Gazdasági Mérnök, 1906. január-december (30. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-07 / 1. szám
TELEFON 56—44. XXX. évfolyam. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPON. HibiUftttii .fifl . Egész évre 24 kor. fél évre 12 k. negyed évre ölt ak Budapest, 1906. januur 7 Alapította GONDA BÉLA 1877-ben. rffl 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal. BUDAPEST, VIli. KERÜLET CONTI-UTCZA 38. SZÁM T . Egyről-másról. Ismét elveszett egy esztendő az országra nézve. Újabban már kezdjük megszokni az elvesztett esztendőket, de azért az évfordulónál mégis szomorú érzést vált ki lelkünkben az a tudat, hogy az az idő, ami az elmúlt évben a komoly, céltudatos és produktív közgazdasági tevékenységnek lett volna szentelendő, ismét csak a meddő közjogi küzdelmekben, káros tétlenségben és a közrend felforgatásában telt el. Kiszámíthatatlan, és mondhatjuk pótolhatatlan, az a veszteség, ami a lefolyt válságos év alatt úgy az országot, mint az egyeseket érte. Milliókra rúg az az összeg, amit egyesek a munkahiány miatt szenvedtek. Gyakorlati eredményeket hiába keresünk az elmúlt év történetében, mert ott, ahol fejtetőre állott minden, komoly, eredményes munka nem végezhető. Nem akarjuk feszegetni, hogy kit vagy kiket okolhat az ország és annak minden egyes polgára az elmaradt gyarapodásért, kiket terhel a kivándorlók számának rohamos növekedése és kik felelősek azért a sok pusztulásért, ami az elmaradt állami adók jövőbeni beszedésének nyomában fog járni. De nem is segítenénk a bajon, ha a fennálló bajok okozóit — ami igen nehéz feladat volna — ki tudnók kutatni. Ez nem is feladatunk, de mint a közgazdasági érdekek egyik szerény őrének, kötelességünk az újév hajnalán reámutatnunk arra, hogy ez nem jól van így, ahogy van. Az ország közgazdasági ereje, ami a sok csapásnak szerencsésen ellen tudott állani, hovatovább a megengedett szélső határig lesz igénybe véve, azon túl pedig már a züllés végső processzusa következik. Fel kell tehát emelnünk kérő szavunk az összes illetékes tényezőkhöz, hogy siessenek már a végnélküli válságot akként megoldani, hogy sem az ország, sem a korona ne legyen legyőzött fél. A békét már parancsolólag követeli az ország és annak minden egyes polgára. De csak oly békét, mely a honi szivet nem sebezi meg, mert az a seb épúgy él, mint a közgazdaságon rágódó féreg. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy ennek a sivár esztendőnek is voltak fénypontjai. Az a körülmény, hogy a külkereskedelmi szerződések egy részét — arra való tekintettel hogy az önálló vámterület ez idő szerint nem lesz életbeléptethető akként, kötötte meg a kényszerhelyzetbe került kormány, hogy azok lejárata egy Ausztriával kötendő tízéves kereskedelmi és vámszerződés lejártával összeesik és így arra az időpontra az önálló vámterület életbeléptetése előtt akadály nem lesz, már szintén némi eredménynek mondható. Pozitív eredménye a múlt évnek az, hogy a választói jog kiterjesztését akuttá tette. Ezzel a közgazdasági élet munkásainak százezrei nyernek jogot arra, hogy az ország sorsának intézésében részt vehessenek. Ez azt jelenti, hogy a nemzet képviselői közt a jövőben a közgazdasági kérdésekben járatos polgárok köréből többen foglalhatnak helyet, ami az országnak csak üdvére válhat. Szerencsés momentuma volt az elmúlt évnek a kielégítő termés. Ennek köszönhetjük, hogy az ország ellentálló képessége nem roppant meg hogy továbbá a külföld nem veszítette el bizalmát a magyar értékek iránt a felfordult viszonyok és az általános adómegtagadás dacára sem. Ez a jó termés okozta ellentálló képesség adja meg a reményt arra, hogy a nyugodt, békés viszonyok beálltával az ország ismét biztos fejlődésnek és virágzásnak indul. Ebbéli reményünket éleszti az a körülmény is hogy még ebben a lefolyt sivár esztendőben is történtek ipari alapítások, épültek valuták, alakultak új pénzintézetek a vidéken és emelték tőkéjüket fővárosi pénzintézetek. Mily biztató perspektívát nyújtanak e körülmények arra az időre, midőn a nagy állami beruházások ismét foganatba vétetnek és ösztökélni fogják a magántőkét a vállalkozásra. Ehhez csak politikai béke és nyugodt viszonyok kellenek. Nem kívánhatunk tehát olvasóinknak jobbat a beállott újév alkalmából, minthogy béke honoljon mielőbb szeretett hazánkban.* Lélekemelő ünnepségben volt részük szombaton, december hó 3-án este a magyar mérnököknek. Több évtizedes, buzgó, lelkiismeretes és eredményes munkásságuk gyümölcsét aratták le a napokban dr. Mentsik Ferenc Hoszpotzky Alajos és Szántó Albert kartársak, midőn őket a királyi kegy a jól megérdemelt előléptetésben részesítette. A két előbbi kartárs a műszaki életpályán oly ritka miniszeri tanácsosi, a harmadik kartárs pedig az osztálytanácsosi rangosztályba emelkedett. Tudja róluk az egész műszaki kar, hogy ez a kitüntetés igaz érdemek jutalmazása, amit legjobban az a közvélemény bizonyít, hogy a kitüntetett három kartárs az egész műszaki kar részéről a legnagyobb megbecsülést és kartársi szeretetet tudott kiérdemelni. Ezeket az érdemeket juttatta a műszaki kar őszintén kifejezésre, midőn szombaton este a mérnök-egyletben fehér asztal mellett ünnepelte a három kitüntetett kartársat. Száznál több kartárs közt ott látjuk az ünnepeltek közül műszaki életünk számos kitűnőségétköztük Kherndl György Nagy Virigil, és Cserháti Jenő tanárokat, Gonda Béla miniszteri tanácsost, Zsák Hugó min. oszt. tanácsost, Rényi Zsigmond Speidl Bódog és Kádár Gusztáv máv. főfelügyelőket, Pulszky Garibaldi máv. üzletvezetőt, Pártos Gyula építészt, dr. Zielinszki Szilárdot, a Magánmérnökök Országos Szövetségének elnökét, Zsigmondy Bélát stb. Az ünnepelt három kartársat számosan felköszöntötték, így Cserháti Jenő, Kherndl György Gonda Béla, Rényi Zsigmond, Kádár Gusztáv, dr. Zselinszky Szilárd, stb. Felszólalók valamennyien meleg elismeréssel adóztak a kitüntetett kartársak kiváló érdemeinek, de kiemelték azt is, hogy e kitüntetésekből az egész műszaki karra háramlik némi kisugárzás. Visszaemlékeztek 2—3 évtizedes múltra, midőn a mérnöki foglalkozás hazánkban még igen lenézett foglalkozás volt, s örömmel tekintenek a jelenbe, midőn már nem csak hogy nem szégyen mérnöknek lenni, de imely magas állásokba is el-el jut közülök egynéhány. Megjelölték azoknak a kartársaknak a karral szemben fennálló kötelességeit, amelyek teljesítésével előmozdíthatják azt, hogy a műszaki kar elvégre hazánkban is elérhesse azt a méltán megillető pozíciót, amit művelt nyugati államokban már régóta elfoglalnak külföldi kartársaink. Természeten jókívánságokban sem volt hiány