Gazdaság, 1970 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1970-09-01 / 3. szám - A KÖZGAZDASÁGI TÁRSASÁG ÉLETÉBŐL - Sóvári Gizella - Szőke András: A IX. Közgazdász Vándorgyűlés
A IX. KÖZGAZDÁSZ VÁNDORGYŰLÉS ИЗ A fontos az, hogy minden vállalat minden hónapban, minden évben állandóan fejlődjék. A vállalati életben továbbra is következetesen kell érvényesíteni az egyszemélyi vezetés elvét, amely azonban nem jelentheti csupán egy akarat érvényesítését. A vállalati tervnek, az üzemi technológiának és a marketing-tevékenységnek sok akarat szintetizálása útján kell kialakulnia. Sok akaratot egy akarattá tenni — ez a vállalatvezetés művészete. A gazdasági élet minden szintjén hivatásos, s nem apolitikus vezetésre van szükség. A jó vezetőnek távlati és operatív szemléletre egyaránt szüksége van, s ennek internacionalizmussal kell párosulnia: hasznosítani kell mind a szocialista, mind a kapitalista világból mindazt, ami számunkra előnyös lehet. A vezetési hatékonyság kulcspontja az, mekkora és milyen a vezetői lánc - hiszen akár hoszszabb, akár rövidebb az optimálisnál, ez előbb-utóbb a hatékonyság rovására megy. Erre mutatott rá dr. Varga Sándor kandidátusnak, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezetőjének vitaindító előadása is. A felmérések azt mutatják, hogy vállalataink többségének célszerűen kiépített irányítási rendszere van, jórészüknél azonban a vállalat vezetője és a beosztott dolgozók közti irányítási szintek száma több a kelleténél. Van olyan 780 dolgozót foglalkoztató vállalat, ahol hosszabb az irányítási lánc, mint egy 23 ezer fős nagyvállalatnál. A vállalati belső mechanizmus fontos problémája a döntési hatáskörök megosztása, hiszen nagyban ettől függ, létrejönnek-e az optimális döntések feltételei, kibontakozik-e az alsóbb szintek kezdeményező készsége. A döntések egy része csak vállalati felső szinten hozható, más részüket viszont célszerű lenne decentralizálni. A vizsgálatok ugyanis arra mutatnak, hogy a vállalatok belső hatásköri rendszere ma centralizáltabb az optimálisnál. A decentralizáció nem lehet öncél, s csak akkor várható tőle eredmény, ha sokoldalúan megalapozzák. A vállalati belső irányításnak alapvető eleme az egységek belső érdekeltségi rendszere, amely ma rendkívül eltérő formákban ölt testet. A módszereket nagyban befolyásolja, hogy a gyáregységek gazdasági tevékenységének eredményessége mennyiben mérhető elkülönítetten. E tekintetben nagy különbségek vannak a horizontális és a vertikális felépítésű vállalatok között. Mindenesetre kívánatos lenne a jelenleginél szélesebb körben alkalmazni a gyáregységi eredményelszámolásra épülő ösztönzést, főként akkor, ha a gyáregység az értékesítést is befolyásolni tudja, s célszerű lenne arra törekedni, hogy a részesedési alap minél nagyobb részét osszák el a gyáregységek teljesítményének függvényében - minél kevesebb korrekcióval. Ugyanakkor szűkebb körre kellene korlátozni a vállalatokon belül ma még megtalálható, lebontott tervmutatókhoz kapcsolódó érdekeltségi rendszerek alkalmazását, ez esetben ugyanis a gyáregységeknek tartalékaik eltitkolásához fűződik érdekük. Végezetül az előadó hangsúlyozta, hogy a vállalati mechanizmus belső továbbfejlesztése a vállalatok saját ügye, önmaguknak kell - sajátosságaikhoz igazodva - kidolgozniuk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne kellene több segítséget nyújtani ebben, például módszertani ajánlások, típusváltozatok közreadásával. Ehhez erősíteni kellene az e témában folyó kutatómunkát, s ki kellene szélesíteni a vállalatok tapasztalatcseréjét. A vándorgyűlés hét szekcióján 28 előadás és 80 hozzászólás hangzott el. Szinte valamennyi szekcióban vitatott téma volt a vállalati stratégia, a hosszú-és középtávú tervezés, valamint az ezzel kapcsolatos információk rendszere. Ma még a vállalati stratégiák kidolgozásánál nem mindig sikerül elvonatkoztatni a mai termeléstől és technológiától, pedig helyesebb a stratégia kidolgozása során a vállalat piaci funkcióinak alakulását elemezni. A vállalat stratégiai céljait elsősorban a tevékenységi körrel és a vállalati versenypozíciókkal összefüggésben célszerű meghatározni. A stratégia időtartamát a gyártmányokkal, a technológiákkal, az állóeszközökkel kapcsolatos ciklusidők határozzák meg. Többféle gyártási ág esetén egyes technológiáknál vagy gyártmánycsoportoknál egy vállalaton belül is