Gazdasági Lapok, 1856 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1856-02-14 / 7. szám

74 Mi a réteket illeti, ezek, mennyiségre nézve a legjobb esetben is csak tűrhetőleg fizetnek, minőségre nézve pedig közönségesen igen csekély értékű takarmányt hoznak. És pedig minél bővebb a termés, annál roszabb a széna.­­ De megesik az is , hogy az illy réteket gyakran a víz miatt, csak akkor lehet használni, amidőn a füvek már teljesen elvénültek. Ha pedig ka­szálás közben esős idő jár, úgy azokon a víz megállván, a takar­mány rajtuk vagy végkép elrothad, vagy mégis táperejét veszti el. Mind­ezek, az alföldi gazdának, érzékeny veszteségeket okoznak, mert nem csupán földjének használatát korlátozzák, termését koczkáztatják s teszik néha teljesen tönkre,hanem okoz­nak annak nem csekély kárt, az illy térekre fordított munka- és pénznek elvesztése által is. Illy állapot, már magában véve is érzékeny baj , de követ­kezései azon fölül az egész gazdászatra nézve igen nyomasz­tók, és pedig annál inkább , mennél kiterjedtebb a birtok. Hasonló vízállásos területek, az alföldi gazdaságokban, vagy a szántóföldek adnexumának, vagy pedig egészen különvált test­nek vétetnek. Lássuk az első esetet. Ismerek egy 2000 holdból álló birtokot, mellyből 1400 hold szántóföld, 600 hold pedig legelő és rét — mert az álló vizek miatt másra nem használhatni. A legelő 500 holdra megy; 2000 darab birkának s 150 darab szarvasmarhának, a nyári forróság idején alig elegendő; 1400 holdat, 100 hold lueterna kivételével, mindig szántanak. A föld nem új törés, s a divatozó alföldi rend­szer szerint sokáig kezeltetett, hogy tehát minden erejéből­ ki ne vetkőztessék,­­200 holdat kell évenkint trágyázni, mi az Alföldön, hol gyakran egész télen át nem trágyázhatni, nehéz feladat. Ha e feladatnak megfelelnek, a föld mégis csak minden 7-dik évben kap trágyát. Mi­ly más alakot lehetne e gazdaságnak adni, ha a 2000 hold mind szántásra alkalmas volna, s ha a birkát mesterséges legelő­kön járatni, a szarvasmarhát istálózni, s vetett takarmányt s he­rét bőven termeszteni, a legelőket és heréseket ismét felszántani, a szántóföldeket legelőkké és herésekké alakítani lehetne ? Ha­sonló gazdaságot azonban szorgalommal, értelmiséggel s főleg trágyával mégis csak tűrhető állapotban lehet tartani. Ellenben azon nagy birtokosoknál, hol az illy vizállásos rétek és legelők külön önálló területeket képeznek, a baj kiszámithat­­lan horderejű. Illy helyeken ugyanis a marhatartás a földmiveléstől el van különítve; továbbá a legelők közepette, jó távol a többi majorok­tól, állanak a birkaistálók s marhaaklok, oda hordják a szénát, s télen a legroszabb utakon, viszik hatökrös szekeren a szalmát; s itt szaporodik a trágya! Mit gondol az olvasó — mi hasznát veszik a trágyának? Talán látja már a trágyaszülte fényes terméseket? Nagyon csaló­dik : — gázokat s dombokat csinálnak abból,s ott hagyják helyben, hogy földdé váljék! Ez csakugyan gazdászati botrány , mégis ha méltányosak akarunk lenni, nem törhetünk palczát olly birtokos és gazda fe­­lett, mert szántóföldjei olly távol feküsznek birkaistálói- s mar­­ha-aklaitól, hogy azokra nem viheti a trágyát. Hogy illy viszonyok közt azután a szántóföldek vagy sem­mi, vagy csak igen kevés trágyát kapnak, s a birtok productív ereje évről évre csökken , azt bizonyítja a tapasztalás. Ezért, valóban idején volna a baj orvoslásáról gondolkodni. Az orvoslás azonban nem fekszik egyes birtokos hatalmá­ban. Az előbbre törekvő gazda szomszédjának indolentiala­­s tu­datlanságától függ. Mert ámbár a föld becse folyvást emelkedik, s a terményeknek nemcsak kelendősége és jó ára is van, sok bir­tokos mégis, azon álláspontot foglalja el, mellyen a jobbra való fordulásnak szükségét nem érzi, sőt igen boldog, hogy sok rész legelője és sok rész rétje van. Az általam érintett bajon, csak társulati uton segíthet­ni, ha t. i. olly birtokosok, kiknek birtokairól a vizeket közös csatornán leereszthetni — e czélra társulatokat képezendnek; minden egyes birtokos maga vizét árkok vagy drain-ek által a közös csatornába lecsapolván.­­ A költségek és eszközök a hely­beli viszonyok szerint különböznének, és csak a vidék felvétele és alapos vizsgálata után meghatározhatók. A dolog mindeneset­re nehézségekkel és főleg költséggel fogna járni; de valamint nemzetgazdászati, úgy egészségi tekintetben is olly fontos, hogy érdemes volna e kérdésbe is bocsátkozni. E lapok 1. szerkesztősége, sok érdemeihez a magyar gazdá­­szat ügye körül, egy új érdemet csatolna, ha a birtokosokat illy vállalatok megindítására — a szakértőket pedig arra buzdítaná, hogy vidékek szerint e tárgy körül stúdiumokat tegyenek, s azok eredményeit a birtokos és gazdaközönséggel közöljék. p. * * Igen fontos dolgot pendít meg t. értekező. Érintett állapot, hol előfordul — előfordul pedig számtalan helyen — olly súlyos b­é­k­ákat ver a gazda kezére, hogy a mellett gazdálkodási sza­badságról szó sem lehet. Pedig az idő, a mellyben élünk, erősen követeli, hogy szabadon, hogy tetszésünk s legjobb belátásunk szerint gazdálkodhassunk. A fenforgó körülményekkel szemben, megfelelő előnynyel,csak igy állhatunk meg.— Érdekünkben van tehát, hogy a fölebbi servitus, mindenütt és minél előbb meg­szüntethessék. A mód azonban, a mellyel ez eszközölhető, a fenforgó hajnak természetétől függ. Ugyanis , vagy ollyanok ezen álló vizek, hogy terük, továb­bá azon hely, a hová a levezetésnek történni lehet, sőt az út is, a mellyen lefolyhatnak, egyetlen tulajdonosnak esik birto­kába.­­ A második eset az , midőn ezen álló vizek, egy, többek által birtokolt határban fordulnak elő, s azoknak lecsapolása is mindannyinak érdekében van, sőt a határban fekszik azon hely is, a­hová a levezetés megtörténhetik. A harmadik eset : midőn az álló vizek egy határban fordulnak ugyan elő, ott fekszik továbbá a hely is, a­hová a le­vezetés megtörténhetik ; azonban a birtokos nem egy, s a közbir­tokosok ezen kérdéstől nem egyformán érdekeltették, mert talán az egyiknek sok, a másiknak kevés, s a harmadiknak éppen sem­mi álló vizei sincsenek. A negyedik eset végül az : midőn az álló vizek egy vagy több határban feküsznek, a birtokosok számosak, különböző ér­­dekű­ek, s azon hely is, a­hová a levezetést intézni kellene, más idegen határban fekszik. Első esetben a lecsapolásra nézve — melly egyedül a föld tulajdonosától függ — nincsen egyéb nehézség, mint a mennyit az maga, vállalkozási szelleme vagy pénzhiánya miatt táplál. A második esetben sem nehéz az orvoslás még, mert az itten is, csupán a birtokosoknak egymás közti megegyezésétől függ. A minoritásnak azonban meglehet, hogy itt már sokszor közigazga­tásilag kellene a majoritásnak alája rendeltetni. A harmadik esetben a baj megszüntetése már nehezebb, mert azok, akiknek álló vizeik nincsenek, azoknak lecsapolásával nem is törődnek, sőt a csatornák számára szükséges tért is, kérdés hogy önként s még kártalanítás mellett is átengedik-e ? Ezen eset­ben a közigazgatási közbejövetel, rendesen nélkülözhetlen teend. A negyedik esetben végül, a nehézség még nagyobb, s a megoldás közigazgatási gyámolítás nélkül egyátalában nem re­­ménylhető. Hogy tehát az álló vizek lecsapolásából, országosan lehes­sen valami, szerintünk az szükséges hozzá, hogy a) az illető birtokosok azokat lecsapolni, erősen akarják; b) hogy a költségek, az érdekeltek által, a lecsapolandó te­rületek kiterjedése arányában — viseltessenek ; c) hogy a levezető árkok által elfoglalandó terek, a vállal­kozók részeiről — kártalanittassanak ; az végül, d) hogy a közigazgatás, minden e tárgyban folyamodó birto­kost, vagy társulatot gyámolitson , kényszerítve vállalkozásra a minoritást, s kényszerítve, kárpótlás mellett tér-átengedésre , a közvetlenül nem érdekelteket... Magát a dolog megindítását illetőleg pedig, szerintünk a legelső lépés , egy alkalmatos mérnöknek megbízása az iránt, hogy az a földszin természetét sejtmérések által kipuhatolván , határozná meg a lecsapolás tervét, terjedelmét, s költségeit. Csak

Next