Gazdasági Lapok, 1872 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1872-05-16 / 20. szám
XXIV. évfolyam I. fele. Pest, 1872. május 10. fKiZDAL Liro A MAGYAR GAZDASÁGI EGYESÜLET KÖZLÖNYE. „Hozzunk mezei gazdaságunkba mielőbb helyes arányokat." Megjelennek e lapok minden Csütörtökön 2 tömött íven. — Előfizetési dij: Egész évre 10 forint, fél évre 5 forint, negyed évre 2 forint 50 kr o. o. — Szerkesztőség: a M. Gazdasági Egyesület köztelkén (üllői ut 12. szám), a hova a tudósítások s egyéb levelek is intézendők. — Előfizethetni Pesten: a szerkesztőségnél a köztelken, vagy a könyvkereskedésekben. Vidéken: minden m. kir. postahivatalnál, a szerkesztőséghez utasítandó bérmentett levelekben. — A hirdetések elfogadtatnak : a szerkesztőségnél, a hirdetési kezelőségnél Paulay Józsefnél, Vas-utcza 15. sz. II. emelet 21. sz., és a külön ügynöknél: Pfanhauser A. Pécsben (Wien, VII. Bandgasse Nr. 6.) lapjainkra az idei első számtól kezdve folyvást lehet előfizetni. Mezőgazdasági hitelegyletek.*"*) III. A magyar átalános földhitel-részvény társulat a földbirtokosokhoz intézett felhívása által első lépett ki a tett mezejére a mezőgazdasági üzlet javára alakítandó földhitelegyletek által. Azonban ezen intézmény azon szűk keretben, melyre szorítva terveztetik, midőn egyedül, mint földbirtokosok hitelegylete alakul, koránt sem felel meg azon követelményeknek, melylyel a mezőgazdaság, mint Magyarország legnagyobb mérvű és terjedelmű termelő üzlete az országos hitelintézetekhez méltán fordulhat, és megkívánhatja, hogy üzletműveleteikben, mint egyéb más üzletek — eltekintve, hogy az egyes cég vagy gazda birtokos-e vagy nem — a kiérdemlett bizalom mértéke szerint osztandó személyes hitel jótéteményeiben részesíttessék. Átalánosságban tehát a földbirtokosok hitelegylete a hazai mezőgazdaság felvirágoztatására épen azért, mert ily szükkeblűleg nem magának a mezőgazdasági foglalkozásnak, hanem csak a földbirtoknak nyújtja segédkezét, és alapul nem a személyes hitelt, hanem a földbirtokot veszi, vajmi kevés lendületet fog adni, valamint hogy a gazdaközönség még birtokos osztályánál is kevés elismerésre és részvétre fog találni. Ha tekintjük az átalakulást, mely mezei gazdaságunkban a legközelebb lefolyt húsz év alatt történt, mint legszembetűnőbb jelenség azon körülmény tűnik fel, hogy míg a régibb időkben a gazda és a tulajdonos átalánosságban mindenütt ugyanazon egy személy volt, mai napság mindinkább szélesbedik azon kör, melyben a birtokos jövedéke után él, és a gazdálkodást a bérlők folyton szaporodó osztálya veszi át; Így tehát a mezőgazdaság felvirágoztatására, vagy annak pénzhitelnyújtás általi emelésére gondolni sem lehet már többé, ha a mezőgazdasági üzlet leghatalmasabb tényezőit — a bérlőket — számításon kívül hagyjuk. Már magában a fogalomban ellenmondás létezik, midőn egyrészről a fölhívás azt mondja, hogy: „czélja ezen intézetnek , az önsegély azon módját, mely az iparos és kereskedelmi osztályra nézve jótékony hatásának már annyi jeleit adta, a mezei gazdasági üzletággal foglalkozókra is kiterjeszteni, és ezáltal ezen osztályt anyagi viszonyai megszilárdításában támogatni; más részről pedig épen a mezei gazdasági üzletággal foglalkozókat, mint ilyeneket —lázárja köréből, ha nem földbirtokosok. Ellenmondás van másodszor már magában a fogalomban, midőn a személyes hitelnyújtás a czél, a hitel alapja mégsem a személyes hitelképesség, a megszerzett erkölcsi és a jellemben fekvő elismert biztosíték, hanem a földbirtok. Így voltaképen nem látjuk át a hitelegylet alakításának czélját, ha az nem személyes hitelre, nem a mezei gazdasági üzletággal foglalkozók — mint ilyenek — számára, hanem a földbirtokosok — mint ilyenek — részére a földbirtok biztosítéka mellett nyújt hitelt. A földbirtokosok hitelegyletének az alapszabályok 25. §-a szerint alapját a tagok egyetemleges kötelezettsége képezi az igénybe vett hitelélvezet aránya szerint; ezenfelül az egylet minden tagja a számára megajánlott hitelösszeg 5°/0-át rögtön kéznél levő biztosítékul készpénzben leteszi, és ezen terhes és másokért jótállással is nehezített biztosítéknyújtás mellett is mily kellékű okmány követeltetik a hitelkérőtől. Azt mondja (5—6. §§.) az alapszabály: „A hitelegylet czélja: tagjainak gazdaságuk okszerű kezelésére, vagy egyéb rögtöni fizetések teljesítésére szükséges üzleti tőkéket a lehetőségig olcsó kamatra megszerezni; e czélra az egylet rövid időre szóló kölcsönöket engedélyez a tagok részére és pedig a) váltókra vagy b) kezesség melletti adóslevélre. “ Továbbá: „A hitelegyleti tagok által benyújtott és az elfogadó egyleti tagon kívül még legalább egy forgatmánynyal ellátott váltók, a hitelegyleti központi választmány által (tehát Pesten) megbíráltatnak és elfogadás esetén a magyar átalános földhitelrészvény-társulat pénztára által leszámítoltatnak. “ Tehát mind a mellett, hogy valaki, mint gazda és földbirtokos az egyletbel fölvételre és egy bizonyos summa erejéig terjedő hitelképességre a fölvételi választmány által méltónak találtatott, mind a mellett, hogy hitelegyleti társaiért a jótállás veszélyét saját hitelösszegének erejéig elvállalta, és mind a mellett, hogy hitelösszegének 5°/0-át valósággal befizette, mégis követeltetik, hogy benyújtandó váltója még legalább egy forgatmánynyal elláttassék és még ekkor is a vidéki hitelbirtokos váltójának a vidéki bizottmány czenzuráján fölül még a központi — pesti — bizottmány czenzuráját is ki kell állania. “ Tiszteljük a pénzintézetek óvatos eljárását a hitelnyújtás körül, az efféle törekvések csak megnyugtatólag és erősítőleg hathatnak a közhitel megszilárdítására, hanem megvannak az óvatosságnak is kellő határai, amelyen túl csak olyan közönségre számolhat az intézet, melynek máshol már sehol hitele nincs; és nem tudom ezzel, mint hitelkérővel ezélt ér-e a földhitelrészvény-társulat. A ki maga is jóhitelű gazda — ha nem birtokos is — forgatmánynyal ellátott váltójára, úgy a vidéken, mint a főváros 20 *) L. a Gazd. Lapok 15 és 16. számait. Szerk.