi lakosokat? 4. Lesz-e intézkedés az iránt, hogy a Csukás­ór ügye rendeztessék még ez évben, mert külön­ben minden esztendőben ismétlődni fog azon eset, hogy a már igazolt Pest megyéből mesterséges uta­kon is e gátérbe terelt belvizek Csongrád város határát víz alá temethetik , itt tehát sürgős intéz­kedésre van szükség. Ordódy Pál közlekedési miniszter azt vá­laszolta, hogy a kormánybiztos kötelességében járt el és nincs hivatalos tudomása róla, hogy Csongrád ezáltal veszélyeztetve volna. Csatár nem elégszik meg a miniszter vá­laszával, sőt az előadott magyarázat után veszede­lemnek tartja a miniszter kezében a hatalmat. Igen komoly dolognak tartja az ügyet és a hiányos fe­leletet tudomásul nem veheti. A ház a választ tudomásul veszi. H­e­l­f­y Ignácz interpellálja a pénzügyi és földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztereket a fogyasztási adók tárgyában ki­bocsátott rendelet azon határo­zata iránt, hogy csakis a bejegyzett keres­kedők részesülhetnek a törvény azon kedvezménye­ választási mozgalmak. A budapest-józsefvárosi kerületben Szilágyi Dezső pünkösd hétfőn június 6-án d. e. 10 óra­kor fogja az ősz-utczai tornacsarnokban megtar­tani beszámoló beszédét. Felkérettünk a VII. ker. függetlenségi párt vál. bizottsága által annak közlésére: A VII. ker. függetlenségi párt képviselő­­jelöltje Ungár Igná­c úr, a párt küldöttsége előtt kijelentette, hogy ő a külön vámterület és­­ az önálló magyar­­ bank híve, s megválasztatása­­ esetében országgyűlési tevékenységét főleg az­­ ipar és kereskedelem érdekében fogja érvénye­síteni. A karczagi 58-as párt végrehajtó bizottsága a kö­vetkező felhívást teszi közzé : A karczagi választókerület 47-as és függetlenségi érzelmű választópolgárok a június 8-án Kisújszálláson tartandó értekezletre tisztelettel meghivatnak. Ez alka­lommal fogja pártunk jelöltje Csanády Sándor pro­­grammbeszédjét megtartani. A kisújszállási 48-as párt nevében Németh Antal elnök. Győrből írják nekünk május 29-ről: Med­ ■­nyánszky jelöltsége, — a­melyet a mindenféle társadalmi osztályt magában foglaló független­ségi párt igen rokonszenvesen fogadott, — a ma­­melukokat ugy látszik meghökkentette. A jelöltet űrnapra várjuk, s fogadtatása ha nem is fényes, de lelkes, szives lesz, az bizonyos. Érdeklődés nálunk nagy. A párt az intelligencziából is sza­porodik naponkint, noha eddig is szépen van az képviselve sorainkban. Torontálból. A torontáli közönség eddig egy értel­met képezvén, reá nem is hederitettek. Hej ! nem úgy áll most a dolog! Kormányunknak jut eljárása m­ég abban az utolsó román emberben is, kit az ország törő marhá­jának lehetett tekinteni, kit megvetett mindenki megso­­kalta az átkozott manipullácziót és felkiáltja, hogy ne tovább! Egyhangúlag, mintha csak egy lélek egy szív mon­daná, le vele, le a kormányzatról — ti hitehagyottjai szent István koronájának! Hasztalan dolgoztok — mert minden léptetek, min­den mozdulattotok hazánknak romba dőlését czélozza ! Megértett benneteket — kiismerte bűnötöket a nép — órátok elérkezett és érdemszerüleg jutalmazza meg a Mindenható műveleteteket e bukással. Ez szavajárása, ez imája a népnek ma, és ez volt már rég — csakhogy ily hangosan még ki nem mondta. Fines­szel, hivataloskodási befolyással, legmegveten­­dőbb rágalmazással, kocsisokhoz illő hazugsággal akarják a népet ámítani, hogy a függetlenségi párt nem egyéb, mint lázadó­ testület, mely sem hazát, sem királyt szentnek nem tartva, czéltalanul bitangol Istennek békével áldott földünkön. Kapdostok ti zsebrákok, mint a vízbe fuldokló lé­lek egy szalmaszál után és megparancsoljátok jegyzőitek­nek és községi képvis­letben levő igásaitoknak, hogy kire szavazzanak, hogy ki részére korteskedjenek. Megfe­­leditek azonban, hogy becsületérző jegyző, becsület érző községi elöljáróság ama 140—150 frtnyi szegényes fize­tésért önmeggyőződését el nem adja. Nyugodtak lehettek, becsületet ismerő egyének nem fogják magukat labdaként hányni-vetni engedni és cselekedni fognak belátásuk után. Áz'­ A perjámosi kerületben Zsíros Szentpéteri Forrai bandájával az igaz ügy ellen. A magyarok Istene jutal­mazza e három jó madarat, mert oly jó akarói a hazá­nak ! Ellenökben Liptai Schreyer ügyvéd, a szó szoros értelmében népbarát, a függetlenségi követjelölt, fog fellépni. Jó ott halászni a kormány­pártiaknak, hol annyira kereskedett népesség lakik, mint megyénkben és jó an­nak a zavarosban halászni, a ki a püspöknek — akarám mondani ennek számtartójának — veje, mert igy sza­badságában (?) áll zsidóheczczet űzni és ezzel a népet csábítani. Perjamos, Billet, Lowrin, Bogáros, Család és Gott­­lobiak ! ti vagytok azok, kiket az intelligensek közzé jogosan számítani lehet, ne hiadjátok magatokat, mint szamár a nyájat vezetni — sorakozzatok N. Sz.­Miklós példájára a függetlenség lobogója alá és hangoztassátok el a nagy­világban : éljen Schreyer Viktor a független­ségi párt követjelöltje ! Orosházán a mérsékelt ellenzék Károl­yi Pista grófot léptette fel. A törökbecsei kormánypárt Bohonczi Gidát léptette fel. II.­Kikindán a szabadelvű párt Joannovics kir. alügyészt léptette fel. Nemes­dósán gr. Somsich Iván, nagy lelkese­dés közt mondta el leszámolását, mely után egyhangú­lag kiáltották a függetlenségi elveket valló polgárok jelöltül. Szabadkán a függetlenségi párt jelöltei Varga Károly s Mak­its Ernő, a kormánypártéi : Mami­­z­s­í­t­s Lázár s dr. H­o­r­v­á­t­h Mór. Szegeden május 29. az alsóvárosi népkoz látogatott gyűlést tartott. Elnök előterjesztő Herman Ottó kép­viselő levelét, melyben az a leszámoló beszéd megtar­tására határidő megjelölését kéri. — A gyűlés arra ha­tározta kérni Herman Ottót, hogy beszámoló beszédjét jövő vasárnap vagyis pünkösd első napján d. e. 10 óra­kor tartsa meg. — Ugyan­ e gyűlésen szóba jövén az új jelölés kérdése, a jelenlevők Herman Ottót kiáltották ki ismét képviselőjelöltnek s nagyon valószínű immár, hogy ebben a kerületben egyhangúlag is választják majd meg Herman Ottót. Az első választókerület függetlenségi párti jelöltjének személyére nézve még nem történt eddig nyilvános megállapodás. Somogy megye tabi kerületéből írják lapunk­­­­nak, h­ogy a függetlenségi párt, melynek elnök­sége már hetek óta nagy tevékenységet fejt ki, pünkösd vasárnapján N.-Berényben az eddig tisztán kormánypárti községben pártgyűlést tart. Itt mint már irtuk a hozzánk csatlakozott köz­ségek fogják letenni a negyvennyolczas hit­vallást, meghajoljon a czár előtt, s hogy fia szabadságát megnyerje és minden áldozatra kész legyen. Való­ban csodálatos, hogy a czár, kiről ugyan feltehet­ni, hogy a muszka birodalom és a Romanoff család történetét ismeri, meg nem gondolta, hogy ez olyan sakkhúzás volt, mel­lyel ugyan nagybátyját felbő­szítheti, de épen nem teheti mattá. A Romanoffok azt az érzést, mely minden más emberrel születik a gyermekeik, szüleik, testvéreik iránti szeretetet soha sem ismerték. Ők önzők a szó legszorosabb értelmében. Többen a muszka czárok közül gyer­mekeiket, szüleiket, testvéreiket gyilkoltatták meg. A mélység, mely Konstantint a czártól elvá­lasztotta, egész a május 10-diki manifesztum kibo­csátásáig és Loris Melikoff leköszönéséig majdnem áthidalhatlannak látszott. Midőn azonban Loris Me­likoff helyébe Ignatieff lépett, némi változás állott be az elpattanásig feszült viszonyban a czár és Konstantin nagyherczeg közt. A czár, ama heves jelenet után, mely közte és nagybátyja közt kevés nappal II. Sándor czár halála után lefolyt, Kon­stantin nagyherczegre ráparancsolt, hogy mondjon le főtengernagyi méltóságáról és az államtanács el­nökségéről. Az utóbbi parancsot Konstantin azonnal és szívesen teljesítette,­­ annál is inkább, mert az egész államtanács elnökségi méltóság és az állam­­tanács hatásköre már régóta semmisnek tekinthető. Nem úgy a főtengernagyság. Ez ugyanis ép oly jö­vedelmező, mint nagy befolyást enged annak, ki a tengerészet élén áll a katonaság felett. A nagyher­czeg erről nem köszönt le, mert, úgymond, attól őt csak az foszthatná meg, ki őt arra kinevezte. Erre egy praecedens is van. II. Sándor czár kevéssel az 1863-diki forradalom leveretése után, midőn Konstantin mindig a lengyelek mellett nyilatkozott s II. Sándornak azt súgták be, hogy Konstantin is részes abban az összeesküvésben, melynek követke­zése volt e forradalom, ezélja pedig Konstantin ki­kiáltása Lengyelország királyává, ép oly feszült vi­szonyban állott fiatalabb fivérével, mint most fia áll. Konstantint meg akarta fosztani tengernagyi méltóságától, de akkor Gorcsakoff herczeg miniszter egyenesen kimondotta a czárnak, hogy ezt tenni le­hetetlen, ha csak a czárnak kétségtelen bizonyítvá­nyai nincsenek arra nézve, hogy világos árulás fo­rog kérdésben, ezt pedig azokból az adatokból, többnyire titkos denuneziácziókból, lehetetlen volt bebizonyítani. így tehát II. Sándor czár elállott at­tól és később Konstantinnal egészen kibékült. Ugyanilyen a helyzet jelenleg. Lehetetlen ugyanis bebizonyítani, hogy Konstantin nagyher­­herczeg csakugyan összeköttetésben állott a nihilis­tákkal, hogy velők összeesküdt a meggyilkolt czár ellen, vagy csak tudott is arról, hogy fia, Konstan­tinovics Miklós tett ilyesmit. Ignatieff III. Sándor c­árnak mindezeket oly élénken adta elő, hogy csakugyan rábírta, tegye meg az első lépést a kiengesztelésre, de azáltal, hogy nagybátyja fiát még mindig fellebbezteti, en­nek apját sakkba tartsa, így tehát csakugyan történtek lépések a ki­békülésre. A legmegbízhatóbb forrásokból merített tudósítások nyomán azonban annyit lehet mindeddig tudni, hogy Konstantin nagyherczeg mindeddig ez előzékenység iránt közönyös maradt és nem is vá­laszolt. Meglehet, hogy kiengesztelődéséhez feltéte­leket fog kötni és legalább is garancziákat köve­telni, melyek által fia élete biztosítva lenne. Borzasztó sajtóállapotok Muszkaországban. A­z államtanács működéséről, hatásköréről a Golos azt írja, hogy ez tökéletesen haszonta­lanná vált a legutolsó időben és legfeljebb is azért kellene azt még fenntartani, hogy arra az esetre, ha a czár később mégis rávetethetnék, hogy Muszkaországnak alkotmányt adjon, akkor abból olyan lordokháza félét lehetne alakítani. A Golos azonban, daczára a rendkívül szi­gorú sajtórendszabályoknak nem szűnik meg a jelen minisztériumot megtámadni, azt mondja: „noha veszedelmes szólam­, de most hallgatni szégyen.“ Mint valóságos nemzeti újságnak a Gólosnak igazsága van. Alig van ugyan kilá­tása arra, hogy nézeteit érvényre juttassa és majdnem úgy látszik, mintha maga akarná, hogy elnyomják. A sajtó­viszonyok valóban borzasztók. Május 24. a hírlap szerkesztőségeknek két rendelet kül­detett a sajtó főigazgatóságtól, melyet a szerkesz­tőknek alá kellett írniok. E rendeletek mindent, mi eddig a sajtóra és annak szájkosarazásár­a nézve történt, felülmúl; mindenekelőtt meghagya­tott a lapoknak, hogy semmit se vegyenek által­a Glasnostból a zsidóüldözésekről. A Glasnost ezáltal bizonyos dicsőségre vergődik, mely be­csületére válik. De még ezenkívül semmi olyat sem szabad közölniük, mi a népnél nyugtalan­ságot idézhetne elő. Ez esetben a hivatalos jelentéseket is be kellene szüntetni, mert ezek­nek elhallgatásai még sokkal nagyobb nyugta­lanságot keltenek, így jelesül most mindenki tudja, hogy Moszkvában is voltak zsidó­üldözések, de erről a lapoknak hallgatni kell s igy a közönség azokat magának még sokkal nagyobbaknak festi ki, mint azok valóságban voltak. Úgy­szintén a pétervári zavargásokról, melyek a nagy Podjacseszkajában és a Miklós vásár­téren történtek, a­hol a zsidók ellen fellázadt a nép, s még eddig egy hírlap sem hozott tudósítást. ■ Mind­eddig tehát a muszka lapok a rendelet ezen részét igen lelkiismeretesen telj­esí­tették, de a rendelet második részét tökéletesen igno­­rálják és most is mint előbb tették, valamennyi lapok hoznak még eredeti táviratokat a zsidó­üldözésekről, kivévén azokat, melyek a Glas­­nosb­an jelennek meg, noha az által magukat a lefoglalás és beszüntetés veszélyének teszi ki. Ennél a rendeletnél még rendkívülibb és azt mondhatni, hogy őrültebb egy másik, melyben a sajtó főigazgatóság megtiltja az idézéseket bel- vagy külföldi tudományos vagy szépiro­dalmi lapokból és úgy az uj mint a régibb korból, mert azoknak rendeltetése az, hogy azon munkákban eltemetve maradjanak és mi­vel ezekből az idézésekből ha­mis következése­ket lehetne vonni. Ez oly rendelet, mint a katholikus vallás tilalma a hivőkhöz, melynél fogva a szent írást azért nem szabad olvasni, hogy abból hamis magyarázatok ne vonassanak. A helyzet Muszkaországban. I Viszony a czár és Konstantin nagyherczeg közt. A viszony III. Sándor czár és Konstantin közt egészen magán hordja két egyforma erejű hatalomnak egymás közti háborúja jellegét, mely minduntalan fegyverszünetek és diplomácziai alku­dozások által félbe van szakítva. A két ellenséges hadvezérnek meg van hagyva, hogy soha komoly csatákba ne ereszkedjenek, hanem ha lehet, egyike a másikat túlmanőverezze s vár­akat, városokat, erődített helyeket foglaljon el a mennyit csak bir, de semmit se tegyen, mi megnehezítené, vagy épen lehetetlenné tenné a békealkudozásukat. III. Sándor, midőn Konstantinovics Miklós nagyherczeget elfogatta és őt Petrovszkból Düna­­burgba küldötte, azt hitte, hogy ezzel oly csapást mért Konstantinra, mely ezt kényszerítené, hogy Ezekhez a czenzura szabályokhoz pótlólag még egy újabb rendelet is jött a hirlapokh­oz. 27-dikén ugyan­is egy rendőrhivatalnok járta be valamennyi pétervári lapszerkesztőségeket és őket felszóllitotta, köteleznék magukat írásbelileg, hogy szót sem fognak írni arról a vadászati ki­rándulásról, melyre Alexis és a fiatalabb Niko­­lajevics Miklós nagyherczegek és Leuchtenberg herczeg akarnak vállalkozni. Ez azért történik, nehogy az összeesküdtek merényletet tegyenek a herczegek ellen. Ez tanúsítja azt a nagy rémü­lést, melyet a nihilisták még most is keltenek a kormánynál és udvarnál. De ez nagyon haszta­lan óvrendszabály, mert a nihilisták e vadászati kirándulásról kémeik által bizonyosan már jó eleve tudosittattak. A czár elköltözése Pétervárról, Pétervárott nagy rémületet kelt épp úgy a háztulajdonosoknál, mint az üzlet­embereknél az a hír, mely szerint a c­ár elhatározta volna, hogy végkép el akar költözködni Pétervárról, melyet az összeesküvések főfészkének tekint. Az udvar az összes európai diplomácziai kar, igen sok külföldiek fogják követni, kik csak azért latnak itt, mert Pétervár az udvar székhelye és mert a művészek ide sereglenek, mi, ha az ud­var elköltözködnék, mind megszűnnék. A biro­dalom székhelye tehát egy más nagyobb város lenne. A jövendőbeli letelepedési hely választása most nyílt kérdéssé lett. A czárnő azt óhajtja, hogy az udvar Moszkvába, mint a birodalom legnagyobb városába, mely egyszersmind a biro­dalom központja is, tétetnék át, ő is gyűlöli Pétervárt, mel­lyel oly sok szomorú emlék van összekötve. A czár ellenben Kievért látszik rajongani. Sokan azt mondják, hogy a czárnak azon szándéka, hogy Kievbe akarja áttenni az udvar székhelyét, összeköttetésben áll a zsidók üldöz­tetésével, és hogy Kievet a zsidóktól akarták megtisztítani, hogy egy czári székhely méltósá­gára érdemessé tegyék. Ilyesmit valóban csak is a muszkákról lehet feltenni, hogy előbb a lakosság egy részét kiirtsák, csak hogy a czár ott ne találkozzék emberekkel, kik ellen ellen­szenvvel viseltetik. Ez emlékeztet a Dahomey császárra, ki ha kimegy, nő gárdáját küldi előre, mely minden férfit lemészárol, kit útjában talál, mivel e császár a férfiakat nem szenvedheti. A birodalom székhelyének áttétele Péter­várról Kievbe egyszersmint úgy tekinthető, mint egy Ausztria-Magyarország ellen mért vágás, így fogják ezt fel legalább a németországi la­pok, azt mondván, miszerint a bécsi kormány nem maradhat közönyös, ha a muszka birodalom hatalmi központja oly közel van az osztrák határhoz. A muszka családok, nem csak a zsidók, de a keresztények is tömegesen hagyják el Péter­várt és többnyire nyugati Európa felé költöz­ködnek. A leköszönt miniszterek közül Loris Melikoffot a külföldre már Abasa volt pénz­ügyér követte, júniusban pedig Milyutin had­­ügyér­einek helye még eddig nincsen pótolva, fogja követni. Most legújabban Albedinszki varsói fő­kormányzót emlegetik, mint Milyutin utódát. E futáson Pétervárból épen nem csodálkoz­hatni, mert e város csak­ugyan szinte szaturálva van forradalmi elemekkel és a katonaság, kivált a tisztek nagy része csatlakozott a nihilistákhoz. A Czas közli a katonák vezetői nevét, ezek Szuktanov és Glazov tengerész hadnagyok. Mu­raviev, az egykori vilnai hírhedt kormányzó unokája Filozofov a főhadbíró fia, Stromberg biró, több Beobrasenszkoj gárda ezredbeli és néhány lovassági tiszt. Külföldi hírek. Algíri állapotok. Algír déli részén a lázadó törzsek igen sok, több dolgot adnak a francziák­­nak­, mint az egész Tunisz. A fölkelők vidékének messzesége, a lakatlan és víztelen vidéken a csa­patoknak szállítása, az óriási hőség majdnem lehe­tetlenné tesz minden erőkifejtést. A franczia kor­mány azonban mégis erősen hozzá lát, hogy rendet csináljon. Szoczialisták. A szoczialista kongresszus, me­lyet Zürichben akarnak tartani, aligha jön létre. Zürich kanton lakossága nagyon ellenzi a dolgot s az elnöknek kérvényt nyújtott át, mely a gyűlés letiltását sürgeti. A kérvényen 30,552 aláírás van, vagyis azt a kanton összes szavazó polgárainak 41 százaléka írta alá, a sok aláírás folytán az ok­mány hét nagy negyedrétű kötetre megy. A kan­ton 199 községe közül csak 16 nincs képviselve. A gyűlés betiltása annál valószínűbb, mert meg­tartása esetén kétségtelen, hogy a lakosság zajos módon fog ellene tüntetni és tiltakozni. Angol landliga. Nagybritannia nemzeti föld­birtokligája csütörtökön ülést tartott, hogy az ügyek jelen állapotát Izlandban tárgyalja. Hos­­­szabb vita után, mely Justin M. Carthy elnök­lete alatt folyt, következő hat­ javaslatot fogad­tak el : „A bérlő­ kiűzések óriási felszaporodása Izlandban s a korona haderejének teljes alkalma­zása ezen exmissziókban, továbbá a földbirtok­liga kiváló vezetőinek elfogatása azt bizonyítja, hogy a minisztérium a kényszertörvényeket arra használja, hogy a földes­urakat az ír bérlők el­nyomásában támogassa. Felhívjuk tehát az iz­­landiakat Angliában és Skócziában, valamint azon angolokat, kik az elnyomottak szenvedései­vel rokonszenveznek, tegyenek lépést, hogy a közvéleményt Angliában és Skócziában tömeges népnyilatkozatokkal fölébresszék“. A gyűlés azt is elhatározta, hogy június 5-én a Hydeparkban népgyűlést tart. KÖZGAZDASÁG. Vegyes. — A kisbirtokosok orsz. földhitelintézete folyó évi május hóban 183 kisbirtokosnak 208,350 frt kölcsönt engedélyezett. — Országos kiállítás. Az országos magyar iparegyesület a Budapesten rendezendő országos kiállítás ügyében annak kezdeményezését elhatá­rozta és az ideiglenes előkészítő bizottság meg­alakítására, valamint az 50,000 frt garanczia alap megteremtésére a javaslatot kidolgozta. Ha az előkészítő bizottság megalakul, az országos kiállítás létesítése már biztosnak mondható, a­mennyiben a garanczia alapra már eddig is 20,500 frt jegyeztetett. Budapesti áru- és értéktőzsde. — Május 31. — Árutőzsde. (Hivatalos jelentés.) Búzát ma gyengén kínáltak, a tulajdonosok magasabb árakat követeltek, a vételkedv kedvező maradt, az irányzat szilárd. A forga­ Junius 1. . lom 10,000 mmázsára tehető. Az árak 5—1o­­rral ma­gasabbak. Egyéb gabonaneműekből tengeri hiányzik 10 krral drágább, a többiből alig volt üzlet, az ár és az irányzat változatlan. A mai napon történt vásárlások közül következő kötések jutottak tudomásunkra: Búza tiszavidéki 100 mm. 79.5 kis 13.85, 100 mm. 78.5 kis, 13.80, 400 mm. 78.2 kis, 100 mm. 78 kis 13.70, makói 900 mm. 77 kis 13.70, becsei 1200 mm.­­ 14.3 kis 12.75, bajai 2200 mm. 73 kis 12.30, bácskai 2000 mm. 73.7 kis 12.60, aradi 200 mm. 75.5 kis 12.75, északm. 100 mm. 77.5 kis 12.70, 100 mm. 77.2 kis­ 12.65, oláh 300 mm. 75 kis 16.45, 1150 mm. 74 kis 10 frt 90 kr. Tengeri 500 mm. 5.17­/,, p. Határidőüzlet : Szokvány búza tavaszra 00.00 —00.00, őszre 10.85—10.88. Zab tavaszra 0.00—0.00, őszre 6.55—6.60. Tengeri május—júniusra 6.40—6.42«/." Káp­o­s­z­tar­epe z­e augusztus szeptemberre 123/ —124/8rírt. Ia Értéktőzsde. (Reggeli tőzsde.) Váratlanul a teg­napi lankadtság után magas árak érkeztek Bécsből és Frankfurtból ma reggel, miért a kezdet igen jó volt, a­mi a járadékokra azonban csak kisebb mérvben alkal­mazható. Magyar 6%-os aranyjár: 117.60. Új 4«/0-os arany­járadék 92.25. Papírjáradék 92.20. Osztrák hitelrészvény 357.50—358.80. Leszámítoló 151. A déli tőzsdén még nagyobb haladás volt észlel­hető. — Magyar 6 °­ C-os aranyjáradék 117.60. Új 4 °­ C-os aranyjáradék 92.15. Papírjáradék 91.15. Vasúti kölcsön 135.25. Nyereménykölcsön 124. Tiszai kölcsön 114 50. Osztrák hitelr. 368.60—358.90—358.40. Magyar hitelr. 362. Anglo bank 152.56. Unic bank 145. Bankegylet 117.50. Leszámítoló bank 152.75 per medio. Osztrák államv. 371. Közúti vaspálya 433.50. Északk. 165.50. Vasutak igen szilárdan. Hivatalos leszámítoló árfolyamok : Magyar aranyl. 117.50, magyar ált. hitelbank 361.—, magyar leszámí­toló- és pénzváltóbank 151.—, m. földhitelintézeti részv. —, magyar jelzálogbank részv. —, osztrák hitel­részvény 356.­, angol-osztrák bank —Unicbank —,—, tiszai és szegedi kölcsön 114.50, magyar papirjá­radék 92.—, Magyar királyi arany 5.52—5.54, Reczés arany 5.50 5.52, Osztr.­magy. 8 frtos arany 9.31-----9.33—, 20 frankos arany 9.31----9.33—, Török arany lira-------9.29 O.­m. ezüst 100.=—100.10, Német birodalmi bankjegy 100 b. m. 57.25—57.35. Pénznemek : TÁVIRAT, Berlin, május 31. A birodalmi gyű­lés elfogadta azt a javaslatot, hogy a lisztre méter­ mázsánként három márka vám vettessék. London, május 31. A képviselőházban ki­jelentette a kormány, hogy a Pisin völgyé­nek kiürítéséről szóló hír teljesen alaptalan. — Kett­et, az agárius liga egyik főszer­vezőjét Naasban elfogták. Páris, május 31. (Eredeti távirat.) A Ré­­publique Frangaise, Gambetta lapja a szenátust, ha a serutin de listet-t el nem fogadja, alkot­­mányrevizióval fenyegeti. Grácz, május 31. Az elhalt Tegethof tenger­nagy anyja, ki itt lakik, ma a következő tartalmú táviratot kapta ő felsége főhadsegédjétől : „Ő fel­sége megbízott, hogy önnek asszonyom, az ujabbi fájdalmas veszteség alkalmából, mely ő felségét is mélyen meghatá, a legmagasabb benső részvétét kifejezzem.“ Beck altábornagy. Páris, május 31. (Eredeti távirat.) Néhány ezer szoczialista tegnap az 1871-ben agyonlövetett foederáltak sírjánál a Pere Laehaise-on tüntetést rendezett. Több beszéd tartatott, de minden csend­ben folyt le. Belgrád, május 31. A skupstina mai ülésén heves vita folyt az italmérési adó fölött. Holnap a tárgyalást folytatják. Pétervár, máj. 31. (Br. táv.) A czári udvar egész csendben és oly hirtelen helyeztetett át Peterhofba, hogy csak igen kevesen tudtak fe­lőle, még olyanok is, kik másnap reggelre ki­hallgatásra voltak berendelve, ki­mentek Gacsi­­nába és úgy küldettek Peterhofba. Azt mondják, hogy a c­ár legközelebb és pedig az egész nyár tartamára Zarskoje-Seloba fog költözni, ellenben a moszkvai útról szó sincs. Washington, május 31. Azon tárgyalások, melyek az amerikai halászatnak a Fortune öbölben történt károsítása miatt, Angolország és Amerika közt folytak, véget értek. Angol­ország késznek nyilatkozott, hogy 15 millió (?) font sterlinget fog kárpótlás fejében fizetni. Páris, máj. 31. Kamaraülés. Bárodét azon indítványa fölötti vitában, hogy az alkotmányt revideálják, Clemenceau kéri azon alkotmány re­vízióját, melyet monarchikus gyűlés monarchikus­­ szellemben dolgozott ki és hevesen megtámadva a szenátus intézményét emlékeztet arra, hogy Gambetta egykor szintén ellensége volt ezen in­tézménynek. Gazot igazságügyminiszter kijelenti, hogy nem volna tanácsos azon alkotmány alapját megrendíteni, mely a mostani köztársasági több­séget létre­hozta; munkás nemzet békét óhajt bent és kifelé. Ferry kormányelnök szin­tén ellenzi a revíziót és azt mondja, hogy nem lehet mindent koczkára tenni A revízió mély izgatottságot fog előidézni és meg fogja ingatni a köztársaságba helyezett bizalmat, azon kívül szétugrasztaná a mostani többséget s akkor a kormány se maradhatna továbbra meg. A ka­mara 254 szavazattal 186 ellenében elvetette Bárodét indítványának fontolóra vételét. LEGÚJABB. A király, mint teljesen meg­bízható forrásból értes­ül­ü­n­k , a Skitha Miklós ellen orvtámadást intézett Rüstow és Dienstl kato­natisztek büntetését legkegyelme­­sebben elengedni méltoztatott. A királyi kegyelem ez a propos nél­küli ténye annál meglepőbb, mert a váczi fogházban sínylődő saj­tófoglyok a királyfi násza á pro­­posjából hiába vártak a királyi kegyelemre. * Más oldalról értesülünk, hogy a ke­gyelmi tény nem egészen a propos nél­küli, hanem a hadügyminiszter boszuja a szombati napért. A legfelső­bb jóváha­gyás alá ma terjesztette a megkegyelme­­zési okmányt és a legfőbb hadúr azonnal alá­írta miniszterének előterjesztését.­­ Ugyancsak e forrásból értesülünk, hogy a király lejövetele is ez ügy miatt szen­vedett halasztást.

Next