Gazdálkodás, 1993 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1993-01-01 / 1. szám
1993: A TANULÓ GAZDAK EVE Tanulni ma már több, mint kötelesség, elháríthatatlan kényszer. Érvényes ez mindenkire, aki magát gazdának tekinti. Érvényes, függetlenül attól, hogy valaki minden gazdasági közösségen kívül, teljesen függetlenül él mezőgazdasági termelésből vagy szövetkező, társuló gazdaként folytat kereső tevékenységet. A tanulás kényszere alól csak az elszegényedés útján lehet kimenekülni. Aki tehát boldogulni akar, annak el kell sajátítania azokat az ismereteket, amelyeket a jelenlegi és a holnapi társadalmi környezet írva is íratlanul is reánk kényszerít. Tények milliói igazolják, hogy a magyar földművelők ismeretei között messze a legszegényesebb a piacismeret, a piacgazdaság törvényeinek megértése. Ezt természetesnek is mondhatjuk, hiszen négy évtizeden át ritkán hallott a magyar földműves előremutatót, vagy akárcsak puszta elismerést is a piacgazdaságról. Most pedig egyszerre ömlik rá mindenfajta piacdicsőítés áradata, amelyből nehezen tudja szétválasztani az előnyöset és a károsat. El kell ismernünk, hogy a gazdálkodók életkörülményei napjainkban és még jó pár évig nem nagyon ajándékoznak sem elég időt, sem friss erőt, sem pihent agyat a tanulásra. Ugyanakkor a kényszer mégis arra készteti a termelőt, hogy akár a munkából és még inkább az úgynevezett szórakozásból (tv-nézés) vonjon el mindennap legalább egy-két órát a tájékozódásra. Sajnos a tartósan birtokolható ismeret sem most, sem ezután nem szerezhető be jobb forrásból, mint a leírt ismeretnyújtásból, a napi, a heti szaksajtóból és az újat közlő szakkönyvekből. Szerencsére a szakirodalom és szaksajtó többsége - a mi lapunk, a GAZDÁLKODÁS is, túlnyomórészt időszerű tájékoztatást juttat az olvasóknak, a legégetőbben szükséges tudnivalókból válogatja ki a közreadott cikkeket, tanulmányokat stb. A termelő ezek nélkül tájékozatlan marad munkája feltételeit illetően éppen úgy, mint munkája eredményeinek nagyságáról és biztonságáról. A termelőeszközök beszerzése és a termékek értékesítése legalább annyira befolyásolja minden gazdálkodó jövedelmét, mint a földművelő munka minősége, módszerei, pontossága és szervezettsége. E négy tényező, vagyis a termelés szellemi alapjainak kellő színvonala nélkül minden gazda biztos vereségre számíthat már a piacrajutás útján. Ez a vereség még fájdalmasabb akkor, ha a termelésben elért jó eredmények semmivé válnak a piacon, az eladás sikertelensége nyomán. Nem könnyíti a helyzetünket, hogy éppen most tetőzik Nyugat-Európában és Dél- Európában az élelmiszer-fogyasztási forradalom. Nálunk csak a tehetősebb élelmiszer vásárlók igényei adnak jelzéseket a várható változásokról. Kétségtelen azonban, hogy a vásárlóerő növekedését, fokozódó gyorsasággal kíséri az az élelmiszerpiaci igény, amelyben a fogyasztó nem többet, hanem -jobbat, - kedvelhetőbbet, -újabbat, - szebbet, - időkímélőbbet, - divatosabbat, - egészségesebbet, - kényelemszolgálóbbat, - irigyléskeltőbbet, - ízletesebbet, - tisztábbat, - változatosabbat hajlandó megvenni. Az a gazda, aki termelő munkájának hasznát is szeretné látni, ebből induljon ki, mielőtt eldönti, milyen terméket termel. Sajnos a piac fortélyai sokkal nagyobb tömegben állnak a gazda elé és legyőzésükhöz a fortélyok folytonos változásait is ismerni kell. A megismerésben, tanulásban megállni nem lehet senkinek, aki 1993-ban is gazda akar maradni a talpán. Dr. Márton János a Szerkesztő Bizottság elnöke