Gazdák Lapja, 1903. november (2. évfolyam, 45-48. szám)

1903-11-06 / 45. szám

II. évfolyam. Szatmár, 1903. november 6. GAZDÁK LAPJAI 45-ik szám. / ■ ü# v t «­ ­­f ■? ,*V* , ^ , KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. A SZ­ATM­ÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET-, A SZATMÁRMEGYEI LÓVERSENY EGYLET-, A SZATMÁRMEGYEI AGARÁSZEGYLET­ ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden pénteken. Előfizetési ára egész évre 6 korona. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tagjai, valamint az Északkeleti Vármegyei Szövetkezetek Szövetsége kötelékébe tartozó szövetkezetek díjmentesen kapják. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Bercsényi­ utcza 19. szám, hova úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamácziók és hirdetési ajánlatok —­ is intézendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. — Telefon 14. szám. — Meghívó. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület választmánya 1903. november hó 11-én, d. e. 11 órakor Szatmáron, a városháza tanácstermében ülést tart, melyre az igazgató­ság tagjait tisztelettel meghívom. Szatmár, 1903. november 4. Domahidy Sándor egyl. elnök. Meghívó. Lezajlott kiállításunk eredményéről választmány elé terjesztendő jelentés jóváha­­­gyása végett kérem a kiállításunk rendező bizottságát, szíveskedjenek í. hó 11 én d. e. 10 órakor Szatmáron, a városháza tarácster­­mében tartandó ülésre megjelenni. Szatmár, 1903. november 4. Dr. Fekete Sámuel a rend. biz. elnöke. Az uzsorás és az esküdtszék. Országszerte nagy meglepetést okozott a máramarosi törvényszéknek az esküdtek ver­diktje alapján minap hozott az az ítélete, melylyel teljesen fölmentett három visói parasz­tot, kik szándékosan, előre megfontoltan agyon­verték a falu lelketlen uzsorását, mert száz és száz családot juttatott koldusbotra és mert végpusztulással fenyegette az egész községet. Ezt a szenzácziós ítéletet a sajtó külön­féleképen kommentálta, nagy része igazságta­lannak, veszedelmesnek, a jogrenddel össze nem egyeztethetőnek mondotta az esküdtek verdiktjét s csak egy kis rész, a sajtó hiva­­tottabb része merte bátran kimondani, hogy az esküdtek nemesen, lelkiismeretük szerint hoz­ták meg ítéletüket, midőn kijelentették, hogy azért az emberölésért nem felelős az az el­szánt három paraszt­ember, akik, mert a tör­vényben nem találtak védelmet a községüket elpusztító uzsora ellen, nem láttak maguk előtt más megoldást, mint eltenni láb alól az uzsorást. Tekintsünk kissé mélyebben bele ennek a szenzácziós ítéletnek indokaiba és körülmé­nyeibe; érdekelhetik azok a gazda­közönsé­get, mert tulajdonképen az országszerte bün­tetlenül pusztító s a köznépet és kis­gazdá­kat végveszéllyel fenyegető uzsora körül forognak. Mit is tett az a három szegény ember? Hazajöttek a katonaságtól. Körülnéztek az egykor jó­módú gazdáktól lakott szülőföldön s szívfacsaró látvány tárult eléjük: megtört családapák kétségbeesve faragják a vándor­botot. Síró anyák kiaszott emlőiken nem ké­pesek többé táplálni­ az éhező kisdedet. Vézna gyerekek vánszorognak az utczákon hajlékta­lanul. A házak, a földek nagy része már nem a régi munkás parasztok tulajdona, elhará­csolta azt gyilkos uzsorával, lelketlen csalás­sal az az ember, ki néhány év előtt jött a faluba egy szál batyuval a hátán Galicziából. Most is az ő rendeletéből pereg a végrehajtó dobja.

Next