Gazdasági Mérnök, 1884. január-december (8. évfolyam, 1-50. szám)

1884-01-31 / 5. szám

52 által a kazánviz a benne levő iszappal együtt foly­tonos körforgást visz végbe és mely elfogja a ka­­zánkőpelyheket, még mielőtt odatapadhatnának a kazánfalakhoz. A­míg a kazánban a viz forr és ke­ring, kazánkő nem alakulhat, mert a mozgásban levő viz nem engedi a pelyheket leülepedni. A viz ez állapotban igen szennyesen néz ki, különösen ha a gőz már régibb idő óta képződik és mindig új vizet töltenek a kazánba. De ha a víz nyugszik, a pelyhek tapadni kezdenek és kazánkövet képeznek. A mellékelt készülékben a víz folyvást auto­matikusan foly keresztül egy golyóalakú ülepedő kamarán, a­hol a pelyhek leülepednek és a­honnét azokat egy csövön át elfújhatjuk. A kazánvíz átveze­tését B kamarán át hőségkülönbségek előidézése által eszközöljük D bevezető és E levezető csövek segé­lyével. Az első egy rézsútos bevezető tölcsér a vízvonalban, míg a másik cső függélyes irány­ban valamivel mélyebben a vízben végződik. A me­leg kazánvíz a tölcséren és felvezető csövön át a kamarába jut, ott meghal, hátrahagyja a pelyheket és önmagától visszafoly a kazánba. A kamara egy fal által két részre van osztva, a­mi az átfolyást szabályozza. A gömb egy öntött darabból áll és kényelmesen alkalmazható vagy magán a kazánon, vagy valahol közelben. A készülék a gyakorlati használatban igen jónak bizonyult. Igen egyszerűen, szilárdan van szerkesztve, könnyen kezelhető és mozgó alkatrészei nincsenek. A sertésólak építéséről.­ ­— Két közlemény — S­­ ertések tenyésztésére és hizlalására, újabb időben a nagyobb külföldi gazdaságok igen czélszerű­ és megfelelően berendezett ólakat használnak, a­melyek elrendezésénél a kö­vetkező elvek tartatnak szem előtt: Mindenekelőtt szakítani kell azon eddig álta­lánosan elterjedt nézettel, hogy a malaczok min­denféle moslékkal és mosogató lével táplálhatók, és hogy azok kellő és czélszerű elhelyezéséről nem szük­séges gondoskodni. Mindezen most már túl vagyunk. A sertéseket a ned­vességtől valamint a nap sugaraitól kellően megóvott meleg helyen kell tartani. Eledelüket az ólban elhelye­zett vályúba adják; az óllal egy kis udvar áll összeköttetésben, melyben a sertések szabadon mozoghatnak. Egy helyre nem jó sok sertést bezárni, hanem legjobb azokat csopor­tonként elhelyezni, és egy csoportba 3—4 drb egyenlő korú állatot osz­tani. Ily módon sertések jobban híznak, míg ellenben, ha sok sertés együtt él, a legerősebbek a gyengéb­bek rovására minden rendelkezésre álló eledelt felemésztenének. Ezenkí­vül kis elkülönített rekeszek alkal­mazandók a nőstények számára, me­lyek a kanokkal együtt maradjanak, más rekeszek továbbá az elkülöní­tendő­­nőstények számára, valamint a hizlalásra szánt állatok részére stb. Egy ily rekesz 2 vagy 3 drb ser­tésre czélszerűen 2­00—2-35 m. hosz­­szu és 2‘50—2‘60 m. széles legyen, és egy kis udvarral álljon összeköt­tetésben, mely kétszer oly nagy terü­lettel bírjon, mint az említett rekesz. A legtöbb gazdaságban az egyes rekeszek egymás mellett egy sorban elhelyezve, közös fedéllel látvák el. Az egyik hosszfal mellett egy folyosó halad el, melyből az egyes rekeszekbe jutni és a sertéseknek szánt eledelt beadni lehet. A másik hosszfal mellett a nevezett udvarkák vannak elhe­lyezve, melyeken át a rekeszekből ki- és bemen­nek, s egyszersmind szabadba is juthatnak. Ha nagyobb számú rekeszek állítandók fel, akkor czélszerű azokat két sorban helyezni el s a telep közepén azokat egy közös átmenő folyosóval elválasztani. Az udvarok közül czélszerü alacsony mintegy 1.30 m. magas falat húzni, hogy a serté-Czélszerü az alapot 20— 30 d­mrrel a körülfekvő talaj fölött elhelyezni. Az udvart vékony kavics vagy durva homokréteggel kell bevonni, a rekesze­ket azonban jó betonréteggel ellátni, s czementtel simára bevonni. Ily módon eleje lesz véve a ned­vesség beszivárgásának, különösen ha az építmény körül vízelvezető árkok létesíttettek. Minthogy a sertések akármely vízben vagy pocsolyában nagy előszeretettel szoktak megfürödni, czélszerű ezt a körülményt az ól elrendezésénél te­kintetbe venni. Alkalmasnak bizonyult e végből minden rekeszben egy kis teknőszerű mélyedést ké­szíteni, a­melybe lehetőleg mindennap tiszta vizet kell önteni. Az állat, ha szabadban van, megfürdik úgy a hogy tud, tiszta víz vagy pocsolya az neki A szeszgyártás és a szeszadó-törvény Poroszországban. Az alkoholnak úgy feltalálója, mint feltalálási ideje ismeretlen, valószínű­leg a Keletről származik és az arabok által hozatott be Európába, kik azt gyógyszerek készítésére hasz­nálták. Némelyek szerint Raymund Lulles (szül. 1235-ben Majorca szi­getén), mások szerint Villeneuve Ar­neid (megh. 1310 ben) volna az al­kohol feltalálója. Az 1333. évben a pálinkakészítés még a vegyészet titka volt. Tatoni Sándor szerint a modenaiak lettek volna az első euró­paiak, kik alkoholt készítettek és azt elárusították, később a velenceieknél is kereskedelmi czikké vált. A pálinkáról szóló legrégibb mű 1483. évben jelent meg, a­melyből kitűnik, hogy a pálinka már a XV. század végén ismeretes volt Németor­szágban.­­ A XVI. század elején a német fejedelmek már különböző ren­deleteket bocsátottak ki, melyek által a pálinkának használatát eltiltják. Jelenleg a destillálás az egész vi­lágon el van terjedve ; a kalmük­­ szintúgy destillálja a tejet, mint a kamcsatkai a­­ növényeket. Németországban a XVIII. század­­ első ne­­­­gyedében a pálinka fogyasztása igen korlátolt volt,­­ ellenben a sört már akkor is igen jól tudták készí­­­­teni. Azon terhek folytán, melyek Poroszországban­­ a sörgyártásra nehezedtek, a sör mindinkább rosz­­szabbá vált, s a gazdagok asztaláról lassankint­­ csaknem egészen eltűnt s helyébe a bor lépett, mig­­ a közép és alsó néposztályoknál a kávé fogyasztása terjedt el s a legalsóbb néposztályoknál nem sokára­­ a pálinka lett kedvelt itallá. Kezdetben többnyire csak a városokban voltak a kisebb szeszfőzdék, melyek gyorsan fejlődtek, mi­­­­után egyfelől oly korlátozásoknak, mint a sörfő­zés, sok kellően elzárva legyenek és könnyű felügyelet , mindegy. De legalább az ólban, a­hol saját beton­­alatt maradhassanak. Mezésünktől függ az állat fejlődése, ne sajnáljuk azt A sertések sikeres hizlalására és tenyésztésére a kis fáradságot, melyet a gyakori tiszta viz­be­nézve igen fontos, hogy azok tisztán tartassanak, eresztése netalán okoz ; a hizlalt áru minősége és és hogy az ól tisztítására és czélszerű berendezés az igy elért haszon és eredmény bizonyosan min­­sére kellő gond fordittassék. Fősuly fektetendő ezért den ily kiadásért megfelelő kárpótlást fog nyújtani, arra, hogy az udvarok valamint a rekeszek feneke A vályúra nézve megjegyzendő, hogy az e­­­lejtős legyen, és hogy a szükséges levezető árkok dig még több helyen alkalmazásban álló kővályú és csatornákról gondoskodva legyen, hogy a más­ egészen felhagyandó, mivel az igen nehéz, helyéről léket és ürüléket könnyen el lehessen távolítani, bajosan mozdítható el és így nehezen tisztítható.­­ Emaillezott öntött vaslemezből készült vályúk sokkal czélszerűbbek úgy a kő mint a fa vályúk­nál, mely utóbbiaknak nagy hátrányuk, hogy igen őket tisztán tartani. Legjobb a vályút a re­keszt körülfogó falba elhelyezett fülkébe állítani, oly módon hogy azt kívülről eledellel meg lehessen tölteni, a­nélkül, hogy a cseléd kénytelen lenne a sertések etetése czéljából a rekeszbe lépni és az aj­tót ismét bezárni. A vályú elzárására legczélszerűbb az a szerkezet, melynél egy negyed hengeralakú pléh a vályúval ugyanazon tengely körül forogván, metszés szerint fel és le forgatható, úgy hogy kí­vülről a vályút könnyen el lehessen zárni, a­nél­kül, hogy a sertésekhez csak közeledni is kellene. Ennek azért van némi jelentősége, mivel tudvalevő, hogy a sertések, ha őket evés közben háborgatják, néha harapni szoktak, mely eshetőség többé fenn nem forog, ha nevezett vályú fölött elzáró lemezt alkalmazunk. Czélszerű továbbá azt is megakadá­lyozni, hogy a sertés, a vályúba adott eledelt, szét ne turkálja, és azt lábaival össze ne kavarja. E vé­gett némely helyen farácsot tesznek a vályúra, mely nyílásokkal van ellátva, melyeken a sertés csak a fejét dughatja át s igy etetés után lábaikkal a hát­ramaradt eledelben nem turkálhatnak. Végül a­mi a sertésól elhelyezését illeti, en­nél tekintettel kell lenni arra, hogy a felügyelő cselédség lakásához közel legyen ugyan, a kellő szellőztetés által gondoskodni kell azonban arról, hogy a bűz és a rosz levegő a lakóhelyiségekbe ne juthasson. 39. ábra. Kazánviztisztitó 40. ábra. A kazánviztisztitó elhelyezése a kazánon. GAZDASÁGI MÉRNÖK Budapest, jan. 31. 1884. 5. szám

Next