Gazdasági Lapok, 1856 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1856-05-29 / 22. szám

Megjelenik hetenkint egyszer minden csütörtökön,, másfél—két ív. Előfizetési díj: egész évre 10, fél évre 5 frt. évnegyedre 2 frt. 30 kr. pp. A hirdetések háromszor halálozott sorának egyszeri beigtatása 3 pkr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél , állói-uton a m. gazd. egyesület köztelkén, vagy Geibel Armin könyvkereskedésében (Kristóf-tér); vidéken minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentes levelekben. PEST, 1856. Május 29. VIII-ik évi folyam első fele. „Holzusk neiőgazjasaeintha miekb helyes aranyakat.” TARTALOM: Vázlatok a szarvasmarha-, juh- és sertéstenyésztésről, az austriai birodalomban. — Londoni közlemények. (T. Gy.)_A folytonos termelésről. IV. (Peterdy.) — Összehasonlítása a Magyarhonban jégkárok ellen működő különféle biztositó intézeteknek. — Közlemények az „Adonyi uradalom”ból. (c?) — KERTÉSZET: Szőlészet. Folyt. (Dr. Entz.) — TÁRCZA : Gazdasági újdonságok. — Gazdasági és kereskedelmi tudósítások. — Hirdetések. Vázlatok a szartasmarha- , juh- és sertéstenyésztésről, az austriai birodalomban. Lapjaink 16-dik számában érintettük, hogy a párisi kiállítás alkalmával, am. kormány által egy — franczia és német nyelven szerkesztett — brochure fog kiosztogattatni, mellynek czélja a külföldet, a birodalom egyes országainak szarvasmarha-,juh- és sertéstenyésztési állapotaival megismertetni. Üdvözöltük e szerencsés gondolatot már akkoron, mint ollyat, melly termékeny kereskedelmi összeköttetéseknek válhatik kiindulás-pontjává. A díszes brochure egy pinzgaui (Salzburg), mariahofi s mürzthali (Stájerország), brüxi (Csehország) tehén, egy magyar (Csáky-féle) bika, s egy mangalicza (Milos-féle) sertés rajzával megjelent, s nehány példányban a m. belügyi ministerium által a Magyar Gazdasági Egyesület ideigl. Bizottmányának is megküldetett. A röpirat korlátolt terjedelméhez képest, csak legfőbb vonásokban vázolt, de becses adatok, kétségkívül igen tanulságos tájékozást fognak nyújtani a külföldnek, s kiegészítő világot vetni, a párisi kiállításon megjelent küldemények mellett, a birodadalom szarvasmarha-, juh- és sertéstenyésztési állapotainak képviseltetésére. S ez hazánkra nézve annál örvendetesebb, mivelhogy az idő rövidsége ez alkalommal, különösen a magyar marhafajt, jelességéhez méltóan, a nagy világnak bemutatni nem engedte. A röpirathoz kivánt adatok összeállításával, Magyarország-, a temesi Bánság-, Horvát- és Tótországra vonatkozva, Krizmics László pénzügyi tanácsos úr, e lapok tulajdonosa volt a m. kormánytól megbízva, s ő — a párisi kiállítási bizottmány működéseiben személyesen vevén részt—tudjuk bizonyosan, hogy a helyszinén tapasztalt, s bennünket legközelebb érdeklő benyomásoknak is hű tolmácslója leend. Addig is azonban nem lesz érdektelen, a visszhatásában fontossá válható párisi kiállítás históriájához, saját hazánk s a társországok vonatkozott állattenyésztéséről, habár csak kivonatilag, a szóban levő röpiratból egynémelyeket lapjaink számára feljegyezni. Nézzük először is — természetesen a magyar dolgokat. * » * országba a magyarral együtt jött Ázsiából. Erre mutat leginkább , hogy ugyanezen marhafaj létezik ma is még Ukrajna, Moldva, Bukovina, Volhynia, Podólia s Oláhországban, szóval Európa délkeleti síkságain s az azokkal határos ázsiai térségeken is. A magyar, mint egykoron nomád, s igy tulnyomólag marhatenyésztő nép, feltehető, hogy uj hazájába sem jött légyen marha nélkül. Legyen azonban a dolog bármikép, annyi áll, hogy Magyarországban s egykori kapcsolt részeiben mostanság is, leginkább az úgynevezett magyar marha tartatik és tenyésztetek. A magyarországi marhatenyésztés éppen úgy, mint minden egyéb gazdasági dolga Magyarországnak, jelenleg egy nevezetes és következménydús átmeneti stádiumon áll. Hajdan a marha, mert kevesebb volt a népesség, kevesbbé kiterjedt a juhtartás, több és gazdagabb a legelő, szám szerint kevesebb volt ugyan, mint most; de a mi volt, az a buja, gazdag s gyakran átlakatlan legelő tereken, szebben és jobban kifejlődött, mint átalában kifejlődik ma, midőn a természetes legelők jóformán túl vannak már terhelve állatokkal, a mesterséges takarmánytermesztés azonban még eléggé ki nem fejlődött, s eléggé előre nem haladott. A birtok-összesítésnek végrehajtásával, kellő arányban kiterjesztendő mesterséges takarmánytermesztés mellett, Magyarországnak mostani marhatenyésztését megkétszerezni, egyátalában nem leszen nehéz. Az eddigi statistikai adatok bizonysága szerint, van Magyarországban, továbbá a temesi Bánság-, Horvátország- és Slavoniában együtt, összesen mintegy 4— 4’/a millió darab marha. Ebből ivar szerint Va rész heréit s heréletlen him (ökör és bika), 2/3 rész pedig tehén és üsző. A Magyarországban és volt részeiben honos és eredeti szarvasmarha, összesen egy fajhoz tartozik, a magyarhoz, melly az országban számra nézve jelenleg is messze túlnyomó. Amikon, a rónaságokon, s mondhatni az ország nagyobb részében, meg van ezen faj eredeti tisztaságában; ellenben a hegyek közt, ma már rendesen vegyes fajtájú, törpe, kicsiny szarvú, magyar és más, kívülről behozott színes fajokkal kevert. A tiszta magyar fajnak is két főbb családja létezik. A tiszta fehér t. i. és a szürkés vagy hamvas; mindkettő, túlságosan hoszszu szarvakkal, és hatalmas termettel. E két család legjelesebb példányai, nagy gulyákban mostanság alkalmasint Aradmegyében a kis-jenői uradalomban s Biharmegyében a körmösdi pusztán találhatók, hol azokból rendszeres tenyésztés által, a legszebb és legderekabb igavonómarha képeztetett. A kis-jenői gulya, boldogult József cs. kir. főherczeg és nádor magas örököseié ; a körmösdi pedig Csáky Petronella grófnőé. A kis-jenői marha: szürkés, hamvas; a körmösdi: fehér. Testalkatra nézve, e két család marhái közt, alig van valami lényeges különbség, s az egész, mi őket jellemzi s egymástól elválasztja, a színezet különbségében fekszik. Megjegyzendő, hogy Magyarországban, a gazdák túlnyomólag nagyobb többsége, a fehér színű marhát kedveli leginkább. A magyar marhának tüzetes a jellemzésére, szolgáljon egyébiránt még a következő. Testalkata ezen marhafajnak atalá-1. Magyarország, Temesi Bánság , Morvát- és Tótország. A) Szarvasmarha. A magyar eredeti marhafaj, úgy látszik, hogy hajdan az *) Skizzen über die Zucht der Rinder, Schafe und Schweine im Kaiserthum Österreich. Im Aufträge des k. k. Ministeriums des Innern. Wien. 1856.