Gazdasági Lapok, 1851 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1851-01-05 / 1. szám
3 több oldalról sikeres olvasmányt nyújtani "szerencsénk volt, s megvalljuk, jól esett találkoznunk e tárgyra vonatkozólag azon alaposan előadott rokon felfogással, melly lapjaink 29, 32 s 33-ik számaiban , hazánk egyik legkitűnőbb gazdája részéről, a magyarországi mezőgazdaság jelenlegi állapotáról s a megcsökkent jövedelmezésnek miképeni emeléséről nyilatkozott. Ezek nyomán meggyőződhetett a gondolkozó olvasó, hogy a mezőgazdaság is épen úgy, mint bármilly más üzlet, csak azon esetben képes a vállalkozónak fáradalmait s kiadásait illően megjutalmazni, ha a jószág kiterjedése az épületekkel,az erökkel,a műszerek s gépekkel, a forgótőkével s a belátással, szóval a fölszereléssel helyes arányban áll; különben a nagy birtok nem egyéb lomha testnél, mellyen a mezőgazdasági termelésre szükséges munkák mindig csak a legnagyobb eretetéssel, ritkán idején, soha jól nem végeztetnek; s mindezekből ered, hogy a gazdálkodás végczélja, ám ennél nagyobb haszonnak előállítása , lehetlenné válik. S magyarországi nagy birtokaink csekély kivétellel ez állapotban vannak. Felette káros a többi közt azon balfelfogás, melly földbirtokosainknál az épületek irányában eddig rendesen előfordult; minélfogva midőn az egyik, gazdasági épületeiből ezőnek erejével palotákat csinált, a másik azon hiedelemben élt, mintha az épületek csak emésztők volnának; holott könynyen beláthatta volna mindkettő , hogy a czélszerűen s nem túlságos költséggel állított épületek az által, hogy a fáradsággal nyert terményeket, s gonddal növelt állatokat az idő viszontagságaitól megóvják, épen úgy segítik a föld jövedelmének kifejtését, mint a többi jövedelmi tényezők. Milly roszul vannak továbbá gazdaságaink erödolgában fölszerelve, mutatja azon körülmény, miszerint még jobb uradalmakban is egy ökörre 30—35 hold mivelés alatti föld esik, holott okszerűen egy ökörre 15 holdnál többet nem igen számíthatni. A marhatartás és földmivelés közti illyetén aránytalanságnál fogva, egyrészről a munkák nem történhetnek kellő minőség és mennyiségben, következőleg kevésb termesztetik, mint különben lehető volna; más részről pedig a földek az adott termésekért kellő trágyázás által arányos viszszapótlásban nem részesülhetvén, napról napra sülyednek termékenységükben elannyira, hogy hazánknak számtalan gazdaságai máris alig terményzik gabnájukat valamivel olcsóbban, mint amenynyin eladhatják. A magyar földbirtokok e hálátlan helyzetének egyik lényeges oka természetesen abban fekszik, hogy azok a marhatenyésztésből többnyire semmi, vagy csak felette kevés tiszta hasznot mutathatnak fel. Ez előnytelen állapot meg onnét származik , hogy nálunk még kevesen értik, miszerint csak nemes és jóltáplált állat után lehet kielégítő hasznot nyerni, s mivel legtöbben azt hiszik , hogy a föld takarmány-termesztés által nem képes annyit jövedelmezni, mint gabna vagy más közvetlen eladásra való termények által, ez okból csak gabonatermesztésre szánják földeiket, s így természetesen sokkal kevesebb takarmányt termesztenek, mintsem a földnek folytonos jó erőbeni tartására szükséges lenne; továbbá mert azt tartják, hogy minél több állat tartatik a kész takarmányon, annál jobban van az kihasználva; melly vélemény azonban a tapasztalással homlok-egyenest ellenkezik: mert csak elegendő takarmánytermesztés mellett lehet kielégítő gabna-aratást nyerni, s hasznos marhatenyésztést űzni. Hogy a kellő aránybani takarmánytermesztés mennyire bétoly a gazdaság öszhangzására s a gazda egyetemes jólétére, az iránt meggyőződhetik mindenki — ha erről különben kétsége volna — olly gazdaságoknál, mellyek e tekintetben kívánatosan el vannak látva; sőt, mint saját tapasztalásunk megtanított, valahányszor csak módosabb helységet találtunk a hazában, a nagyobb jólét alapja rendesen a volt, hogy a helység, vagy nagyobb mértékben termesztett takarmányt, vagy történetből sok és termékeny természetes rétekkel birt. S ez élethű tapasztalati eredmény a külföld példája után is igazoltatik, s világosan szól gazdáinkhoz, hogy a takarmánytermesztésre kellő gondot fordítsanak, s belássák végre, miszerint az eddigi előnytelen gazdálkodás hínárjából kivergődni czélra vezetőleg nincsen más mód, mint a gabona és takarmány termesztés közé helyes arányt hozni, különösen mielőbb azon gazdaságokban, mellyekben sem a földnek termő ereje nincsen már magas fokon, sem pedig rétek nincsenek olly minőség és mennyiségben , hogy a takarmányszükség fedezve volna. Ezáltal valamint az állattenyésztés , szintúgy a gabnatermelés is jövedelmezőbbé válandik, mert a megsokasult takarmány nagyobb és jobb marhatartást, ez pedig okvetlenül nagyobb és jutalmazóbb gabnatermelést biztosítani. Tagadhatlan dolog továbbá, hogy hazánk nem eléggé népes, s e miatt sem a föld nem terem anynyit, mennyit illő szorgalom mellett természeti minőségéhez képest teremhetne, sem a nagybirtokok a jövedelmezésben a kisebbekkel a versenyt ki nem állhatják olly műszerek és gazdasági eszközök nélkül, mellyekkel tetemes erő és időkimélés eszközölhető; s mégis épen a legnagyobb birtokosok nem szerzik be elegendő mennyiségben s jó minőségben a legszükségesebb gazdasági eszközöket. Ezen idegenkedés elhárítására vagy legalább csökkentésére, lapunk múlt évi folyama szinte közremunkált, s iparkodott ez oldalról is kiadás és bevétel közé, jobb arányok behozatalára ösztönözni. S valamint a gyárnál forgótőke nélkül az épületben a gépek nem mozognak, úgy a mezőgazdaságnál is a földi eszközök, forgótőke .