Gazdasági Mérnök, 1890. január-december (14. évfolyam, 1-52. szám)
1890-05-04 / 18. szám
mmm TARTALOM. A gazdálkodási mód kérdéséhez. — Az erdélyi birtokrendezések kérdéséhez. — Trágyázási kísérletek spárgánál. A sürített levegő központi állomása Parisban. — A párisi lakóház éptése és berendezése. (Vége.) — Uj eljárás fémek megmunkálására. — Kiállítások 1890-ben. Találmányok Készülék a légnyomás szállította ürülékek szagtalan földolgozására. — Méret alakzó. — A közúti s más kocsik indítását könnyítő készülék. Vízi ügyek: A balatontavi gőzhajózási részvénytársaság. — A Vaskapu szabályozása. — Az osztrák-magyar Llyod. — A vizi gazdaság kérdése. Vasuti ügyek. Előmunkálati engedély. — A lajosmizse-kecskeméti helyi érdekli vasút. — A szatmár-nagybányai vasút. — A magyar északkeleti vasútnak. A zónatarifa eredménye. — Az ipolyságbalassagyarmati h. é. vasut engedélyezése. — A brassó-háromszéki h. é. vasút. — Az osztrák-magyar állomvasut-társaság. Különfélék : Budapest, 1890. május a XIV. évfolyam.. 18. szám. EGYSZERSMIND A TISZAVÖLGYI TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE, Előfizetési díj : Hirdetési díj: Egész évre 12 frt, félévre 6 frt, Egy 6-szor halábozott pettst negyedévre 3 forint._____ egyszeri beigtatásra 40 krajczg A gazdálkodási mód kérdéséhez. Belterjesebbé vagy külterjesebbé kell-e tenni a mezőgazdaságot? Sokan foglalkoznak ezzel a kérdéssel, hogy megtudják, mikép fog a gazda jobban boldogulni. Angliában, ahol a belterjes gazdálkodás némely helyen túlzásba lett vive, drága műtrágyázással és a földnek pihentetés nélküli nyúzásával, nem ok nélkül javasolják egyesek, hogy több földet legelőnek kell hagyni és inkább a marhalétszámot szaporítani és az ilyen változtatás jó eredménynyel is szokott járni a gazdára nézve. De ki tanácsolhatja Magyarországon a gazdaközönségnek, hogy külterjesebben gazdálkodjék, mikor itt úgyis olyan extensív gazdasági rendszer van érvényben, melyhez foghatót külföldön a műveltebb nyugati államokban nem is találunk? Legfeljebb abban az értelemben lehet szó külterjesebb gazdálkodásról, hogy sok helyen nagyobb a cselédség, mint szükséges volna s az nem lesz kellőkép foglalkoztatva, tehát nem is fizeti ki magát; vagy abban az értelemben, hogy egyik-másik gazda neki megy a télnek nagy marhaállománynyal és kevés takarmánynyal, úgy hogy a juh vagy sertés a drága vett takarmánynyal megeszi magát, mert a takarmány többe került, mint amennyit a juhért, sertésért megadnak. Ilyenkor természetesen okosabb lett volna idejében eladni az állatokat s kevesebb költséggel terhelni a gazdaságot. Az ilyen esetek azonban igen kivételesek s alig fordulnak elő máshol, mint ahol az etetésnél hiányzik a gazda szeme s a takarmány inkább a korcsmároshoz, mint az állatok gyomrába vándorol. Szabály gyanánt felállíthatjuk általánosságban azt a tételt, hogy hazánkban a marhaállományt nem csökkenteni, hanem növelni kell. És ez itt nem jelenti a gazdálkodás külterjesebbé tételét, hanem inkább az intenzívebb gazdálkodást. Mert MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP, ezáltal növelve lesz a gazdasági instructió és nálunk ez az irányadó arra nézve, hogy külterjesen vagy belterjesen gazdálkodunk-e. A legtöbb magyar gazdaságnak az a baja, hogy a gazdasági forgó tőkében levő érték nem elég nagy az ingatlan föld értékéhez viszonyítva. A feladat már most az, hogy ezt az aránytalanságot a legalkalmasabb módon kiegyenlítsük. Aki tiszta jövedelmet akar birtokából látni, annak, ha nincs ereje, sem hitele az aránytalanságot kiegyenlíteni, legjobb ha úgy segít magán, hogy az ingatlanság egy részét átváltoztatja gazdasági instructióvá, mert ha ezt nem teszi, a nagy terhek megemésztik lassan az egész jószágot. A rosszul vagy sehogy sem művelt földtől csak úgy kell fizetni az adót, mint ha ez be volna vetve s az épületek fentartása s a cselédség fizetése is pénzt visz el, hozzá még a jelzálog adósság kamatját csakhamar lebegő adóssággal kellene fizetni, a melyeknek tudvalevőleg az a természetük, hogy lavinaszerűig nőnek. Vagy ha a tulajdonjogtól végkép nem akar megválni a gazda, hát adjon földjéből annyit bérbe, hogy a megmaradt részt aztán képes legyen jól művelni. A bérletre vonatkozólag egy dolgot kell különösen kiemelnünk, és ez az, hogy arról nem történik intézkedés, hogy legyen jó bérlő osztály.Most a legtöbb helyen úgy történik a bérbeadás, hogy a földesúr csak azt nézi, hogy egyszerre és könnyű szerrel jókora bérösszeget készpénzben kapjon. Így divatba jött a nagy uradalmakat egy- egy pénzes embernek kiadni Ezek a bérlők aztán maguk is csak azt nézik, hogy minél nagyobb összeget kizsaroljanak a földből s az eredmény az, hogy a gazdaság, ahelyett hogy előbbre haladna, még hátrább megy. A földbirtokosok saját érdeküknek sokkal inkább megfelelnének azzal, ha a földész osztály sorából igyekeznének bérlőket nyerni. Ekkor, igaz, apró részletekben kellene birtokukat bérbe adni, s a bérösszeg beszedésével is több bajuk volna, mint ha egy pénzes embernek adják az egészet; de elérnék ezzel azt, hogy a földész bérlők nagyobb jóllétre emelkedve, jövőre mindig nagyobb bérösszeget is szívesen megadnának, míg az egy bérlő által kizsarolt földnél az ellenkező történik : minuendo licitatio lesz az eredmény. Egy földes úr alig tehet falujában jobbat a parasztsággal, mint ha ezt farmerekké teszi, így a szegény földészek elegendő tért nyernek munka-SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: V. ker. Árpád-utcza 12. szám 1. óra. erejük és képességük teljes kifejlesztésére, jobb móduakká lesznek, gyermekeik nevelésére is többet költhetnek s az ifjú nemzedék különb lesz az apáknál, mint egy fejlődésben levő országban lenni kell. De ellenvethetik azt is, hogy kinek adja a nagybirtokos földjét bérbe, ha a parasztság oly szegény, hogy nem is tud bért fizetni s nem is akar bérlő lenni. Tény, hogy csakugyan vannak ilyen viszonyok is. Van község, mely sokkal kevésbé népes, semhogy a nagy határában levő földeket ez a nép megmunkálni tudja, vagy elegendő földbirtokuk van maguknak a gazdáknak is, és azt sem tudják bedolgozni. Ily esetben a földesúr feladata telepítéssel segíteni magán. Települőket nem lesz nehéz feladat oly vidékről nyerni, melyről tömegesen vándorol ki a nép. Az olcsó vasúti fuvar mellett most könnyen utazik a munkás osztály s akár egész csángó kolóniát lehet betelepíteni nagy uradalmakba. És lehet települőket az olyan vidéken is toborzani, ahonnan tömegesebben vándorolnak ki Amerikában. A hivatalos amerikai kimutatás szerint tavaly is 14,000 magyarországi vándorolt be az Egyesült Államokba. Az élhetetlenségnek szomorú jele, hogy ennyi munkáskezet elveszt hazánk évente. Ha a nagybirtokosok belterjesekben igyekeznének gazdálkodni, a kivándorlottakból gyarmatosokat csinálhattak volna. Az ilyen gyarmatosok nagy mértékben emelhetik a föld értékét és jövedelmezőségét. Fordítsanak hát nagybirtokosaink kiváló gondot a telepítés kérdésére s igyekezzenek megélhetési módok nyújtása által a hazában marasztani azokat az elemeket, kiket otthonukból idegenbe száműz az elvesztett kereset. Szerkeszti és kiadja GONDA BÉLA in ír szaktanácsos: —-----------------===== —+ Az erdélyi birtokrendezések kérdéséhez. Schweinitz gróf a múlt év végén érdekes előadást tartott e tárgyról az erdélyi gazdasági egyesületben.*) Az ügy fontossága folytán újból felhívjuk arra a figyelmet s magától Schweinitz gróftól közlünk itt nehány észrevételt, melyet egy hozzánk intézett levélből emelünk ki. Mindaddig — írja a gróf — mig az egész ügy külön hatóságra nem fog átruháztatni s mig a mérnökök fizetése biztosítva nem lesz és a verificáló mérnökök állami hivatalnokok gyanánt nem fognak *) Lapunk múlt évi folyamában egész terjedelmében közöltük. Szerk.