Gazdasági Mérnök, 1884. január-december (8. évfolyam, 1-50. szám)

1884-01-31 / 5. szám

Budapest jan. 31. 1884. 5 szám. GAZDASÁGI MÉRNÖK. furatok a folyó irányára függélyes sorokban voltak elosztva. A fúrógépek Ford, a Victorian Railway De­partment tagjának, találmányát képezték és megvá­lasztásuk nyilvános pályázat útján történt. Feltételül az volt kitűzve, hogy a fúrógép képes legyen egy perez alatt egy 6 hü­velyknyi mély és 11/2 hüvelyk átmérőjű lyukat fúrni bazalt kősziklában. Ford fú­rója a próbafúrásoknál teljesen megfelelt a vára­kozásnak. Két fúró dolgozott egyszerre, egy har­madik gép is be lett azonban szerezve, tar­talékul. A fúrók elhelyezése viz alatt három­lábú állványokon és búvárharang alatt lett eleinte próbálva, de nagyon költségesnek bizo­nyult be. El lett tehát határozva, hogy a gé­pek egy ponton-páron megerősített padlón he­lyeztessenek el, hogy igy a fúrógépek viz fölött maradjanak s igy könnyebben megvizs­gálhatók legyenek.­­ A fúrók 11/8 hüvelyk átmérőjű vasrudakhoz voltak forrasztva s 21/8 hüvelyk átmérőjű kemény aczélból készültek; a fúró alakjára nézve számos kísérlet után a csillag alak lett választva. Ily fúró rudakból 65 volt készletben s hosszuk a fúrási mély­ség szerint 18 és 30 láb közt változott. A fúrók élesítését egy közönséges kovács esz­közölte. A padló, melyről a fúrás történt, két 20 tonnás pontonon volt megerősítve melyek 3 lábnyi távolságban 12 hüvelyk széles és 12 hüvelyk mély Oregon-fenyő gerendákkal voltak egymáshoz párhuzamosan csatolva. A fúrók a pontonok közötti térben dolgoztak. A fúró mindkét oldalán sínek voltak meg­erősítve, s ezeken kerekeken mozgott egy­­egy könnyű emelő gép mely az egész fúró­­szerkezetet hordozta. A fúrógép egy négyzet * alakú 6 hüvelyk széles vezető gerendához volt csatolva, olyképen azonban, hogy azon szabadon mozoghatott föl és alá s igy az ide­­oda járó gőzösök által előidézett hullámzás s a víznek árapály befolyása alatt való emelke­dése és esése nem zavarta meg a fúrási mun­kálatokat. A vezető gerenda talpa meg volt vasalva s fúrás közben a sziklán nyugodott ; a fúrási mélység pedig fogas kerék és rúd segélyével volt szabályozható. Oldalmozgás el­len a padló négy sarkán horgony lánczokhoz volt erősítve, melyeket négy hengerre föl le­hetett tekerni s ezek segélyé­vel az úszó padló helyzetét meg­változtatni. A pontonok egyikén volt el­helyezve a gépezet, mely állott egy Field-féle gőzkazánból, egy fekvő gőzgépből 10 hüvelyknyi gőzhengerrel, egy légsűrítő szi­vattyúból és egy lég­kazán­ból. A második pontonon helyet foglalt a műhely egy munka­paddal, búváröltözékekkel, fúró rudakkal, kész patronokkal és az elektromos gyűjtőgéppel. E második pontont azonkívül kö­vekkel is meg kellett terhelni, hogy a gépezetet hordó pon­­tonnal egyenlő mélységre me­rüljön le a vízbe. A levegő négyszög hüvelykinti 90 font­­nyi nyomásra lett sűrítve. A patronok elhelyezésénél segéd­kező búvárok szintén e forrás­ból nyerték friss levegő kész­letüket. Azonkívül sűrített le­vegő lett használva a furatok kif­úvására hogy a fúrás be­fejeztével a kőtörmeléktől megtisztítsák. A sűrített levegő vezetése hajlékony csöveken át történt. Ezenkívül volt egy másik kisebb úszó műhely is, mely kizárólag patron készítésre volt fölszerelve. Egy sorban volt 7 furat, a sorok egymástól 3 — 31/2 lábnyi távolban voltak; a furatok átmé­rője 3 hüvelyk volt s mélységük az eltávoli­tandó zátony magassága szerint 4 és 14 láb közt váltakozott. Amint a lyuk ki volt fúrva teljes mély­­­ségben, sűrített levegő segélyével meg lett tisztítva minden porszemcsétől s a kifuvás után be lett duga­­szolva egy kis kúp alaku kovácsolt vas dugaszszal mig a többi 6 furat elkészült. Mint már említettük­­ repesztésre Nobel-féle 1-ső számú (közönséges) dyna­­mit lett használva, a töltés súlya a mélység szerint furatonként 3 és 8 font közt változott. A robbantó­szer olajos calicoban volt elhelyezve, s a gyújtás elektromos gyújtó­géppel történt. A patronokat egy búvár helyezte el, ki a 7 furatot alig néhány percz alatt töltötte meg. Minden egyes kamra helyzetét egy-egy apró úszó buoy jelölte meg. Amint min­den készen állott, a pontonok a hengerkerekek se­gélyével 30—40 lábnyira el lettek távolitva s a kisü­tés azonnal megtörtént. Amint elegendő anyag föl volt lazítva repesz­­tés által, a föllazított kőzet ki lett emelve a víz­ből pontonokra még pedig búvárok segélyével, mi­után a számos kísérlet után e módszer találtatott legolcsóbbnak. A kiemelésre két 2 tonnás gőzgép lett használva melyek egy 40 tonnás komp szerke­zetű pontonon voltak elhelyezve. Az apró törmelék kiemelése s a folyó fenekének végleges megtisztítása egy kanalas gőzkotrógép segélyével történt. A búvárok két csapatra voltak osztva, mig egyik a viz alatt dolgozott, addig a másik csapat a pon­tonon társaiknak segédkezett: a fölváltás négy órán­­kint történt , a levegőt e műveletnél a víz alatt dolgozó búvárok számára közönségesen ily czélra használt nyomó­szivattyúk szolgáltatták. Az anyag kiemelése lánczok és vasvödrök segé­lyével történt a búvárok segédkezése mellett. Több kísérlet történt a kőzetet gépek se­gélyével kiemelni de ez nem bizonyult be oly czélszerűnek. A munka éjjel nappal folyt de a szükséges felszerelés csekély volta mi­att csak 7 ember dolgozhatott egyszerre egy időben. Hogy valljon Brady eljárása czélszerű volna-e a Dunán is, azt kisérleteknek kell eldönteniök; theoreticus fejtegetések itt mit sem használnak, miután az ausztráliai viszo­nyok a mi hazai viszonyainkkal össze nem hasonlíthatók. Brady eljárását ajánlja azon­ban először az, hogy nem pazarolja a rob­bantó anyagot úgy amint ez a Lauer-féle repesztési módszernél történik, miután pedig a dynamit drága, az angol mérnök eljárá­sának mindenesetre nagy az előnye. Másod­szor a munkabér nálunk olcsóbb amint ezt a következő adatok bizonyítják. A Yarra szabályozásánál a következő munkabérek lettek fizetve naponkint, a mun­kanap nyolcz órára lévén számítva: Munkás­vezető 12 shil. = 6 ar. ft. o. é. Gépész 9 „ — 41/2 „ „ „ A fúrógépeknél deig. munk. 8 „ = 4 „ „ „ Búvár a viz alatt 15 „ = 71/2 „ „ „ Búvár a viz fölött mint közönséges munkás 8 „ = 4 „ „ „ Kovács 10 „ = 5 „ „ „ Röviden tehát: Lauer eljárása kevesebb munkát de több robbantó anyagot igényel, Brady módszere pedig igen csekély menyi­­ségű dynamitot és több munkaerőt követel. — Kisérleteknek kell azonban kimutatniok, hogy melyik rendszer olcsóbb és czél­szerűbb az al-Dunán. — Hull, jan. 10. K. L. Kiváló mérnökök igen gyakran állítják, hogy az u. n. chemikus víztisztító szerek, me­lyekkel a gőzkazánokban meg akarják gátolni a csapadékokat és hőképződéseket, inkább ár­tanak mint használnak. Ez csak­ugyan sokszor áll, ha tudatlan emberek experimentálnak ve­gyi szerekkel, melyek hatásá­ról sejtelmük sincs. A kérdést, hogy vegyi vagy mechanikus tisztítószert kell-e alkalmazni, spec­ialistákra kellene bízni a­kik megvizsgálják a rendel­kezésre álló víz vegyi alkatré­szeit. Universalis szer a ka­zánkő ellen nem létezik. Egyes esetekben vegyi szerek, más esetekben mechanikai készülé­kek ajánlatosak. A mechanikus kazánvíztisztítók alkalmazását az a tünemény igazolja, hogy Sok víznél az egy­szerű melegítés folytán a feloldott és idegen alkat­részek pehely alakban kiválnak; ezek okozzák leg­inkább a kazánkő képződését, mert a forró fémla­pokhoz tapadnak és itt bizonyos idő múltával bá­mulatos módon megkeményednek. A 39.-40. ábrában bemutatjuk Hotchkiss J. F. (New­ York, John street 84) új víztisztítóját, mely kazánvíztisztító ké­szülék. (Két á­b­rával.) 37. ábra. Grezzly Giant (Óriás-fa Amerikában.) 38. ábra. Dead Giant (Óriás-fa törzse Amerikában). 51

Next