Gazdasági Mérnök, 1886. január-december (10. évfolyam, 1-52. szám)
1886-10-10 / 41. szám
X. évfolyam ELŐFIZETÉSI DÍJ: GESZ ÉVRE.........10 írt — kr. NEGYEDÉVRE...........2 Irt 50 kr. ÉLÉVRE..............5 •— «S EGY HÓRA..............1 » — ■ 41. szám. Budapest, 1886. október 10.MÉG.IKI.EeN 1 ív MINDEN VALA14NAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL . Szerkeszti és kiadja GONDA BÉLA műegyetemi m.-tanár. BUDAPEST, IV. KER., SOUTCZA G. KORIZMICS LÁSZLÓ. 1816—1886. A magyar mezőgazdaság egyik legelső rendű régi bajnokának, a fenkölt szellemmel, látnoki bölcseséggel s korát megelőző úttörő elmével megáldott férfiúnak kihűlt tetemei felett borult össze a sír hideg földje e hó 7-én. Korizmics László nincs többé! A fájdalomban, mely koporsóját övezte, osztozik a nemzet minden értelmes polgára. A veszteség, mely halálával a közügyeket s főleg a mezőgazdaság ügyét érte, érezhető lesz még hosszú éveken át is s az ő nemes lelke, rajongó lelkesedése s fáradhatatlan munkássága, melylvel e nemzetnek gazdasági fejlődését előmozdítani oly lankadatlanul, oly önzetlenül s oly kiváló szakértelemmel igyekezett, ércznél maradandóbb emléket alkot nevének s követésre méltó például lesz hivatva szolgálni évtizedek hosszú során át. Lapunk 1881. évi október 4-diki számában behatóan méltattuk e nagy férfiú kiváló működését. Az ő közhasznú, tevékeny, munkás élete megérdemli azonban, hogy ezúttal — legalább rövid vázlatban — ismét foglalkozzunk vele, mert hiszen az ő fenkölt szelleme kell, hogy még késő idők múltán is követendő példa s hálás emlékezet tárgya legyen. De mielőtt élete és működése vázolásába bocsátkoznánk, jól esik közölnünk ama levelét, melyet arczképének és életrajzának megjelenése után 1881. évi október 8-án lapunk szerkesztőjéhez intézett. E levél a következő : «Tisztelt Barátom ! Ön szíves volt becses lapjában igénytelen személyemről, érdememen túl megemlékezni és életemen keresztül kifejtett munkásságomat méltányolni. E váratlanul jött méltatást köszönöm ezúttal Önnek meg és örvendenék, ha lefolyt jóakaratu munkálkodásom hazánk fiai minél számosbbjainál hasonló felfogással tekintetnék és ha tudhatnám egyúttal, hogy az általam képviselt nézetek és igék minél több helyen figyelembe és alkalmazásba vétettek. — Legszívesebb üdvözlettel kész szolgája és barátja Korizmics László.Eméleti útmutatást a mérnöki tanfolyam alatt, a gyakorlatit atyjának , a kitűnő gazdának vezérlete alatt nyerte. Később magánszorgalom volt a forrás, a honnan főleg merített. Iskoláit végezvén 1835-ben Adonyba gr. Zichy uradalmába jutott mérnöki gyakorlatra, honnan 2 évi gyakornokság után 1837-ben ismét Pestre ment letenni az utolsó szigorlatot. Adonyban a mérnöki gyakorlatban töltött azután még egy évet és 1838-ban herczeg Eszterházy Pál ozorai uradalmába került mint segédmérnök önálló hatáskörrel. 1841-ben nevezett herczeg barsmegyei kiterjedt lévai uradalmába nevezte őt ki szabályozó főmérnöknek. Ez időtájban (1840—1841) kezdett írni a gazdasági folyóiratokba. Először az «Ismertető»-ben jelent meg tőle több apróbb dolgozat. Léván 1848-ig volt mint főmérnök, mely időszak alatt foglalkozása mérésekből és szabályozásokból állott. Léván léte alatt készített egy rétöntözést is 1845/6-ban, melyet a gazdasági egylet küldöttségileg megszemlélvén, nyilvános dicséretre találta érdemesnek. Ez idő alatt részint saját, részint álnevek alatt sokat irt a «Magyar Gazdá»-ba s mindig gazdasági és nemzetgazdasági dolgokról. Itt, más lapokba is. Szintén ez időszakra esnek becses levelei a «Rétöntözésről» s koszorúzott pályamunkája a jószágrendezésről». 1848- ban Korizmicsot egyenes meghívásra a földmivelési minisztériumba nevezték ki a földmivelési osztály titkárául. Jószágrendezési munkája vonta reá a közfigyelmet, mely ma kevéssel azelőtt jelent volt meg a Magyar Gazdában. 1849- ben indítá meg a «Gazdasági Lapok»-at. — 1849 végén b. Geringer, akkori teljhatalmú cs. és kir. biztos mező- és közgazdasági dolgokban tanácsadóid használta Korizmicsot. Nevezetesebb dolgozatai ez időből: az úrbéri kárpótlás terve s a tagosítás és birtok elkülönzési kérdések körül forogtak stb. 1850 végén a cs. és kir. pénzügyigazgatósághoz neveztetett ki tanácsosid Budára s ugyanaz évben a Budapest kerületi adó-bizottmányhoz ülnökül. A pénzügynél előbb az adó, utóbb a jószágigazgatás dolgában volt előadó. 1851-ben ki volt küldve az aradi kincstári javakra az ottani jószágok colonisatiója kérdésében. Fölterjesztése következtében a létező telepítvények sorsain javítottak is. Ugyanez év végén volt Angliában is, mint a világkiállításnál az országos gazdasági egyesület képviselője. Hazajőve utazása nevezetes eredményéről a «Gazdasági Lapok»-ban írt számos czikket. Általában e jeles lapok főleg tőle vették irányukat. Czikkei részint név nélkül, részint aláírása mellett jelentek meg. Így kezdé meg «Tiszaháti» álnév alatt az izgatást, czím nélküli leveleiben a «Mezőgazdaság Könyve» ügyében, mely terve meg is valósult. Benkő és Morócz társaságában hozzá is fogott e mű megírásához, s teljesen átalakítva Stephens e kitűnő munkáját a magyar viszonyokhoz és kibővítve a hazánkra nézve fontos termelési ágak leírásával, nagy szolgálatot tett vele a magyar gazdaközönségnek. Számtalan értekezése — melyek nagy részben az általa kiadott «Gazdasági Lapok»-ban jelentek meg, mind azzal a tendencziával bírtak, hogy a gazdaközönségnek nehéz helyzetében útmutatásul szolgáljanak. Az országos magyar gazdasági egylet alelnökévé az 50-es évek végén választatott, megjutalmazásául azon hazafias tettének, hogy az egyesületet megmentette. Az akkori cs. és k. kormány ugyanis gyanús szemmel nézte az egyesület működését és félvén attól, hogy politikai czélok előmozdítására szolgálna, feloszlatását határozta el, mely feloszlatást csakis Korizmics erélyes közbelépése hárította el. * Korizmics László 1816-ban született Agg-Szent-Péteren Fehérmegyében, ahol atyja Korizmics Mátyás előbb b. Liliennek, később b. Sinának gazdatisztje volt. Iskoláit részint Budán, részint Pesten végezte 1825—1836-ig. A pálya, melyre eredetileg készült a mezőgazdaság és mérnökség volt. A mezei gazdaságra az el KORIZMICS LÁSZLÓ: 41