Gazdák Lapja, 1903. szeptember (2. évfolyam, 36-39. szám)

1903-09-04 / 36. szám

11. évfolyam. Szatmár, 1903. szeptember i GAZDÁK LAP J/C KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZ­ATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZEGYLET­ ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden pénteken. Előfizetési ára egész évre 6 korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai, valamint az Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetsége kötelékébe tartozó szövetkezetek díjmentesen kapják. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Bercsényi­ utcza 19. szám, hova úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamácziók és hirdetési ajánlatok - ■------------- — 7— is intézendők. ... ----­Kéziratok nem adatnak vissza. — Telefon 14. szám. Meghívó. A Szatmár megyei Lóverseny-Egylet folyó hó 9-én d. e. 11 órakor Szatmáron, a város­háza tanácstermében igazgatósági ülést tart, melyre a választmány tagjait tisztelettel meg­hívom Szatmár, 1903. szeptember 2. bér. Kovács Jenő­ elnök. Kiállításunk. Túl vagyunk már azon a régi felfogá­son, mel­lyel a kiállításokat czifraságnak tekin­tettük. Gazdasági viszonyaink fejlődésével mind­jobban érzi a gazda is, hogy terményeinek piaczot kell teremteni s minden alkalmat megragadni, ami a vevők figyelmének felkel­tésével az értékesítés javára szolgál. Az a régi felfogás, hogy jó bornak nem kell ezéger, helyén volt addig, mig igényeink kisebbek voltak, termelésünk kevésbbé sorsí­­rozott s nem voltunk rá utalva a viszonyok teljes kiaknázására. — Amint a kereskedelem terén megszűnt az a ferde felfogás, hogy a szolid kereskedelemnek reklámra szüksége nincs s amint ép a jóval kifejlettebb kereske­delem valóságos harczot űz a hirdetésekkel, úgy ma a gazdálkodásnál is előtérbe lépett az a meggyőződés, hogy a gazdának egyúttal saját terményei kereskedőjének kell lenni, a közvetítő kereskedelmet lehetőleg nélkülözni az értékesítésnél s így megfelelő reklám nél­kül boldogulni nem tud. Vármegyénk pl. az idén oly bő gyümölcs­­terméssel, különösen szilva és alma terméssel dicsekedhet, hogy valóban gondot ad annak értékesítése. A szomszéd országok termései oly csekélyek, hogy e termények keresettek is. És mégis azt látjuk, hogy míg egyes vidé­keink, így Nagybánya környéke e helyzetet kihasználva csak Berlinbe a szatmári vasúti állomáson keresztül naponként 30 vagyon szilvát szállít, addig Fehérgyarmat vidéke, hol pedig egyes községekben, mint pl. Nagy-Árban ugyancsak nagy gyümölcs­termés van, szilvá­ját értékesíteni nem tudja. Miben keressük -e körülménynek az okát? Abban, hogy Nagy­bánya vidéke teljesen gyümölcsére lévén utalva, folytonos kiállításokkal felhívta a külföld figyel­mét s dicséretes exportot teremtett magának, mig az utóbb említett vidék ezt nem tette. Az a felfogás tehát, hogy a kiállítások hasztalan költségeskedés, csak kerékkötő érté­kesítési viszonyaink fejlesztése körül, mel­lyel sajnos, még mindig küzdenünk kell. Épen első­sorban gyümölcstermelésünk érdekében ment bele gazdasági egyesületünk rendkívüli költséggel, rendkívüli fáradsággal az idei kertészeti kiállításba. Természetesen annál teljesebben érjük el czélunkat, mentül jobban fel fogjuk az iránt az érdeklődést kel­teni, az érdekeltek közül mentül többen nézik azt meg s ezek előtt mentül impozánsak!) méretekben mutatják be termelésünket.

Next