Gazdasági Lapok, 1861 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1861-09-01 / 35. szám
55- ben jó tulajdonságaival van bőven megáldva, de e mellet ismertebb vörös boraink között majdan legtöbb csersavval bir, és ezt igen sokan szeretik. Egyébként a szegszárdi vörös bornak szintén sok tüze van, valamint igen kedves zamatja is, csak hogy ez később fejült ki, mint a budai bornál, valamint átalában későbben is érik valamivel. Színe a szegszárdi bornak világosabb. Vegytani vizsgálat szerint szintén birvilsavval, de e mellet többet tartalmaz a szabad savakból, mint a budai, miáltal felette kellemesen esik élvezete oly izlésűeknek, akik előtt talán a budai vagy egri, visontai borok (melyekről szintén óhajtok szólani) kevésbé kedvesek. A szegszárdi és átalában a tolnamegyei boroknak nagy szerepe van a kereskedésben, már helyzetöknél fogva is, miután a Dunához igen közel feküsznek. Hibája ezen boroknak (ha szabad ezt a legjobb akarat mellett is hibának mondanom) csak egy van, ti. teste (ez borászati kifejezés, lásd Gyürky Borászati szótárát), kevés van ezen boroknak. Vigasztalásukra azonban az odavaló borászoknak ki kell jelentenem, hogy e hibán könnyen segíthetni Havas szüretelési módja «által, t. i. a fürtöket le kell bogyózni (rostán) s úgy a bogyókon kell az erjedésnek véghezmenni, miáltal ezen különben is derék borok sokkal testesebbek és igy nemesebbek s becsesebbek is lesznek. Vannak sokan, a kiknek valamenyi vörös bor között leginkább tetszik a villányi és leginkább zamatja, sőt illatja végett mert a villányi bor, társai között legtöbb illattal bir. Egyéb tulajdonságaira nézve legtöbbet hasonlít az a visontaihoz, csakhogy a színe világosabb s mint említem minden más vörös bornál több illattal bír. Az illat minden külföldi fogyasztó előtt igen becses, de kivált azok sokat tartanak erre, kik a rajnai borokat szeretik s ezeket hoszabb idő óta élvezik. A villányi hegy összevéve nem bir nagy kiterjedéssel s igy évi termése sokra nem rúg, azért már a mostaninál nagyobb tért a kereskedésbe el sem foglalhat. Dicsérettel említik azt mindenüt, ahol ismerik, s van is oly kelete, aminő semmi más vörös bornak sincs hazánkban. Ha tehát a villányi bor fogyasztói szaporodnának, kiket villányival kielégíteni nem lehetne, szükségkép az ezzel leginkább egyező bort keresnék fel a kereskedők, és azt Eger és Gyöngyös vidékén, különösen Visontán találná fel; kivált ha azon kellemes illatot képes lenne a borászati művészet ezen vidéki boroknak, vagyis ezek közöl azoknak megadni, melyek a villányihoz legközelebb állanak. A villányi bor illatja sokat hasonlít a bodzavirág illatjához, csakhogy nem oly átható, vagyis nem oly éles s vegyítve látszik az lenni még egy kis málna illattal is. Ez ugyan igen egyszerű s kevésbé hű magyarázata annak, amit tulajdonképen csak érezni, de leírni nem is lehet. Hiszem azért, hogy megfognak, borász társaim bocsátani, mert ez által csak leirást kívántam nyújtani azoknak, a kik inkább hírből, mint tapasztalásból ismerik a villányi bort. — Borainknak a londoni világkiállitásom képviseltetése érdekében. Bocsánat a tá borász közönségtől, hogy figyelmét egy kissé próbára kívánom tenni; jó szándékból és igaz honszeretetből származik nézeteim ezen közlése , adja isten , hogy ne hangozzanak el szavaim a pusztában! Soraim sajátlag a termelő közönséghez szólanak, őket kellene hogy érdekelje a kiállítás főleg, kik néhány borkereskedő által monopolizáltatnak. Nem szükség hivatkoznom azon londoni közlésre, mely e lapok múlt számában és „Magyarországban“ is létetett, én annál még sajnosabb dolgokat tudok. Tudom jól, hogy hazámban van ma is még borkereskedő, aki önérdekét őrizve, borainkat még soha sem adta el saját nevek alatt, ki borainkból készített minden világrészbeli bort, s azt mint magyar bort nem merte bemutatni, mert félt, hogy nem vall becsületet vele, pedig nem lett volna semmi különbség a haszonban , egyéb hogy több lett volna a fáradozás. Tudok esetet, hogy megvásároltatott jelentékeny mennyiségű magyar bor, elvitetett Triesztbe, ott átidomittatott, s mint külföldi nemes bor hazánkban eladatott „nagy nyereséggel” *. Előttünk a példa, mely szerint borkereskedők, kik kizárólagosan magyar borral kereskedtek és maiglan kereskednek, roppant vagyont tudtak összeszedni, mig a termelők alig tudják a szőlőföld adóját, mely szertelen magasra szabatott megfizetni. — S mi oka mindezeknek? semmi más, mint hogy termelőink nincsenek a borkezelési mesterség titkaiba beavatva; hogy mint a világ második bortermelő nemzete nem tudunk egy tekintélyes társaságot felmutatni; hogy borainkat soha sem fáradoztunk magunk megismertetni, hanem mindig kalmárokra bíztuk, kik önhasznukat ki tudták venni, de a nemzetét koczkára tették; és mert ha akadt ember, ki szívvel lélekkel akart hazai borászatunkért működni, azt főbirtokosaink ignorálták; s végre, mert a kormányunk, sem gazdaságunk, sem kereskedelmünk kifejlődéséért soha semmit sem tett, s fájdalom ma is csak készül és igér. De felhagyok az okok bonczolgatásával, mert viszonyaink átalában olyanok, hogy sok mindent nem szabad, nem lehet bizonyítgatni, ha csak az ügynek nem kívánunk inkább ártani mint használni. Azt akarom csupán röviden előadni, mittévők legyünk, hogy boraink a termelők által helyesen, a magyar névhez illőleg legyenek kiállítva, hogy kiállításunk ne csak egyesekre, de a nemzetre nézve is hasznos legyen. Mindenek előtt ne feledkezzünk meg, hogy Londonban a francziákkal lépünk versenytérre, azon franczia borászokkal, kiknek tőke nélkül teremtett, tehát csupa surrogatumokból készült borait már számosan itták hazánkfiai közül, s kik e mellett is a világ borkereskedését markukban tartják. — Továbbá fontoljuk meg, miként a világkiállítás oly hely, ahol egy millió ember veszi szemügyre terményünket, s világszerű „jury44 veszi azt bírálata alá. — És ha azt hiszszük, hogy talán gyengék leszünk, úgy jobb előre hon maradnunk, mert egyes ember 10 —15 üveg bora úgy is csak valódi nevetség tárgya lenne, ha azt bár az illető, noha sivó homok buczkán termett, de mint minden igényeknek megfelelő „muskat luner“-t állítaná is ki. Szükséges tehát először, hogy borainkból tekintélyes mennyiség állttassék ki, és hogy az jó is legyen s helyesen becsinálva küldessék rendeltetése helyére, az magából értetődik. Félre kell tenni azon alaptalan ambitiót, hogy a bor A, vagy B, e vagy ama hegyen termett, ennyi meg ennyi éves, erre a világkereskedelemben semmit sem ad-35