Gazdák Lapja, 1909. augusztus (8. évfolyam, 32-35. szám)
1909-08-06 / 32. szám
32-ik szám A SZATMÁRMEGYEI T Övrzs EGYLET, A SZATMÁRMEGYEI AGARASI EGYLET ÉS AZ ÉSZAKKELETI VÁRMEGYEI SZÖVETKEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. ---------------- - - -- -vr --- — KÖZ- ÉS MEZŐGAZDASÁGI HETILAP. Előfizetési ára egész évre 10 korona. Kedvezményes ára lelkészeknek, tanítóknak stb. kívánatra 6 kor. A Szatíráim. Lóverseny Egylet tagjai kedvezményes áron kapják. Közlemények csak a forrás megnevezése mellett vehetők át. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Kazinci utca 7. szám, hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a megrendelések, reklamációk és hirdetési ajánlatok is intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Telefon 14. szám Lapunk mai száma 10 oldal. Pusztulunk, veszünk ... messze tengeren túlra új hazát keresni, az amerikaiak gondoskodnak arról, hogy népünk minél nagyobb tömegben vándoroljon ki. A csábító ügynökök egész serege lepi el hazánkat, kecsegtető ígéretekkel, mézes-mázos szavakkal megtévesztik az amúgy is hiszékeny magyar népet s az felülve az igaznak látszó ajánlatoknak, tömegesen hagyja el hazáját. Talán az első pillanatokban eszébe sem j jut számolni a körülményekkel és hogy talán jó lenne egy kissé érdeklődni is afelől, hogy valóban igaz-e mindaz, amit a kivándorlásra csábító ügynökök igérnek. Hogy mennyire nem igazak ezek a fényes, kecsegtető ígéretek, arról — azt hisszük — sokaknak volt már alkalmuk meggyőződni. De tanulni, okulni nem akar a mi népünk. A kivándorlók nagy részére a vélt busás kereset helyett legtöbbször éhség, nyomor, szenvedés vár s legtöbbjüknek még annyi pénze sincs, hogy mikor már megelégelve a nyomorúság kínzó érzetét, szívesen búcsút mondana Amerikának, akkor a konzulátus ingyen útlevelére kell támaszkodnia. Szomorú dolog ez nagyon ! És mégis mennek, mennek Amerikába. A legjobb munkaerők. Sőt most is — mint a fővárosi lapok is A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Szövetkezetének csődtömegétől megvásárolt limitE« SiasLe js- Mm « ^ ® szatmári raktárból kisebb tételekben is sürgősen jutányos árban eladó. — Felvilágosítást nyújt Poszvék Nándor Szatmár, Kazinci utca 7. szám. Sok, nagyon sok embernek megrögzött eszméje, hogy a tejjel-mézzel folyó Kánaán, ahol fáradság és munka nélkül lehet garmadába gyűjteni a töméntelen sok dollárt, ahol virágzik az egyéni szabadság s minden lépést busásan megfizetnek — Amerika. Pedig mennyire csalódik, aki ezt hiszi . . . Hallgassuk csak meg az Amerikából visszajött magyar munkást, az majd el fogja mondani, hogy Amerika nem a képzelt Eldorádó, hogy ott véres verejtéket kell hullatni minden keserves fillérért. A bányákban, gépgyárakban, kőfejtőkben a halál ezer meg ezerféle neme leselkedik az ott dolgozó munkásra. Egy percig sincs biztonságban az élete. Nézzük csak végig a visszavándorlók szomorú, elcsüggedt csapatát s egy tekintet borzalmas képet fog elénk tárni. Csonkán, bénán, ki kéz, ki láb nélkül, testben, lélekben betegen, elcsüggedve, reménye vesztetten áll előttünk legnagyobb részük, keserű könnyekkel szemekben átkozva azt a pillanatot, amelyben búcsút mondott ősi fészkének, falujának. Ám, ha a mi népünk nem is menne el