Gazdasági Lapok, 1851 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1851-09-21 / 38. szám

vándorlások következtében is alább szállott. A szük­ség már régóta kényszerítő az ír­ népesség egy ré­szét évenkint Amerikába költözködni. Mostan a ki­vándorlás tömegesen történik. Ez előtt sokkal ne­hezebb volt a szülő­földnek hátat fordítva egészen idegen emberek közé lépni, mint most, midőn Ame­rikában több millió földire találnak. Izland népessége 1841-ben 8,200,000 lélek­re ment; a hivatalos jelentések szerint egyedül Iz­­landból 1,100,000, Angliából 500,000 ember, leg­inkább megint izlandi, hajózott keresztül Ameriká­ba. Izland népessége 1851 -ben 6,000,000, tehát 10 év alatt 2,200,000 lélekkel fogyott. Mostan az izlan­­dit több kapocs húzza Amerikához , mint saját hazájához, s ha eddigelé nagy gondba került a túl­népesedett Izland megtarthatása, most épen ellenke­zőleg annak elnéptelenedésétől lehet tartani. Ter­mészetesen kiváltképen munkabíró emberek költöz­nek át az új világba; a gyengék, gyarlók, s öregek a szülőföldön maradnak. A munkáskéz gyérülésé­vel a napszám ára aránylag növekszik, s az elha­gyott gyámoltalanok egészen a szegények intézeté­re szorulnak. A földbirtokosok által fizetendő sze­gény­ adó évről évre rémitő arányban szaporodik, a föld jövedelmezése ellenben apad,mert a kelendő­ség csökkent, a munkabér pedig magasodott. Illy körülmények közt az éhenhaló mohóságával kellett valamelly­ej jövedelmes ágához kapni a földmive­­lésnek. — 1841-ig a lentermesztés 83,000 aéróra növekedett; ez évben lépett Albert herczeg pártfo­gása alatt a Royal Irish Flax Society élet­be, s az a legélénkebb részvétre, a legerélyesebb gyámolításra talált. E társaság legelőször is Belgi­umra fordító figyelmét, azon országra, hol a lenter­mesztés eddigelé a legnagyobb tökélyre jutott el. Egy belga lentermesztő fogadtatott, hogy 1841 és 1842- ben, mint a társaság technicai tanítója a lentermesz­tésben gyakorlati oktatást adjon. Az okszerűség terjesztésének minden eszköze igénybe vétetett, szóbeli előadás és iratok utján. Daczára mégis min­den gyámolitásnak, s mind a mellett, hogy a gép­­fonodákban a lenfogyasztás növekedett,­­ a lenter­mesztés 1841-től 1849-ig több mint 20,000 acróval csökkent. E tény, minden egyébnél jobban tanúsít­ja Izland tetemes hanyatlását, mert a növekedő é­­lettelenség ezen mindinkább mélyebben sülyedő or­szágban nem csupán a lentermesztést, hanem a me­zőgazdaság minden egyéb ágait még nagyobb mér­tékben érte. A társaság különös gondot fordított az ázta­­tás módjának javítására is; eleinte a belga áztatási módot terjesztő, de 1847-ben buzgón felkarolta a Schenk által javasolt meleg vizbeni áztatást, s 1851-ig már 20 efféle áztató intézetet léptetett é­­letbe­ mellyek 6—7 ezer acre lentermését készítik el. A belgák kétféle módon áztatják a lent, folyó vagy álló vízben. Első módon csak a silányabb lent áztat­ják el ugyanazon év septembe havában, a jobbfelét pedig csak a következő évi júniusban. Az áztatást kedvező időjárásban 6 nap alatt elvégzik, de néha 20 napig is eltart. Az álló vízbeni áztatást mindjárt a len kinyüvése után eszközük, az ekként nyert len azonban értéktelenebb az első módon áztatott lennél. A Schenk találmánya azon egyszerű, de ered­ményében jelentékeny gondolaton alapszik, hogy a víz melegségét az áztatás alatt szükség szerint sza­bályozni lehessen. A vízbeni áztatás, javítása volt a harmaton való áztatásnak, mert elsőnél az ázás egyik föltétele, a nedvesség, már nem függött többé az időjárástól. A meleg vízbeni áztatás pedig az ázás második föl­tételét, a meleget is függetleníti az időjárás befolyá­sától. A Schenk módja által az ember azon okokat, mellyek az ázást eszközük, saját tetszése alá ren­delte, s azokat egészen a tapasztalásból levont szük­ség szerint hagyja hatni. Ekként a siker ügyes ke­zelés mellett biztosítva van, s mint a tapasztalás ta­nítja, a munka nevezetesen megrövidíttetik. Eddig, hogy jó lent kaphassunk, a júniusi nagyobb mele­get be kellett várni, az áztatás tehát akkorra halasz­­tatott; ellenben most Schenk módja szerint hideg i­­dőben is tökéletesen áztathatunk, s ezen egész mun­ka, melly azelőtt legjobb esetben legalább 6 napig, mostoha körülmények közt pedig 20 napig is eltar­tott , Schenk módja szerint átalában csak 60 órát kí­ván. Továbbá a meleg vízbeni áztatást még télen is szakadatlanul végezhetjük, az tehát nem esik többé, mint ezelőtt, a mezei munkák idejére, sőt Schenk rendszere mellett a mezei munkások télen által még iparos foglalkozást is találhatnak. Végre Schenk módja által érettebb lenből jeles anyagot nyerünk; a lenmagot pedig, mi a hideg viz­beni áztatásnál sokszor egészen vagy legalább rész­ben elvesz, szinte mind megkapjuk. A lenmag érté­ke, mit hideg vizbeni áztatás mellett Belgiumban egy acreról nyernek 1% — 2 font sterling; a Schenk rendszerével Izlandban tett tapasztalások szerint pe­dig egy aéren átalában 8 bushelfs bush.(42 '/2itcze) lenmag terem, minek átlagos értéke 4 ft. st. A len­mag haszna tehát kétszer ollyan, mint a hideg víz­beni áztatásnál, mind a mellett pedig az áztatott len még a folyó vízben áztatottnál is jobb. A jó, ép s érett len hosszabb ázást kíván, mint az éretlen, zöld vagy hibás. A zölden kinyüvött len áztatása te­hát könnyebb, s ez­által voltak kénytelenek magu­kon segíteni, valamig az áztatás az időjárás befolyá­sától függött, mert legtöbb esetben, hogy az elázás veszélyét kikerüljék, inkább nem is áztatták meg a lent eléggé. Ha az áztatást mindjárt a kinyüvés után vagy legalább azon évben eszközük, a munkák, kü­lönösen mostoha időjáráskor, gyakran annyira ösz­­szegyűltek, hogy a lent le sem gubázhatták, hanem a magot inkább feláldozák, csakhogy az áztatásra al­kalmas meleg napokból ki ne fogyjanak. Most, midőn mindezen akadályok elesnek, a len állva maradhat, m­íg szárának kétharmad része meg­sárgul, a mag megkeményedik, s barnás színt kap.

Next