Függetlenség, 1944. augusztus (12. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-13 / 183. szám
Hétfőtől este 9 órakor kezdődik az elsötétités Imellekesflt áll flottja: húsig fajtááiz W! Szikiin Ittréinhknta!« saAnt W.M7 ! »wfc««*tautTtTkimiaMTwi" TelcUmitwi i.<4«-W_____j ip««, m, ^Mi-Úrit i. SZ&ttKßS£T1 wnta KOLOSVfeKv»üpagSA Vasárnap, 1944 angnnctm IS Budapest, XII. évf., 183. szám. Vasárnapi islám ÁRA 20 FILLÉR *_.) • S Jf hAra S a 40 HK*r ar * 1 negyedévre 9 a 80 fiflér Ludwig Sertorius, az Europapress katonai szakértője írja: — Az adriai parti szakaszon az ellenség a Misa folyótól északra megújította támadásait, de már nem olyan erőkkel, mint az előző napon és nem tudta áttörni most sem a német vonalakat. Az olaszországi arcvonal összes többi szakaszán csupán helyi jelentőségű harcok voltak. Eddig még nem került sor a várt ellenséges partraszállási kísérletre a genovai öbölben. Azok a jelek, amelyek erre vallottak, egyébként más lehetőségeket is feltételezhetnek. Az is lehetséges, hogy az ellenséges nem a liguriai tengerparton, hanem Délfranciaországban szándékozik partraszállni, mert a hajóösszevonások a középolaszországi és korzikai kikötőkben folytatódnak. A Wilhelmstrasse szóvivője kijelentette, hogy a Törökországra gyakorolt nyomással kapcsolatban álló megbeszéléseken amerikai részről fenntartásokkal hozakodtak elő balkáni kötelezettségek vállalása ellen. A Közelkeleten az amerikaiak szintén nem akartak kötelezettségeket vállalni. A Wilhelmstrassp nézete szerint ennek a magatartásnak oka az, hogy amerikai részről nem akarnak összeütközésbe kerülni a szovjet érdekekkel. A német szóvivő nézete szerint ez a magatartás az angolok előtt nem rokonszenves. Az angolamerikai olajegyezmény lényeges politikai oldala, a német szóvivő szerint, az angoloknak az a kísérlete, hogy Amerika érdekeit kerülő úton a közelkeleti olajhoz kössék, mivel az angolok aggodalmasnak érzik a Szovjet nyomását.. Abelügyminisszter a nemszeli erők összefogásáról és a Belső írom fegyelméről Új képek a szárnyasbombák működéséről ii magyar csapattan tréfén Assises'Si a Tatarnagt ellen intézett másomé orosz timantsz Eredménytelen tömegrohamok a Visztula nagy kanyarulatában, Mitau környékén és a Kárpátok északi lejtőjén Hmmandlahasz és a Bretagneban négy nap óta döntő ütközet folyik a német és az angolszász hiaderők között Az idő parancsa Pénteken két esemény jellemezte az inváziós arcvonal helyzetét: 1. Az erős pergőtűz újramegindulása a kanadaiak szakaszán Caentől délre; 2. az amerikai csapatok észak felé kanyarodása Le Mans térségéből. Az erős tüzérségi tűz Caen térségében, a német szóvivő nézete szerint arra vall, hogy a kanadai nagy támadás nemsokára ismét megindul Falaise irányában. Az eddigi támadásokkal a kanadaiakkal nem sikerült áttörést elérniök. Körülbelül tíz kilométernyi térnyerést értek el déli irányban. Az amerikaiak Bretagneból Le Mans térségébe történt előretörése most kelet helyett észak felé fordult. A német hadvezetőség ezt az elkanyarodást már várta és felkészült rá. Az új mozdulatok nyilván átkaroló kísérletet jelentenek Vire irányában. Mint a katonai szóvivő a továbbiakban közölte, az amerikai utánpótlást továbbra is a Szajnaöbölben rakják partra. Az angolszász haditengerészet nagyobb hadműveleteket más pontokon, mint például a breton partvidéken, eddig nem hajtott végre. St. Nazaire, Lorient és Brest német haditengerészeti támaszpontok továbbra is minden támadást visszavertek, St. Malo helyőrsége is folytatta az ellenállást. A keleti arcvonal más szakaszain megindult nagyobb harci tevékenységet a német szóvivő még nem tekinti a szélypont áthelyezésének, amely eddig a Visztula nagy kanyarulatában volt. A szovjet csapatok most északabbra ugyanolyan súlyos támadásokat kezdtek, mint eddig a Visztulánál. Egészen a lett arcvonalig a középső és északi szakasz igen erős harcban áll. A Kasaimén mellett vívott hatnapos elhárító csatát német részről nagy elhárító sikernek minősítik. A szovjet hadvezetőség itt vonta össze legerősebb páncélos kötelékeit, hogy áttörjön Keletporoszország felé. Mintegy két szovjet páncélos hadtest harckocsi-állományának megsemmisítésével ezt az áttörési kísérletet teljesen szétverték. A leégett Raseinen város romjai ismét kézen vannak. Wilkotdschken városát a német csapatok hewi harcokban szintén visszafoglalták. A 25. sz. magyar haditellettés A Magyar Távirati Iroda jelenti . A honvédvezérkar főnöke közli: A Kárpátok előterében az ellenség az elmúlt héten is folytatta a Tatár-hágó elérését célzó áttörési kísérleteit. Védőrendszerünk megszálló csapatai az ellenség előretörését kemény közelharcban megállították, majd magyar és német hegyi vadászcsapatok gyors ellentámadással a bolsevisták támadó csoportjait teljesen szétverték. Az ellentámadást igen jó eredménnyel támogatták a magyar csatarepülő kötelékek. Az ellenség rendkívül súlyos ember- és anyagveszteségeire való tekintettel megindulási helyzetébe vonult vissza és támadásait beszüntette. Arcvonalunk többi szakaszán csak felderítőtevékenység folyt, mely különösen a Pruttól délre eső területen volt élénk és a magyar csapatok számára jelentős helyi sikereket eredményezett. Angolszász légikötelékek Budapest és néhány vidéki város ellen intéztek terrortámadásokat, a lakosságnak veszteségei voltak. A szorosan együttműködő magyar-német elhárítás eredményeként magyar területen 16 ellenséges gép lezuhanását jelentették. A hadijelentés kiegészítése A Magyar Távirati Iroda jelenti: Illetékes katonai helyről közült. A Tatárhágó elfoglalására irányuló második orosz támadás az elmúlt hét harcai folyamán most már teljesen meghiúsult és immáron lezártnak tekinthető. Az elmúlt két hét küzdelmeiben a rohamozó bolsevista erők olyannyira felmorzsolódtak, hogy minden további támadó kísérletet feladva, támadásaikat néhány nap óta be is szüntették. Mint ismeretes, az ilyirányú, április elején bekövetkezett első orosz támadást csapataink a Kárpátokon át való előretörés alkalmával hiúsították meg, midőn a szovjet erőket Kolomeáig vetették viszsza. Csapataink változatos küzdelmekben érték el ezt a jelentős eredményt és ezzel megteremtették eme fontos Kárpátáljáró további védelmi lehetőségének fokozását. A harcok folyamán különösen kitűnt síelety lápot ezredes, egyik harccsoportunk parancsnoka, Kocsis Miklós százados, aki zászlóalját merész lendülettel vezette rohamra, Nagy Attila és Csúcs György hadnagyok, Staller Kálmán zászlós, ez utóbbi kisebb csoportjával egy fontos magaslatot foglalt el. Bátorságukkal kitűntek még Budaváry Sándor szakaszvezető, Nyerges József, Zoltéi István, Ivanovics Pál tizedesek és Kotyovszky Mihály honvéd. Az arcvonalunk többi részén viszonylagos nyugalom volt és az előkészített védőállásaink még nagyobbszabású vállalkozásokat sem kíséreltek meg a bolsevisták. Két megnyilatkozás jutott az ország közvéleménye elé: az egyik a miniszterelnök levele, amelyet a Magyar Élet Pártjához intézett, a másik vitéz Bonczos Miklós belügyminiszter beszéde hivatalbalépése alkalmával. Mind a kettő komoly, megfontolt, felelősségteljes szózat, mégis úgy hangzanak a szívekben, mint a vészharang vagy lármafa. Egységről beszélnek, amelynek a szükségességét egyet-len épelméjű magyar előtt sem kell bizonyítani. Az egység követelése ma nem kormányzati vagy politikai program, hanem nemzeti szükségesség, olyan természetes kötelessége minden politikai pártnak, amelynek a teljesítése alól felelősség és következmény nélkül kibújni nem lehet. A kabinet személyi összetételében történt változások — írja levelében a miniszterelnök —, nem jelentik a fejlődési folyamat lezáródását, azt, hogy ezentúl pártkormány viszi az ország ügyeit, leg kevésbé jelentik, hogy a kormányzat keretei lezárultak a nemzeti egység szempontjából számbajöhető politikai erők előtt. A jobboldali egység megteremtése ma is változatlan és múlhatatlan politikai és történelmi szükségesség, szükségesebb mint bármikor. „A tatárdúlás óta nem fenyegetett bennünket olyan külső ellenség, olyan veszély, mint most“ — így jellemzi a mostani helyzetet vitéz Bonczos Miklós és meghirdeti a belső fronton a modern és minden erőt összefogó népfelkelést. Ebben a beszédben, amely a mai időkhöz méltó, szinte nyers őszinteséggel tárja fel a belső bajokat és veszedelmeket, a belügyminiszter követeli a pártharcok megszűnését, de mindjárt példát is ad: a pártpolitikától mentes belügyi kormányzatot és közigazgatást. A kormány tehát tudja a kötelességét. Nem egy párt, vagy egyes politikai alakulatok képviselője, hanem azé az országé, amelyet teljes egészében fizikai és erkölcsi létében fenyeget a veszedelem, amely tehát csak teljes egységgel tud megállni ebben a rászakadt szörnyű viharban. Minden jobboldali pártnak meg kell értenie, hogy a pártpolitizálás ideje elmúlt s aki nem lát túl a pártkereteken, az végzetesen és menthetetlenül megvakult és vak ember vezetésére most valójában nem bízhatja magát a nemzet. Nem pártválasztmány, főtanács, nagytanács, altanács, vagy a jó ég tudja milyen pártpolitikai grémium előtt kell most a felelősséget vállalni, nem pártvezetők, testvérek, vagy közös harcban szerzett bajtársok véleménye a döntő ,hanem az egész nemzeté, amely értetlenül és borzadással áll a ma is vígan tobzódó pártpolitika előtt. Végeredményben irigyelni lehetne azoknak a rövidlátását és korlátoltságát, akik életük céljának és politikai tevékenységüknek legfőbb sikerének ma is a pártban aratott tapsokat tekintik és nem veszik észre, hogy miközben a saját pecsenyéjüket sütögetik, kigyullad felettük az egész ház és bennéghetnek tűzhellyel és a pecsenyével együtt. Az nem hinné és nem érezné át a helyzet komolyságát, az olvassa el figyelemmel a miniszterelnök levelét és a belügyminiszter beszédét, de mindenekelőtt hallgassa meg azt a követelő kiáltást, amely az egész magyarság lelkéből hangzik a jobboldali politikai pártok vezetői felé. Minden elmulasztott perc helyrehozhatatlan veszteségetjelenthet és a most elmulasztott alkalmak nem térnek többé viszsza. A magyar történelem megrendítő példával tanúskodik arról, hogy milyen következményei lehetnek a széthúzásnak és a pártoskodásnak. Ennek a generációnak arra kell példát adnia, hogy az egység és a tisztességes összefogás megbírkózhatik a lehetetlennel is.