Gazdasági Mérnök, 1897. január-február - Műszaki Hetilap, 1897. március-december (21. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-03 / 1. szám
sági kérdésben is — velünk szemben egyáltalán nem vezeti a méltányosság, de talán szükséges lesz megjegyeznünk még a saját jól felfogott érdekükből folyó méltányosság érzete sem. Igaz, hogy a gazdasági létkérdésekben való küzdelem nem ismer kíméletet és tekinteteket. Ebben az egyetlen rugó az érdek. De épen ez a szempont késztethetné az osztrákokat arra, hogy ellenünk és a magyar termények ellen egy idő óta mértéken felül elkeseredetten hajtatott harczot ne vigyék a csatorna kérdésére. Talán mégis meggondolást kivárnia és némi tekintettel az a körülmény, hogy a mint monarchiánk osztrák fele hazánknak nyugat felé irányított ki, illetve onnan induló bevitelt akadályozni, vagy nehezíteni akarná, mi ugyanezt tehetjük Ausztriának kelet felé irányított kivitelével; pedig a pangásnak induló osztrák iparnak a keletre mint fogyasztó piacra majdnem olyan, ha ugyan nem nagyobb szüksége van mint nekünk gazdasági terményeinkkel a nyugatra. De, hogy a vízi utaknál maradjunk egészen, megfeledkeznek osztrák szomszédaink arról, hogy Magyarország a Vaskapu szabályozásaival mily feladatot vállalt és teljesített ? A Vaskapu szabályozásával és az Alduna megnyitásával Magyarország megtette a Kelet felé azt, sőt annál sokkal többet, mert jelentősebbet, amit Ausztria nyugat felé a Duna-Odera csatorna építésével megtenni, szándékozik. Megnyitottuk a Vaskaput nemcsak magunknak de az összes Duna menti államoknak és nem utolsó, de talán elsősorban Ausztriának is. Magunkra vállaltuk a monarchiára háramlott ezen súlyos kötelezettséget minden jogfentartás, minden utógondolat nélkül, ezzel a nemzetközi egy, viszonyainkhoz képest elég súlyos áldozatot hozva, oly áldozatot hoztunk, melyre nemcsak büszkén tekinthetünk, de amelyből folyólag méltányosan elvárhatjuk, sőt jogosan követelhetjük, hogy hasonló természetű kérdésekben a mi érdekeink, már csak ennek fejében és kellő méltánylásban részesüljenek. E méltánylás kötelezettsége a vizi után elsősorban Ausztriát illeti, melynek vállairól mi egy terhes kötelezettség felét önkényt leemeltük. Ne mondja senki, hogy mi a költségeket itt csak előlegezzük és később visszakapjuk és ne akarja senki evvel áldozatkészségünket kisebbíteni. Tudja azt mindenki, hogy az évek hosszú sora fog elmúlni, míg a dunai forgalom oly mérvű növekedésre számíthatunk, hogy vele költségeink és kamataink visszatérődének, sőt ki tudja egyátalán be fog-e következni ? Áldozataink tehát, melyeket a vízi útnak kelet felé való megnyitásával Magyarország hozott legalább is olyanok, mint az Ausztria által hozandók, mert hiszen a Duna-Odera csatorna és hajóvám útján akarja behozni a befektetett tőke kamatjait, akár az állam, akár magánvállalkozás létesítse a csatornát. Amit mondottak volna ugyanezen, most Magyarországnak a csatornához való csatlakozása ellen szóló urak, ha mi a Vaskapu szabályozás kötelezettségeinek elvállalásának szintúgy előtérbe toltuk volna Magyarország specifikus érdekeit, mint most odaát Ausztria érdekeit. Talán lett volna benne módunk is valószínű, hogy ily irányú következéseinknek lett volna eredménye is. Nem hisszük azonban, hogy Ausztria mérvadó körei, épen most, midőn a kiegyezési tárgyalásokban túlról a méltányosság elve oly sokszor hirdetve jön, úgy gondolkoznak mint azok az urak, akik Ausztria sajátos érdekeinek túlbuzgó védelmében mindarról megfeledkeznek, ami a múltban volt, és mi másrészt a jövőben retorzióképen még lehet. Reméljük, hogy kormányunknak sikerülene monarchiánk másik felében megszilárdítani azt a meggyőződést, hogy velünk szemben a csatorna kérdésében méltányos, sőt érdekeink védelmében jogos eljárást elvárhatunk és arra számítunk. Mindenesetre szükséges lesz ideje korán síkra szállani az oly hangokkal szemben, mint a minek a fent említett feliratban kifejezésre jutottak és Ausztriában az illető köröket követeléseink jogosultságáról meggyőzni, gazdasági tekintetekben pedig ultra osztrák barátainkat dhauvinistikus tévelygéseikből a helyes útra kivezetni. I. E A GAZDASÁGI MÉRNÖK TÁRCZÁJA. A technikai haladás világából. Légi torpedó. Scuri-féle kettős fegyver. Az emberiség jóltevője. A legújabb vizi veloczipéd. A berlini trycikli. Egy Rich nevű amerikai elektrotechnikus olyan szörnyű készüléket talált fel, melynek a puszta kimondása is rémitő, de amelyet ő maga is csak leírni bírt, hála Istennek kipróbálni nem. Hogy miért nem? Mindjárt megtudjuk. Találmányát légi torpedónak nevezi s áll egy közönséges ballonból, melyet hydrogénnel töltenek meg s melynek felszálló képessége nem több mint 4—500 m.; a ballon aljára egy torpedó van kötve, mely 10 klgr. robbantószert tartalmazna. Ha a ballon a kitűzött magasságot eléri, egy automatikus gyújtókészülék a hydrogént meggyújtaná, mire is a torpedó önmagától leesnék és. . .? és mértföldekre sötétséget és pusztítást, véres rombolást okozna. Ezt feltalálója az ellenséges hadak, valamint a megszállott városok elpusztítására ajánlja és kivihetősége kétségtelen, sőt semmi rendkívül nincs rajta, de az eszme, az valami rémséges. Képzeljünk egy tábort, ahol egy ily torpedó szétpukkant, micsoda vértenger támadna a daliás ifjak helyén, vagy gondoljunk egy virágzó várost a kultúra magasabb fokán, micsoda temető támadna belőle pár pillanat alatt. Ezért nem is próbálhatja ki a feltalálója az új gépet, mert nem hiszem, hogy a muszka czár Szibériában is engedne neki próbáló helyet, pedig az ottvalók számára az ilyen halál is áldás volna. Az ilyen készülék véleményem szerint többet tesz az általános leszerelés érdekében, mint egy tenger békekonferenczia, mert hiába, ameddig népek lesznek a földön, addig mérkőzés is lesz és szóval háborúságot elintézni lehetetlen, a homeopa-tikas kara fog itt jónak bizonyulni. A technikai tudományok haladása tökéletes kitelte a háborúskodást, úgy amannak a tökéletesbitése fogja azt ki is irtani. Hova jutottunk őseink ifjától ? De nem is kell annyira visszamennünk csak a kovapuskáig, melyet még mi is láttunk, vagy csak az elöltöltő fegyverig, mely úgyszólván tegnap még használatban volt. Egy oly fegyverről adok számot,mely a Nimródok keblét megrezegteti: dupla csöve van és egyszerre két czélra lehet irányozni. Feltalálója a lüttichi Scuri Alessandro, ki az egykerekű vasparipának is megalkotója. 1887-ben jött erre az eszmére s azóta szakadatlanul dolgozott rajta, míg végre munkáját fényes siker koronázta. Fegyvere, melyet ő Scurmobilnak nevezett el, a következő: két csővel bir, melyek igen finom menetű csavarkák segítségével vízszintes és függélyes irányban mozgathatók, még pedig igen könnyen s a mi fő, kényelmesen, t. i. a bal kéz kis ujjának segítségével, mely egy gyűrücskébe illik. A csövek forgási tengelye úgy van megválasztva, hogy két pontra czélozhatunk, mely pontokat igen könnyen megvigyázhatunk és ha a beállítás — mint mondani szokták — sikerült, egyetlen nyomás a kakasra és mindkét csőelsült, de sőt abban a szempillanatban mindkét elhasznált patron ki is dobódott, czélza ügyességünktől függ, hogy mindkét czélpontot el is találtuk legyen. Scuri készített is ily rendszerű fegyvert egy 6 mm. kaliberű szalonpuskát, melyen próbáit bemutatta, amelyek bámulatosan sikerültek. Ő maga kitűnő lövé s olyan czélpontokat választott, a milyeneket nem mindenkinek ajánlanék. Két kis gyermek fejére tett egyegy üveggolyót, a gyermekek 75 cmrre állottak egymástól s egyik 15 cmrrel magasabb volt, mint a másik. A lövés pillanatában. . . mindkét golyó izzó-porrá volt törve. A nézőközönség még a lélegzetét is visszafojtotta. A fegyvert lehet különben úgy is használni, mint akármely közönséges kétcsövű fegyvert, nem szükséges egyéb, mint a gyűrücske megszorítása, hogy a csövek a tengely körül ne mozoghassanak. E rendszernek megvan még az a jó sajátsága is, hogy a két czélpont egymástóli távolságát is ki lehet rajta számítani ; ha ugyanis a két czélpontot két különböző szempontból nézzük és a csövek elhajlását az ott alkalmazott ivmérő segítségével meghatározzuk, akkor egy ismert trygoniometriai képlettel a két czélpont távolságát azonnal meghatározhatjuk. Egy lüttichi gyár, mely a rendszert szabadalmaztatja, már készíti is az ily puskákat és áruk nem mondható magasnak (60 márka). Scuri most azon fáradozik, hogy systémáját átvigye az ismétlő fegyverekre és pisztolyokra, képzeljük el most még a füstnélküli lőport és bizony elmegy az ember kedve katonásdit játszani. Jól esik a sok vérontó szerszám után egy kis hygienikus újsággal is szolgálnom, az előbbi dolgokat méltán elkeresztelhetjük az emberiség megrontóinak, annál is inkább, mert azt a találmányt, melyről most szólok, feltalálója az emberiség jótevőjének nevez, mely czim kissé reklám izó, de hát bocsássuk meg neki! Valami nagyon-nagyot ne gondoljanak Önök e czimre, mert lesz ez se nem főnyeremény, se nem 1000 hold tehermentes alföldi birtok, hanem.............egy szegény douche. Douche, melyet a fürdésnél szeretünk használni, GAZDASÁGI MÉRNÖK Az acetylén robbanékonysága. Az acetylénnek világítási czélokra való alkalmazása különösen Francziaországban máris nagy mértékben terjed s egész társaságok alakultak a végből, hogy kísérletekkel megtalálják a módját annak, hogy a fogyasztó maga otthon könnyű szerrel előállíthassa a világító acetylént. Valóban az új világítószer fölötte nagy népszerűségnek örvend, mert a fogyasztó világ már rég várva vár az eddigi világító módszereknél, a. m. a gáz, az elektromos s petroleum világításnál jobbat és olcsóbbat. Úgy hitték, hogy ezt megtalálták az acetylénben, melynek világító ereje jóval nagyobb mint a gázé s mivel az előállítás költségei a calcium carbid ára által teljesen szabályozva van, ennélfogva, abban a meggyőződésben voltak, hogy ennek az anyagnak óriási mennyiségben való gyártása által olyannyira leszállíthatják az árát, hogy az acetylén idővel a leggazdaságosabb világító anyag leend. Azonkívül az a tény, hogy a fogyasztók maguk is előállíthatják nagyban fellelkesítette a fogyasztó világot. Bizonyos fokú enthusiasmussal várták a napot, mikor az acetylén megszabadítja őket a világító gáz monopóliumától, a petroleum kétes világításától s nyújt helyekbe fényes világítást olcsó áron. Abban a pillanatban, hogy az acetylén iránt ily élénk előszeretet mutatkozott rögtön s természetszerűleg felmerült az a kérdés, hogy az új világító teljes biztosságot is nyújt-e egyszersmind ? Azt tudták, hogy bizonyos feltételek mellett robbanó ereje van, de akik a különböző kísérleteket tették vele, kezeskedtek, hogy feltalálván azt a módot, melylyel az acetylén gáz hirtelen kiterjedését megakadályozzák, semmi veszélytől sem kell tartani. A tudós világ is helyeselte az acetylén használatát természetesen az elővigyázati intézkedések megtétele mellett. Mindazonáltal nagyon megingatta az acetylén iránti bizalmat s lehűtött a lelkesedést az a két robbanás, mely nemrégiben Francziaországban történt s szerencsétlen kimenetellel végződött. ,.