Gazdasági Lapok, 1858 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1858-04-22 / 16. szám

226 majd mindenütt feltaláljuk, minthogy kiszórt magvaiból minden reáfordított gond nélkül évenkint újra felhő s diszlik. A festő czik­szárral itt ott sikert ígérő próbák tétettek. Ide tartozik a rabarbara is, melynek több faja nem­csak mint híres orvosi szer illő tiszteletben áll, hanem némelyeknek virágzata és fiatal hajtásai kedves savanykás izakért főzelékül használtatnak. Előjövetelek, egészben véve, a talaj minőségétől kevéssé függ, de átalában annyi mégis bizonyos, hogy a meszes ta­lajnak nem barátjai , míg az alkális talaj iránti előszerete­tük kitűnő. A czikszárfélék gazdag sóskasavany- és kálitartalom által tüntetik ki magukat; gyökereikben sajátságos hashajtó és összehúzó anyagok (Rhabarbarin, Rumicin,) találtatnak; ezen anyagok a rabarbara gyökerében a sóskasavanyos mészszel együtt túlnyomók. Ezenkívül találtatnak bennök alma- eczet- cser- és gallus-savany; úgy nemkülönben sárga, vörös és kék festő anyagok ; magvai pedig lisztesek, s ezen okokból a czikszárfélék hasznos, a gazdák figyelmére méltó növények, melyek élelmi, orvosi és ipari anyagokat szolgáltatnak. Tábla a czikszárfélék nemei meghatározására. 1 Porodája 9. (kerti növény) 3. Babarbara. Porodája 5—8. 2. 2 Lev. vésés, (gyüm. szárnyas, kis-havasi n.­ 4 Makkszárny. Lev. nem vésés. 3. 3­ Leple tövig 6-hasábu (3 kisebb, 3 nagyobb). 1. Lórom. Leple 3—5 metszetű. 2. Czikszár.­­ Ló­rom (Rumex L.) (Linné VI. sereg, 3. rend.) Un. gén. n. 451 .—Campdera Monogr. du genre Rumex Paris 1849.—Endl. gen. n. 1993 — Kees. ab. E. gén. Vili. t. 9. — DC. Prodr. XIV. p. 41. — Magy.füv. könyv 238.1. Virágai tökélyesek, néha elsilányulás által kétlakiak. Leple tövig 6 hasába ; a három külső levélkéje kisebb, fűnemű, a három belső nagyobb hártyanemű, öszveálló, elvirágzás után tovább nö­vő, sima vagy púpos gerinczű. Porodája 6, szálcsdi rövidek, a kül­ső lepel­ levélkék tövén párjával állók. — Magdona háromszegű, egyrekeszű. Bibéje 2—3. Marckocsk­ája háromszögű, a megnőtt lepel három belső levélkéjével fedett, (melyeket állkopácsoknak neve­zünk), egymagva. Magva fehérnyés. Virágzata álgyűrűkből álló fürtök, melyek bugát képeznek, az álgyűrűk apró bogernyőkből állanak. Levelei sarasak. Virágai aprók, számosak, sárgás­zöldek. Egész világon, de leggyakrabban a mérsékelt égöv alatt elő­jövő füvek. Öszvesen mintegy 130 faj ismeretes, ezek közül fló­ránk területén 15 nő vadon, az egész austriai birodalomban pedig 17.­­ Az ide tartozó növények gyakran nedvdúsak, nedvök több­nyire ízetlen , néha sóskasavanyos. Több fajnak veres színű válfa­jait kertjeinkben dísznövényül használják. A kerti sóska, mezei-sóska és madár-sóska l. leveleinek savanyú­sága ismeretes, részben ezekből készítik a sóskasavanyt, de jóízű ételeket is; a két utóbbi a juhokra nézve kitűnő egésséges takarmány. Eledelnek termesztik néhol a különben nálunk vadon is növő paríj-lóromot.­­ A lósóska alnemhez tartozó több fajok, u. m. bodros, gyűrűs, tompa stb. lórom gyökereivel sárgára festenek, és bőrkiütések ellen mint házi szert állatoknál és embereknél alkal­mazzák, név, marhakosz, és rüh ellen. A nedves réteken előfor­duló fajok károsak a gazdára nézve ; nagy leveleik által sok jó pázsitfűnek helyét foglalván el, mig mélyen ható gyökereikkel, a földet kizsarolják , ezek tehát kiirtandók. Tahin a lórom fajai meghatározására: 1. Lev. dárdások v. nyil formák . 2. Lev. nem dárdások és nem nyilformák . . 5. 2. Virágzata tökélyen virágú, poroddá és termés­virá­­gokkal keverve. Lev. íeekes hamvasok, nyelesek, virággyürüi kevés viráguak (havasokon és ker­tekben) ........................................................................13. kertisóska 1. Kétlaki . . 3. 3. Minden levele nyeles, lepellevelkéi mind felállók. 12. madársóska 1. Felső lev. szárölelők, a 3 külső lepellev. lehajlott. ■ 4. 4. Lev­­eresek, sarui sallangos-fogasok, makkocskája sima (mezőkön közöns.)............................................13­ erdeisóska 1. Lev. tö vön 5—7 im­ak, sarui épek, makkocs, nagyitó üveg alatt finomul karczolt (havasi növ.) 14. hegyi 1.r 5. Alkopácsai vállban két hosszú sertefoauak, lev. mind szálas-láncsások, fürtje leveles,­­tők partjain, ki­, száradt mocsárokban)..................................................1 sertefoga­s. Ál­kop. épélyek vagy fogasok,de nem a leirt módon . 6. 6. Az álkopácsoknak legalább egyike púpos . ■ 7. Az álkopácsoknak egyike sem púpos . . 15. "­ ■ Az álkop. kitünően fogasok . . 8. Az álkop­­épélyek (néha alig fogasok) . . 9. 8. Virágzata leveles, t. i. majd mindenik virággyürü alatt van levél...........................................................2. hegedűs I. Virágz. leveleden, t. i. csak a legalsó virággyürük alatt van­ levél...........................................................3. tompa .. 9. Lepelleveik szálas-hosszúdadok . . 10. Lepellev. kerekded- vagy tojásdad-három­szegűek . . 11. 10. Három álkopácsapúpos, virágz. leveles ... 4. gyűrűs 1. Csak egy álkop. púpos, virágz. leveletlen ... 5. véres 1. 11 Lev. bodrosok, álkop. kerekdedek, tompák, mind a három púpos (ritkán csak az egyik) ... 6. bodros I. Lev. nem bodrosok (legfeljebb habosok) . . 12. 12. Csak az egyik álkop, púpos.......................................7. paréj 1. Mind a három púpos . . 13-1 13. Alkopácsai nagyok (3"­ hossz, 2" szél.) . . 14. Alkopácsai félakkorák.............................................3- tompa I. válfaja: 14- Gyökérlev. láncsás, mind­két végén hegyes, nyele felül lapos....................................................­ .... 8. parti I. Gyökérlev. vállban szívesek vagy ferdén kerekdedek, nyele felül két kis ormó által válus . . • • 9. nagyi. 15. Gyökérlev. hegyesek, (mocsári növény) . ■ ■ 11. vizi 1. Gyökérlev. kerekített tompák (havasi növ.) . ■ 10. havasi I. J. fjósóska (Lapathum Tournef. inst. III. p. 501.) Virágai töké­­lyesek, gazdag álgyűrűs fürtökben. Level, tövön kerekítettek, vagy nyelvefutók, soha sem dárda- v. nyilformák. — Izűk fanyar. * Alkopácsai fogasok, fog. serteformák vagy háromszegűek, ritkán elenyészők;­­néha épélűek, mely esetben mégis találtatnak minden virággyűrűben egyes fogas álkopácsok is). 1. Sertefoga I. (R. maritimus L.). Gyöke orsóforma,ágas. Szára felálló vagy felegyenesedő, ágas. Lev. nyelesek, szálas-láncsások, hegyesek. Vir­ága­i álgyűrűs, leveles,a hegye felé tömöttebb fürtökben. Alkopácsai hosszúkás tojásdadok, hálós eresek, vállban mind két oldalon két-két hosszu sertefognak, mind púpos­ok. R. maritimus L. spec. I. p. 478. — Baumg. Emim. I. p. 310. — Neill. Elor. von Wien­­p. 197. — Meyer chlor. Iianov. p. 480. Kopasz. Szára 1—3 m magas, álkop­ácsai aprók, púpjai aránylag na­gyok. Valfajai: «) Aranyos (aureus). Az álkopács fogai vékony serteformák, olyan, hosszak, mint az álkopács maga; lev. világos-zöldek, keskenyek; fürtjei végre aranysárgák. A maritimus a aureus Neill. Flor. p. 197. — R. maritimus Sin. flor. brit. I. p. 393. -M. u. K. Deutschl. Flora II. p. 615. — Rudi. poson. p. 205. — R. aegyptius Luvin pos. n. 364. non Linné. B) Zöldes (viridis). Az álkopács fogai árforma sertések, annál va­lamivel rövidebbek. Lev. sötétzöldek, szélesebbek. Fürtjei végre mocskos , zöldes-sárgák. R. palustris Sm. flor. Brit. I. p. 394. — M. u. K. Deutschl. Flor. II. p. 614. — Endl. I poson. p. 204. — R. persicoinoidus Lumn. pos. n. 363. non L. — Adromlogas l. M. IV K. 238. I.

Next