Függetlenség, 1881. december (2. évfolyam, 331-360. szám)

1881-12-01 / 331. szám

Budapest, 1881. — Második évfolyam. Szerkesztői Iroda kiadó hivatal BaáLapest, IV. koronaherczeg-utcza 3. u. Csak bérmentes leveleket fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR : Vidékre postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Egész évre.....................................1. Ért Félévre..................................... 8 frt Negyedévre...................................4 frt Egy hón........................ 1 frt 40 kr. és ’ 331. ass&m. Egyes szám­ára: 5 kr. SÉG POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. i Csütörtök, deczember 1. Szerkesztői Iroda és kiadó­hivatal Budapest, IV. koronaherczeg-ntcza 8.§. Előfizetési pénzek, hirdetések, nyiltterek a kiadóhivatalba czirazendők. A'Up­czinaét és az ntczét pontosan meg­jelölni kérjük. *.£ £ lzdLmtéaimlcsit Ál n^rlltteral­ot­árszabály szerint fölvesz a kiadóhivatal Bismarck. Bucsuzásnak hirei szállongjanak nagy Németországból. Bismarck elég előre látó arra, hogy kiszámíthassa a történet fo­lyását és sokkal nagyobb politikus, mint­sem a mindent megőrlő idő elől ki ne térjen. Nagy jelenségek merültek föl előtte. Az a Németország, melynek egy­ségét megteremtette, mely ezért örök há­lával adós neki, kezd tőle elfordulni, sőt napjait megkeseríteni. Tudja azt Bismarck igen jól, hogy ő sokkal nagyobb, mint­sem egyszerűen helyéről eltolni lehetne ; ő nem fog megbukni addig, míg nem akar ; de a belviszonyoknak rá nézve kedvezőtlen alakulása mellett számításba veszi azt is, hogy az uralkodó, kinek ke­gyét, bizalmát teljes mértékben élvezi, ki őt eltávozni nem engedi, nem örök életű, sőt nagyon közel áll ahhoz, hogy fényes koronáját kénytelen legyen fiának engedni. Az pedig, ha az örök emberi sors Vilmost is utóléri, ha Frigyes Vil­mos fogja a császári jogart kezébe venni, ez a legerősebb mértékben jelenti Né­metországon a levegőváltozást. Mi lesz ekkor ? Fog-e ekkor is küzdhetni még Bismarck is az áramlattal szemben ? A világtörténet mutat példákat. E példákból éppen Bismarck megtanulta azt, hogy a zenitben túl nem lehet ha­ladni és ki hatalmának, fényének elérte tetőpontját, annak lefelé is kell haladni és Bismarck megtanulta azt, hogy ekkor már nem lehet mást tenni, mint meg­akadályozni, hogy a lefelé haladás ne váljék eséssé, az ne legyen rohamos. Bismarck ezt tudja és mégis kezdte a visszavonulást. Ma odahagyja a belügyek vezetését. Hamburg kérdésében a német birodalmi tanácsban háromszor szólalt fel és soha sem azért, hogy hatalmát, befolyását latba vetve, kierőszakolja akaratának ér­vényesítését, hanem hogy megkezdje az okos visszavonulást, melyre innen onnan úgyis kényszerítve lenne és számítva arra, hogy akkor már ő, megelőzve az időt, elmondhatja : nem ti győztetek le. A mindenki iránt kiméletlen államférfi el akarja kerülni azt, hogy iránta is kímé­letlenek lehessenek, vagy hogy a kímé­letet kegyelemül kelljen vennie. Még most csak jelek mutatják ezt. Még csak jelek igazolják, hogy Bismarck nem akar a többi nagy államférfiak sor­sára jutni, hogy nem engedi magát el­használtatni. De a jelek nem csalnak. Biztos, határozott következtetést enged­­nek vonni, mintha mondanák . Gondol­jatok erre most, még nyugodtak vagy­tok, mert a nagy katasztrófa nem fogja megtűrni a higgadtságot. A hatalmas, nagy oszlop ledőlése sajnálatos lesz a németekre. A német egység megalakult és megerősült­ vál­ságtól nincs többé oka tartani ; de a meg­alkotó lángész félrevonulását m­­égis kény­telen lesz szerencsétlenségnek nevezni, oly szerencsétlenségnek, melynél kevés vigasz­talást nyújthat az, hogy e szerencsétlen­ség egyúttal a belső fejlődés elől is nagy akadályokat hárított el. A népeknek azonban, melyek a sza­badságért esdenek, melyek nem látnak másban üdvöt, mint az önkény korlátai­tól megmenekült szabadságban, örülni fognak ennek. Meg fogja lelkületüket hatni, midőn a század egyik legnagyobb történeti alakját a világ színpadáról le­tűnni látják, de náluk sokkal több jelen­tősége lesz e nagy eseménynek, mint a németeknél; ők a világszabadság hatal­mas ellenét, egyik legerősebb lenyűgöző­jét látják esni, kinek sorsa a szabadság többi elnyomóinak erejét önkénytelenül megbénítja, ki a zsarnokság támaszait erőszakosan megrázza. Midőn a nagy német nemzet már előre foglalkozik ez eseménynyel ; midőn császárjának kora, egészségi állapota min­dig közelebb és közelebb hozza a per­ezet, mikor az első lépés után a másodi­kat kell megtenni ; midőn ennek követ­kezményeivel a legrészletesebben foglal­kozik az egész nemzet, akkor nem szabad elzárkózniuk a többi népeknek sem e be­következő esemény méltatásától, vélemé­nyének megalakításától. Az idő még so­káig elhúzódhatik, míg teljessége bekö­vetkezik. A nagy események azonban előre vetik árnyékukat. És midőn a jel­zett esemény árnyéka a legerősebben, a legmarkánsabban olykép domborodnak ki, mint Németországban már is látjuk, ak­kor nekünk is ki kell mondanunk, hogy Bismarck visszavonulása nagy hatást fog gyakorolni reánk is, de bánkódni fölötte, azt sajnálni, nincs okunk, sőt talán ellen­kezőleg. — november 30. Az országgyűlési függetlenségi párt decz. hó 2. d. e. 11 órakor értekezletet tart. Tárgy: Az indemnity és más fontos ügyek. A képviselőház pénzügyi bizottsága m­ai ülésében folytatta a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetését és elfogadta a közép­iskolai tanárképezdei gyakorló iskola, a kolozs­vári egyetem, a kolozsvári középiskolai tanár­kép­ezde, a József-műegyetem, az országos minta rajztanoda és rajztanárképező, úgy az iparművé­szeti szakiskola, végre a nagy­szebeni jogaka­démiára vonatkozó tételeket. Legközelebbi ülés holnap délelőtt, melyre Pulszky Ferencz is meg fog hivatni. A mentelmi jog. A néha néha, rövid időközökben tartott ülésekre még­is csak el-eljönnek a képviselők és igy ma is több mint kétszáz képviselő jelent meg a­­ folyosókon. Volt-e előzetes szándékuk is, benézni az üveges terembe is, azt nem tud­hatjuk, mikor azonban Szalay Imre mentelmi ügye került szőnyegre, akkor mégis bejöttek, mert várták, hogy lesz­­ szórakozás. Lett is. Polonyi volt a ház álmossága iránt annyi tekin­tettel, hogy azt a szózatot, a­miért Szalayt perbe fogták, felolvastatni kérte. Ivánka ugyan mosolygott az ő jellemzetes mephistói mosolyával, mintha mondani akarta volna, mit erőködtek, úgy is kiadjuk Szalayt. Ez azonban a tisztelt házat nem akadályozta, hogy oda ne tóduljon az elnöki emelvény elé, mert közelről akarta hallani azt a vérlázító dol­got, a­miért egy képviselőnek pert akasztanak a nyakába. Hallgatta áhítattal, figyelemmel, föl­élénkülve­ és csak néhány képviselőnek bajusza alatt játszadozott néha-néha szatirikus mosoly. A mosolygókat azonban éppen kormánypárti képviselők támadták meg, erős meggyőződésük lévén, hogy a gúnymosoly a királyi ügyészség mozgató erejét illeti. „Ily semmiért besajtópö­­rölni valakit“ kiáltottak többen. „Igaza van“ hangzott a szöveg olvasásakor többször. Erre aztán elhalt az ajkakon a mosoly. Restelték, hogy ilyen ügyben használják fel őket. Hát még mikor Polonyi Géza felállott és tartott egy dörgedelmes beszédet, mely érvei­nek megdönthetetlen hatalmával összezúzta a mentelmi bizottság nevetséges álláspontját. Kitűnő gondolat volt Polo­nyitól, hogy a 48-iki törvényhozásnak osztályokat megsemmi­sítő nagy alkotásából s a büntető törvénykönyv­nek tárgyalásakor Pauler által felhozott indo­kokból, az egyenlőség nagy elvét hozta fel, mint a­mely anachronizmusnak és abszurd­nak tünteti fel az osztályok elleni gyűlöletre való izgatást, még ha a felolvasott irat nem tüntetné is fel, hogy Szalay ama „hatalmasok“ ellen hívta fel a választási urnánál sorakozásra a polgárokat, kik hatalmuk erejében „feles ku­­kuricza földekkel“ és a közigazgatás appa­rátusával csinálnak pártot a nép megrontására. Általában a mai tárgyalásnak erkölcsi és elvi szempontból félreismerhetlen hatása volt a kormánypárt soraira is. Mutatta ezt az is, hogy csak 16 szavazattal ment keresztül a mentelmi jog felfüggesztésének javaslata. A házban eldöntött vitát folytatták a fo­lyosókon. És itt már a legerősebb és több ol­dalról osztott nézet gyanánt -vitatták, hogy a mentelmi jog mai alakjában semmi jog. Maga a mentelmi bizottság egy Anglia parlamentariz­musában nevetséges és otromba irányt kezd állandósítani. Szerinte elég, ha illetékes bíró kéri ki a képviselőt, már ki kell adni. Mintha illetékes bíróság révén se folyhatna zaklatás, a kormány utasításai nyomán eljáró ügyészségek fellépésére. Tényleg csakugyan oly nevetséges és kis­szerű vádak alapján háborgatják az egyes kép­viselőket, a­minő a Szalay elleni is. Az egész ház frappírozva volt, mikor felolvasták azt a nyílt levelet, melyről oly iszonyú dolgokat me­séltek, a­kik nem olvasták. A nyílt levél osto­­rozása a „hatalmasok“ választási üzelmeinek. És azért a jogos és kötelességszerű dologért ráfogták, hogy osztályharcz szitása. Lenne bár az, a becsület, jog és erkölcs-ellenes tettekért izgatni kell ellene, hadd semmisüljön meg, mert nincs joga kíméletre ily osztálynak, a „hatalma­sok“ osztályának legkevésbé, ha veszteget, lé­­lekvásárt az, hogy oly többséget alkosson, mely tönkreteszi a polgárokat. Hanem felfújni valamit, zaklatni valakit, ahol senki se ért jobban, mint a mostani kor­mány. Kiadni, akár van rá ok, akár nincs, ki­adni világos zaklatás esetére is, senki se cse­­lekszi különben, mint a kormány többsége. Az egészben az a szomorú, hogy játszák a függet­len embert és komédiát csapnak egy fontos joggal» mely vagy legyen érvényben, vagy dob­ják a pokolba, mint annyi sok más jogot. — Ugy­e a belgák törvényéről beszél. — Nem! hanem a ti törvényeitekről a balgák törvényeiről. Szlávynak az Olivernafe nem erős oldala a páldálózgatás. Háromszor jó­ elsült példáival. Az egyik az volt, míg Szalay egy régibb nyilatkozatát idézte, ki a képviselői jellem és mél­tóság érdekében valakinek kiadatását szorgalmazta. Az az eset pedig közbüniény esete volt. Úgy lát­szik Szlávynak is, a mentelmi bizottságnak is, mind­egy akár csaló, akár politikus. A másikban se volt szerencsés. Azon kezdte, hogy ő akkor látna zakb* ist, ha valakit azért kérnének ki, mert ^pipázik*? Rettenetes független­ség! Akkora, hogy Tisza parancsára, fogadást rá, a pipázó embert is kiadná. Már hogyne adná, mikor a zimonyi vasút kisajátításai hoznak annyit, a­mennyiért, ha Tisza úgy akarja, a nagy pipáju kevés dohánya magyart bízvást fel lehet akár akasztani. A harmadik példa meg oly szerencsétlen volt, hogy barátai ijedtek meg. Felhozta, hogy volt már eset, a­mikor a mentelmi bizottság ki nem adott egy képviselőt, mert akkor akarták megczitálni Erdély túlsó szélére, mikor budgettárgyalás volt. No issen volt erre megrökönyödés. Csak a kiállott ijedelem után szólott hozzá egy mentelmi: — Roszul hoztad fel öcsém, hát­ha onnan túlról közbekiáltottak volna: Igen ám, mert kellett a szavazat? * Hanem azért a ház többsége nem adta ki Szalayt. Miután pedig ez nem így volt előre kicsi­nálva, tehát Péchy Tamás nem látta meg sem a próbát, sem az ellenpróbát, hanem elrendelte a kép­viselők megolvasását. Alig mondta ezt ki, a jobb­oldali függöny erős megpróbáltatásoknak lett kitéve, tódult be a mameluk, dobva félre, sarokba, gyufás­­skatulyába a szivart és kikerült a száztizenhat a száz ellen. Meg van mentve a haza. Apróság. Már akárki mit beszél, nincs jobb intézmény az országgyűlésnél. Kivált újságírónak nincs. Mindig akad itt tárgy és sehol se annyi, mint épen itt, a derültségre. Hol lent a teremben, hol fent a kar­zaton. Most innen szól az ének. Polonyi beszólt. Epen a belga törvényeket említi. Alig, hogy em­líti, bedugja fejét egy újságíró ember, ki ide jött vadászni vezérczikk tárgyat. A belga törvény meg­üti a fülét. Gyalázatosság. A kortesélet hevében elkövetett visszaélé­sek, presszió, erőszak tényei igen sokfélék és számosak. Hanem ahoz hasonló, a minőről la­punkat értesítik, még a mi korteséletünkben is hallatlan. Oly erőszakról van szó, melyet az első tudósítás benyomása alatt, bár­mennyire ismert kézből kaptuk is, elhinni szinte képtelenek va­gyunk. A tett, melynek elkövetésével Ernyei Dezső szolgabirót vádolják, oly gyalázatos és embertelen, hogy nemcsak a polgári és alkot­mányos jogok megsértése forog fen, hanem oly embertelenségről van szó, minőnek ma már leg­­fölebb a páriák birodalmában lehet helye, s a minőre az ököljog deressel dolgozó korszakában is csak kivételkép vetemedtek magukról meg­feledkező szolgabirák. Ismételjük, hogy szinte hihetetlen előttünk a szolgabirói és emberi elvetemültség ekkora mértéke. Ezen azért, mikor szárazon közöljük a tényállást, reméljük, hogy vagy minden kételyt kizáró hivatalos c­áfolatot kapunk, vagy igaz­ságot adnak a humanizmus és jog ily kebellá­­zító lábbal tiprásával sújtott polgároknak. Vagy egyiket, vagy másikat, még pedig annyival in­kább, mert még Tiszát, kormányát, még Tisza vármegyéjét se tartjuk olyannak, hogy ilyen vá­dat szó, vagy megtorlás nélkül hagyjanak. Ez lehetetlen, míg egy szikra jogérzék, míg egy szikra emberség van hatósági közegeinkben. És most íme a tényállás : Mező-Keresztes, nov. 28. Mező-Keresztesen e hó 23-án fordult meg a berettyó­ ujfalusi kerületben tett körútjában Orbán Balázs a függetlenségi párt jelöltje. Mi­kor Orbán Balázs programmbeszédét elvégezte, a város függetlenségi érzületű polgárai közül sokan elkísérték kocsin és lóháton egészen Borsig. Itt elbúcsúzva a képviselőjelölttől vis­­­szatértek Mező­keresztesre. Egy részük betért házaikba, a fiatalabbja lobogókkal járta be a város főbb utczáit, a 48-as pártot és jelöltjét éltetve. Ernyei Dezső szolgabírót, ki mellesleg mondva, semmiféle kvalifikáczióval nem bír ez álláshoz, nagyon sérthette a fiatalok alkotmá­nyos érzületének e szabad nyilvánulása, mert úgy találomra Mező-Keresztes öt polgárát, azok közt tisztes családapákat, kik tanukkal tudják igazolni, hogy részt se vettek a tüntetésben, kö­vetkező nap megidéztette s azután a legkegyet­­lenebbül bánt el velők. Ernyei Dezső ur a szó szoros értelmében kínzás alá vette a megidézett polgárokat pan­­duraival. Egyiknek sajátkezüleg füleit megtépte, a másikat úgy megöklözte s úgy megütötte fültövön, hogy hallását vesz­tette, a többieket is véresre verette. Hiába mentek oda nejeik és szüleik, hogy a megkínzottakat orvosilag megvizsgáltassák. Hiába állítottak tanukat, kikkel bebizonyítani akarták, hogy a tüntetés estéjén az illetők la­kásaikból ki se léptek. Hiában kérték a szolga­bírót, hozzon felettük formális ítéletet, hogy felebbezhessék azt. Hiába lépett közbe főtiszte­lendő Horner plébános , a szolgabiró azt felelte, hogy a befogottakat 8 napra bezáratja, s addig velük se érintkezni, se ügyekben valamit tenni nem lehet. A nép el van keseredve a szolgabiró ellen. Kihágásoktól tartanak. Ernyei Dezsőt elnevezték fülfaló szolgabirónak. Az országházb­ól. A k­épviselőház ülése. A képviselőház mai ülésén az elnöki előter­jesztések és az előadók jelentései után a pénzügy­miniszter két törvényjavaslatot nyújt be; az egyiket a jelzálogos kölcsön-ügyletek átváltoztatása esetén a bélyeg és illetékeknél nyújtható kedvezményekről, a másikat „a zágrábi földrengés miatt szükséges kölcsönnel fölmerült intézkedésekről“ ; ezután vég­leg megszavaztattak a nagykikinda-becskereki vasút­ról és az Abaúj-Torna megyék egyesítéséről szóló törvényjavaslatok, melyek hitelesítés után a főrendi háznak átküldetnek. Következett a mentelmi bizott­ság jelentésének tárgyalása Szalay Imre mentelmi ügyében. Szalay Imre mentelmi ügye. Szlávy Olivér előadó elmondta, hogy Kozma Sándor kir. főügyész följelentése folytán Szalay Imre képviselő ellen „Szózat a somogy megyei vá­lasztókhoz“ czím alatt névaláírással megjelent nyom­tatvány miatt az illetékes bíróság vizsgálatot ren­delt el s mivel Szalay Imre időközben képviselővé választatott, Szalay Imre mentelmi jogának felfüg­gesztését kéri a törvényszék. A mentelmi bizottság Szalay Imre képviselő mentelmi jogának felfüggesz­tését hozza javaslatba. Polonyi Géza: T. ház ! Mielőtt a tárgy ér­deméhez szólanék, méltóztassék megengedni, hogy két kérelmet terjes­szek a t. ház elé. (Halljuk !) Az egyik kérelmem az : méltóztassék az inkrimi­nált szózatnak egész terjedelemben való felolvasását elrendelni. (Helyeslés.) Második kérelmem az előadó úrhoz lesz in­tézve. Nevezetesen a mentelmi bizottság jelentésé­ben egy tévedés fordul elő. Ugyanis az mondatik : „minthogy azonban Szalay Imre időközben ország­gyűlési képviselő lett, stb. ennek alapján kéretik a mentelmi jog felfüggesztése. Ez tévedés és sok tekintetben talán döntő súl­lyal is bír ezen kérdés fölvetése, miután az illető szózat Szalay képviselő­­társunk által mint képviselő által van aláírva és igy sokak előtt azon gyanúba jöhet Szalay kép­viselőtársunk, hogy ő képviselőként gerálta magát oly időben, midőn az nem volt. Ez egyszerűen tévedés és felkérem a t. előadó urat, méltóztassék a mentelmi bizottság jelentését a tényállásnak meg­felelőig oda rektifikálni, hogy midőn e szózat meg­jelent, Szalay Imre országgyűlési képviselő volt. (Helyeslés a szélsőbal felől.) Szlávy Olivér előadó : Azonnal megadhatom a felvilágosítást t. ház. (Halljuk !) Ezen kiáltványt Szalay képviselő úr még a múlt ülésszak alatt bo­csátotta ki, midőn országgyűlési képviselő volt, de a ház elé csak október 6-án érkezett és pedig azért, mert időközben az országgyűlés bezáratott, Szalay Imre úr tehát mentelmi jogát elvesztette. De miután újólag országgyűlési képviselővé válasz­tatott, ez oknál fogva kéri a vizsgáló bíró a men­telmi jog felfüggesztését. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök felolvastatja a Szózatot, ezután folytatja Polonyi Géza: T. ház! (Halljuk!) Nem zár­­kózhatom el azon föltevés lehetőségétől, hogy a jelen esetben alighanem a személyi kérdés is közbe­játszik. Nem akarom ezt állítani, de tagadni sem merem. Ami engem felszólalásra késztet, t. ház, az a személyi és a pártérdeken messze felülemelkedő, sokkal magasztosabb dolog. Én, t. ház, a jelen esetben a képviselői immunitás kérdését látom föl­­vetve, a­mely a ház méltóságával függ össze; de fölvetve látom, egyszersmind a képviselői immunitás kérdésével korrealitásban álló sokkal fontosabb jog­nak, a sajtószabadság jogának kérdését is, s ezen kérdéshez hozzászólni én részemről mindig büszkén fogom kötelességemnek tekinteni. Te hát! Tény az, hogy a legközelebbi évek gyakorlata a képviselői mentelmi jog kérdésében oly dekadencziát mutat, amely igen szomorú jelenség. (Halljuk!) A legutóbbi időkben méltóztattak tapasz­talni, hogy a bíróságok is beleavatkoztak e tisztán a háznak előjogát képező kérdés elbírálásába. (Igaz ! Úgy van 1 a szélső baloldalon) Azon kérdés­ben, hogy valjon valami képviselő mentelmi jogát szabad-e, kell-e felfüggeszteni, immár a haldokló semmitőszék is ellenünk dönt. Nem­régiben történt egy eset, a legutóbbi képviselőválasztások befejezése után, hogy egy igen­t. képviselőtársam a bíróság elé állott, magát elítéltette, megnyugodott az ítéletben, a­nélkül, hogy valaki ezen t. házat megkérdezte volna, hogy vajjon kiadjuk-e ezen képviselő urat vagy nem. Én azt hiszem, hogy a mentelmi jog nem a személy joga, hanem ez a képviselőháznak legfontosabb kérdése és a képviselőház függetlenségével annyira össze van forrva, hogy az egyes egyének felette nem disponálhatnak. (ügy van­­ a szélső baloldalon.) Két szempontból fontos a jelen ügy eldöntése (Halljuk). Két kardinális kérdés merül fel itten, a­melyekre nézve legyen szabad a t. háznak különös figyelmét kikérnem. (Halljuk.) Az egyik az, hogy a jelen esetben nem közbüntettről, hanem tisztán politikai vétségről van szó, mely oly időben követ­tetek el állítólag, midőn Somogy megyében a kép­viselőválasztások folytak. A másik nem kevésbé fontos körülmény, te­hát, az, hogy ez az első eset, a­melyben az igen tisz­telt képviselőház azon helyzetbe jut, hogy a bün­tető törvénykönyv 6. fejezetének mikénti magyará­zta felett, habár inc­identaliter is, de bizonyos mértékben praejudicziumot alkot. (Halljuk!) Méltóztatnak emlékezni azon t. képviselő urak, kik a büntető törvénykönyv megalkotásába befoly­tak, milyen élénk vitatkozást ébresztett itt a ház­ban ezen ominózus 6. fejezet, melyben a 172. és 173. §§-ok is foglaltatnak. Akkoriban a kormány részéről is igen liberális, igen szép biztatásokat ka­pott a törvényhozás és a közönség arra nézve, hogy miként fog ezen szakasz alkalmaztatni. Erős meggyőződésem­ az, hogy ezen kifejezés: „osztályok“ a törvényben anachronizmust jelent. Kétségtelenül áll ugyanis, hogy Magyarországon jogegyenlőség, törvény előtti egyenlőség áll fenn. Az osztályok és a törvény előtti egyenlőség oly ellenté­tet képeznek egymással, melyek egymást kizárják. Az osztályokról beszélni annyit tesz, mint elfeledni az 1848. évi törvényhozás összes vívmányait, (ügy van­ a szélsőbaloldalon.) De a második kérdés az, — mert hisz erről van szó — hogy foglaltatik-e azon szózatban olyasmi, a­mi bűnügyi úton üldözhető ? Nézetem szerint itt hiányzik az objektum, mert az oligarchák, hatalmasok és nem hatalmasok osztálya Magyarországon nem létezik, ilyenek közti gyűlölség szítása tehát nem is képzelhető. De van a dolognak egy másik része, melyet szíves figyelmükbe ajánlok. (Halljuk !) A törvény megköveteli, hogy a­ki a 172. §. alapján üldözés tárgyává tétetik, az izgatást a 171. §-ban megha­tározott módon kövesse el, vagyis egyenes felhívást intézzen azokhoz, a­kikhez szól, egy bizonyos bűn­tett vagy vétség elkövetésére. Ezt a részét a bün­tetőtörvénynek így indokolta az igazságügyminisz­­térium : „Egyenesen felhív. Egyenes és határozott felhívást tesz. A felhívásnak egyenesen arra, azon vétség vagy bűntett elkövetésére kell intézettnek lennie, a­mely tettleg elkövettetett. A sajtótörvé­nyek történelmében ez a legnevezetesebb vívmány, melyet a helyesebb felismerés, a szabadelvű és azért igazságos, a túlságos bizalmatlanságtól meg­tisztult szellem az 1819. évi franczia törvényhozás­nak a gyanakodás és félelemtől nem egészen ment megállapítása ellen kivívott. A dicsőség, hogy a helyes megszorító körülírást törvényerőre emelte , az 1830—1831-ik évi belga kongresszust illeti. A magyar sajtótörvénybe szintén átment a megszorí­tás, s a jelen törvényjavaslat is sértetlenül fenn­tartja e vívmányt.“ Vívmánynak tekintetik tehát maga a törvény­­javaslat, most már törvény szempontjából is az, hogy a felhívás egyenes és határozott legyen. Van ebben a szózatban igenis egy egyenes felhívás, csak egyetlen egy, és ez az: válas­szatok. Erre hív fel : válas­szanak a kormánypárt és a negyven­­nyolczas párt közt a választók. (Ügy van­­ a szélső baloldalon.) Ki az, ki ebben törvénytelenséget lát ? Van a szózatban egy másik kifejezés is : majd ezen kar mutassa meg, a­mit 1869-ben megmutatott. Sokak előtt azon gyanút ébresztő ez, mintha 1869-ben Somogyban nem tudom forradalom vagy lázadás lett volna. Pedig sem több, sem ke­vesebb nem történt, sem nagyobb szerencsétlenség nem fordult elő, mint az, hogy akkor nyolcz ellen­zéki képviselő választatott. S ön, t. hát, szemben azzal, hogy a jelen esetben politikai szabadság kérdéséről, a képviselői állás függetlenségéről és a ház méltóságáról van szó, azt kérem a t. háztól, ne méltóztassék elsza­lasztani az alkalmat, hogy igen­is példával sta­tuáljuk, hogy mi ezen kérdések tekintetében a füg­getlenség és sajtószabadság­­ kérdéseiben felülállott minden pártérdeken is szolidaritásban állunk. Kérve kérem a t. házat, méltóztassék figye­lembe venni azt, hogy itt oly helyi érdekű dologról van szó, mel­lyel szemben azon választókerületnek lelkiismereti ítélőszéke, azon választópolgároknak ezrei immár igazolták, hogy ők a maguk részéről ezen nyilatkozatot helyeslik. Kérem a t. házat, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát el nem fogadni és a mentelmi jogot fel nem függeszteni. (Élénk helyeslés a szélső­baloldalon.) Ellenindítványomat vagyok bátor benyújtani. Szlávy Olivér Polonyi beszédét sikerült vád­­beszédnek tartja, de az csak esküdtszék és bíróság elé való. A ház nem ilyen: itt a képviselőknek s szólónak, mint a mentelmi bizottság előadójának az a kötelessége, hogy megbírálják : felfüggesztendő-e a mentelmi jog vagy nem ? annak felfüggesztését ille­tékes hatóság kérj e ? stb. A többi a bíróság dolga s kéri a bizottság javaslatának elfogadását. Polonyi Géza viszonválasza után a ház szava­zással döntött. A bizottsági javaslat mellett szavazott 116, ellene 109 képviselő, s így a Polonyi ellenindítvá­­nya elesett, s a Szalay mentelmi joga felfüggesz­­tetett. A csendőrség ellátási igényei. A m. kir. csendőrség ellátási igényeiről szóló tjavaslat tárgyalásánál gr. Török József előadó elfogadásra ajánlja a jjavaslatot. Eötvös Károly kijelenti, hogy miután a csendőrségről szóló tj­avas­latot sem fogadta el, e javaslathoz sem csatlakoz­­hatik. A ház a­­javaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta. A honvéd-menedékház átvétele. Utolsó tárgy volt a miniszterelnök határozati javaslata a honvéd-menedékház átvétele tárgyában. Széll György átalánosságban elfogadta a ja­vaslatot, s csak némely módosítást kíván tenni a honvédgyülés határozatainak megfelelőleg. Tisza Kálmán feleslegesnek tartja e módosítások elfoga­dását , de hogy hivatkozás történjék a javaslatban a honvédgyülés határozataira, nem ellenzi, s erre vonatkozólag maga terjeszt be javaslatot. Széll György hozzájárul a miniszterelnök módosításához, a­melyet a ház is elfogadott. Fónagy László bemutatja jelentését a nagy­­becskereki választás ellen beadott petíczió tárgyában általa megejtett vizsgálat ügyében. Elnök indítványozza, hogy szombatig ülés ne tartassék. Tisza Kálmán nem ellenzi ez indítványt, de kéri a házat, hogy a szombati ülés első tárgyául az indemnyitről szóló tjavaslatra vonatkozó p. ü. bizottság jelentését tűzze ki. Ezzel az ülés véget ért. A főrendiház ülése. A főrendiház mai ülésében Cziráky János gróf interpellácziót intézett a földmivelési miniszterhez a keleti marhavész tárgyában. Zichy Nándor gróf két interpellácziót intézett a miniszterelnökhöz, a fő­rendiház reformja s a polgári magánjogról szóló­­javaslat tárgyában. Tisza miniszterelnök kijelenti, hogy nemsokára ki fogja kérni magánértekezletben a főrendiházi tagok tanácsát a felsőház reformjáról a kormány által kezdeményezendő törvényjavaslat iránt. A ház élénk helyesléssel fogadta a választ.

Next