Függetlenség, 1943. december (11. évfolyam, 272-296. szám)
1943-12-01 / 272. szám
Szerda, Budapest ÁRA 14 Megkezdte a Ház a megajánlási vitát Mindenekelőtt hitig fajtámhoz Ml Sztuttfj Istten Telefonszám: 1-444-00 Szerkesztőség BpMt, m, és kiadó hivatal: Józef-kSrót 6. SZERKESZTI vitéz kolosváry-borcsa hihA^Y: fizetési év: egy hóra SP40 fillér negyedévre 9 P 80 fillér Német búvárhajók elsülyesztettek nyolc kereskedelmi és négy hadihajót niniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiin Roosevelt és Churchill Kairóba, Sztálin Teheránna érkezett A nikopoli hídfő szilárdan ellenáll a szovjet támadásoknak Zsitomir és Koreszten térsége német kézen van Az indiai nemzeti hadsereg támadásba kezdett India határán Tíz nappal ezelőtt e helyen megírtuk, hogy ha egyáltalán sor kerül a Roosevelt-Churchill- Sztálin találkozóra, akkor ez valószínűleg Kairóban történik meg. Egy amerikai távirati iroda ma azt jelenti, hogy Roosevelt és Churchill már több napja Kairóban tartózkodnak és idevárják Sztálint, aki Alexandria felé vezető útjában repülőgépen már meg is érkezett Teheránba. Az ankarai diplomáciai körökben pedig az a hír terjedt el, hogy a hármas találkozó Teheránban lesz, ahova negyedik tanácskozó félnek Csangkaisek feleségét várják. A valószínűség azonban mégis az, hogy Egyiptom földjén találkozik a világ két legnagyobb kapitalista államának vezetője a szovjet diktátorral. Ezt a feltevést megerősíti az is, hogy az ankarai amerikai nagykövet repülőgépen Kairóba ment. Lényegében mellékes körülmény az, hogy a három szövetséges a Közel-Kelet melyik városában ül le a tanácskozóasztalhoz. Legfeljebb, ha Teheránban találkoznának, ez annyit jelentene, hogy Roosevelt a fél világot körülutazta, hogy Sztálinnal beszélhessen, míg Sztálin alig párszáz kilométert repült a szovjet határtól. Az amerikai elnök részéről ez olyan messzemenő udvariassági cselekedet lenne, amely mögött feltétlen diplomáciai jelentőséget kell keresni. A tanácskozás anyaga körül ismét az a ködösítés kezdődik, amely a moszkvai értekezletet is megelőzte. Eddig valamennyi hivatalos jelentés aláhúzottan hangsúlyozta, hogy Moszkvában elsősorban katonai természetű kérdésekben állapodtak meg és a fennmaradt más természetű problémák egy részét későbbi szóbeli megbeszélések számára tartották fenn. Ez a szóbeli megbeszélés volna Roosevelt, Churchill és Szanna személyes eszmecseréje. Miután pedig Eden, Hull és Molotov Sztálin sűrű közbeszólására a hadászati természetű kérdéseket tisztázta, feltehető, hogzú Kairóba vagy Teheránban most a norákaa, illetve a jövendő határokra vonatkozó nézeteltéréseket akarjáll-X-Hs nlavre knni. Itt ismét rá kell mutatnunk a megoldhatatlan lengyel problémára. Hétfőn a lengyel külügyminiszter erélyesen síkraszállt a háború előtti Lengyelország területi integritásáért és ez a nyilatkozat ma még érdekesebbé válik azáltal, hogy londoni jelenttés szerint Römer az elmúlt héten, a nyilatkozattétel előtt többször hosszasan tárgyalt Edennel. A lengyelek tehát nem hajlandók elfogadni az annyiszor ajánlott megalkuvás politikáját Hogy mennyire ellentétesek az európai határkérdésekben az angolszászok és a Szovjet felfogása, ez kiderül Hull amerikai külügy-miniszter hétfői nyilatkozatából. Hull szerint a határkérdések szabályozását el kellene halasztani és ez a megjegyzés alighanem arra mutat, hogy Churchill, Roosevelt és Szatlin találkozójától a keleteurópai vitás területek kérdéseiben döntéseket aligha lehet várni. Az amerikai sajtó ugyan nagy meggyőződéssel azt hirdeti, hogy a közeljövőben igen fontos diplomáciai események várhatók de hogy ezzel a dodonai jóslattal mire céloznak, azt talán maguk sem tudják elég biztosan. Egyébként az elmúlt napokban az angol sajtó részéről terjesztett békehíreket német hivatalos helyen a legerélyesebben megcáfolták és ugyanilyen értelemben beszélt Hull is, aki a hétfői sajtóértekezleten azt mondta, hogy a világon jelenleg terjesztett békehíreket álhíreknek kell minősíteni. lert, mert éppen e borzalmas küzdelemben mindenkit át kell hatnia annak a meggyőződésnek, hogy ez a borzalmas küzdelem, amelyet ellenségeink akartak, előidéztek és ránk kényszerítettek, nem végződhetik másképpen, mint német győzelemmel. A Führer hangsúlyozta, hogy Németország személyi és anyagi tekintetben egyaránt abban a helyzetben van, hogy megállja a helyét ellenségei koalíciójával szemben. Bizonyos azonban, hogy a német nép — mint oly gyakran a múltban — most sem kap semmit ajándékba a Gondviseléstől e szabadságáért és jövőjéért folyó harcban. A megpróbáltatás legkeserűbb óráiban azonban még jobban minden attól függ, hogy a vezetésre hivatott férfiak győzelembe vetett hitüket világnézetükből merítsék és példájukat magatartásuk által a vezetésükre bízott emberekre is kisugározzák. Éppen ezért a német tisztnek egyben a véderő politikai akaratának megtestesítőjévé is kell lennie. Minden tisztnek tisztában kell lennie azzal, hogy ott, ahol áll és harcol, a német nép és a Birodalom sorsa a kezében van. A fiatal tisztek avató ünnepségét Keitel vezértábornagy, a véderő főparancsnokságának főnöke fejezte be szavaival, amelyekben a hadsereg nevében hűségfogadalmat tett Hitlernek. A fiatal tisztek nagy lelkesedéssel fogadták a vezértábornagy szavait. Kremencsugtól délre megindultak a német ellentámadások Heves harcok az északi és déli szakaszon Berlin, nov. 30. Az utóbbi napok harcainak eddigi három gyújtópontján kívül (Dnyeper térség, a Kievtől nyugatra húzódó szakasz és Gomel körzete) a Szovjet most északon és délen is heves támadásokba kezdett. Délen a legerősebb támadások a Dnyeper alsó folyása mentén fekvő német hídfőállások, vagyis Cherson és Nikopol ellen irányulnak. Ezek közül a Nikopol ellen folyó támadások célja nyilvánvalóan az, hogy bekerítsék és elvágják az ottani német kötelékeket. A támadások összpontosítva folynak északi kelet és dél felől, eddig azonban még nem sikerült szétrobbantani a német hídfőt, bár kétségtelen, hogy Nikopol térsége most a déli arcvonal harcainak egyik súlypontjává nőtte ki magát. Fokozódó mértékben erőszakolja a szovjet a támadásokat a Dnyeper könyök térségében Kremencsugtól délre is. A harceszközök a szovjet részéről itt állandóan tömörítve kerülnek bevetésre, ami arra késztette a német hadvezetőséget, hogy ennek a szakasznak néhány pontján visszavegye a német védelmi vonalakat. Ugyanakkor azonban megindultak a német ellentámadások is. A harcoknak úgy itt, mint Krivosrogtól északra ezidőszerint határozottan hatalmas elhasználódási csata jellegük van. Gserkaszi térségében szintén egyre jobban fokozódik a harcok jelentősége. A Szovjet itt főleg déli irányban nyomul előre s támadásai óriási tömegek összpontosításával aránylag szűk őrségben mennek végbe. A küzdelem váltakozó szerencsével folyik. Kiev és Zsitomir között most már nemcsak Zsitomir és Koroszten térsége van biztosan a németek kezén, hanem a Kievtől délnyugatra elterülő szakasz is. Koroszten városában a hátsó összeköttetésektől elvágott szovjetkötelékek három különböző támpontra vonultak vissza. Megsemmisítésük kikerülhetetlennek látszik. A gomeli szakaszon fel egészen a Kricsevtől délnyugatra húzódó arcvonalig, szakadatlanul tartanak a súlyos harcok s a Szovjet minden erővel igyekszik kihasználni és kibővíteni eddigi sikereit. A szmolensz-orsai gépkocsiút térségében rövid harci szünet után újból megindultak az erőltetett szovjet támadások, ugyanígy az észak felől csatlakozó vitebszki térségben is Ezeknek a harcoknak a fejleményei egyelőre áttekinthetetlenek, valószínű azonban, hogy a küzdelem hevessége még fokosódni fog. HITLER: Ez a háború nemcsak egyes államok katonai mérkőzése, hanem a népek és fajok gigászi harca BERLIN, november 30. Mint a vezéri főhadiszállásról közlik, Hitler Adolf beszédet mondott a német véderő kétezer fiatal tisztjelöltje előtt. Mindenekelőtt a háború okaival foglalkozott és rámutatott arra, hogy ezt az óriási küzdelmet rákényszerítették Németországra. A háború a német nép létéért és szabadságáért folyó élet-halálharccá vált. A háború kirobbantásával „az angol politika mögött álló zsidó erők, a Szovjetunióval szövetkezve, elsősorban Németországot akarják kiirtani, hogy azután Európát kizolgáltathassák a bolsevizmusnak”. Ha Németország ezt a harcot nem nyerné meg önmagáért és Európáért, akkor a szteppék barbársága törne rá kontinensünkre és szétrombolná azt, mint az emberi kultúra forrását és hordozóját. Akik ezt a háborút megkezdték és előidézték, ma már maguk sem tagadják, hogy ez a végső szándékuk. Anglia viszont azt hiszi, hogy ezzel a háborúval, mint oly gyakran, most is vérrel érvényesítheti az európai erők egyensúlyának régi elméletét. Nagybritannia azonban ezúttal valójában csupán eszköz annak azdegen jelenségnek kezében, amely már több mint 160 éve Európában saját uralmáért küzd a zsidóságnak. A zsidóság a vélt angol államérdekeket arra használja fel, hogy annál könnyebben terjeszthesse el a zsidó-bolsevista forradalom pestisét végül Angliában is, ugyanúgy, mint Európa többi részében. A zsidó gyűlölet által diktált megsemmisítő tervekkel Hitler a német nép rendíthetetlen elszántságát szegezte szembe és hangsúlyozta, hogy a német nép ezt a harcot a legnagyobb kitartással és minden erejének latbavetésével győzelmesen fejezi be. — A katona bátorságához és keménységéhez a mai küzdelemben a politikailag képzett férfi hitvallására is szükség van, aki tudja, hogy miért folyik ez a harc — mondotta a továbbiakban Hit A horvát hadügyminiszter a hadsereg átszervezéséről tárgyalt Hitler főhadiszállásán Zágráb, nov. 30. A horvát lapok csak hétfőn számoltak be Navratil horvát hadügyminiszter Hitler főhadiszállásán táli látogatásáról, ahonnan már pénteken visszatért a horvát fővárosba. Navratil tábornok november 20-án este indult el Glasse von Horstenau német tábornok, Selcher Schubert német követségi tanácsos és Helbin alezredes kíséretében. A Hitlerrel, Keitellel Himmlerrel és Ribbentroppal folytatott tárgyal okról a hivatalos horvát közlemény csupán annyit említ meg, hogy Navratic hadügyminiszter Keitel előtt felvázolta a horvát hadsereg tekintetében tapasztalt szükségleteket. Német részről nagy megértésre talált a hadsereg átszervezése is.