Gazdasági Lapok, 1863 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1863-03-22 / 12. szám
Pest, 1863. Martius 22. A XV. évi folyam első fele. GAZDASÁGI LAPOK A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. J e lapok minden vasárnap 2—21/2 szömött íven. Előfizetésii dij : egész évre 10 ft,mifélévre f. ft, negyed évre 2 ft 50 kr ujpénzben . Hirdetési dij kétszer hasábozott sorért 10 uikr. Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat. “ illőnkethetni Pesten , a szerkesztőségnél, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Szerkesztőség : 5 a M. Gazd. Egyesület köztelkén ( süllői út. 12. sz.), hova a tudósítások , egyéb levelek is intézendők. Előfizetési figyelmeztetés! A január-mártiusi évnegyed lapjaink 13-dik számával lejárván, tisztelettel kérjük évnegyedes előfizetőinket, hogy megrendeléseiket továbbra mielőbb megtenni szíveskedjenek. Teljes számú példányokkal az idei első számtól kezdve még szolgálhatunk. Pesten 1863. évi martius 15. A „Gazdasági Lapok” szerkesztősége. ___________________________________% * A homok-gazdaságok és a szeszadó. Ha valamely idegen Magyarország gazdag síkjait látni óhajtván, véletlenül Pestmegye azon részére vetődik, mely a Rákos és Duna közt délkeletnek, közel a Tiszáig terjed, az Magyarország dúsgazdag rónaságairól olyféle képet fogna magával vinni, minőt azon regényes újdondász vitt Pest városáról, kinek ,,Bolond Miska“ mutogatta a fővárosi nevezetességeket. A végtelen homoktenger, mely e vidéket borítja, még a gyakorta szemlélőre is rosz hatást gyakorol, a földmives gazdában pedig annak lakói iránt fájdalmas részvétet ébreszt, de egyúttal megütközést is támaszt, hogy s miként lehetséges az ország szivében, hol annyi ösztön és értelmiség öszpontosul, ily hátramaradottság a belterjes földmivelésben ? Hogy tehát a jámbor utazó követ ne dobjon e vidék büntelen gazdáira: szét akarom rakni e vidék hátramaradása s illetőleg hátraesésének főbb okait, hogy azokkal megismerkedve és vállvetve segítsünk a bajon, addig, míg van időnk. Hajdan, és hajdanában, még mikor a Tiszavidék a fővároshoz jó útban több napi, rész útban pedig heti távolnyira volt, a Pesthez közelebb eső homokos gazda is jól érezte magát, mert habár földje szerényebb terményekkel jutalmazta is őt, de annál előnyösebben értékesíthette a főváros közelében. Azonban bekövetkezvén a gőzmozdonyok korszaka, ez adta meg a szegény talajú gazdaságoknak az első lökést, mert támadt a fővárosi piaczon egy hatalmas vetélytárs, a gazdag alföld, mely bővebben és olcsóbban állítja ki terményeit, mint a homokgazda, nem jöhetvén már számításba a távolság sem. E váratlan első megszorultságából még ki sem bontakozhatván, ismét meglepetett a nagy reformok korszaka által. Jött az adó és egyéb terhek fokozatos növekedése, mely őt teljesen zavarba ejté, és már már vesztét látta rá. Az események rohama által előidézett eme nagy szorultságában — önfentartási ösztönből — oly palliativ mentő eszközhöz nyúlt, mely a rengést egy időre megengedhette ugyan neki, de romlástól meg nem menthette : t. i. a földzsaroláshoz — piaczi növényekkel. Ehhez járulván még azon mostoha körülmény is, hogy a mint egy részről természetes jó rétek e gazdaságokban csak itt-ott találtatnak, úgy más részről száraz és homokos talaja e vidéknek a mesterséges takarmányok termesztésére nem alkalmas. — Nem jöhetett tehát a földbirtokos azon helyzetbe, hogy megkétszerezvén marhaállományát, belterjesebb gazdaságot űzhessen, miáltal fentebbi eljárását a föld kihasználása körül — elegendő trágya előállításával — ellensúlyozhatta volna. Mindennek természetes és elmaradhatatlan következménye jön : a föld kimerülése, a vetőmagot alig megadó aratás, és a sok ezer holdra menő terméketlen futóhorpok! E siralmas sorsra jutottak leginkább azon nagyobb birtokok, melyek, birtokosaiktól elhagyatva, részletes haszonbérbe adattak, és nagy részben azon volt úrbéri 12