Gazdasági Lapok, 1851 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1851-09-21 / 38. szám
vándorlások következtében is alább szállott. A szükség már régóta kényszerítő az ír népesség egy részét évenkint Amerikába költözködni. Mostan a kivándorlás tömegesen történik. Ez előtt sokkal nehezebb volt a szülőföldnek hátat fordítva egészen idegen emberek közé lépni, mint most, midőn Amerikában több millió földire találnak. Izland népessége 1841-ben 8,200,000 lélekre ment; a hivatalos jelentések szerint egyedül Izlandból 1,100,000, Angliából 500,000 ember, leginkább megint izlandi, hajózott keresztül Amerikába. Izland népessége 1851 -ben 6,000,000, tehát 10 év alatt 2,200,000 lélekkel fogyott. Mostan az izlandit több kapocs húzza Amerikához , mint saját hazájához, s ha eddigelé nagy gondba került a túlnépesedett Izland megtarthatása, most épen ellenkezőleg annak elnéptelenedésétől lehet tartani. Természetesen kiváltképen munkabíró emberek költöznek át az új világba; a gyengék, gyarlók, s öregek a szülőföldön maradnak. A munkáskéz gyérülésével a napszám ára aránylag növekszik, s az elhagyott gyámoltalanok egészen a szegények intézetére szorulnak. A földbirtokosok által fizetendő szegény adó évről évre rémitő arányban szaporodik, a föld jövedelmezése ellenben apad,mert a kelendőség csökkent, a munkabér pedig magasodott. Illy körülmények közt az éhenhaló mohóságával kellett valamellyej jövedelmes ágához kapni a földmivelésnek. — 1841-ig a lentermesztés 83,000 aéróra növekedett; ez évben lépett Albert herczeg pártfogása alatt a Royal Irish Flax Society életbe, s az a legélénkebb részvétre, a legerélyesebb gyámolításra talált. E társaság legelőször is Belgiumra fordító figyelmét, azon országra, hol a lentermesztés eddigelé a legnagyobb tökélyre jutott el. Egy belga lentermesztő fogadtatott, hogy 1841 és 1842- ben, mint a társaság technicai tanítója a lentermesztésben gyakorlati oktatást adjon. Az okszerűség terjesztésének minden eszköze igénybe vétetett, szóbeli előadás és iratok utján. Daczára mégis minden gyámolitásnak, s mind a mellett, hogy a gépfonodákban a lenfogyasztás növekedett, a lentermesztés 1841-től 1849-ig több mint 20,000 acróval csökkent. E tény, minden egyébnél jobban tanúsítja Izland tetemes hanyatlását, mert a növekedő élettelenség ezen mindinkább mélyebben sülyedő országban nem csupán a lentermesztést, hanem a mezőgazdaság minden egyéb ágait még nagyobb mértékben érte. A társaság különös gondot fordított az áztatás módjának javítására is; eleinte a belga áztatási módot terjesztő, de 1847-ben buzgón felkarolta a Schenk által javasolt meleg vizbeni áztatást, s 1851-ig már 20 efféle áztató intézetet léptetett életbe mellyek 6—7 ezer acre lentermését készítik el. A belgák kétféle módon áztatják a lent, folyó vagy álló vízben. Első módon csak a silányabb lent áztatják el ugyanazon év septembe havában, a jobbfelét pedig csak a következő évi júniusban. Az áztatást kedvező időjárásban 6 nap alatt elvégzik, de néha 20 napig is eltart. Az álló vízbeni áztatást mindjárt a len kinyüvése után eszközük, az ekként nyert len azonban értéktelenebb az első módon áztatott lennél. A Schenk találmánya azon egyszerű, de eredményében jelentékeny gondolaton alapszik, hogy a víz melegségét az áztatás alatt szükség szerint szabályozni lehessen. A vízbeni áztatás, javítása volt a harmaton való áztatásnak, mert elsőnél az ázás egyik föltétele, a nedvesség, már nem függött többé az időjárástól. A meleg vízbeni áztatás pedig az ázás második föltételét, a meleget is függetleníti az időjárás befolyásától. A Schenk módja által az ember azon okokat, mellyek az ázást eszközük, saját tetszése alá rendelte, s azokat egészen a tapasztalásból levont szükség szerint hagyja hatni. Ekként a siker ügyes kezelés mellett biztosítva van, s mint a tapasztalás tanítja, a munka nevezetesen megrövidíttetik. Eddig, hogy jó lent kaphassunk, a júniusi nagyobb meleget be kellett várni, az áztatás tehát akkorra halasztatott; ellenben most Schenk módja szerint hideg időben is tökéletesen áztathatunk, s ezen egész munka, melly azelőtt legjobb esetben legalább 6 napig, mostoha körülmények közt pedig 20 napig is eltartott , Schenk módja szerint átalában csak 60 órát kíván. Továbbá a meleg vízbeni áztatást még télen is szakadatlanul végezhetjük, az tehát nem esik többé, mint ezelőtt, a mezei munkák idejére, sőt Schenk rendszere mellett a mezei munkások télen által még iparos foglalkozást is találhatnak. Végre Schenk módja által érettebb lenből jeles anyagot nyerünk; a lenmagot pedig, mi a hideg vizbeni áztatásnál sokszor egészen vagy legalább részben elvesz, szinte mind megkapjuk. A lenmag értéke, mit hideg vizbeni áztatás mellett Belgiumban egy acreról nyernek 1% — 2 font sterling; a Schenk rendszerével Izlandban tett tapasztalások szerint pedig egy aéren átalában 8 bushelfs bush.(42 '/2itcze) lenmag terem, minek átlagos értéke 4 ft. st. A lenmag haszna tehát kétszer ollyan, mint a hideg vízbeni áztatásnál, mind a mellett pedig az áztatott len még a folyó vízben áztatottnál is jobb. A jó, ép s érett len hosszabb ázást kíván, mint az éretlen, zöld vagy hibás. A zölden kinyüvött len áztatása tehát könnyebb, s ezáltal voltak kénytelenek magukon segíteni, valamig az áztatás az időjárás befolyásától függött, mert legtöbb esetben, hogy az elázás veszélyét kikerüljék, inkább nem is áztatták meg a lent eléggé. Ha az áztatást mindjárt a kinyüvés után vagy legalább azon évben eszközük, a munkák, különösen mostoha időjáráskor, gyakran annyira öszszegyűltek, hogy a lent le sem gubázhatták, hanem a magot inkább feláldozák, csakhogy az áztatásra alkalmas meleg napokból ki ne fogyjanak. Most, midőn mindezen akadályok elesnek, a len állva maradhat, míg szárának kétharmad része megsárgul, a mag megkeményedik, s barnás színt kap.