Gazdasági Mérnök, 1884. január-december (8. évfolyam, 1-50. szám)
1884-01-31 / 5. szám
52 által a kazánviz a benne levő iszappal együtt folytonos körforgást visz végbe és mely elfogja a kazánkőpelyheket, még mielőtt odatapadhatnának a kazánfalakhoz. Amíg a kazánban a viz forr és kering, kazánkő nem alakulhat, mert a mozgásban levő viz nem engedi a pelyheket leülepedni. A viz ez állapotban igen szennyesen néz ki, különösen ha a gőz már régibb idő óta képződik és mindig új vizet töltenek a kazánba. De ha a víz nyugszik, a pelyhek tapadni kezdenek és kazánkövet képeznek. A mellékelt készülékben a víz folyvást automatikusan foly keresztül egy golyóalakú ülepedő kamarán, ahol a pelyhek leülepednek és ahonnét azokat egy csövön át elfújhatjuk. A kazánvíz átvezetését B kamarán át hőségkülönbségek előidézése által eszközöljük D bevezető és E levezető csövek segélyével. Az első egy rézsútos bevezető tölcsér a vízvonalban, míg a másik cső függélyes irányban valamivel mélyebben a vízben végződik. A meleg kazánvíz a tölcséren és felvezető csövön át a kamarába jut, ott meghal, hátrahagyja a pelyheket és önmagától visszafoly a kazánba. A kamara egy fal által két részre van osztva, ami az átfolyást szabályozza. A gömb egy öntött darabból áll és kényelmesen alkalmazható vagy magán a kazánon, vagy valahol közelben. A készülék a gyakorlati használatban igen jónak bizonyult. Igen egyszerűen, szilárdan van szerkesztve, könnyen kezelhető és mozgó alkatrészei nincsenek. A sertésólak építéséről. — Két közlemény — S ertések tenyésztésére és hizlalására, újabb időben a nagyobb külföldi gazdaságok igen czélszerű és megfelelően berendezett ólakat használnak, amelyek elrendezésénél a következő elvek tartatnak szem előtt: Mindenekelőtt szakítani kell azon eddig általánosan elterjedt nézettel, hogy a malaczok mindenféle moslékkal és mosogató lével táplálhatók, és hogy azok kellő és czélszerű elhelyezéséről nem szükséges gondoskodni. Mindezen most már túl vagyunk. A sertéseket a nedvességtől valamint a nap sugaraitól kellően megóvott meleg helyen kell tartani. Eledelüket az ólban elhelyezett vályúba adják; az óllal egy kis udvar áll összeköttetésben, melyben a sertések szabadon mozoghatnak. Egy helyre nem jó sok sertést bezárni, hanem legjobb azokat csoportonként elhelyezni, és egy csoportba 3—4 drb egyenlő korú állatot osztani. Ily módon sertések jobban híznak, míg ellenben, ha sok sertés együtt él, a legerősebbek a gyengébbek rovására minden rendelkezésre álló eledelt felemésztenének. Ezenkívül kis elkülönített rekeszek alkalmazandók a nőstények számára, melyek a kanokkal együtt maradjanak, más rekeszek továbbá az elkülönítendőnőstények számára, valamint a hizlalásra szánt állatok részére stb. Egy ily rekesz 2 vagy 3 drb sertésre czélszerűen 200—2-35 m. hoszszu és 2‘50—2‘60 m. széles legyen, és egy kis udvarral álljon összeköttetésben, mely kétszer oly nagy területtel bírjon, mint az említett rekesz. A legtöbb gazdaságban az egyes rekeszek egymás mellett egy sorban elhelyezve, közös fedéllel látvák el. Az egyik hosszfal mellett egy folyosó halad el, melyből az egyes rekeszekbe jutni és a sertéseknek szánt eledelt beadni lehet. A másik hosszfal mellett a nevezett udvarkák vannak elhelyezve, melyeken át a rekeszekből ki- és bemennek, s egyszersmind szabadba is juthatnak. Ha nagyobb számú rekeszek állítandók fel, akkor czélszerű azokat két sorban helyezni el s a telep közepén azokat egy közös átmenő folyosóval elválasztani. Az udvarok közül czélszerü alacsony mintegy 1.30 m. magas falat húzni, hogy a serté-Czélszerü az alapot 20— 30 dmrrel a körülfekvő talaj fölött elhelyezni. Az udvart vékony kavics vagy durva homokréteggel kell bevonni, a rekeszeket azonban jó betonréteggel ellátni, s czementtel simára bevonni. Ily módon eleje lesz véve a nedvesség beszivárgásának, különösen ha az építmény körül vízelvezető árkok létesíttettek. Minthogy a sertések akármely vízben vagy pocsolyában nagy előszeretettel szoktak megfürödni, czélszerű ezt a körülményt az ól elrendezésénél tekintetbe venni. Alkalmasnak bizonyult e végből minden rekeszben egy kis teknőszerű mélyedést készíteni, amelybe lehetőleg mindennap tiszta vizet kell önteni. Az állat, ha szabadban van, megfürdik úgy a hogy tud, tiszta víz vagy pocsolya az neki A szeszgyártás és a szeszadó-törvény Poroszországban. Az alkoholnak úgy feltalálója, mint feltalálási ideje ismeretlen, valószínűleg a Keletről származik és az arabok által hozatott be Európába, kik azt gyógyszerek készítésére használták. Némelyek szerint Raymund Lulles (szül. 1235-ben Majorca szigetén), mások szerint Villeneuve Arneid (megh. 1310 ben) volna az alkohol feltalálója. Az 1333. évben a pálinkakészítés még a vegyészet titka volt. Tatoni Sándor szerint a modenaiak lettek volna az első európaiak, kik alkoholt készítettek és azt elárusították, később a velenceieknél is kereskedelmi czikké vált. A pálinkáról szóló legrégibb mű 1483. évben jelent meg, amelyből kitűnik, hogy a pálinka már a XV. század végén ismeretes volt Németországban. A XVI. század elején a német fejedelmek már különböző rendeleteket bocsátottak ki, melyek által a pálinkának használatát eltiltják. Jelenleg a destillálás az egész világon el van terjedve ; a kalmük szintúgy destillálja a tejet, mint a kamcsatkai a növényeket. Németországban a XVIII. század első negyedében a pálinka fogyasztása igen korlátolt volt, ellenben a sört már akkor is igen jól tudták készíteni. Azon terhek folytán, melyek Poroszországban a sörgyártásra nehezedtek, a sör mindinkább roszszabbá vált, s a gazdagok asztaláról lassankint csaknem egészen eltűnt s helyébe a bor lépett, mig a közép és alsó néposztályoknál a kávé fogyasztása terjedt el s a legalsóbb néposztályoknál nem sokára a pálinka lett kedvelt itallá. Kezdetben többnyire csak a városokban voltak a kisebb szeszfőzdék, melyek gyorsan fejlődtek, miután egyfelől oly korlátozásoknak, mint a sörfőzés, sok kellően elzárva legyenek és könnyű felügyelet , mindegy. De legalább az ólban, ahol saját betonalatt maradhassanak. Mezésünktől függ az állat fejlődése, ne sajnáljuk azt A sertések sikeres hizlalására és tenyésztésére a kis fáradságot, melyet a gyakori tiszta vizbenézve igen fontos, hogy azok tisztán tartassanak, eresztése netalán okoz ; a hizlalt áru minősége és és hogy az ól tisztítására és czélszerű berendezés az igy elért haszon és eredmény bizonyosan minsére kellő gond fordittassék. Fősuly fektetendő ezért den ily kiadásért megfelelő kárpótlást fog nyújtani, arra, hogy az udvarok valamint a rekeszek feneke A vályúra nézve megjegyzendő, hogy az elejtős legyen, és hogy a szükséges levezető árkok dig még több helyen alkalmazásban álló kővályú és csatornákról gondoskodva legyen, hogy a más egészen felhagyandó, mivel az igen nehéz, helyéről léket és ürüléket könnyen el lehessen távolítani, bajosan mozdítható el és így nehezen tisztítható. Emaillezott öntött vaslemezből készült vályúk sokkal czélszerűbbek úgy a kő mint a fa vályúknál, mely utóbbiaknak nagy hátrányuk, hogy igen őket tisztán tartani. Legjobb a vályút a rekeszt körülfogó falba elhelyezett fülkébe állítani, oly módon hogy azt kívülről eledellel meg lehessen tölteni, anélkül, hogy a cseléd kénytelen lenne a sertések etetése czéljából a rekeszbe lépni és az ajtót ismét bezárni. A vályú elzárására legczélszerűbb az a szerkezet, melynél egy negyed hengeralakú pléh a vályúval ugyanazon tengely körül forogván, metszés szerint fel és le forgatható, úgy hogy kívülről a vályút könnyen el lehessen zárni, anélkül, hogy a sertésekhez csak közeledni is kellene. Ennek azért van némi jelentősége, mivel tudvalevő, hogy a sertések, ha őket evés közben háborgatják, néha harapni szoktak, mely eshetőség többé fenn nem forog, ha nevezett vályú fölött elzáró lemezt alkalmazunk. Czélszerű továbbá azt is megakadályozni, hogy a sertés, a vályúba adott eledelt, szét ne turkálja, és azt lábaival össze ne kavarja. E végett némely helyen farácsot tesznek a vályúra, mely nyílásokkal van ellátva, melyeken a sertés csak a fejét dughatja át s igy etetés után lábaikkal a hátramaradt eledelben nem turkálhatnak. Végül ami a sertésól elhelyezését illeti, ennél tekintettel kell lenni arra, hogy a felügyelő cselédség lakásához közel legyen ugyan, a kellő szellőztetés által gondoskodni kell azonban arról, hogy a bűz és a rosz levegő a lakóhelyiségekbe ne juthasson. 39. ábra. Kazánviztisztitó 40. ábra. A kazánviztisztitó elhelyezése a kazánon. GAZDASÁGI MÉRNÖK Budapest, jan. 31. 1884. 5. szám