Függetlenség, 1881. augusztus (2. évfolyam, 210-239. szám)

1881-08-01 / 210. szám

Budapest, 1881. News azzal az újabb hírrel lepi meg a világot, hogy Glasgowban a Groused aczélgyár társaság helyiségeiben az olvasztó kemencze alatt találtak annyi dinamitot, mely elég lett volna a társaság összes, nagyon kiterjedt épületeit a levegőbe röpíteni. E kisérleteket a felzúdult közvélemény mind a fének nyakába tolja, mi az íreket nagyon bántja, és hogy a gyanút maguktól elhárítsák, az ír egyletek és társaságok együttesen mára Liverpoolba meetinget hirdettek, melyben a merényletek ellen, mint amelyhez a nemzeti mozgalomnak semmi köze, óvást emeljenek. E példát követni fogják az ír és skót városokban is, sőt már előkészületeiket meg is tették. Egyébként ugyancsak a Central News jelenti rövid Kabel - táviratban New Yorkból, hogy a tizenkét pokolgép elküldője már fölfedeztetett. A távirat nem mond semmit többet és igy a bővebb értesitést be kell várnunk. Orosz merénylő kisérlet. Hogy az angol izgalmas esetek önmagukban ne álljanak, Pétervárról is értesítenek, hogy a Kurski kormányzóságban Szudzsában minát találtak egy hivatal pénztárhelyisége alatt. Rögtön készen voltak e dologban nihilista merényletet szimatolni, míg végre kisült, hogy az egész csak betöréses rablás czéljából készült, mert találtak a folyosón betörő vasakat, vésőket, melyek már egészen rozsdásak voltak. Valószínűleg nem jó idő járt a rablókra, vagy megtudták, hogy a pénztár rendesen üresen áll. Felülés. Olvasóink emlékezhetnek rá, hogy közöltük Jakobininek azt a jegyzékét, melyet a vatikáni udvar nevében a hatalmakkal közölt a római botrányok következtében. Kicsit későn ugyan, de most Osservatore Romano kijelenti, hogy ez a jegyzék egyátalán nem létezik. Az a szerencse, hogy akár létezik, akár nem, a hatás és eredmény ugyanaz. Különben a jegyzék szövegét az Indépendance Beige hozta először, és hogy hol vette, arról feleljen ő. FÜGGETLENSÉG. 9BBCHDu_.i ■ [UNK] [UNK]. ''.-kiada«Bo«KMB^WB<llinln HÍREK. — július 31. — Koburg-Koháry Ágost herczeg temetése ma délután ment véghez Ebenthalban. A szertartásról a következő táviratot vesszük: A legközelebbi rokonok és az özvegy herczegnén kívül, Miksa bajor herczeg, Aumale herczeg, Chambord gróf, Belgium, Portugália és Brazília követei és számos küldöttségek jelentek meg az ebenthali kastélyban. Délben a király, Vilmos és Rainer főherczegek, Erzsébet és Mária főherczegnők és a nasszaui herczeg kíséretében a kastélyba érkezett, ahol a Koburg család tagjai fogadták és abba a terembe kisérték, ahol a herczeg holtteste ki volt terítve. Blümel lelkész, az elhunyt gyóntatója, a közelfekvő helységek lelkészeinek segédlete mellett tarta meg a beszentelési szertartást. A király ezután kíséretével visszatért Bécsbe; a Koburg család férfi sarjai, Aumale herczeg, a párisi gróf, Belgium, Portugália és Brazília követei Koburgba elkísérik a koporsót. A halottas különvonat Dürnkrutból d. u. 3 óra 26 perczkor indult el és holnap, hétfőn reggel 9 óra 55 perczkor érkezik Koburgba, hol a testet örök nyugalomra helyezik a családi sírboltba. Az özvegy herczegné felváltva Budapesten és Bécsben fog lakni. — Magyar léghajós Oroszországban. Hónapok előtt említették a lapok, hogy Szentpétervárott egy „Vozduhoplavatel“ (A léghajós) czimű lap keletkezett, mely egyszerre hat nyelven képviseli az aeronautika érdekeit és a hat nyelv közt magyarul is, mert a szerkesztője Klinder Péter, magyar születésű ember. Ez a Klinder Péter ur most szerkesztőségünket egy magyarul irt és Helsingforsban postára tett levéllel tisztelte meg, mely ma jutott kezeinkhez. Csodálatos egy levél az s még csodálatosabb a magyarsága, mely nyilván szótárból került ki. Csak annyit lehet belőle homályosan kiérteni, hogy a léghajós szerkesztő úr (ki orosz tiszti ranggal is bír), e nyáron szabadságot kapva, két hónapot Magyarországon töltött, hol újjászületni érezte magát, de mindenki muszka spionnak vagy nihilistának gondolta őt, kivált a zsidók, akiknek ő aztán azt felelte: „Éljen Istóczy!“ Hogy e kellemetlenséget közelebb, mikor ismét Magyarországra lő, kikerülhesse, léghajón fog utazni Szentpétervárról Budapestig, a Kárpátok fölött repülvén el és fölhasználván a különböző légrétegekben uralkodó különböző irányú szeleket. Azt is írja, hogy ő Kelet-Szibériában öt egész esztendőt töltött, mint a Szibéria czimü lap szerkesztője s itt kutatta Petőfi nyomait, de arra a biztos eredményre jutott, hogy az oroszok egyetlen magyar embert sem küldtek Szibériába. Magyar ember csak egy van ott: Madácsi (Madách?) Lipót Tokajból, ki a maga jószántából ment oda és nyereséges kereskedést tit vadbőrökkel. — A „békésmegyei betegség“ (mint a nép a meningitis cerebrospinalist nevezi) az Arad és Vidéke szerint Békésmegyében újra pusztít. E szörnyű ragadós kórt, mely Dél-Francziaországból került ide s ott méningie foudroyante név alatt ismeretes, franczia munkások hozták ide Magyarországba. E baj megtámadja az egész központi idegrendszert s ha a beteg (nagy ritkán) ki is épül belőle, rendesen elveszti halló és beszélő képességét. Ideje volna, hogy a közegészségügyi tanács a leglelkiismeretesebb intézkedéseket tenné meg e borzasztó vendég ellen. — Garázdálkodó medvék. Turja-Remete ungmegyei községből írják nekünk: Széchenyi Imre és Erdődy grófok a kincstártól évi 1200 frtért kibérelték e környék vadászati jogát. A gróf urak évenkint egyszer jönnek ide egy kicsit vadászni, akkor is csak puszta kedvtelésből s mikor nem szabad az erdőségben puskának szólni. A medvék tehát szörnyen elszaporodtak és tudzatszámra ragadozzák a szegény nép marháit; a jámborok könyörögnek az erdésznél, hogy engedje pusztítani a fenevadakat, de az erdész keze persze az urai felé hajlik s a medvék bántatlanul fenyegethetik a lakosság vagyonát és életét. — Hölgyversenyusatás Szegeden. A Szegedi Híradó írja : Érdekes versenyúszás volt ma délután a Tiszán, a mennyiben a vállalkozók hölgyek voltak. Számszerűn öten. Az úszás a tiszai fahidtól kezdődött s a végpont a boszorkány szigetnél volt kitűzve. Az úszókat a Naschitz-féle fürdő ladikjain kívül a csolnakázó-egyesület s az itt horgonyzó Lajtha monitor legénysége kisérték számos csolnakokon s ladikokon, úgy hogy a Tisza hátán egész rajt képeztek az úszó hölgyek körül. A czélponthoz elsőnek Pálfy Margit k. a. érkezett meg, ki a hosszú pályautat 40 percz alatt úszta meg s igy a győztes — ezúttal már másodszor — ő lett. A győztes k. a. jutalmul egy értékes koszorút kapott a monitor parancsnokától. — A rendőrség mint keresztapa. Ez év folyamán légió ama szegény szerencsétlen kisdedek száma, kiket a szívtelen anyák kitétettek, s kiket a rendőrség szedett fel a főváros utczáiról, hogy elhelyezze a gyermek-menedékházba. A legtöbb piczikének nem tudatván neve, sem az, hogy meg van-e már keresztelve, a rendőrség, a gyermek találása helyéről s más egyéb a feltalálással netalán összeköttetésben levő körülményekről szokta kölcsönözni a gyermekeknek adandó vezetéknevet, így a nemrég a bástya utczában talált kis leányka Bástyái Viczenza, a Havas-utczában talált kis fiúcska Havas Rezső, a kerepesi-uti ev. templom mellett talált leányka Kerepesi Mária, a bárány-utczában talált fiúcska Bárány József nevet nyertek a keresztségben, az államrendőrség keresztapasága mellett. E vezetéknevek idővel a szülők által eltaszított gyermekek puhatolásánál nyomra is vezethetnek. — A kortes cséplőgép, Szabó nevű ikervári (vasmegyei) lakos, ki a sárvári követválasztás alkalmával Königmeyer kormánypárti jelölt mellett kardoskodott, letakart búzáját legközelebb elcsépelni akarván, Soós nevű ikervári függetlenségi párti ismerőséhez fordult, cséplőgépjének átengedése végett. Soósnak magának is szüksége volt a gépre s így a kérelmet nem teljesítette, de mielőtt tagadó választ adott volna, eszébe jutott, hogy Juhász nevű kormánypárti ismerősüknek új cséplőgépje már megérkezett, miről a községbeliek még nem szerezhettek tudomást, — tehát egyenes felelet helyett körülbelül ekként szóla hozzá : Már ugyan mért szorulnál te az én cséplőgépemre, hisz Königmayer kanonok egy újdonatúj cséplőgépet küldött a számotokra, azzal a világos utasítással, hogy a cséplés rendje pártérdem szerint állapíttassák meg. Minthogy pedig te nem csak párthive hanem zászlóvivője is voltál, a napnál világosabb, hogy téged illet meg az elsőség. A gép Juhász pajtájában van, siess érte, nehogy valaki az elsőségben megelőzzön. — No ez aztán Szabónak elég volt, hogy haza rohanjon, felszerszámozza a lovait, ezeket Juhász udvarába terelje s a pajtában feltalált uj cséplőgép elé fogja. A gép tulajdonosa egy ideig tétlenül bámulta ablakán át az érthetetlen dolgot, de midőn látta, hogy fele sem tréfa, bír mindjárt elviszik az ő újdonatúj gépjét, kiszaladt s következő szavakkal támadta meg vakmerő ismerősét: „Szabó barátom, megbolondultál:' Ugyan mit akarsz?“ „Nem bolondultam biz én meg Juhász barátom“, — felelt büszke önérzettel a megtámadott, „hanem kifogok rajtad s ez egyszer majd csak én fogok vele csépelni először.“ Azzal meg akarta indítani a lovakat. „De ezzel nem csépelsz!“ felelt vissza boszosan a gép tulajdonosa, megragadva az okkupálni akarót s dulakodni kezdett vele. Eközben aztán még érthetetlenebb szóvita keletkezett, mert az egyik minden áron el akarta szállítani a gépet, a a másik meg sehogy sem akarta engedni, s mindenik azt gondolta, hogy a másik megbolondult, míg végre Juhász komoly kérdésére: minő jogczimen akarja Szabó a gépet elvinni, tisztára derült a dolog, vagyis az, hogy denique a függetlenségi pártinak mindig van annyi esze hogy az orruknál fogva vezetett kormánypártiakat felültethesse annak rendje és módja szerint. Úgy kelletett nekik, — irja szombathelyi levelezőnk, ki e nem rész apróságot közli velünk. — Botrányos 0Set képezi napok óta és széles körben Szegeden a beszéd tárgyát, amelynek hőse E. D. helybeli ügyvéd. Az eset röviden az, hogy a nevezett ügyvéd 1 frt 14 kr. (állítólagos) hátralékos ügyvédi díjkövetelésért egy tanyai asszonynak 1470 írtra becsült birtokát elárvereztette s azt 310 írton magára leüttette s igy a birtokot a szegény asszonytól potom áron a maga birtokába kerítette. A tulajdonától ekként törvényes uton megfosztott szerencsétlen asszony, kétségbeesésében már ki is akarta magát végezni. Az asszony ügyét Sz. A. ügyvéd vette a kezébe, akinek kezdeményezése folytán aláírás folyik az ügyvédek közt egy iratra, amellyel E. D. ellen fegyelmi eljárást kérnek. Hallomás szerint — E. D. az elharácsolt birtokot már el is adta, így irja a Szegedi Híradó. — A szerelem sötét verem. A sárvári uradalomban alkalmazásban volt Vészeli uradalmi ellenőr a napokban Káldra utazott. A Rába hidját elhagyva majd visszafordittatta a kocsit, majd ismét tovább hajtatott. Útközben megállította a kocsist s beküldé a majorba, maga pedig hirtelen levetkezett, kabátját a kútra dobta, aztán pedig fejjel bukott le a kútba. A kocsis észrevette egy másik egyénnel, lármát is ütöttek , mire a vedret letolták a mélységbe a még mindig eviczkelődőnek, ki a mentő eszközt megragadva, felhuzatta magát, de — mint a Vasmegyei Közlöny irja, — elmeháborodott lön ; a napokban szállították el Pozsonyba. A szerencsétlen öngyilkossági kísérletét szerelmi bú idézte elő. — Harcz a vaddisznóval. Sztribnya-Lehócz- ról írják a Pozsonyvidéki Lapnak : Koncsek Mátyás kis leánya Évi tegnap délután többed magával málnát volt szedni az erdőn. Alkonyatkor a leánykák haza érkeztek, de Évi nem volt köztük. Nem jött haza két óra múlva sem, mire az aggódó apa baltát véve magához, a rengetegbe mélyedt. Hosszas bolyongás után magtalálta a helyet, hol a társnők a kis Évit utoljára látták. Koncsek kiabálni kezdett. Hasztalan, néma volt minden. Mintegy két órai hasztalan kutatás után neszt hallott az apa. Arra felé tart, sem egy a fatetőn megpillantja Évit. A kis leány karjaival a fát átölelve tartá, s meztelen lábai egy kiálló ágon pihentek, a fa alatt pedig egy vadsertés túrta a földet. Emberünk neki rontott a vadnak, s a felé fordult állat agyarcsapását ügyes ugrással elkerülvén, úgy vágta torkon a sertést, hogy ez nyomban megszűnt élni. Erre a halálra ijedt kis leány lekúszott a fáról s elbeszélte, hogy barangolás közben a vadsertés vadkára bukkant, s a késői apró malaczok közül két darabot lefülelvén, kötőjébe szedett. A kis rabok sikolyaira aztán előtört az anya, s a lány a fára mászott. A kis Évi lélekjelenlétét jellemzi az, hogy bár a menhelyet adó fát majdnem kitúrta a sörtevad, de a kislány a két malaczot mégsem bocsátotta el. Hazaérvén volt diadalünnep és a harmadfél mázsás vadsertés torában részt vett az egész falu. — Garfield levele a magyar királyhoz. Washingtonból közüik a N. F. P.-vel azt a levelet, melyet az Egyesült Államok elnöke Rudolf trónörökös házassága alkalmából a magyar királyhoz intézett. A levél így szól : James A. Garfield, az amerikai Egyesült Államok elnöke ő felsége I. Ferencz Józsefhez, Ausztria császárjához, Csehország királyához és Magyarország apostoli királyához. Nagy és jó barátom, Felségednek folyó évi május 11-én kelt levelét, melyben ön Rudolf főherczeg trónörökös ő cs. és kir. fenségének és belgiumi Stephanie herczegkisasszony ő királyi fenségének május 10-én történt egybekelését jelenti, megkaptam. Midőn felségednek a nagyrabecsülés és szeretet általános jeleihez) melyekkel felséged alattvalói a herczeget és hercegnét e boldog esemény ünnepe alkalmából üdvözölték, szerencsét kívánok és egyúttal meg vagyok győződve, hogy ön az odaadás e jeleiben a legszerencsésebb auspicziumokat találja Ausztria Magyarország virágzására, kérem istent, hogy felségedet és felséged családját bölcs oltalmába vegye. Kelt Washingtonban, 1881. junius 21-én. Jó barátja James A. Garfield. — Katona-bartalitás Szerajevóban. A Budapestnek írják Szerajevóból: E napokban két 1-ső ezredbeli hadnagyocska a Ferencz-József utczán sétálgatott s egy kapu előtt, hol két polgárnő ült, megállóit. — „Nézzük meg közelebbről ezeket a szüzeket“, monda az egyik a másiknak és ezzel oda álltak a két nő elébe s elkezdtek rájuk bámulni és gúnyolódni. A nők szerényen figyelmeztették a tiszturakat illetlen viseletükre s kíméletet kértek. „No talán nem is tetszik, vagy megsértettük szűzies büszkeségüket?“ mondá már az előbb arczátlankodó arany bojtos vitéz. — „Nagyon sajnálom — válaszolá a nők egyike, — hogy ily egyéneket is tiszti ranggal ruháznak fel“, s ezzel a kapufélfánál akarták hagyni a két urat, mire az egyik tiszt utánok ugrott és kétszer arczul csapta a betegágyból fellábadt nőt. — E hőstettéért most előléptetést, vagy érdemjelet vár, mert jól tudja, hogy a hadügyminiszter nagylelküleg pártolja az ilyen hőstetteket. — A filatori gát. A főváros a napokban megkezdett a végleges filatori gát építését, mely Ó Budát a Duna árjainak hátulról jövő támadása ellen megvédi. A mérnöki hivatal bemutatta a terveket két alternatív propoziczióval. Kivitelre a középítési bizottságnak pénteki határozata folytán a drágább, 118,000 forintos terv kerül, ami megnyugtatásul szolgálhat a III. kerület lakóinak. Egyik legszükségesebb részt házilag építeni azonnal megkezdik. — Hírek a városból. Elgázolt a lóvasút tegnap este egy ismeretlen munkás embert a budai országúton ; mint mondják, részegségében feküdt le a Binekre és a vonat személyzete a sötétben nem vette észre. A holttestet a János-kórházba szállították. — Betörés: Drucker Adolf vaskereskedő váczi ut. 44. szám alatti üzletét az éjjel ismeretlen tettesek feltörték s onnan egy Wertheim féle kis vasládát, a melyben több értékpapir s iratokon kívül 500 frt készpénz is volt, elloptak. A tettesek az üzlet utczára nyiló nagy vasajtajáról a Wertheimféle lakatokat lefeszítették s úgy hatoltak be az üzletbe. A kárt a tulajdonos csak akkor vette észre, midőn ma az üzlet ajtaját felnyitni akarta s azt feltörve találta. — Hölgyek versenyuszása. Ma délelőtt 10 órára a Bodnár-féle uszodába járó hölgyek egymás között versenyúszást rendeztek. Az úszás távolságául a nemzeti uszodától a Bodnár-féle uszodáig volt megállapítva. A versenyre összesen heten jelentkeztek és pedig: Oswald Ilona (Xántus János unokahúga), Faber Lujza, Radits Irma, Garenda Verona, Totis Teréz, Fröhlich Erzsi és Seifried Laura úrhölgyek. Már tíz órakor pontban megjelentek az elindulási helyen, azonban a versenyúszás csakis öt perczcel tizenegyedfél óra után kezdődött. A hölgyek, amint azt az őket úszva kisérő úszómester erejükhöz képest megjelölő, egymásután s nem egyszerre ugrottak a vízbe. Utolsó Oswald Róna k. a. volt, mert már előre tudva volt, hogy ő lévén a legjobb úszó, társnőinek bátran adhat előnyt. Az úszókat két csónak kisérte. A Duna partjain már 10 óra felé óriási néptömeg várta az úszókat. Az uszodát elhagyó hölgyek, kik barátnőiket kíváncsian várták, külön nagy csoportban foglaltak állást a Bodnár-uszoda fölött elterülő széles kőuton. Midőn az úszók a lánczhid alatt elvonultak, már ekkorra a lánczhid is telve volt kiváncsi közönséggel, kik az úszók odaérkeztekor lelkes éljenbe törtek ki. A korzón alig lehetett járni, mindenfelé kiváncsi közönség lepte el a Duna partját s mindenfelől hangos éljenkiáltások hallattak. Osvald Ilona urhölgy, ki utolsó ugrott a vízbe az elindulásnál, csakhamar, alig egy pár tempó után első lett s átvette a vezetést, melyet eddig Faber Lujza vezetett, s azt nem is engedte át egész a czélig. A nevezett kisasszony az úszás-sport terén nem egyszer tüntette már ki magát. A versenyúszás alatt a két utóbbnevezetteken kívül mindannyian a vigadó átellenében felvétették magukat a ladikba, mert két gőzös hullámai által vert habokkal nem bírtak megküzdeni, de később mind ismét beugráltak. Elsőnek érkezett Oswald Ilona k. a. másodiknak Faber Lujza k. a. — Farkasok nyár derekán.A kolozsvári Ellenzéknek írják Székely Kereszturról : A farkasok prédájául vagyunk odadobva ; most nyár közepén, amidőn az ily fenevadak rendesen odújukba vonulva szelidebbek szoktak lenni, dúlnak és pusztítanak leginkább közöttünk. A négylábú vadak marha állományunkat tizedelik ; csak Nagy-Galambfalva erdőségeiben 13 db marhát csúfoltak meg és pusztítottak el ; a pálfalvi havason Pálffy Dénes urnak egy gyönyörű két éves csikóját marcangolták el, s ménesét úgy szétszórták, hogy napok múlva tudták az ötödik, hatodik falu határáról nagy kártérítések árán összegyűjteni. Sok marha veszett el a muzsnai és keresztúri erdőségekben, úgy hogy a polgárok által ily módon szenvedett kár ezerszeresen felülmúlja azt a csekély összeget, amit a fegyver- és a vadászati adóból egész Udvarhely megye területéről az állam beveszen. — Aradmegyei betyárvilág. Az Arad és Vidékében irja valaki: „Palkó Nikolae (alias Zsurzsicza) hírhedt bokszegi betyár ellen, ki többrendbeli rablással és rablógyilkossággal van terhelve, már hónapok óta ki van adva az elfogatási határozat: — s Palkó Nikolae a bokszegi korcsmában akkor s annyiszor mulatozik, a mikor és hányszor neki tetszik, sőt halljuk, a bokszegi postán a napokban utánvét mellett érkezett selyemkendőjét és lakkcsizmáját is kiváltotta, saját legbecsesb személyében.“ Bsz ezek olyan abruzzói állapotok, melyek nagyon súlyos felelősséget rónak azokra, kiknek kötelessége az aradmegyei közbiztonság fölött őrködni.• A festett bolti betyár. Nápolyban, hol most szintén aradmegyei állapotok uralkodnak, nemrég fogták el (az összes lakosság örömére) Gennari Salzanot, a környék legkegyetlenebb betyárját. Mikor rabruhát adtak rá, észrevették, hogy az egész teste be van tetoválva. Mellét egy nagy kép dísziti. Olasz betyár áll ott méltóságteljes attitűdben; kezében pisztoly, lábainál a földön pandúrok holttestei. A háttérben a tenger hullámzik, jobbkézt pedig apró házak, fák és viruló mezők közt. A kép keretét zöld színnel beedzett rabláncz képezi. — Szegény gyermek! Fülöp Károly hajmáskéri lakos 4 éves kisfiának a cséplő gép a múlt évben kezét zúzta szét. A szülők ezen nem okultak. A múlt napokban a kisfiú öreg apja őt a cséplő gép tetejére ültette. A kisfiú lecsúszott, a gép bal lábát bokában kiszakította. A szerencsétlen gyereket a vigyázatlan szülők Veszprémbe hozták orvosi gyógykezelés végett, midőn azonban az orvosok kinyilatkoztatták, hogy az elcsonkított testrészt le kell vágni, akkor visszavitték azzal a megjegyzéssel, hogy inkább hát csak haljon meg. — Szivarhegy-gyüjtés. Van-e, aki nem ismer hölgyeket és urakat, akik mihelyt lecsípjük szivarunk hegyét, aggodalmas gyorsasággal kapnak a pirinkó dohány-kúp után, hogy azt legbiztosabb zsebekbe rejtsék el? Ezek a szivarhegy-gyüjtők és tisztelni kell őket, mert ez aprólékosság által ők nagy jót cselekszenek. Elküldik a nagy csomóra fölcsaporodott dohánytörmeléket Pozsonyba, ahol egyesület foglalkokozik azzal, hogy ez értéktelennek látszó hulladékot eladja burnótgyáraknak és a bevételből szegény iskolás gyermekeket segít. E pozsonyi egyesület most igen gyöngén áll, mert nem volt iránta elég részvét a mi szörnyen szivarozó országunkban. A magyar indolenézia inkább dobja porba a szivarhegyet, semmit fölhalmozza, hogy abból majdan jó, szegény kis tanulók kapjanak téli ruhát, czipőt és kenyeret. Németországban annál inkább élénk e mozgalom. E hó 24-én Bonnban kongresszust tartottak a szivarhegy-gyüjtők. A 26 ilyen egyesület részéről 11 volt képviselve a kongresszuson s az a tíz társaság, mely statisztikai adatokkal is rendelkezik, összesen 1602 taggal és 1478 gyüjtőszelenczével bír; gyűjtött pedig összesen 3069 font szivarhegyet 25,475 márka értékben, miből 22,490 márkát 1726 gyermek megajándékozására fordított. Azt is tervezik, hogy az összes társaságok szakújságot adnak ki, mely nagyobb időközökben jelennek meg. — Felakasztotta magát a balesetből. A Pápai Lapok irja: Külső-Vathon Szakács Pál odavaló lakos éltes ember ágyában magát felakasztotta s különösnek tűnt fel a holttestet vizsgálók előtt, hogy a kötél a nyakon nagyon tág volt. A megejtett vizsgálatból kitűnt, hogy Szakács már több idő óta súlyos betegségben szenvedett s a gerendához megerősített kötél, a minél fogva a beteg kapaszkodott, azért volt a nyak alá hajlítva s tágan megerősítve, hogy azt a beteg éjjel, ha magán segitni akart, — minden tapogatolódzás nélkül könnyen megtalálhassa. így lett vége a szegény beteg embernek. — Névváltoztatások: Drögsler Ferencz szegedi lakos Darvasra, Burger Ezsaias nagyváradi lakos Jónás és Izsák kiskorú gyermekei Bartakra, Steiner Gábor budapesti lakos és Sándor, Hona és Francziska kiskorú gyermeke Kovácsra, Braun Emanuel egri lakos és József, Sándor, Gyula, Albert, Jenő és Dezső kiskorú gyermekei Barnára változtatták vezetéknevüket. — Ketté vágta a vasút kereke. A Nagy- Kunság írja: Közelebb múlt napokban a Hatvantól Budapestre érkező vasúti vonaton egy 21 éves fiatalember a kocsi ajtajához támaszkodván, gyönyörködve nézte a robogó vonattal mindinkább el-eltünedező vidéket. Egyszerre villámsebességgel bukott ki a rosszul bezárt ajtón át s bukás közben lába megakadván, nem ki-, hanem befelé, a kocsi kereke alá zuhant, s ez abban a szempillantásban kétfelé vágta a szerencsétlent. — A hivatalos lapból. Kinevezések. A király Kranjcsics György volt járásbirót és károly városi polgármestert a varasdi törvényszékhez tanácsossá nevezte ki. A pénzügyminiszter Straszner Károly pénzügyőri szemlészt III. osztályú pénzügyőri biztossá nevezte ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter Neuschlosz László végzett jogászt díjtalan miniszteri fogalmazó-gyakornokká nevezte ki. — Ügyvédi kamarából. Az egri ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, hogy Bak Ferencz ügyvéd irodáját Jászberényből Jász - Mihálytelekre tette át. — A mai időjárás áttekintése : Európában: A depresszió (7R8 -759) a kontinens északnyugati részében a nagy légnyomás (766—767) a Balkán félszigeten van. Az idő, a depressionális rész kivételével, derült, szélcsendes, nagyobbodó meleggel. Hazánkban, részben északi, részben keleti és délkeleti mérsékelt szelek mellett a hőmérséklet fölébb, a légnyomás alább szállt. Az idő általában véve derült, száraz. Az e hó 28-ikán előre jelzett kissé melegebb szárazabb idő derülő jellegével ült a jövő napokba, egyre több helye esőkkel, a hőmérséklet csekély változása mellett. A zürichi magyar egyesület felhívása. A külföldi magyar egyesületek beolvasztására vonatkozó törekvésekről más helyen emlékezvén meg, a zürichi magyar egyesületnek e törekvések ellen intézett felhívását a következőkben közöljük: Kedves honfitársak! Olyan jelenségekre akarjuk irányítani figyelmeteket, — ha ez ugyan már eddig más után meg nem történt — melyekhez hozzászólni elsősorban mi, külföldi magyar egyesületek vagyunk hivatva. Bizonyára van tudomásotok arról, hogy az utóbbi időben oly irányú tárgyalások folytak néhány külföldi magyar egyesületben, melyek végeredményükben a külföldi magyarság és a külföld viszonyának megváltoztatását vonnák maguk után. Értjük az „osztrák-magyar“ egyesületek létesítését czélzó törekvéseket. Münchenben már néhány esztendő előtt ment végbe az egyesülés, azóta ott csak osztrák-magyar egyesület van, Berlinben és New Yorkban pedig az utóbbi napokban. Egyidejűleg a berlini és new-yorki hírekkel a londoni magyar egyesülettől eredő közléseket is olvashattatok a hazai lapokban, melyek egy londoni osztrák-magyar egyesület létesítését czélzó tárgyalásokról szóltak. Biztos tudomásunk van továbbá arról, hogy ezen egyesülésekben a kezdeményezés az illető külügyi képviselőségektől eredt, valamint, hogy ezek oly pártfogásban hajlandók részesíteni e közös egyesületeket, melyre a kizárólagosan magyar egyesületek eddig hasztalanul vártak. S mert e felsorolt tényekből nem nehéz felismerni egy közös tervét a külügyi képviselőségeknek, — mely nem egyéb, mint a külföldi magyar egyesületeknek az illető osztrák egyesületekkel Visekon a F. C. és fia könyvnyomdája Budapest IV., koronaherczeg-utcza 3. sutáin. Augusztus 1. való egybeolvasztása, — elhatároztuk, hogy az összes külföldi magyar egyesületekhez fordulunk, figyelmeztetni honfitársainkat azokra a szempontokra, melyek nemzetünk érdekében ilyen közösügyes egyesületek keletkezését nem javasolják. A külföldi magyar egyesületeknek a segélyezési és társasági czélokon kívül még az a magasabb feladat is jutott, hogy a külföldet abból a hazánkat illető tudatlanságból, mellyel minden lépten nyomon találkozunk,’ s mely néhátt ártatlan, másutt azonban ellenséges forrásból ered, — a valóságnak és nemzeti törekvéseinknek megfelelőn felvilágosítsa. Kérdjük, az-e a legalkalmasabb mód erre, ha osztrák-magyar egyesületeket alakítunk. Az egyesülés után a külföldnek még kevésbé lesz alkalma megkülönböztetést tenni közöttünk és a másik állam polgárai között, mert megszűntek a különállás világos kifejezői, a külön magyar és osztrák egyesületek. S tudjuk tapasztalásból, hogy külösen a nem hivatalos külföldben öröklött és téves fogalmakkal szemben, melyek a mai viszonyoknak már többé meg nem felelnek, — mily nehezen vernek gyökeret uj s csak kevéssé is kombinált nemzetiségi és államjogi viszonyoknak elfogulatlan megismerése. A külföld egyszerűen csak „osztrák“ egyesületeknek fogja tartani ezen egyesületeket, mert ez a név neki a szokottabb, az ismertebb, mert nem szereti és nem tud rászokni a hosszabb új czímre. Ez lesz az egyesülés hatása kifelé, — hát magában az egyesületben? Lehetséges-e a teljes egyenrangúság keresztülvitele ? Lehetséges-e egyáltalán két, nyelvileg, történelmileg és államjogilag határozottan különböző nép fiait anélkül hozni egy egyesületbe, hogy az egyik vagy másik rész külön nemzeti léte megcsorbuljon? Mert hogy tovább ne menjünk, kérdjük, mi ezen egyesületeknek hivatalos nyelvük? Azokért az anyagi előnyökért, miket a konzulátusok az egyesülés esetén nyújtanak, nem szabad szem elől tévesztenünk a fent jelzett magasabb szempontokat. Való, — s ez külön panasz tárgyát képezhetné — hogy a jelenlegi konzulátusi szervezet s a benne uralkodó szellem a fenálló külföldi magyar egyesületekre felette mostoha, — de aránylag nem messze az idő, midőn a nemzet többé el nem odázhatja a teljes gazdasági különválást Ausztriától, — s akkor be kell következnie a megfelelő változásnak is a külügyi képviseletben, — a külön magyar kereskedelmi konzulok képében, kik magyar kereskedelmi minisztérium közvetlen fenhatósága alatt magyar nemzeti lelkesedéssel fogják a magyar érdekeket felkarolni. Honfitársak! Azok az érzések és szempontok, melyekből a nagy magyar egyesületnek — a nemzetnek — a 60-as években tanúsított magatartása folyt — elveszítik-e erejüket és érvényüket, mihelyt csak kisebb egyesületekről van szó? Felszólítunk titeket csatlakozásra a jelen sorainkban kifejtettekhez, valamint annak kijelentésére, hogy amint általában nem tartjátok ránk magyarokra nézve kívánatosnak a külföldi magyar és osztrák egyesületek egybeolvadását, — úgy a magatok részéről netáni egyesítési kísérletektől tartózkodni fogtok. S végül, hogy összes külföldi egyesületeinknek ezen kérdés körüli közös megállapodása konstatálható legyen, arra kérünk titeket, hogy e csatlakozástokról bennünket levélben tudósítsatok. Honfiúi üdvözlettel. A „Zürichi Magyar Egyesület“ Zürich, 1881. jul. 12. Csernovics Agenor elnök. Zwick Adolf titkár. TÁVIRAT. Nyitra-Zsámbokréth, jul. 31. (A Függetlenség ered. távirata.) Zsámbokréthy József szabadelvű párti képviselő titkos feljelentése folytán, Nyitramegye alispánja a nyitra - zsámbokréthi árásban állítólag választási visszaélések miatt egy titkos, zárt ajtók mellett megtartandó valóságos spanyol inquizicziót rendelt el, ezt Tóth Lajos megyei aljegyző által eszközölteti, ki családjával Zsámbokréthi panaszlónál hetek óta ingyen él. Nevezett aljegyző a legnagyobb aratási munkában már eddig mintegy száz tanút beidéztetett, emellett pandúrok segélyével házkutatást tart, és a járást valóságos ostrom állapotba helyezte. Ezen törvény és alkotmányellenes eljárás folytán a közönség felháborodása oly óriási mérvű, hogy ha e titkos vizsgálat rögtön be nem szüntettetik, a következmények kiszámíthatlanok. A járás számos választói nevében a belügyminisztériumhoz táviratilag intéztetett megkeresés, hogy a szabadelvűséggel homlokegyenest ellenkező titkos vizsgálatot Nyitramegye alispánja utján szüntesse be, és a vizsgálati iratok felterjesztését, felküldését rendelje el. Bukarest, jul. 31. Holnapután a vaspálya igazgatók értekezlete fog itt megtartatni, melynek első tárgyát a számosan előforduló balesetek mellőzésére szolgáló intézkedések képezik. Egyidejűleg valamennyi pályának közös igazgatás alatt való egyesítése iránt is megindullatnak a tárgyalások s azt hiszik, hogy e rendszabály a jövő őszig tényleg foganatosíttatni is fog. Zágráb, jul. 31. A határőrvidéki kormány hivatalnokai testületileg elbúcsúztak Philippovics országos főparancsnoktól és díszalbumot nyújtottak neki át, mely az összes hivatalnokok arczképeit tartalmazza. A táborszernagy erre bemutatá a főhivatalnokokat és osztályfőnököket a bánnak, ki a legszivélyesebben fogadta és üdvözölte őket. Páris, jul. 31. Conrád tengernagy a következőt sürgönyözte Golettából : A tengerész-katonák julius 27-én éjjel ellenállás nélkül megszállották a Dzserba szigetén lévő Humsuk erődöt. A hatóságok alávetették magukat a bey kormányának. Az Intrépide gőzös fedélzetén egy zászlóalj katonával és egy osztály tüzérséggel, a tengerészkatonák felváltása végett, S faxba vitorlázik. A tengernagy szükségesnek tartja, hogy a hajóraj Zargis előtt megjelenjék, hogy pontosan megítélhessék az e határponton uralkodó állapotokat, melyek igen nyugtalanítóknak mutatkoznak. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: VERHOVAY GYULA.