Gazdasági Lapok, 1858 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1858-10-14 / 41. szám

590 A jobbféle borokból legnagyobb fogyasztásnak örvend a bordeauxi. Közönséges borokat a görögök fogyasztanak. Nagy kelendőségre oly borok számíthatnának, melyeknek okára nem igen lenne drágább 5 — 6 piaszternél. Ebből fogy a legtöbb. Ezen bor nincsen boutelliázva, azt mindjárt a ha­jóról mérik és árulják. Voltam ily hajón, s megnéztem a csapra ütött italt, az úgynevezett bruskói, görög szigeti bort. Ez tavasi termés volt, színre nézve sárgás, s árulták oláját a piaszteren. Lemondanék a bor használatáról telje­sen, ha mindig ily itallal kellene élnem. Savanyú, homályos és zordon nedtár ez. Ezen bor egyébiránt a legközönségesebb. Azon hajók, a melyek ezen itallal Konstantinápolyt ellátják, hoznak egyszerre 10—14.000 okát, s addig állanak helyben — mi néha 2—3 hónapot is tesz — m­ig csak egész terhü­ket el nem árulják. Kelendő portéka Konstantinápolyban a szeszes ital is. Különösen nagy fogyasztásnak örvend az úgynevezett masz­­tika, melyet tisztán és vízzel vegyítve fogyasztanak. Áll ezen masztika, közönséges pálinkából, s azt körülbelül a követke­zőképen készítik. Vesznek közönséges pálinkából, tegyük fel 30 okát (= 60 itcze), ehhez adnak 13­­/2 uncia (= 27 lat) gummi mas­­tix­ot, 30—36 uncia ánismagot, s ehhez tesznek édesfa­­gyökeret (liquiritia), mintegy egy maroknyira valót. Mind­ezt együtt destillálva, megadják neki a közönséges pálinka­­grádust, s kész a masztika. Ezen masztikának okája (= 212 font), jelenleg kicsiben 10 — 12 piaszter ; 5 piaszter most egy huszas. Megkóstoltam a masztikát, olyan az körülbelül mint a mi „Kümmel-Wasser“ünk. Hogy kellemesebb legyen, tesz­nek ahhoz még némelyek egy kis narancs- és czitromhéjat is. Azon meggyőződéssel távozom Konstantinápolyból, hogy ezen piaczot boraink és szeszes italaink által hasznunkra for­dítani, nagy részben saját magunk vállalkozásától függ. — Hogy teendőinket ez érdemben mikép lenne czélszerű sza­bályoznunk, majd elmondom otthon. Korizmics, Triest, 1858. October 7. Itt vagyunk Triestben, a birodalom első kikötőjében. Ma reggel 3 óra felé érkezünk meg. A Lloydnak „Austrália“ nevű derék hajója hozott. Utunk a lehető legkedvezőbb vala, kárpótolva vagyunk e szerint a fekete tenger alkalmatlanko­dásaiért. Konstantinápolyból f. hó 2-kán indulunk, reggeli 1/2 10 órakor. Hossza ezen útnak 1250 tengeri mértföld, s miután azt mintegy 100 óra alatt haladtuk meg, tettünk 1 órában 12 1/2 tengeri, vagyis 31,0 geogra­mföldet. Az „Australia“ a társaságnak egyik legnagyobb és leg­derekabb hajója. Hossza 248, szélessége 28, magassága 17 láb, teherképessége 18,000 mázsa. Hatalmát 400 lóerőre számítják. Bír vitorlaszerkezettel is, mely által, ha kedvező a szél, menetele nem csekély mértékben lesz sebesebb. Konstantinápolynak hajókkal megrakott gyönyörű ki­kötőjéből, kevés perez alatt értünk ki a Marmorára. Jobb­ra maradt a török metropolis, az őserailjaival szoskadozó vár­falaival; hátunk megett a szép Skutari, balról a fejedelmi szigetek kúpjai, homályos fátyolban; előttünk volt végre a tenger átláthatlan tüköre, melyen csak a távolban úszkáló néhány vitorlás ponyvái szolgáltattak a szemnek némi meg­nyugvást. Egyike volt ez a legszebb reggeleknek, s érdekét növelte azon körülmény, hogy hosszú tengeri út állott előt­tünk. Ilyenkor — bár ki mit mondjon — a kedély mindenre fogékonyabb. Kiérve a Marmorára, vissza-vissza nézegettünk a mind­inkább elmaradozó Konstantinápolyra, melynek gyönyörű panorámája a sugár és fehér minaretekkel, meg a sötét-zöld cyprusokkal, elég sokáig — egy óránál tovább — láttatja magát. S míg testi szemeink ekkor a gyönyörű látványtól megválni alig akartak , azalatt gondolataink e mysticus or­szág jövendőjével foglalkoztak. A Marmorán haladva, az európai partok folyvást szem előtt maradnak, hol kisebb, hol nagyobb távolságban. Az ázsiai partvidék is csak rövid időre lesz láthatalan. Hegyes, köves, fátlan és szaggatott vidékek ezek. Látjuk Rhodostót a távolban, közel hajózunk el a merő márványból álló Mar­mora hegységhez, s egyszerre csak azon vesszük észre ma­gunkat, hogy esteledik, s hajónk a Dardanellákba ért. A dardanellák éppen úgy kötik össze a marmora ten­gert az archipelagussal, mint a bosphorus a fekete tengert a marmorával. Az egész különbség a kettő közt csak az, hogy a dardanellai passus szélesebb és hosszabb. Háború óta ezen átmenet partjai éjjelen át őrtüzekkel világíttatnak, mi a hajózást nagy mértékben teszi biztosabbá. Érdekes nézni, mikép gyúlnak az őrtüzek, a hajóról adott lö­vésre, egymásután fel. Még érdekesebb azonban, mikép riad fel azon alvó utas, ki történetesen mit sem tud arról, hogy az egészséges ágyúlövés csupán csak jeladás, az őrtüzek meg­gyújtására. Mire másnap reggel a hajó fedélzetére kimentem, kö­zepette valónk már az Archipelagusnak. Előttünk állott Oy­­rigó, később Sz.­András és Tine, a többi számos szigetekkel. Fél napi szerencsés és igen kellemes hajózás után Syra előtt állapodtunk meg. Ezen szigetei az Archipelagusnak, mind csupa kő és szirtekből állanak, fű és fa csak elvétve látható rajtuk. A föl­­decskék a szirtek oldalaiban nagy munkával s fáradsággal ké­­szitvék, s ha valahol, úgy e szigeteken igazán teljesedett, hogy a földmivelő ember véres verítékkel keresse kenyerét. Látva e helyeket, meg fogjuk érteni a rajtuk lakó népességnek von­zalmát a hajózás-, kereskedés- és halászathoz. Syra igen délies pont. Lejjebb fekszik az Kis-Ázsiának legnagyobb részénél. Meg is éreztük a 20 foknyi (Réaumur) melegből, a­mennyit hévmérőnk árnyékban, szorosan dél­előtt mutatott. Örültem, hogy kimehettünk pár órára a partokra, s megnézhettük a növényzetet. De az öröm csakhamar elpárolgott. Értésünkre adták, hogy Görög­ország részéről veszteglés lévén rendelve, hajónkról csak úgy szállhatunk ki, ha van kedvünk a guarantaineban tölteni leg­alább is 24 órát! Maradtunk hát a hajón, s néztük onnét kedvünkre— csaknem estvéli öt óráig — a hegyekre rako­dott, keleti szokásu városkát, mely tetőtlen, színes, apró há­zikóival, pár csinos görög templomával, s merőben szirtekből álló környezetével, akár egy színpadi függönynek is beil­­lenek! Fölvévén szenünket és vizünket, elhagytuk Syrát, foly­tatva utunkat délnek az Archipelagus szigetei közt. Másfél óra után elértük az orosz gőzöst, mely előttünk indult a ki-

Next