Gazdasági Mérnök, 1897. január-február - Műszaki Hetilap, 1897. március-december (21. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-03 / 1. szám
XXI. évfolyam, I. szám. Budapest 4 MP, 1997. január 3. 1960 EGYSZERSMIND A TISZAVÖLG TARTALOM: A Duna-Odera-csatorna kérdése.— Az acetylén robbanékonysága. — Traján diszhajója. — Vágóhid. — Bartzer-féle szabadalmazott gőzkazán. — Vízi utaink fejlesztése. — Deszkaállvány ablaktisztításra. — Magyar mezőgazdasági szesztermelők országos szövetkezete.— A szobrászat vallásos eredete — A Szahara jövője. Tárcza : A technikai haladás világából. Vegyesek: Vízállások. Hirdetések. A Duna-Odera-csatorna kérdése. Egy negyed század óta vajúdó s közgazdaságilag az egész monarchiára ,rendkívül fontos kérdés a megvalósulás felé látszik közeledni. A Duna-Odera csatorna sokszor vitatott eszméje konkrét alakban lép előtérbe és úgy látszik, hogy a mérvadó körök az eszme megvalósítása elől most már alig lesznek képesek kitérni. A kérdés nemcsak osztrák szempontból fontos, de a mi szempontunkból is, s amint a jelek mutatják, e kérdésben jól felfogott érdekeink megvédésére kemény tusákat kellene megvívni jóakaró osztrák szomszédainkkal. E tekintetben máris egy kis izleltet nyújt a bécsi kereskedelmi kamarának az osztrák kereskedelmi miniszterhez ez ügyben intézett felirata. Igen élénken és igen éles hangon foglalkozik ez Daniel K. kereskedelmi miniszternek a múlt országgyűlés vége felé Thaly Kálmán interpellácziójára adott válaszával. Ezen válaszában kereskedelmi miniszterünk ugyanis a Duna-Odera-csatorna kiépítésével hazánkra háromolható előnyöknek kellő kihasználására és kormányunknak ez irányban teendő lépéseire nézve oda nyilatkozott, hogy ennek a csatornának vagy Pozsony felé a Morván való kitorkolása és annak hajózhatóvá tétele biztosíttassák, vagy egy Pozsony felé vezető oldalcsatorna építésének biztosítása által a magyar forgalom érdekei is kellő méltánylásban részesüljenek és mi a Fekete- és keletitengert összekötő ezen nagyfontosságú forgalmi körbe lehetőleg direkt és ha csak lehet, Bécs kikerülésével is beléphessünk. Osztrák szomszédaink — úgy látszik — nem tudnak a múlt hagyományaiból kibontakozni és ahhoz hozzászokni, hogy Magyarországnak mint olyannak is legyenek sajátos gazdasági érdekei, melyeket megvédeni akar és tud, és el nem tudják vagy nem akarják hinni, hogy gazdasági fejlődésünk Bécs támogatása és Bécstől való függés nélkül előttük egészséges és önálló irányt vehessen. Gazdasági fejlődésünk erőteljes voltára mutat mindenesetre az, hogy ma már törekvéseinket odaát is számbaveendő tényezőknek tekintik. Nem tartjuk érdektelennek a bécsi kereskedelmi kamarának említett feliratát a következőkben ismert etn^^ Felíi rn t D á ni e 1 b. kereskedelmi íjni ni s tey.válaszára Vonatkozással, kiemeli azk bogi''.UUuaa»l)ítera'-'csatorna egész hosszában osztrák területen és Ausztria nagymérvű pénzügyi áldozatainak igénybevételével Magyarország hozzájárulása nélkül készülvén. Magyarország a csatorna építésére befolyást nem gyakorolhat és habár Magyarországnak az Angering terjedő oldalcsatorna építésére vagy a Morva szabályozására áldozatokat kellene hozni azért, hogy a csatornához csatlakozhassák, ezek az áldozatok semmi esetre sem lesznek oly nagyok, hogy Magyarország a csatorna építésére befolyást gyakorolhasson. A kamara egész határozottsággal kívánja, hogy a csatorna főkikötője és az átrakodó állomás Bécsben legyen és főleg Bécsnek vizi után szénnel való ellátása szempontjából Bécsre nézve nagy csapásnak jelentené ki azt, ha a csatorna nem Bécsből indulna ki, a Morva szabályozása a fő kikötőt Bécs károsításával Gönyőre vagy Pozsonyba tenné át. Hivatkozik a kamara a tartományi gyűlésnek a kormányhoz a csatorna ügyében intézett jelentésére, mely a csatornát — amenynyiben az nem készülne államköltségen magánvállalatnak is csak oly feltételek alatt véli átadhatónak, ha az egész áruforgalom Bécs felé és Bécsen át kezeltetik és ha annak főkikötője Bécs leend. A felterjesztés utal a tartományi gyűlés jelentésének arra a paszszusára, hogy ha a Morva szabályoztatnék, ez Bécsre nézve oly rendkívül nagy csapás lennne, melyet Bécs alig heverhetne ki és a főkikötő okvetlen dönyőre vagy Pozsonyba helyeztetnék át. A felirat,az előadói jelentés ugyanily értelmű részére hivatkozva, felemlíti, hogy csak ezen feltétel alatt ígérte a tartományi gyűlés az építési tőkéhez az 5°/v-al való hozzájárulást. Kiemeli a felirat, hogy Bécsre nézve a csatorna gazdasági előnyökkel csak akkor járhat, ha a Morva szabályozása vagy Magyarországnak a csatornához való egyenes csatlakozása egyáltalán elmarad. E felirat hivatkozva arra, hogy a monarchia két felének határát a Morva képezi és hogy a csatlakozásra szükséges műépítményeket osztrák területen kellene létesíteni, egyenesen felhívja a kormányt, tegye lehetetlenné, illetve tiltsa meg azt, hogy Magyarország a csatornához való direkt csatlakozást kiépíthesse. Praecedensképen hivatkozik a felirat arra, hogy a magyar államvasutak a Bruck- Hamburgi vasútnak Pozsony és a Vágvölgyi vonalhoz való csatlakozását és evvel Boroszló felé való kiviteli vonalat lehetetlenné tették. A csatornához való csatlakozás lehetetlenné tétele tehát retorsio kívánna lenni ezen elmaradt csatlakozásért. Ugyanily kérdésről lévén most szó Magyarországra nézve és Bécs káutat nyerne; a kormányt, szemben Bécs érdekével, úgy, hogy a felirnt kizártnak tartja azt, hogy a kormány a csatorna-csatlakozás kérdésében Magyarországgal szemben bármily irányban is előzékenységet tanúsíthasson; felhívja egyúttal a kormányt, hogy Magyarországgal szemben még részünkről teendő engedmények esetén is határozottan visszautasító álláspontot foglaljon el és a csatornához való csatlakozást semmi körülmények közt se engedélyezze, mert evvel a csatorna közgazdasági fontossága Ausztriára és főleg Bécsre nézve megszűnnék. Megemlíti e tekintetben a felirat, hogy a bécsi közraktárak és a bécsi átrakodó sorsa veszélyeztetve volna, holott, ha Bécsen át vagyunk kénytelenek menni, gabonát szállító hajóink visszrakományképen Bécsnek szenet, építőanyagokat és egyébb tömegárukat volnának kénytelenek szállítani, ellenkező esetben Magyarország Ausztria költségére váró egy olcsó és jó kiviteli vizi a felirat végre arra hívja fel hogy a csatorna kérdésében határozottan ahoz az állásponthoz ragaszkodjék, mely kizárólag csak Ausztria és Bécs érdekeinek szolgál. Monarchiánk túlsó feléről megszoktuk már — különösen az utóbbi időkben — azt, hogy gazdasági kérdésekben a legkíméletlenebb, a leggyűlöletesebb hangokat halljuk éppen abban az időben, midőn a kiegyezés kérdésében a túloldalról nagyon is gyakran történik hivatkozás a méltányosságra. A magyar liszttel, a magyar terményekkel szemben harcz megtaníthatott már bennünket, itt méltányosságra alig apellálhatunk, hittük volna azonban, hogy ezen tendencia már a létesítendő vízi útra is ki fog terjedni. A felirat hangjából igen érthetően világlik ki az a tendencia, hogy itt a magyar termények elől a nyűgat felé vezetendő vizi út vagy teljesen elzárassék, vagy legalább is annyira megnehezíttessék, ami az elzárással egyértelmű. Nem az olcsó visszrakományok képezik itt a főkérdést, hanem a magyar provenienciájú terményeknek magasabb csatornavámmal való megterhelésének nagyon is észrevehető célzata mellett az, hogy Bécs dominálhassa a magyar kivitelt. Egészen hasonló hangok voltak az osztrák parlament budget-bizottságában is hallhatók, amidőn a csatornák kérdése szóba jövén, Mautner, Busz és Fuchs képviselők a kereskedelmi minisztert felhívták, hogy a csatornának Magyarország felé való elágazását határozottan tegye lehetetlenné. Nem tudjuk azt, hogy az osztrák mérvadó körökben e kérdésben, hogy gondolkodnak és osztják-e az osztrák iparkamarának túlzó álláspontját, de annyit elfogultság nélkül mondhatunk, hogy osztrák szomszédainkat ebben a kérdésben — mint sajnos sok más gazdafolyó hogy Nem r.ftdaologiti. iT HIVATALOS KÖZLÖNYE.