Függetlenség, 1881. december (2. évfolyam, 331-360. szám)
1881-12-01 / 331. szám
Budapest, 1881. — Második évfolyam. Szerkesztői Iroda kiadó hivatal BaáLapest, IV. koronaherczeg-utcza 3. u. Csak bérmentes leveleket fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁR : Vidékre postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva. Egész évre.....................................1. Ért Félévre..................................... 8 frt Negyedévre...................................4 frt Egy hón........................ 1 frt 40 kr. és ’ 331. ass&m. Egyes számára: 5 kr. SÉG POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. i Csütörtök, deczember 1. Szerkesztői Iroda és kiadóhivatal Budapest, IV. koronaherczeg-ntcza 8.§. Előfizetési pénzek, hirdetések, nyiltterek a kiadóhivatalba czirazendők. A'Upczinaét és az ntczét pontosan megjelölni kérjük. *.£ £ lzdLmtéaimlcsit Ál n^rlltteralotárszabály szerint fölvesz a kiadóhivatal Bismarck. Bucsuzásnak hirei szállongjanak nagy Németországból. Bismarck elég előre látó arra, hogy kiszámíthassa a történet folyását és sokkal nagyobb politikus, mintsem a mindent megőrlő idő elől ki ne térjen. Nagy jelenségek merültek föl előtte. Az a Németország, melynek egységét megteremtette, mely ezért örök hálával adós neki, kezd tőle elfordulni, sőt napjait megkeseríteni. Tudja azt Bismarck igen jól, hogy ő sokkal nagyobb, mintsem egyszerűen helyéről eltolni lehetne ; ő nem fog megbukni addig, míg nem akar ; de a belviszonyoknak rá nézve kedvezőtlen alakulása mellett számításba veszi azt is, hogy az uralkodó, kinek kegyét, bizalmát teljes mértékben élvezi, ki őt eltávozni nem engedi, nem örök életű, sőt nagyon közel áll ahhoz, hogy fényes koronáját kénytelen legyen fiának engedni. Az pedig, ha az örök emberi sors Vilmost is utóléri, ha Frigyes Vilmos fogja a császári jogart kezébe venni, ez a legerősebb mértékben jelenti Németországon a levegőváltozást. Mi lesz ekkor ? Fog-e ekkor is küzdhetni még Bismarck is az áramlattal szemben ? A világtörténet mutat példákat. E példákból éppen Bismarck megtanulta azt, hogy a zenitben túl nem lehet haladni és ki hatalmának, fényének elérte tetőpontját, annak lefelé is kell haladni és Bismarck megtanulta azt, hogy ekkor már nem lehet mást tenni, mint megakadályozni, hogy a lefelé haladás ne váljék eséssé, az ne legyen rohamos. Bismarck ezt tudja és mégis kezdte a visszavonulást. Ma odahagyja a belügyek vezetését. Hamburg kérdésében a német birodalmi tanácsban háromszor szólalt fel és soha sem azért, hogy hatalmát, befolyását latba vetve, kierőszakolja akaratának érvényesítését, hanem hogy megkezdje az okos visszavonulást, melyre innen onnan úgyis kényszerítve lenne és számítva arra, hogy akkor már ő, megelőzve az időt, elmondhatja : nem ti győztetek le. A mindenki iránt kiméletlen államférfi el akarja kerülni azt, hogy iránta is kíméletlenek lehessenek, vagy hogy a kíméletet kegyelemül kelljen vennie. Még most csak jelek mutatják ezt. Még csak jelek igazolják, hogy Bismarck nem akar a többi nagy államférfiak sorsára jutni, hogy nem engedi magát elhasználtatni. De a jelek nem csalnak. Biztos, határozott következtetést engednek vonni, mintha mondanák . Gondoljatok erre most, még nyugodtak vagytok, mert a nagy katasztrófa nem fogja megtűrni a higgadtságot. A hatalmas, nagy oszlop ledőlése sajnálatos lesz a németekre. A német egység megalakult és megerősült válságtól nincs többé oka tartani ; de a megalkotó lángész félrevonulását mégis kénytelen lesz szerencsétlenségnek nevezni, oly szerencsétlenségnek, melynél kevés vigasztalást nyújthat az, hogy e szerencsétlenség egyúttal a belső fejlődés elől is nagy akadályokat hárított el. A népeknek azonban, melyek a szabadságért esdenek, melyek nem látnak másban üdvöt, mint az önkény korlátaitól megmenekült szabadságban, örülni fognak ennek. Meg fogja lelkületüket hatni, midőn a század egyik legnagyobb történeti alakját a világ színpadáról letűnni látják, de náluk sokkal több jelentősége lesz e nagy eseménynek, mint a németeknél; ők a világszabadság hatalmas ellenét, egyik legerősebb lenyűgözőjét látják esni, kinek sorsa a szabadság többi elnyomóinak erejét önkénytelenül megbénítja, ki a zsarnokság támaszait erőszakosan megrázza. Midőn a nagy német nemzet már előre foglalkozik ez eseménynyel ; midőn császárjának kora, egészségi állapota mindig közelebb és közelebb hozza a perezet, mikor az első lépés után a másodikat kell megtenni ; midőn ennek következményeivel a legrészletesebben foglalkozik az egész nemzet, akkor nem szabad elzárkózniuk a többi népeknek sem e bekövetkező esemény méltatásától, véleményének megalakításától. Az idő még sokáig elhúzódhatik, míg teljessége bekövetkezik. A nagy események azonban előre vetik árnyékukat. És midőn a jelzett esemény árnyéka a legerősebben, a legmarkánsabban olykép domborodnak ki, mint Németországban már is látjuk, akkor nekünk is ki kell mondanunk, hogy Bismarck visszavonulása nagy hatást fog gyakorolni reánk is, de bánkódni fölötte, azt sajnálni, nincs okunk, sőt talán ellenkezőleg. — november 30. Az országgyűlési függetlenségi párt decz. hó 2. d. e. 11 órakor értekezletet tart. Tárgy: Az indemnity és más fontos ügyek. A képviselőház pénzügyi bizottsága mai ülésében folytatta a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetését és elfogadta a középiskolai tanárképezdei gyakorló iskola, a kolozsvári egyetem, a kolozsvári középiskolai tanárképezde, a József-műegyetem, az országos minta rajztanoda és rajztanárképező, úgy az iparművészeti szakiskola, végre a nagyszebeni jogakadémiára vonatkozó tételeket. Legközelebbi ülés holnap délelőtt, melyre Pulszky Ferencz is meg fog hivatni. A mentelmi jog. A néha néha, rövid időközökben tartott ülésekre mégis csak el-eljönnek a képviselők és igy ma is több mint kétszáz képviselő jelent meg a folyosókon. Volt-e előzetes szándékuk is, benézni az üveges terembe is, azt nem tudhatjuk, mikor azonban Szalay Imre mentelmi ügye került szőnyegre, akkor mégis bejöttek, mert várták, hogy lesz szórakozás. Lett is. Polonyi volt a ház álmossága iránt annyi tekintettel, hogy azt a szózatot, amiért Szalayt perbe fogták, felolvastatni kérte. Ivánka ugyan mosolygott az ő jellemzetes mephistói mosolyával, mintha mondani akarta volna, mit erőködtek, úgy is kiadjuk Szalayt. Ez azonban a tisztelt házat nem akadályozta, hogy oda ne tóduljon az elnöki emelvény elé, mert közelről akarta hallani azt a vérlázító dolgot, amiért egy képviselőnek pert akasztanak a nyakába. Hallgatta áhítattal, figyelemmel, fölélénkülve és csak néhány képviselőnek bajusza alatt játszadozott néha-néha szatirikus mosoly. A mosolygókat azonban éppen kormánypárti képviselők támadták meg, erős meggyőződésük lévén, hogy a gúnymosoly a királyi ügyészség mozgató erejét illeti. „Ily semmiért besajtópörölni valakit“ kiáltottak többen. „Igaza van“ hangzott a szöveg olvasásakor többször. Erre aztán elhalt az ajkakon a mosoly. Restelték, hogy ilyen ügyben használják fel őket. Hát még mikor Polonyi Géza felállott és tartott egy dörgedelmes beszédet, mely érveinek megdönthetetlen hatalmával összezúzta a mentelmi bizottság nevetséges álláspontját. Kitűnő gondolat volt Polonyitól, hogy a 48-iki törvényhozásnak osztályokat megsemmisítő nagy alkotásából s a büntető törvénykönyvnek tárgyalásakor Pauler által felhozott indokokból, az egyenlőség nagy elvét hozta fel, mint amely anachronizmusnak és abszurdnak tünteti fel az osztályok elleni gyűlöletre való izgatást, még ha a felolvasott irat nem tüntetné is fel, hogy Szalay ama „hatalmasok“ ellen hívta fel a választási urnánál sorakozásra a polgárokat, kik hatalmuk erejében „feles kukuricza földekkel“ és a közigazgatás apparátusával csinálnak pártot a nép megrontására. Általában a mai tárgyalásnak erkölcsi és elvi szempontból félreismerhetlen hatása volt a kormánypárt soraira is. Mutatta ezt az is, hogy csak 16 szavazattal ment keresztül a mentelmi jog felfüggesztésének javaslata. A házban eldöntött vitát folytatták a folyosókon. És itt már a legerősebb és több oldalról osztott nézet gyanánt -vitatták, hogy a mentelmi jog mai alakjában semmi jog. Maga a mentelmi bizottság egy Anglia parlamentarizmusában nevetséges és otromba irányt kezd állandósítani. Szerinte elég, ha illetékes bíró kéri ki a képviselőt, már ki kell adni. Mintha illetékes bíróság révén se folyhatna zaklatás, a kormány utasításai nyomán eljáró ügyészségek fellépésére. Tényleg csakugyan oly nevetséges és kisszerű vádak alapján háborgatják az egyes képviselőket, aminő a Szalay elleni is. Az egész ház frappírozva volt, mikor felolvasták azt a nyílt levelet, melyről oly iszonyú dolgokat meséltek, akik nem olvasták. A nyílt levél ostorozása a „hatalmasok“ választási üzelmeinek. És azért a jogos és kötelességszerű dologért ráfogták, hogy osztályharcz szitása. Lenne bár az, a becsület, jog és erkölcs-ellenes tettekért izgatni kell ellene, hadd semmisüljön meg, mert nincs joga kíméletre ily osztálynak, a „hatalmasok“ osztályának legkevésbé, ha veszteget, lélekvásárt az, hogy oly többséget alkosson, mely tönkreteszi a polgárokat. Hanem felfújni valamit, zaklatni valakit, ahol senki se ért jobban, mint a mostani kormány. Kiadni, akár van rá ok, akár nincs, kiadni világos zaklatás esetére is, senki se cselekszi különben, mint a kormány többsége. Az egészben az a szomorú, hogy játszák a független embert és komédiát csapnak egy fontos joggal» mely vagy legyen érvényben, vagy dobják a pokolba, mint annyi sok más jogot. — Ugye a belgák törvényéről beszél. — Nem! hanem a ti törvényeitekről a balgák törvényeiről. Szlávynak az Olivernafe nem erős oldala a páldálózgatás. Háromszor jó elsült példáival. Az egyik az volt, míg Szalay egy régibb nyilatkozatát idézte, ki a képviselői jellem és méltóság érdekében valakinek kiadatását szorgalmazta. Az az eset pedig közbüniény esete volt. Úgy látszik Szlávynak is, a mentelmi bizottságnak is, mindegy akár csaló, akár politikus. A másikban se volt szerencsés. Azon kezdte, hogy ő akkor látna zakb* ist, ha valakit azért kérnének ki, mert ^pipázik*? Rettenetes függetlenség! Akkora, hogy Tisza parancsára, fogadást rá, a pipázó embert is kiadná. Már hogyne adná, mikor a zimonyi vasút kisajátításai hoznak annyit, amennyiért, ha Tisza úgy akarja, a nagy pipáju kevés dohánya magyart bízvást fel lehet akár akasztani. A harmadik példa meg oly szerencsétlen volt, hogy barátai ijedtek meg. Felhozta, hogy volt már eset, amikor a mentelmi bizottság ki nem adott egy képviselőt, mert akkor akarták megczitálni Erdély túlsó szélére, mikor budgettárgyalás volt. No issen volt erre megrökönyödés. Csak a kiállott ijedelem után szólott hozzá egy mentelmi: — Roszul hoztad fel öcsém, hátha onnan túlról közbekiáltottak volna: Igen ám, mert kellett a szavazat? * Hanem azért a ház többsége nem adta ki Szalayt. Miután pedig ez nem így volt előre kicsinálva, tehát Péchy Tamás nem látta meg sem a próbát, sem az ellenpróbát, hanem elrendelte a képviselők megolvasását. Alig mondta ezt ki, a jobboldali függöny erős megpróbáltatásoknak lett kitéve, tódult be a mameluk, dobva félre, sarokba, gyufásskatulyába a szivart és kikerült a száztizenhat a száz ellen. Meg van mentve a haza. Apróság. Már akárki mit beszél, nincs jobb intézmény az országgyűlésnél. Kivált újságírónak nincs. Mindig akad itt tárgy és sehol se annyi, mint épen itt, a derültségre. Hol lent a teremben, hol fent a karzaton. Most innen szól az ének. Polonyi beszólt. Epen a belga törvényeket említi. Alig, hogy említi, bedugja fejét egy újságíró ember, ki ide jött vadászni vezérczikk tárgyat. A belga törvény megüti a fülét. Gyalázatosság. A kortesélet hevében elkövetett visszaélések, presszió, erőszak tényei igen sokfélék és számosak. Hanem ahoz hasonló, a minőről lapunkat értesítik, még a mi korteséletünkben is hallatlan. Oly erőszakról van szó, melyet az első tudósítás benyomása alatt, bármennyire ismert kézből kaptuk is, elhinni szinte képtelenek vagyunk. A tett, melynek elkövetésével Ernyei Dezső szolgabirót vádolják, oly gyalázatos és embertelen, hogy nemcsak a polgári és alkotmányos jogok megsértése forog fen, hanem oly embertelenségről van szó, minőnek ma már legfölebb a páriák birodalmában lehet helye, s a minőre az ököljog deressel dolgozó korszakában is csak kivételkép vetemedtek magukról megfeledkező szolgabirák. Ismételjük, hogy szinte hihetetlen előttünk a szolgabirói és emberi elvetemültség ekkora mértéke. Ezen azért, mikor szárazon közöljük a tényállást, reméljük, hogy vagy minden kételyt kizáró hivatalos cáfolatot kapunk, vagy igazságot adnak a humanizmus és jog ily kebellázító lábbal tiprásával sújtott polgároknak. Vagy egyiket, vagy másikat, még pedig annyival inkább, mert még Tiszát, kormányát, még Tisza vármegyéjét se tartjuk olyannak, hogy ilyen vádat szó, vagy megtorlás nélkül hagyjanak. Ez lehetetlen, míg egy szikra jogérzék, míg egy szikra emberség van hatósági közegeinkben. És most íme a tényállás : Mező-Keresztes, nov. 28. Mező-Keresztesen e hó 23-án fordult meg a berettyó ujfalusi kerületben tett körútjában Orbán Balázs a függetlenségi párt jelöltje. Mikor Orbán Balázs programmbeszédét elvégezte, a város függetlenségi érzületű polgárai közül sokan elkísérték kocsin és lóháton egészen Borsig. Itt elbúcsúzva a képviselőjelölttől visszatértek Mezőkeresztesre. Egy részük betért házaikba, a fiatalabbja lobogókkal járta be a város főbb utczáit, a 48-as pártot és jelöltjét éltetve. Ernyei Dezső szolgabírót, ki mellesleg mondva, semmiféle kvalifikáczióval nem bír ez álláshoz, nagyon sérthette a fiatalok alkotmányos érzületének e szabad nyilvánulása, mert úgy találomra Mező-Keresztes öt polgárát, azok közt tisztes családapákat, kik tanukkal tudják igazolni, hogy részt se vettek a tüntetésben, következő nap megidéztette s azután a legkegyetlenebbül bánt el velők. Ernyei Dezső ur a szó szoros értelmében kínzás alá vette a megidézett polgárokat panduraival. Egyiknek sajátkezüleg füleit megtépte, a másikat úgy megöklözte s úgy megütötte fültövön, hogy hallását vesztette, a többieket is véresre verette. Hiába mentek oda nejeik és szüleik, hogy a megkínzottakat orvosilag megvizsgáltassák. Hiába állítottak tanukat, kikkel bebizonyítani akarták, hogy a tüntetés estéjén az illetők lakásaikból ki se léptek. Hiában kérték a szolgabírót, hozzon felettük formális ítéletet, hogy felebbezhessék azt. Hiába lépett közbe főtisztelendő Horner plébános , a szolgabiró azt felelte, hogy a befogottakat 8 napra bezáratja, s addig velük se érintkezni, se ügyekben valamit tenni nem lehet. A nép el van keseredve a szolgabiró ellen. Kihágásoktól tartanak. Ernyei Dezsőt elnevezték fülfaló szolgabirónak. Az országházból. A képviselőház ülése. A képviselőház mai ülésén az elnöki előterjesztések és az előadók jelentései után a pénzügyminiszter két törvényjavaslatot nyújt be; az egyiket a jelzálogos kölcsön-ügyletek átváltoztatása esetén a bélyeg és illetékeknél nyújtható kedvezményekről, a másikat „a zágrábi földrengés miatt szükséges kölcsönnel fölmerült intézkedésekről“ ; ezután végleg megszavaztattak a nagykikinda-becskereki vasútról és az Abaúj-Torna megyék egyesítéséről szóló törvényjavaslatok, melyek hitelesítés után a főrendi háznak átküldetnek. Következett a mentelmi bizottság jelentésének tárgyalása Szalay Imre mentelmi ügyében. Szalay Imre mentelmi ügye. Szlávy Olivér előadó elmondta, hogy Kozma Sándor kir. főügyész följelentése folytán Szalay Imre képviselő ellen „Szózat a somogy megyei választókhoz“ czím alatt névaláírással megjelent nyomtatvány miatt az illetékes bíróság vizsgálatot rendelt el s mivel Szalay Imre időközben képviselővé választatott, Szalay Imre mentelmi jogának felfüggesztését kéri a törvényszék. A mentelmi bizottság Szalay Imre képviselő mentelmi jogának felfüggesztését hozza javaslatba. Polonyi Géza: T. ház ! Mielőtt a tárgy érdeméhez szólanék, méltóztassék megengedni, hogy két kérelmet terjesszek a t. ház elé. (Halljuk !) Az egyik kérelmem az : méltóztassék az inkriminált szózatnak egész terjedelemben való felolvasását elrendelni. (Helyeslés.) Második kérelmem az előadó úrhoz lesz intézve. Nevezetesen a mentelmi bizottság jelentésében egy tévedés fordul elő. Ugyanis az mondatik : „minthogy azonban Szalay Imre időközben országgyűlési képviselő lett, stb. ennek alapján kéretik a mentelmi jog felfüggesztése. Ez tévedés és sok tekintetben talán döntő súllyal is bír ezen kérdés fölvetése, miután az illető szózat Szalay képviselőtársunk által mint képviselő által van aláírva és igy sokak előtt azon gyanúba jöhet Szalay képviselőtársunk, hogy ő képviselőként gerálta magát oly időben, midőn az nem volt. Ez egyszerűen tévedés és felkérem a t. előadó urat, méltóztassék a mentelmi bizottság jelentését a tényállásnak megfelelőig oda rektifikálni, hogy midőn e szózat megjelent, Szalay Imre országgyűlési képviselő volt. (Helyeslés a szélsőbal felől.) Szlávy Olivér előadó : Azonnal megadhatom a felvilágosítást t. ház. (Halljuk !) Ezen kiáltványt Szalay képviselő úr még a múlt ülésszak alatt bocsátotta ki, midőn országgyűlési képviselő volt, de a ház elé csak október 6-án érkezett és pedig azért, mert időközben az országgyűlés bezáratott, Szalay Imre úr tehát mentelmi jogát elvesztette. De miután újólag országgyűlési képviselővé választatott, ez oknál fogva kéri a vizsgáló bíró a mentelmi jog felfüggesztését. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök felolvastatja a Szózatot, ezután folytatja Polonyi Géza: T. ház! (Halljuk!) Nem zárkózhatom el azon föltevés lehetőségétől, hogy a jelen esetben alighanem a személyi kérdés is közbejátszik. Nem akarom ezt állítani, de tagadni sem merem. Ami engem felszólalásra késztet, t. ház, az a személyi és a pártérdeken messze felülemelkedő, sokkal magasztosabb dolog. Én, t. ház, a jelen esetben a képviselői immunitás kérdését látom fölvetve, amely a ház méltóságával függ össze; de fölvetve látom, egyszersmind a képviselői immunitás kérdésével korrealitásban álló sokkal fontosabb jognak, a sajtószabadság jogának kérdését is, s ezen kérdéshez hozzászólni én részemről mindig büszkén fogom kötelességemnek tekinteni. Te hát! Tény az, hogy a legközelebbi évek gyakorlata a képviselői mentelmi jog kérdésében oly dekadencziát mutat, amely igen szomorú jelenség. (Halljuk!) A legutóbbi időkben méltóztattak tapasztalni, hogy a bíróságok is beleavatkoztak e tisztán a háznak előjogát képező kérdés elbírálásába. (Igaz ! Úgy van 1 a szélső baloldalon) Azon kérdésben, hogy valjon valami képviselő mentelmi jogát szabad-e, kell-e felfüggeszteni, immár a haldokló semmitőszék is ellenünk dönt. Nemrégiben történt egy eset, a legutóbbi képviselőválasztások befejezése után, hogy egy igent. képviselőtársam a bíróság elé állott, magát elítéltette, megnyugodott az ítéletben, anélkül, hogy valaki ezen t. házat megkérdezte volna, hogy vajjon kiadjuk-e ezen képviselő urat vagy nem. Én azt hiszem, hogy a mentelmi jog nem a személy joga, hanem ez a képviselőháznak legfontosabb kérdése és a képviselőház függetlenségével annyira össze van forrva, hogy az egyes egyének felette nem disponálhatnak. (ügy van a szélső baloldalon.) Két szempontból fontos a jelen ügy eldöntése (Halljuk). Két kardinális kérdés merül fel itten, amelyekre nézve legyen szabad a t. háznak különös figyelmét kikérnem. (Halljuk.) Az egyik az, hogy a jelen esetben nem közbüntettről, hanem tisztán politikai vétségről van szó, mely oly időben követtetek el állítólag, midőn Somogy megyében a képviselőválasztások folytak. A másik nem kevésbé fontos körülmény, tehát, az, hogy ez az első eset, amelyben az igen tisztelt képviselőház azon helyzetbe jut, hogy a büntető törvénykönyv 6. fejezetének mikénti magyarázta felett, habár incidentaliter is, de bizonyos mértékben praejudicziumot alkot. (Halljuk!) Méltóztatnak emlékezni azon t. képviselő urak, kik a büntető törvénykönyv megalkotásába befolytak, milyen élénk vitatkozást ébresztett itt a házban ezen ominózus 6. fejezet, melyben a 172. és 173. §§-ok is foglaltatnak. Akkoriban a kormány részéről is igen liberális, igen szép biztatásokat kapott a törvényhozás és a közönség arra nézve, hogy miként fog ezen szakasz alkalmaztatni. Erős meggyőződésem az, hogy ezen kifejezés: „osztályok“ a törvényben anachronizmust jelent. Kétségtelenül áll ugyanis, hogy Magyarországon jogegyenlőség, törvény előtti egyenlőség áll fenn. Az osztályok és a törvény előtti egyenlőség oly ellentétet képeznek egymással, melyek egymást kizárják. Az osztályokról beszélni annyit tesz, mint elfeledni az 1848. évi törvényhozás összes vívmányait, (ügy van a szélsőbaloldalon.) De a második kérdés az, — mert hisz erről van szó — hogy foglaltatik-e azon szózatban olyasmi, ami bűnügyi úton üldözhető ? Nézetem szerint itt hiányzik az objektum, mert az oligarchák, hatalmasok és nem hatalmasok osztálya Magyarországon nem létezik, ilyenek közti gyűlölség szítása tehát nem is képzelhető. De van a dolognak egy másik része, melyet szíves figyelmükbe ajánlok. (Halljuk !) A törvény megköveteli, hogy aki a 172. §. alapján üldözés tárgyává tétetik, az izgatást a 171. §-ban meghatározott módon kövesse el, vagyis egyenes felhívást intézzen azokhoz, akikhez szól, egy bizonyos bűntett vagy vétség elkövetésére. Ezt a részét a büntetőtörvénynek így indokolta az igazságügyminisztérium : „Egyenesen felhív. Egyenes és határozott felhívást tesz. A felhívásnak egyenesen arra, azon vétség vagy bűntett elkövetésére kell intézettnek lennie, amely tettleg elkövettetett. A sajtótörvények történelmében ez a legnevezetesebb vívmány, melyet a helyesebb felismerés, a szabadelvű és azért igazságos, a túlságos bizalmatlanságtól megtisztult szellem az 1819. évi franczia törvényhozásnak a gyanakodás és félelemtől nem egészen ment megállapítása ellen kivívott. A dicsőség, hogy a helyes megszorító körülírást törvényerőre emelte , az 1830—1831-ik évi belga kongresszust illeti. A magyar sajtótörvénybe szintén átment a megszorítás, s a jelen törvényjavaslat is sértetlenül fenntartja e vívmányt.“ Vívmánynak tekintetik tehát maga a törvényjavaslat, most már törvény szempontjából is az, hogy a felhívás egyenes és határozott legyen. Van ebben a szózatban igenis egy egyenes felhívás, csak egyetlen egy, és ez az: válasszatok. Erre hív fel : válasszanak a kormánypárt és a negyvennyolczas párt közt a választók. (Ügy van a szélső baloldalon.) Ki az, ki ebben törvénytelenséget lát ? Van a szózatban egy másik kifejezés is : majd ezen kar mutassa meg, amit 1869-ben megmutatott. Sokak előtt azon gyanút ébresztő ez, mintha 1869-ben Somogyban nem tudom forradalom vagy lázadás lett volna. Pedig sem több, sem kevesebb nem történt, sem nagyobb szerencsétlenség nem fordult elő, mint az, hogy akkor nyolcz ellenzéki képviselő választatott. S ön, t. hát, szemben azzal, hogy a jelen esetben politikai szabadság kérdéséről, a képviselői állás függetlenségéről és a ház méltóságáról van szó, azt kérem a t. háztól, ne méltóztassék elszalasztani az alkalmat, hogy igenis példával statuáljuk, hogy mi ezen kérdések tekintetében a függetlenség és sajtószabadság kérdéseiben felülállott minden pártérdeken is szolidaritásban állunk. Kérve kérem a t. házat, méltóztassék figyelembe venni azt, hogy itt oly helyi érdekű dologról van szó, mellyel szemben azon választókerületnek lelkiismereti ítélőszéke, azon választópolgároknak ezrei immár igazolták, hogy ők a maguk részéről ezen nyilatkozatot helyeslik. Kérem a t. házat, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát el nem fogadni és a mentelmi jogot fel nem függeszteni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ellenindítványomat vagyok bátor benyújtani. Szlávy Olivér Polonyi beszédét sikerült vádbeszédnek tartja, de az csak esküdtszék és bíróság elé való. A ház nem ilyen: itt a képviselőknek s szólónak, mint a mentelmi bizottság előadójának az a kötelessége, hogy megbírálják : felfüggesztendő-e a mentelmi jog vagy nem ? annak felfüggesztését illetékes hatóság kérj e ? stb. A többi a bíróság dolga s kéri a bizottság javaslatának elfogadását. Polonyi Géza viszonválasza után a ház szavazással döntött. A bizottsági javaslat mellett szavazott 116, ellene 109 képviselő, s így a Polonyi ellenindítványa elesett, s a Szalay mentelmi joga felfüggesztetett. A csendőrség ellátási igényei. A m. kir. csendőrség ellátási igényeiről szóló tjavaslat tárgyalásánál gr. Török József előadó elfogadásra ajánlja a jjavaslatot. Eötvös Károly kijelenti, hogy miután a csendőrségről szóló tjavaslatot sem fogadta el, e javaslathoz sem csatlakozhatik. A ház ajavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadta. A honvéd-menedékház átvétele. Utolsó tárgy volt a miniszterelnök határozati javaslata a honvéd-menedékház átvétele tárgyában. Széll György átalánosságban elfogadta a javaslatot, s csak némely módosítást kíván tenni a honvédgyülés határozatainak megfelelőleg. Tisza Kálmán feleslegesnek tartja e módosítások elfogadását , de hogy hivatkozás történjék a javaslatban a honvédgyülés határozataira, nem ellenzi, s erre vonatkozólag maga terjeszt be javaslatot. Széll György hozzájárul a miniszterelnök módosításához, amelyet a ház is elfogadott. Fónagy László bemutatja jelentését a nagybecskereki választás ellen beadott petíczió tárgyában általa megejtett vizsgálat ügyében. Elnök indítványozza, hogy szombatig ülés ne tartassék. Tisza Kálmán nem ellenzi ez indítványt, de kéri a házat, hogy a szombati ülés első tárgyául az indemnyitről szóló tjavaslatra vonatkozó p. ü. bizottság jelentését tűzze ki. Ezzel az ülés véget ért. A főrendiház ülése. A főrendiház mai ülésében Cziráky János gróf interpellácziót intézett a földmivelési miniszterhez a keleti marhavész tárgyában. Zichy Nándor gróf két interpellácziót intézett a miniszterelnökhöz, a főrendiház reformja s a polgári magánjogról szólójavaslat tárgyában. Tisza miniszterelnök kijelenti, hogy nemsokára ki fogja kérni magánértekezletben a főrendiházi tagok tanácsát a felsőház reformjáról a kormány által kezdeményezendő törvényjavaslat iránt. A ház élénk helyesléssel fogadta a választ.