Gazdasági Mérnök, 1905. január-december (29. évfolyam, 1-52. szám)
1905-01-05 / 1. szám
gázok érintik, de jaró 1 nerű fedi víz, a melegség a lemezben felhalmozódik, olyan helyen, ahol a gázok hőfoka 700—800° C-t meghaladják, rövid időe vörös izzóvá válik. Ily állapotban pedig a lemez ellentállóképessége gyengül ugyannbira, hogy a gáz nyomása alatt kezdetben kidomborodik s ha a domborodást idejében észre nem vesszük, felreped. Az ilyen repedés többnyire nagyobb veszedelemmel jár, mert a rajta kitóduló gáz rohamosan csökkenti a viz felett uralkodó nyomást, mire a vízből pillanat alatt olyan rohamos gázfejedés támad, mely az immár megnyílt kazmt a levegőbe lépiti vagy enyhébb esetbei helyéből kilöki. A vízhiányból keletkezhető veszély nagyságára már abból is következtethetünk, hogy a vízállás kémlelésére a hatóság is szigorú feltételeket szab. Előírja ugyanis, hogy a vízállás figyelemmel tartósar, a kazánon legalább egy vízadásmutató üveg és kel próbacsap legyen és hogy a vizszín a tűzvonal felett legalább 10 cm. magasan álljon, azármily szigorú tülezkedések mellett is megtörténik azonnali, hogy a víz a tűzvonal alá sülyed Ilyenkor a fűtőnek helyén legyen az esze s mindent elkövessen, hogy a gondatlanságból származó hibát enyhébb kár nélkül helyrehozhassa. Mindenekelőtt a tüzet kell ártalmatlanná tenni, mert ha tovább melegíti a lemezt, múlhatatlanul bekövetkezik a katasztrófa. Evégből a tűzre homokot, földet vagy hamut dobunk. Azután a szivattyút beállítjuk, hogy az izzó lemezre vizet ne nyomjon, mert úgy a lemez hirtelen lehűtése, valamint a további gázfejlődés a bajt esetleg növethetné. Sokan vitatják ugyan e régiótól fennálló kezelési szabály jogosultságát és többé-kevesbbé meggyőzően igyekeznek bebizonyítani, hogy az izzólemezre bocsájtott víz nemhogy elősegítené a gőzfejlődést, hanem inkább hűtőhatással bír, mert a felmelegedett fűtőfelületben nincs annyi meleg felhalmozva, mint amennyi szükséges lenne ahhoz, hogy a benyomott vizet a gőznyomásnak megfelelő magasabb hőmérsékletre bírná emelni. Sőt Angliában próbákat is tettek eziránt s arra a a tapasztalatra jutottak, hogy az izzóvá felfűtött lokomotív tűzszekrényére reászivatott viz a gőznyomásra tényleg csökkentő hatással volt es a kazán, dacára, hogy a tűzszekrényt a használhatatlanságig felmelegítettek, nem robbant fel. Ezek az állítások azonban nem azt jelentik, hogy most már a vizet nyakre-főre szívassuk az izzó lemezre, csupán csak arról világosítanak fel, hogy a robbanás nem a helytelen időben történt víz beszivatása, hanem inkább a lemez gyengülése folytán származik. Hogy ilyen vízhiány alkalmával célszerű lenne e a kazánt vízbeszivatással hűjtni, azt meg általánosan elfogadható magyarázatokkal, sem pedig kísérleteket beigazolni nem sikerült, azért mindenesetre tanácsos továbbra is a már megszokott eljárást követve, indén a víz az engedélyezett vonal alá sülyedt, a táplálást azonnal beszüntetni s a kazánt lehető elővigyázattal fokozatosan a lehűlés felé tereli, mert igy a helyzetet csak javíthatjuk. A gáz fogyasztása szintén ajánlatos, miért is a gépet járatni kell, hogy a gáz ezen a réven is fogyjon s a hűlés hamarabb bekövetkezhessen. (Vége következik.) A hazai ármentesitő társulatok kölcsöneinek konvertálása. A Tiszavölgyi Társulat múlt év december hó 18-án tartott közgyűlésének lefolyását ismertet- Vér, lapunk múlt évi 51. számában megemlítettük hogy Réti Ferencz, a Tisza—Körös Zugi ármentesítő és belvízszabályozó társulat elnöke felvetette azt a kérdést, hogy arra való tekintettel, miszerint a társulat kötelékébe tartozó ármentesítő társultok előbbjét súlyos kautadlehtrrel összekötött adósságok nyomják, amelyeknek az állam részéről való enyhítésére kilátás nincs, nem lehetne-e a terheken a kölcsönök konverziója révén könnyíteni. A közgyűlés a kérdést alapos vita után a központi bizottsághoz utasította. Réti Ferencz úgy látszik nincs megelégedve a közgyűlés határozatával, mert a P. H. ban a társulat működését bíráló cikk keretében azzal az indítványnyal járul az összes hazai vizitársulatokhoz, hogy azok együttesen fordulanak a fölmivelésügyi miniszterhez a kölcsönöknek államkölcsön útján leendő konvertálása iránt. A közleményt az abban foglalt indokoknál fogva átvesszük, anélkül azonban, hogy a Tiszavölgyi Társulat ellen felhozottakat magunkévá tennék. A közlemény így hangzik : A Tiszavölgyi Társulat hivatása és rendeltetése abból állana, hogy a tiszavölgyi érdekeltség magasabb rendű, nagyobb fontosságú érdekeinek istápolója és szószólója legyen a kormánynál. A társulat közgyűlésének úgyszólván semmi működési köre nincs — a gyakorlatban Egész évi tennivalója és tevékenysége abból áll, hogy évenként egyszer a rendes közgyűlésen megjelennek a tagok, hogy egymást újra lássák, a központi választmány működéséről szóló jelentést tudomásul vegyék és azután szétoszoljanak. A társulatnak él, működő szerve a központi bizottság. A központi bizottság azután az egyes társulatoknak ügyeiben, amelyeket eléje visznek a társulatok, híven eljár és véleményével támogatja is lehetőleg a hozzáforduló társulatoknak kérelmeit a kormánynál. És pedig némely esetekben sikerrel, máskor pedig eredmény nélkül. Önmagától kezdeményezőleg azonban ritkán szokott fellépni a tiszavölgyi érdekeltségnek érdekében, ami felett nem is igen lehet csodálkozni, mert voltaképp csak véleményező szerepe van. A Tiszavölgyi társultnak szervezete, működése ilyképen azonban távolról sem képes a tiszavölgyi érdekeltségnek azon nagy és fontos érdekeit szolgálni, amelyeket a társulatok a maguk körében erejük és befolyásuk csekélységénél fogva megvalósítani nem képesek. Pedig egyik főhivatása épen ebben állana. Mert a tiszavölgyi társulat azzal épenséggel nem mozdítja elő a tiszavölgyi érdekeltségnek érdekeit, hogy pro forma tart évenként egy közgyűlést, de abban egyet hn egy érdemleges, a társulatoknak javára szolgáló kérdés felett sem folytat tanácskozást. Jóllehet itt gyűlnek össze a vizitársulatoknak igazi szakemberei, akik elméleti és gyakorlati tudásuknak egybevetésével volnának egyedül képesítve arra, hogy a vizitársulatok közös nagy érdekeiknek előmozdítására szolgáló, esetleg az egyes társulati kiküldöttek javaslatára felvetendő életkérdéseket az össztársulati érdekelteknek közös javára megvitassák és azok felett határozzanak Pedig csakis ily módon lehetne oly nagy közös célokat megvalósítani, amelyeket az egyes társulatok erejüknek és befolyásuknak csekélységénél fogva megoldani nem képesek. A közös nagy kérdéseknek egyik ilyen legnagyobbja fogja megszabadítani az egyes társulatokat a nagy kamatú és terhes feltételű kölcsönök terheitől. A társulati központi bizottság és illetve a társulat, sajnos, ezen nagy horderejű kérdéssel mind ezideig az ügy nagy fontossága által megkívánt odaadással nem foglalkozott. És úgy látszik, még ma is jobb időkre van halasztva az azzal való foglalkozás Jóllehet ez, az összes és különösen a nagy ártéri adókkal küzködő társulatokra nézve valódi életkérdést képni. Azt hiszen tudni kell, hogy vannak hazánkban oly vizitársulatok, amelyekben az érdekeltek holdanként 14 —16 korona ártéri adót fizetnek És pedig egyfelől azért, mert alapbefektetési tőket irtózásuk aránylag igen nagy, másfelől pedig azért, mert semmi segélyben és támogatásban nem részesíttetvén, sem kormány, sem tiszavölgyi társulattól, sem máshonnan, szorultságukban rendszerint csak igen drága és terhes feltételű kölcsönöket voltak képesek maguk részére szerezni. Tényleg a vízitársulatoknak egy nagy része 1 százalék kölcsön terhe alatt nyög. Pedig, ha a tiszavölgyi társulat és annak rend- GAZDASÁGI MÉRNÖK szerint minden irányban nagy befolyással bíró egyénekből alkotott központi bizottsága teljes erélylyel látott volna azon kérdésnek megoldásához, hogy miként lehetne a vízttársulatokat terhes és drága kamatú kölcsöntartozásaiknak terheit, megszabadítani kétségen kívül már régen megvalósítható lehetett volna ez a nagy fontosságú feladat. De akkor szerény véleményünk szerint nem oly elvánásban kellett volna részesíteni ezt a kérdést, illetőleg az érdekeltség részéről előterjesztett javaslatokat, miként az történt a múlt években is azon javaslattal, amelyet Szilágyi Zsigmond, a törökbecsei társulat igazgató főmérnöke, alapos készültséggel és szakszerűséggel előterjeszett. A tiszavölgyi érdekeltségnek közös érdeke azt kívánta volna, hogy a Tiszavölgyi Társulat erélyesen és behatóan foglalkozzék ezen életkérdéssel, nem pedig annnk kijelentésével, hogy a pénz- piac helyzete ez idő szerint nem kedvező a kérdésnek megoldására, afelett egyszerűen napirendre térjen. Ily eljárás mellett nagyon természetes, hogy soha nem fog megoldatni a kérdés. Pedig ennek a vízi társultok közös nagy érdekében mielőbb meg kell oldatnia. Ebben a vízi társulatokat támogatni eminens kötelessége nemcsak a Tiszavölgyi társulatnak, hanem a magyar állam kormányának is. Éspedig ez uóbbinak nemcsak azért, mert milliókra megy azon összeg, amelyet állami hozzájárulás címén az egyes társulatoknak fizet, de azért is, hogy az érdekelteknek adózási képességét emelje és biztostsa az a tál, hogy nagy kamatú kölcsöntartozásaikat kisebb kamatozásuakra változtatván át, oly helyzetbe juttatná azokat, hogy évenkénti adóterhest az elviselhetőségig leapasztassanak A Tiszavölgyi Társulat központi bizottságának ez évi jelentése szerint a tiszai ármentesítő társulatoknak a Magyar földhitelintézet és egyéb pénzintézetek irányában ez idő szerint fönnálló összes adóssága 214.257,380 koronát tesz ,ki...... Ha már most ehez hozzáadjuk a Duna és egyéb mellékfolyók érdekeltségének körében fönnálló vizitársulatoknak adósságait, elmondhatjuk, hogy közel 400 millió koronára megy a hazai összes vízitársulatoknak adóssága. Miből könnyen kiszámítható volna azon több százezer koronára rugó összeg, amelylyel szükségtelenül vannak sújtva az érdekeltek, azért mivel 6 százalékos törlesztéses kölcsöntartozásaik terhét kénytelenek viselni. A Tiszavölgyi Társulatnak legutóbbi közgyűlésén egyik közgyűlési tag kifejezést adott azon óhajának, vajha e társulat központi biztonsága behatóan és állandóan foglalkoznék ezen kérdéssel. Mire az a fölvilágosítás adatolt, hogy a választmány már foglalkozott ezen kérdéssel, midőn azt illetőleg pár év előtt hozzá indítvány terjesztetett el. Azonban a tett indítványt megvalósíthatónak nem találta. Ezzel aztán, úgy látszik, el van intézve a dolog. Pedig ez nem helyes. Mert lehetetlenség, hogy erős akarattal kellő megoldási módokat találni ne lehessen. Nem is kell talán sokáig keresni, csak akarni kell a kérdéssel annak fontossága által követelt komolysággal foglalkozni. Mert kérdjük, vajon lehetetlenség volna-e az, hogy maga a magyar állam kormánya venne föl egy kölcsönt és azzal konvertáltatnának az összes társulati kölcsön tartozások? Hiszen oly nagy összegű és állandó kölcsönről van szó, amelynek megszerzése a kormánynak nem nagy fáradságába kerülne. A kölcsön teljesen biztosítaná úgy az illető bankot vagy bankcsoportot, mely a kölcsönt adná, valamint az államot is minden veszteség ellen. Mert ha a ma fönnálló törvények nem biztosítanak még eléggé az ártéri adóknak elsőbbséget az ártéri ingatlanra bekebelezett zálogjogokkal szemben módjában áll , a kormánynak esetleg újabb törvényes intézkedésekkel gondoskodni még nagyobb biztosításról