Függetlenség, 1943. május (11. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-09 / 104. szám

Londonban a Daily Telegraph április 7-i számában jelent meg ez a fénykép, amely Spelmann newyorki bíborost ábrázolja, az Egyesült Államok hadseregének katonai vikáriusát. Az érsek éppen egy ame­rikai repülőalakulat tisztjeivel beszélget, akik másnap indultak Antwerpen városának kegyetlen terrorbombázására és a belga lakosság legyilkolására Újabb finn vendégek érkeznek Budapestre A jövő héten a finn tudományos és művészeti élet képviselőinek tízförnyi csoportja utazik egyhetes magyarországi látogató­körútra. A finn vendégek közül többen elő­adásokat, tartanak Finnországról. A csoport vezetője Heiskanen hol­­enikii egyetemi tanár, tagjai pedig Nevanlinna Rolf, a helsinkii egye­tem rektora, továbbá Pantela Jus­si, Honkasalo Brynolf, Turunen Lame és Naari Eine egyetemi ta­nárok, Koskeniemi Va egyetemi tanár, író, Kivimaa Arvi színház­igazgató,­­ Puntila Lauri és Mikkila Timo művész. A csoport a tervek szerint má­jus 15—23. napjaiban tartózkodik Magyarországon és a magyar fő­városon kívül ellátogat Debrecen­be és Kolozsvárra­­. Heiskanen egyetemi tanár sajtó­­nyilatkozatában elmondotta, hogy az utazás célja a finn-magyar kulturális kapcsolatok és a nép­rokonsági érintkezés elmélyítése. Az őszi hónapokban hasonló ma­gyar csoport érkezését várják Finnországba. Fogolyszöktetésért hathónapi börtön A büntetőtörvényszék Roth Illés tanácsa szombaton vonta felelős­ségre Wendelin Kristóf magán­tisztviselőt, aki ellen az ügyészség fogolyszöktetés címén indított el­járást. A vádirat szerint ezév március 10-én a Józsefvárosban egy razzia során a rendőrség több férfit és nőt fogott el. Wendelin a sorba állított nők közé ugrott és közülök az egyiket, akiről azt mondotta, hogy felesége, hirtelen magáihoz rántotta és az éjszakait sötétségben elmenekültek. Wende­­lint később elfogták és így került a törvényszék elé. A bíróság a bi­­zonyítás lefolytatása után jogerő­sen hathónapi börtönre ítélte a magántisztviselőt. Ez a város zsúfolva van az egész világ csőcseléké­vel. Valóságos Bábel-tornya és nem tehet az ember tíz lépést sem, hogy legalább ugyanannyi nyelvet ne hall­jon. Cigányt sokat láttam, de bizony nem mertem rájuk bízni magamat. Én őket akartam kifürkészni, ők viszont engem. Azt láttuk egymáson, hogy jómadarak lehetünk, csak még azt kellett volna tudni, hogy melyik bandába tartoznak. Svét napig szaladgáltam hiába, anélkül, hogy bármit is megtudtam volna Rollona, vagy Carmen felől és ezért kisebb vásárlások után már vissza is akartam térni tár­saimhoz. Egyszercsak naplemente tájban az egyik utcán sétálva egy női hang kiáltott rám az egyik ablakból: Narancsárus! Felnéztem s egyszercsak láttam Carment, aki egy erkélyen karosszékre könyökölve álldogált egy véres egyenruhába öltözött, arany vállbojtos, kisütött­­hajú tiszttel, aki valami nagy­ lord látszatát keltette. Carmen gyönyörűen volt öltözve. Sál fedte a vállát, aranyfésű ragyogott a hajában és csupa selyem volt. És jól is mulatott — mindig ugyanaz ez a nő! — kacagás közben az oldalát fogta. Az angol erősen tört spanyol nyelven lekiáltott hozzám, hogy menjek csak fel, mert az asszonyság narancsot akar venni. Carmen brask nyel­ven kiáltott, hogy csak gyere, gyere és ne csodálkozz semmin. Igaza is volt, ugyan mi lephetne meg tőle? Nem is tudtam, hogy az örömöm volt-e nagyobb, vagy a bána­tom azért, mert viszontláttam őt. A házban csak angol cselédek voltak, hajporosak és ezek bevezettek egy pom­pás terembe. Carmen mindjárt bask nyelven beszélt és ennyit mondott: spanyolul nem tudsz egy szót sem, engem pedig nem ismersz. Aztán hirtelen az angol felé fordult Carmen: — Ügy-e, mondtam, hogy azonnal megismertem, bask ez az ember. Mindjárt látja, hogy milyen furcsa nyelv ez. Milyen buta alakja is van, ugy-e? Olyan, mint egy macska, amelyet a kamrában torkoskodáson kaptak. — Te meg — szóltam rá én hirtelen a nyelvün­kön —, olyan vagy­ nyomorult és szemtelen, hogy ked­vem volna felhasítani a képedet, itt, a szeretőd előtt. — Szeretőm előtt! Látod, milyen hamar eltaláltad! Csak nem vagy féltékeny erre az ostobára? Még bolon­dabb vagy, mint a candilejo-utcai esték előtt. Nem veszed észre, hogy ebben a percben is Egyiptom dolgá­ban működöm éspedig kitűnő módon. Ez a ház az enyém és a tiszt úr aranyai is az enyémek lesznek. Máris az orránál fogva vezetem s odaviszem, ahonnan többé soha vissza nem jön. — Én pedig — feleltem —, ha így viszed Egyiptom dolgát, valami olyat teszek, hogy nem kezded újra. — Oh! Oh! Talán a férjem vagy, hogy parancsolni akarsz? Ha Garciának nincs semmi kifogása, mi közöd lehet neked? Nem érheted be te azzal, hogy egyedül te Vagy az, aki szeretőmnek mondhatja magát? Jer­nase Prosper CARMEN (12) — Mit beszél ez az ember? — kérdezte meg egy­szerre az angol. — Azt panaszolja, hogy szomjas és szívesen inna egy pohárka bort — ezzel hanyattvágta magát a pamla­­gon és hangosan kacagott kitűnő fordítása fölött. Ha ez a leány nevetett, akkor, uram, vége volt min­den okos szónak. Mindenki együtt kacagott vele. A nagy angol is nevetni kezdett, mint egy bolond. S úgy látszik, valóban az is volt, mert parancsot adott, hogy hozza­nak nekem bort. Mialatt ittam, megszólalt Carmen: — Látod az ujján azt a gyűrűt? Ha akarod, a tiéd lesz. — Én odaadnám az ujjamat neki, ha a mylordoddal a hegyek között találkoznánk és mindegyikünk kezében egy-egy maquila volna — válaszoltam. — Maquila? Mi az? — kérdezősködött az angol. — Maquila — nevetett még mindig Carmen —, azt jelenti, hogy narancs. Ugy­e, furcsa elnevezés? Azt mondja az emberünk, nagyon szeretné, ha ön narancsot enne. . — Igazán? — szólt az angol — na jó, hát hozzál honnan is maquilát . Míg így beszélgettünk, belépett az inas s jelentette, hogy tálaltak. Az angol felállt, adott nekem egy piasz­­tert s karját nyújtotta Carmennek, mintha az magában járni sem tudna. Carmen még mindig nevetve beszélt: Fiam, nem hívhatlak meg ebédre, de holnap, ha majd díszmenetre verik a dobot, gyere el újra a naran­csaiddal. Majd találsz egy szobát, amely jóval jobban lesz bútorozva, mint a candilejo-utcaboli volt s majd meglátod, hogy Carmencitád vagyok-e még. Aztán majd beszélgetünk Egyiptom dolgáról is. Nem feleltem neki semmit. Már lent voltam az utcán, amikor még hallottam az angol kiáltását: „Hoz­zál maquilát holnap is!“ és Carmen hangosan kacagott. Távoztam, de nem tudtam, mit csináljak. Egész éjszaka nem aludtam s olyan dühre gerjedtem erre az áruló nőre, hogy el akartam menni Gibraltárból anél­kül, hogy viszontlássam. De másnap az­­ első dobszónál az egész bátorságom elhagyott. Vettem narancsokat és már siettem Carmenhez. A zsaluk nyitva voltak és rög­tön láttam, hogy nagy szemekkel leselkedik rám. A hajporos inas rögtön bevezetett hozzá s amint magunkra maradtunk, rögtön krokodilkacagással a nyakamba ugrott. Soha nem láttam még ilyen szépnek! Ú Úgy volt öltözve, mint egy Madonna. Illatosan, a bútor selymes volt, a függönyök csipkések és én magam, saj­nos, olyannak látszottam, mint egy tolvaj, aki voltam is. — Kedvesem! — szólalt meg Carmen —, szeretnék mindent összetörni, felgyújtani az egész házat és szökni veled. És azután azok az ölelések! ... Az a kacagás ! Tán­colt, szaggatva ruhája fodrát és egy majom sem tud olyan ugrálást csinálni és arcfintorokat vágni, mint ő. Mikor végre visszanyerte komolyságát, megszólalt: — Hallgass rám, mert Egyiptomról van szó. Azt akarom, hogy az angol elvigyen Rondába, ahol egy apácanővérem van — és ezen újra nagyot nevetett. — Majd én tudósítalak arról, hogy melyik úton megyünk. Azután megtámadjátok és egy-kettőre kifosztjátok. Leg­jobb lesz, ha jól el is veritek. Vagy inkább tudod mit? — folytatta ördögi mosolyával, amely néha szokása volt­és amelyet senki sem irigyelhetett tőle — a félszemű legyen elől. Te magad maradj kissé hátra, mert az angol bátor és ügyes és igen jó pisztolyai is vannak. Értesz, ugy-e? És újra olyan kacagásba tört ki, hogy borzadás futott rajtam keresztül. — így nem vállalom — feleltem —, mert gyűlölöm bár Gardát, de mégis cimborám. Egyszer talán majd én magam megszabadítsak tőle, de akkor is a hazám módja szerint igazítjuk el a dolgot. Én csak véletlenségből vagyok cigány, és bizonyos dolgokra nézve mindig na­­varrai vagyok. — Ugyan, ostoba, bolond vagy — szólt rám Carmen, — valóságos paglio. Olyan vagy, mint az a törpe, aki igen nagy embernek képzelte magát, mert messzire tudott köpni. Nem szeretsz ’te engem többé, hát csak menj. * Mihelyt azt mondta, hogy menjek, már nem tud­tam tőle megválni. Rögtön megígértem, hogy vissza­megyek társaimhoz s ott majd várjuk az angolt. Ő pedig megígérte, hogy mindaddig beteg lesz, amíg csak nem indulnak Rondába. Alig két napig maradtam Gibraltárban. Carmen oly vakmerő volt, hogy álruhában fölkeresett a szállásomon. Végre elutaztam. Nekem is megvolt a magam terve. Tudtam a helyet és az órát, amikor és ahol az angol és Carmen menni fognak, tehát időben odasiettem. Dancaire és Garcia már vártak rám. Az éjszakát ott töl­töttük egy erdőben, tüzet raktunk fenyőfából, amely igen szépen égett. Én azt ajánlottam Garciának, hogy kártyázzunk kissé. Ő ezt helyeselte. A második játsz­mánál durva hangon reáförmedtem, hogy ne csal­jon. Erre ő nevetni kezdett. Ekkor a kártyákat bele­vágtam az arcába. Garcia puskája után kapott, de én idejében rátettem a lábamat a fegyverre. (Folytatjuk.) Mme&mdgi Vasárnap, 1943 május 9 ma ÉLELMISZERPIAC A budapesti nagyvásártelep fontosabb árucikkeinek reggel 8 óráig kialakult nagykereskedelmi tájékoztató árai: Tisztított baromfi: Csirke, béllel 540, tyúk 460, lúd 508. Tojás: Ládaáru eredeti, friss és hűtő­házi 388, kiolvasva, friss 396, eredeti, repedt 358, kiolvasva 360. Tej és tejtermékek: Tejfel 210, tea­vaj, édes tejszínből, tömb 660, pasztő­rözött 700, tehéntúró, sovány 120, 15%-os 110, 35%-on 220. Zöldség- és főzelékfélék: Burgonya, nyári rózsa 24.69 Gülbaba 24.05, őszi rózsa 23.1. Ella 20.40, Wolthmaim 18.80, Krüger 17.75, fojtott, vörös 34.05, fehér és sárga 32.45, hagyma, zöldjé­vel, csomó 4—20, vöröshagyma, ma­kói 29.63, fokhagyma 89.84, fejeskáposzta, hollandi magról 48, kelkáposzta 58, kalarábé 25—65, fejessaláta, melegágyi 16—40, karfiol, lev. uld. 400—600, sóska 50—100, paraj, tisztított 10—40, zöld­borsó, hazai, ujd. 600—700, zöldpaprika, apró, hegyes 20—70, tölteni való 4­0—140, vajbab, ujd. 10.00, uborka 400—600, hó­naposretek 10—70, spárga 60—350, sárga­répa 20—32, petrezselyem 36—54, fejes­saláta ,szabadföldi 5—24. Gyümölcs: Alma, nemesfaj 350—600, közönséges 180—400, narancs, sárgabély 320—360, vörösbéla 340—440, citrom db. jg_g2 Egyéb: Gomba tömött, csiperke 600— 1200 pengő mázsánként, a forgalom a nagyvásártelepen élénk volt. A nagyvásártelep felügyelősége az alant felsorolt gyümölcs, és zöldség­félékről megállapította a tömegcikk jelleget, ezekre tehát vonatkoznak a közellátási miniszter rendeletében meg­állapított haszonkulcs-százalékok: kel­káposzta, fejeskáposzta, paraj sóska, sárgarépa, petrezselyem, alma nemes­­faj, alma közönséges. A vetőmagpiac árai Árok helyi, vidéki vasútállomás 100 kg-ként, minőség szerint: Lóhere, nyers, arankás 230.—, lucerna, nyers, arankás 385.—, biborhere 150.—, szö­­szösbükköny 115.—, bab, szokvány, gyöngy 69.—, bab, fehér 64.—, fehérhere 360.—, somkóró ’ 150.—, szarvaskerep 260.—, muharmag 40.—, Pannonbük­­köny 50.—, tavaszi bükköny 40.—, csil­lagfürt, édes 35.—, keserű 23.—, szeges­borsó 40.—, cirokmagseprő 28.—, csibe­húr 55.—, kolozsvári lóhere 240.—, bal­tacím, vető, hámozatlan 80.—, Viktória­­borsó 53.—,­ express-borsó 45.—, lencse, kisszemü 54.—. nagyszemű 74.—. közép 64.—. mák, kék uradalmi 175.—. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin Felelős kiadó: Dr. BATHORY-HÜTTNER JANOS V. szerkesztésért felelős: Dr. vitéz KOLOS­VÁRY-BORGI­A MIHÁLY főszerkesztő Szerkesztő: Dr. MATOLAY GÉZA Helyettes szerkesztő: KASS ENDRE Nyomatott a Stádium Sajtóvállalat kör­forgógépein. Budapest, VIII. kerület, József­ körút 5. sz. Megjelenik hétfő kivételével mindennap . Felelős: Győry Aladár igazgató Szakadatlanul folyik az utánpótlás a kubáni hídfőnél

Next