Gazdasági Mérnök, 1906. január-december (30. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-07 / 1. szám

2 GAZDASÁGI MÉRNÖK 1. szám. ■ * ‘ Az ünnepeltek sorra megköszönték az üd­vözletét és az irántuk tanúsított kartársi sze­­retetet. Megígérték, hogy magas állásukban is egynek érzik magukat a magyar műszaki karral és annak érdekeit nem fogják szemök elől téveszteni. Megható volt, midőn Kádár Gusztáv meleg szavakkal búcsúztatta el dr. Mentsik Ferenc kartársat, a ki tudvalevőleg a fiumei tengerészeti hatóság alelnökévé ne­vezett ki az előléptetéssel egyidejűleg és a ki szerint elhagyja székesfővárosunkat, hogy a tengeren hirdesse a magyar műszaki kar tudásának dicséretét. Vad tósztok áradatában sem volt hiány de hiszen ez nem is képzethető másként, mikor cigány mellett s jó bor mellett megnyílik a munka közben zárkózott szív, és ontja ma­gából a kartársi érzelem melegét. A társaság jókedvben a korai éjjeli órákig maradt együtt Amerika építészetéről. A Mérnök és Épitész-Egylet egyik legutóbbi ülésén Sulek János érdekes előadást tartott az Egyesült Államok épületeiről. Az érdekes és tanulságos előadásból a kővetkező részletet közöljük. Előadó, bevezetésében jellemzi az amerikai egye­sült államok népeinek gondolkozását és természe­tét. Fólulajdonsága a vállalkozó szellem és a munka tisztelete. E két tulajdonságról már igen sokat Írtak és bár szorosan véve nem tartozik a tárgyhoz, mégis mivel az építészet fejlődése és rendszere az ame­rikaiak eme jellemvonásának következménye, ezt is kell hangsúlyozni. A ki a hatalmas állam belé­­letének, gazdasági és műszaki viszonyainak köré­vel kíván foglalkozni, annak az amerikai jellemét kel! elsősorban tanulmányozni. Egy óriási birodalom, mely négyszáz esztendő előtt az akkori világ előtt még ismeretlen volt, mely alig 120 év óta független, mely csak nagy áldozatok árán tudta magát az angol fennhatóság alól emancipálni, melynek élete még ma is örökös harc a természet ósereje ellen, hogy küzdhette volna fel magát a Kultúra oly magas polcára, ha fiaiban nincs meg az akadályt nem ismerő, nehéz­séget megvető vállalkozó szellem és soha sem lankadó, az akadályok leküzdése közben egyre csak erósbödó munkakedv ? A nyers ember erő és energia természetesen nem elegendő a természet kincseinek kiaknázására és azoknak értékesítésére. Az amerikaiak modern szellemben haladva a technika vívmányait kihasz­nálták. Vasutakat építettek, hajózó csatornákat, az egész országot táviró és távbeszélő hálózattal fon­ták be, gyárakat alapítottak ; előbb a gőzgép, majd a villamosság segélyével az erőket központosítot­ták. A természet kincseinek kiaknázására minden­nemű berendezéseket alkalmaztak. Az igaz, hogy természeti adományokban gazdagabb országaiig van. Szén, vas, nemes fémek, fa, kő, márvány, gabona, házi és vadállat mindez busásan áll rendelkezésre és bóveu megjutalmazza a kiaknázásra szánt mun­kát. Eme tudatos nagy munkássággal karöltve ter­mészetesen a közvagyon is növekedik. Ezzel ter­mészetesen az építészet és az azzal járó építő ipar is kiveszi a maga részét a munkásságból. Igen jól tudjuk, mily szoros kapcsolatban van az építési tevékenység a közgazdasági viszonyokkal; azoknak kedvezőtlen alakulását elsősorban az épí­tészet és az építő ipar sínyli meg. Nagyobb építkezési tevékenység, vagy plane műszaki és művészi koncepciók csakis kedvező anyagi viszonyok közt léphetnek a megvalósulás stádiumába. A műszaki embernek Amerikában óriás tere van tevékenységnek érvényesítésére ;a művésznek azon­ban csaK másodrendű a feladata. A vállalkozás rendeli el a munka kivitelét, 6 állítja meg a lé­nyeges dispositiókat. csakis az tudja teljes hatá­rozottsággal, hogy mit akar és mit céloz; az építésre leggyakrabban csak a kivitel részleteinek megállapítása jut. A mi művészi érzékűnk ezek hallatára fellázad, sért az üzleti szellem eme tul­­tengése, de az amerikaiaknak sok tekintetben iga­zuk van, mert ók határozott következetességgel első sorban a cél, a rendeltetés, a gyakorlati igé­nyek teljes kiegészítését kívánják meg az építészeti alkotásoktól. E felfogásukkal megelőzték ók Európát és mi kénytelenek vagyunk most tőlük tanulni, a mint­hogy a modern irányú építészet — legalább szer­kezeti szempontból — máris igen sokat tanult az amerikaiaktól. Hazánkban—sajnos, még nagyon is uralkodik az a szellem, a mely külsőségek, homlokzat kikép­zések miatt ráerőszakol boldog-boldogtalanra oly szerencsétlen alkotásokat, melyek céljukat már kezdettől fogva teljesen eltévesztették, mindaddig, a míg fönállanak, csak kényszerzubbonyként kor­látozzák a tulajdonost a műhasználatában, Példákra nem nehéz hivatkozni. itt van első sorban az országház, mely arra van hivatva, hogy a parlamentnek méltó othomául szol­gáljon. Hazánk 1000 éves múltját dokumentálandó, a lehető legpazarabb fénnyel és gazdagsággal épült ez a kívülről tetszető, de igen költséges épület. Belől van kupolacsarnoka, egekig érő kupolafo­lyosója, tele van szobrokkal, van számtalan lép­­csóháza. Egész emeletsorok helyiségeivel nem tud­tak mit csinálni s csak utólag gondoskodtak va­lamelyes rendeltetésről. Hogy az üléstermeknél mily mélyreható, kiküszöbölhetlen bajok vannak, az úgy is mindenki előtt ismeretes. De tekintsünk Körül a főváros cifra külsejű utcáiban. Kívül disz gazdagság, vagy legalább annak látszata. Belül sötét, kényelmetlen lakások vagy hivatalok kévés komforttal. Az ipari kivitel több­nyire gyarló az építmények nehány évi használat után már siralmas állapotba jutottak, jókarban tartásuk a bérjövedelem nagy százalékát emészti föl. Ezzel szemben Amerikában mindenütt a cél, a rendeltetés ötlik szemeinkbe. Egy rendkívül jellegzetes eiv, a mely a lakósság életszokásaiból kifejlődve, Amerika összes váro­sainak szervezetét, képét, megalkotja az, hogy a munka helye : műterem, iroda, műhely stb. szi­gorúan el legyen választva a családi otthontól, a a lakástól. Munkáját mindenki a városok közép­pontján végzi. Ez természetes is és az amerikai rendszerrel szoros összefüggésben van. Az idő pénz : a város középpontjában minden kellék, mely munkához szükséges, a lehető legrövidebb idén belül elérhető, a személyes érintkezés meg van könnyítve, a hivatalok, bankok mind közvetlen közelben vannak, egyszóval a hivatalos idő nem telik el szaladgálással, utazással, hanem az hasz­nos intensiv munkára fordítható. A lázas sietős munkában levők óriási tömege és a rendelkezésre álló hely korlátoltsága egyrészt annak igen értékes volta másrészt megteremtette az amerikai építészet egyik egyedül álló speciali­tását az u. n. felhőkarcolókat. A new-yorki alsó város és az East-River torkolata közötti félsziget csak úgy hemzseg e tekintetben hihetetlen magas­ságú épületektől. S mindeme házban nem lakik senki sem, a pincétől a legfelső emeletig, mind kivétel nélkül üzlet és iroda. Érdekes, hogy az igen magas bérösszegek az emeletek számával arányosan növekednek. Épen megfordítva mint nálunk, a hol a 4-ik emeleti helyiségek a legol­csóbbak és az első emeletiek a legdrágábbak. Bár itt is az áll mint akár Newyorkban vagyChicagó ban, hogy a világosság, a levegő tisztasága eme­letről emeletre fölfelé haladva járul s igy a fel­­sób emeletek hosszabb tartózkodásra föltétlenül kellemesebbek és egészségesebbek. Ez óriási épü­letekben a közlekedés természetesen felhuzók se­gítségével történik, lépcső csak. azért van, mert az építészeti szabályzat előírja, de azt tényleg vajmi rilkcn használják. A lift szolgálat a legmo­dernebbül van berendezve; az mindenütt gyorsan és biztosan működik. Egy egy felhőkarcolóban 10—16 lift ’van egyszerre üzemben, Ezek közt van az u. n. express lift, mely csak a 10-ik eme­lettől felfelé áll meg. Az utasok száma annyi lehet, a hány belefér, ez irányban nincs ellenőrzés, de a felhuzók mindenesetre a maximális teherre van­nak méretezve. A lifteket hajtó gépek a hozzá való kazánokkal együtt több emeletnyi mélységű pincékben vannak elhelyezve. Az épületeknél az alaprajzi elrendezés a fő, különösen a családi házaknál, melyek túlnyomóan a város perifériáján vannak építve, többnyire egy család részére. A lakóházakban az előszobából minden egyes szobába külőn-külön be lehet jutni, ellenben a szobák maguk nem nyílnak egymásba. Ily családi házsorokegyik oldalról keretekkel vannak övezve, a másik oldalon fal van, melyen túl ren­desen a kocsi közlekedés, táviró stb. részére egy sikátor van hagyva. Á házak előtt többnyire nincs terheskocsi közlekedés, csak magánfogatok juthat­nak oda. Az épületek homlokzati kiképzésére többnyire kevés gond fordittatik. Rendesen csak a legfelső emeleteknél van némi architektúra. Gyakori 2—3 emeletsornak egy csoportba való foglalása oszlo­pok vagy pillérek segítségével. Az emeletnek ha­sonló kiképzése igen gyakran egyhangúvá lesz. Előadó számos vetített képpel illusztrálta elő­adását, mely tanujelét adta, hogy előadó lelkiis­meretesen fogta fel feladatát, midőn a st. louisi világkiállítás megtekintése alkalmából Északamerika építészetét is tanulmányozta. Az acetilén.* Szemelvény Ilosvay Lajos-nak «Bevezetés a szerves clie­­miába 1, Szénhidrogének» című a Természettudományi Társulat könyvkiadó vállalatában legújabban megjelent munkájából. Az acetilénsor szénhidrogénjei között, akár tudományos, akár gyakorlati jelentóségöket mér­legeljük, egy sincs érdekesebb az acetilénnél. 1836-ban Davy F. az első karóidból, t. i. kálium­­karbidból vízzel állította elő, s körülbelül 60 év múlva egy másik karóidnak: a kalciumkarbidnak tömeges gyártása következtében tett szert gya­korlati jelentőségre. Az acetilén nevet Berthelot hozta forgalomba, a ki 1860-ban közölte róla nagy tanulmányát, melyben nemcsak keletkezése módját, hanem sok és legjellemzőbb chemiai sajátságát is leírja. Az acetilén, mondhatjuk, hogy minden szenet és hid ogént is tartalmazó és elégethető gáznak vagy gőznek tökéletlen elégetése, vagy magas hőmérsékleten végbemenő bomlása alkalmával keletkezik. A kőszén száraz lepárlásának termé­kében, a világitó gázban is van csekély mennyi­ségben, de nem több, mint 0‘06—0 07 térfogat­százalék. Az acetilén sohasem lett volna versenyre ter­mett, világításra használható, termék, ha nagy tömegben, olcsón nem lehetett volna előállítani. Ez csak akkor következett be, midőn az először 1862-ben a Wöhler fölismerte kalciumkarbidot elektromos kemencében lehetett gyártani. Az el­járást 1892-ben csaknem egyidejűleg állapította meg Észak-Karolinában, Sprayben Wilson és Párisban Moissan. Észak-Amerikában Wilson, Francia- és Németországban Bullier, Moissan segédje kért szabadalmat karbidok gyártására. És Bulier már szabadalomkérésében hangsúlyozta hogy a kalciumkarbid gyártásának egyik nevezetes követ­kezménye az lesz, hogy az acetilén mint világitó gáz fog nevezetességre szert tenni. Az első karbid­­gyárat mégis a „Wilson Alumínium-Társaság“ építette Sprayhen, mely a gyártást 1895. tavaszán kezdette meg. Moissan leírása szerint, ha 70 g cukorszenet 120 g márványból égetett^mész porával jól össze­keverve, elektromos kemencében 70 volt feszült­ségű és 250 ampére erősségű elektromos árammal izzítunk, mintegy 120—150 g kristályos karbidot kapunk. A kalciumkarbid elégséges vízzel acetilénre és kálciumhidroxidra alakult át.

Next

/
Thumbnails
Contents