Gazdasági Mérnök, 1881. október - 1882. december (6. évfolyam, 1-65. szám)

1882-05-04 / 31. szám

Z MÉRNÖKÖK, : ÉPÍTÉSZEK, Z ÉPITŐMESTE­= REK = GYÁROSOK,H Z és Z VÁLLALKOZÓK = részére. = közlönye­­i il­l hMi VI. évfolyam, = A műveit a “ GAZDA­= KÖZÖNSÉG.­ = valamint a­z Egyszeri­= mind a A = TISZAVÖLGYIA “ TÁRSULAT­­I - hivatalos értesítés. A Gazdasági Mérnök szerkesztősége és kiadóhivatala május 1-étől kezdve Csillag utcza 8. sz. a. van. I A­ földöntözés Felső-01a4?/lís Dél-Francziaországban. HERVOL EDE, m. kir. kultúrmérnöktől. I. Az öntözések berendezését illetőleg nincse­nek általános szabályok, mint például a lecsa- tolási műveleteknél, a mennyiben egy terület öntözési berendezése több oly tényezőtől fü­gg, melyek helyhez vannak kötve, melyek szerint tehát a berendezés módját alkalmazni kell. E tényezők az éghajlati, vízrajzi, dombor­zati és földtani viszonyokban nyilvánulnak. FelsőOlaszországban, mint az öntözések klassikus hazájában, a milánói észlelések szerint a legnagyobb hideg 109, a legnagyobb meleg 36­2 C., az évi közép­hőmérséklet pedig 12­7 C. körül ingadozik. A legtartósabb esőzések, télen, de különösen őszszel fordulnak elő, míg tavaszszal és nyáron rendesen kevés a csapadék. A domborzati és vízrajzi viszonyok Felső­Olaszországban páratlanok. Azon lombardiai sík­ság, melyet éjszakról, az Alpesek, délfelől az Apenninek határolnak, egykoron az adriai tenger kiegészítő része volt, és csakis a fent nevezett hegylánczok vízfolyásainak köszöni létezését, melyek három irányból jőve, a meredek hegy­oldalakat lemosták, s a hordalékkal a két hegy­­láncz közti medenczét feltöltötték, és képezték a jelenlegi síkságot, melynek a tenger felé szép egyenletes esése van. Ezen síkságot a Pó folyam két részre osztja, mely két rész között gazdálkodási szem­pontból nagy különbség van. Ugyanis a Pó jobb­oldali vízrendszere az Apenninekben ered, mely jura és krétaformattokból áll, miért is a lefolyó vizek nagymennyiségű agyagot és márgát oldván fel, a hegyek lábaitól kezdve egészen a Pó partjáig igen termékeny iszapot raktak le; ezen oldal tehát az öntözésre nincsen annyira rászo­rulva, de másrészt az itteni folyók nyáron át igen csekély vízzel rendelkeznek, tehát az öntözés nagyobb kiterjedésben nem volna lehetséges. A Pó baloldali részén azonban, mely az Alpesek sivár kőzeteiből képződött, az öntözés nélkül megszűnnék minden tenyészet. És a ter­mészet, mintegy pótolva a talaj hiányait, pazarul gondoskodott róla a vizek tekintetében. A Pó balparti folyóinak egy része az Alpesek legma­gasabb örökös hó és jégfedte csúcsaiból ered, míg a többi azon számos kisebb-nagyobb állandó medenczéből táplálkozik, melyek az Alpesek alján terülnek el, és a mely körülménynek ismét azon jótékony hatása van, hogy a hegyekből összefutó víz ezen medenczékben a levegő be­hatása következtében a tenyészet fokozására al­kalmasabbá lesz. Mindeme vizek azonban nem érkeznek le­jutni a tengerbe, mert titjokban a csatornák sokasága tereli ki medrekből, hogy elvezessék azon területekre, hol a szomjazó talaj bölcsőjét képezi azon viránynak, mely az emberek oly sok ezrének biztosit jólétet és megelégedést. Nem képezheti feladatomat, hogy e csator­­nák részletes leírásába ereszkedjem, azért csak átalánosságban az öntözés kiterjedéséről fogal­mat nyújtandó, közlöm a következő adatokat: Egész Olaszország öntözött területe 1.500,000 hektárt, azaz 2.687.500 kataszteri holdat te­­szen ki. Ezen roppant területből Lombardiára 677,000 hektár esik, melyet körülbelől 7000 kilométer hosszú csatornahálózat öntöz. A lombardiai csa­tornák közül három, az öntözésen kívül hajózási czélra használta­k t. i. a Naviglio grande, a Martesana és a paviai csatorna, melyek két elseje a 15-dik században, az utóbbi pedig a jelen század elején épült és épen azért amazok­nál sokkal rendszeresebb. E csatornák képezik Lombardia fővárosa — Milano — és a vidék közti összeköttetést, melynek terményeit a köz­ponti piac­ra csekély díjért szállítják, hogy az a vasúti hálózat közvetítésével Európa piaczain annál jobban értékesíttethessék. Piemontnak öntözött területe 450,000 hek­tár, melyből 200,000-et a Cavour-csatorna ön­töz, s mely Olaszországnak legszebb és legna­gyobb csatornáját képezi. Ezen csatorna, mely a 60-as évek végén lett befejezve, a Pó folyamból és annak mellék ágából a Dora-Balteaból kapja vizét, s eltérőleg a többi olasz csatornáktól, a Pónak útjába eső összes mellékfolyóját keresztül metszi, míg a régebbi csatornák azon folyó völgyében marad­nak, melyből táplálkoznak, vagy pedig a főfo­lyam völgyét öntözik. Kevés csatorna lesr oly sok és nagyszerű műépítménynyel, mint a Cavour-csatorna. Ugyanis 82,2 kilométernyi kiterjedésében van rajta 118 híd, 39 csatorna-híd (aquaduct) 197 syphon és 8 mellékzsilip a víz­elvezető csatornák részére. Ezen műépítmények legnevezetesbjeit nem mulaszthatom el röviden ismertetni. Ilyenek : A csatorna vízfője a Pó folyamon, mely áll egy 2­5 méter magas duzzasztó gátból, a bevezető zsilipből és az árapasztó építményből. A bevezető zsilip, egy három emeletes fö­dött építmény. Legalul 21 nyílásban a zsilipka­puk vannak elhelyezve, a második emeletben a zsilipkapuk esetleges kijavítása történik, míg a harmadikban a felhúzó szerkezet van elhelyezve. A levezető építmény hasonló a bevezető­höz. A bukógát végén közvetlenül a bevezető zsilip mellett van elhelyezve és arra szolgál, hogy a hordalék-lerakodást a zsilipkapuk előtt meggátolja és az árvíznek könnyebb lefolyást biztosítson. A csatornahidak között legnevezetesebb az, mely a Dora-Baltea folyó fölött vezeti át a csa­torna vizet,­­ mely a két oldalt csatlakozó ha­talmas töltésekkel imposáns látványt nyújt. A széles völgyön keresztül a töltés, melyben a csatorna 110 köbméternyi vize a földszin fölött 7 méter magasságban folyik, 2318 méter hosszú­sággal bír. A legnagyobb syphon a Sesia folyó alatt eszközli az átvezetést, mely a vízépítésznek szin­tén egyik remekművét képezi. A rendkívül nagy esésű és áradáskor 4500 köbmétert vezető folyó alatt a csatorna vize a párhuzamosan egymás mellé fektetett elypsis keresztszelvényű és téglából épült nyíláson folyik át, melyek hossza 265 métert te­szen ki. A Cavour-csatorna összes építési költsége 102 millió líra, s hogy e nagy összeg, a kellő kamatokat behozza, a víz eladásából az évi jö­vedelemnek 4.800,000 lírát kellene kitennie, holott az valóban csak 2.600,000 órát jöve­delmez, melyből még 500,000 lírát a csatorna fentartása emészt fel. A víz értéke legnagyobb a csatorna köze­lében, hol egy új modulusnak, vagyis oly víz­tömegnek az ára, mely a csatornából kivezetve másodperc­enkint 100 liternek felel meg, egy nyáron át (április 1-től szeptember 30-ig) 3400 órában van megállapítva, míg a csatornától 5 kilométernyire 1700 lírára száll alá. Egy hektár rizsföld tetszés szerinti öntözése 100 lírába, míg egy hektár rét öntözése 60 lírába kerül egész nyáron át. Az öntöző csatornák ezen általános képe után áttérek a víz kihasználására gazdasági tekintetben. A fönt előtüntetett öntözött terület nagyobb részét — mintegy 60%-át — a takarmány­termelés foglalja el, úgy hogy a szántóföld az összes területnek csak 40°/0-át teszi ki. Miből világosan látható, hogy felső Olaszország kiváló­­lag állattenyésztéssel foglalkozik. Szerkesztő kiadóhivatal Csillag­­utcza 8. Hirdeté­sek a kiadóhiva­­talban vétet­nek fel.I­DÓGAZDASÁG/ TARTALOM. A földöntözés Felső-Olasz- és Dél-Francziaor­­szágban. Hervol Edétől. I. — Az angol technikai szakoktatás. I. — A játékkészitő-ipar Szászország­ban. Binder Lajostól. — A bécsi tejtermelő szövet­kezet. Szobonya Bertalantól. — A szőlő mes­terséges trágyázása. Vizi ügyek: Tiszavölgyi Társulat. Délma­­gyarország vizmentesitése. Földszoros átmetszése Hátsó- Indiában. — Mezőgazdaság: Eke és gőzeke verseny. — Ipar: A gépipar helyzete. Szesztermelők egyesülete. — Borászat: A borok hordóize ellen. — Forgalom: Az osztrák államvasút újabb épít­kezései. — Kiállítások: Nemzeti kiállítás Spanyolországban. — Vegyes: Halálozás. — Vál­lalatok: Házépítés. Zsilipépítés. Csatornázás. — Az Anker bizt. társ. havi jelentése.

Next