Gazdasági Lapok, 1871 (23. évfolyam, 1-51. szám)
1871-01-15 / 3. szám
Pest, 1871. január 15. 6 o .3 XXIII. évfolyam I. fele. ----------------------------------- —p o r 1 ------------------------------------------«Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat.« A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. Megjelennek e lapok minden vasárnap 2 tömött Szerkesztőség: Előfizethetni Pesten , a szerkesztőségnél, a közivén. Előfizetési dij: Egész évre 10 frt, fél évre a M. Gazd. Egyesület köztelkén telken,vagy a könyvkereskedésekben 5 frt, negyed évre 2 frt 50 kr o. é. (üllői út 12. szám), hova a tudósítások s egyéb Vidéken , minden m. kir. postahivatalnál, a szer-lapjaink hirdetéseket is közölnek, levelek is intézendők vesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. Lapjainkra az első számtól kezdve még folyvást lehet előfizetni, kérjük azonban, hogy — a lap szakadatlan megküldhetése végett — a megrendeléseket szíveskedjenek. előfizetőink mielőbb megtenni. A múlt évi folyamból netán hiányzó számokat — mig lehet — örömest pótoljuk. _________ Levelek a szőlőből. Pest, 1871. jan. 14. I. Kedves barátom! Midőn a múlt nyáron Kistétényben meglátogattál, és együtt nézegettük mostoha talajú szőlőmben az eddig történt új alkotásokat, felkértél arra, hogy alkalmilag mondanám el szélesebb körben is munkálkodásaim czélját, sorát, eredményeit, s az azok körül tett tapasztalásokat, kívánságodat teljesíteni ígérkeztem ugyan, azonban szavamat sok mindenféle elfoglaltatásom miatt csak most indulhatok beváltani. Nem lesz e beváltás teljes, mert ehhez nincsen időm, de lesz legalább olyan, hogy abból egyik-másik figyelmes ügybarát tán mégis meríthet némi tanulságot. Elmondom mindenekelőtt annak okát, hogy miért lettem én szőlős gazdává. Nem azon nézet tett engemet azzá, mintha e foglalkozást olyféle embernek, aminő én vagyok, jövedelmezési szempontból hasznosnak tartottam volna. Tudtam én jól, hogy ez irányban hányadán vagyunk. Nem altattam tehát magam hiú reményekkel. A szőlőmivelés hazánkban afféle embernek régen megszűnt jövedelmező foglalkozás lenni, miután szőlőtelepeink átalában már igen régiek, a régi szőlők pedig teremhetnek jó, de nem teremnek sok bort; a jó bornak azonban nálunk, mert biztos kivitelünk nincsen, megfelelő árakat találni nem lehet. Vegyük ehhez aztán még az exorbitáns munkabért, s könnyen meg fogjuk érteni, hogy szőlőmivelésünk megfelelő hasznot csak ott adhat, ahol a mivelést a tulajdonos teljesíti jobbára saját erejével, vagy ahol nem jó ugyan, de annál több közönséges bor terem. Világítsuk meg ezen állítást egy kis számítással. Egy (800 □ öles) fertály szőlő, mely gazdag termésűnek tartatik, terem hazánkban egyre-másra 40—50 akó bort, ennek értéke most korában, akóját négy írttal számítva, tesz 160—200 frtot. A tiszta haszon e szerint egy ily minőségű szőlőnél, miután a mivelési költségek az adóval együtt 50—60 frttal fedezhetők, tesz körülbelül 110—140 frtot. Ezen esetek és termések rendszerint a gazdag talajú és fris ültetésű szőlőkben szoktak előfordulni. A régi, a hegyi szőlők ellenben, melyek hazánkban tudvalevőleg a finomabb borokat termik, hoznak hasonló területen egyre-raásra 5—8 akót, melynek értéke most korában nyolcz forintnál drágábban nem igen fizettetvén, képvisel 40—64 frtot. Levonván itten is a mivelési költségeket 50—60 frttal, öt akó termés esetében a termelő már veszteséggel dolgozik, nyolczakó termésnél pedig marad számára csak pár nyomot ült forint. A gazdagon termő, s közönséges bort szolgáltató fertálynál mutatkozik a tiszta haszna e szerint egyre-másra 125 írtban, holott a másiké semmiben, vagy legfeljebb pár forintban. Alapján e számoknak, melyek nagyban véve, a valót fejezik ki, a közönséges borttermő szőlőnek a tőke értéke 2500 írtra mutat fertályonként, mert az elérni szokott tiszta haszon ezen tőkének teszi 59 fv-es kamatját; a finomabb bort termő talajnak ellenben termése értékét csaknem teljesen fölemésztvén a kiadás, úgyszólván tőkeértéke nincsen is! így állunk, kedves barátom, kérdésünkkel. És én mégis szőlős gazdának csaptam föl 1861-ben, és pedig egy oly természetű talajon, mely századok óta teremvén már szőlőt rendes termékenyítés nélkül, a mint az nálunk szokás — nagyon is azon második kategóriába való, hol t. i. jó, de vajmi kevés bor terem immár. Tettleges terméseim átlaga a lefolyt tiz év alatt, melyeket pontosan jegyeztem évről évre, fertályonkint nem ment öt akón túl. És én még se fáradtam ki a sisiphusi munkában hanem teszek és haladok folyvást egy lépést előre, s márig látom, hogy pár év múlva nálam is más mérleg fog mutatkozni fáradozásaim jutalma gyanánt. Lettem pedig szőlős gazdává több rendbeli oknál fogva. Először is egészségi szempontból szükségesnek láttam magamra nézve a nyáron általi folytonosabb kívül tartózkodást; másodszor érezvén bortermelésünk közgazdasági fontosságát, annak keretében magam is tettleges és tevékeny részt akartam venni; végre, mint egyik igénytelen tagja az orsz. gazd. egyesületnek, igen erősen éreztem, hogy e fontos hazai termelési ágnak úgy tehetek inkább .