Gazdasági Mérnök, 1913. január-december (38. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-05 / 1. szám
XXXVIII. évfolyam 4 ad« lito Budapest, 1913. január 5- * ^ *_ /V . 1 szám. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPON Előfizetési dij : Egész évre 24 kor. fél évre 12 kor. negyed évre 6 korona Alapította GONDA BÉLA MINISZTERI TANÁCSOS Szerkesztőség és kiadóhivatal. A kereskedelmi tárca a viziutaknak. Beöthy László kereskedelmi miniszter a kereskedelmi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával mondott érdekes, mindenre kiterjedő beszédéből a viziutakra vonatkozólag a következőket adjuk közre! A viziutaknál a belforgalom lebonyolítása szempontjából természetesen eddig csak a folyamhajózás jöhet tekintetbe, azonban a folyamok hajózhatóvá tételének kérdésével függ össze a csatorna megépítésének kérdése és azonkívül kapcsolatban áll azt a fennálló és kizárólag magyar társaságot képező Magyar folyam- és Tengerhajózási Részványtársaság működésével. A folyók hajózhatóvá tételének súlypontja a földmivelésügyi miniszter kezében van. Én a magam részéről a legnagyobb készséggel leszek segítségére, hogy a terveket minél előbb megvalósíthassuk. A csatorna kérdését illetőleg a tervek már elkészíttettek. Kívánatos volna, hogy mielőbb megvalósíttassanak. Csakhogy ennek a kérdésnek megoldása is, mint igen sok más dologé, a pénzügyi helyzet nehézségeibe ütközik. Ma nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ennek a tervnek a közeljövőben való megvalósítását kilátásba helyezhetném. Várnom kell addig, amíg a pénzügyi helyzetünk javul. Egyáltalában a vízi forgalom szempontjából az említett kérdéseknek még egy antecedenciája is van és ez a fővárosban egy úgynevezett kereskedelmi kikötőnek építése, minthogy a víziutainkat csak úgy tudjuk kellőképen kihasználni, ha az egész forgalmat a fővárossal szerves összeköttetésbe hozzuk. Ma pedig a fővárosnak rakpartviszonyai egyáltalában nem engedik meg a vízi forgalom intenzívebb kifejlesztését. Ezen kereskedelmi kikötőre vonatkozólag is készen vannak már a szükséges tervek és intézkedések. És itt megjegyzem, hogy a terveket úgy állítottuk össze, hogy bár ez egy nagyobb szabású, nagyobb koncepciójú terv- az mégis részletenkén is megvalósítható legyen. S miután ez természetesen nem fog annyira súlyos anyagi áldozatokkal járni, remélem, hogy az ezen kereskedelmi kikötő kiépítésére szükséges költség első részletének folyósítását a legrövidebb idő alatt megfontolás tárgyává fogom tenni. De nem elég magát a kereskedelmi kikötőt kiépíteni, hanem vasúti pályaházainkat is úgy kell berendeznünk, hogy ott a kereskedelmi kikötők céljaira szükséges terület rendelkezésére álljon. Ami a folyamhajózásunk szempontjából rendkívüli nagy szerepet játszó Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság dolgát illeti, örömmel említhetem hogy sikerült e társaság segélyezését 400.000 K-val emelem. E 400.000 K többlettel szemben a társaság kötelezve van két új személyszállító hajót, két új vontató hajót, tíz uszályhajót forgalomba helyezni és azonkívül tíz új állomást berendezni, amelyek később lesznek a minisztérium által megállapítva. Ezek vonatkoznak a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság báziási vonalának fejlesztésére. Ezenkívül járatait is szaporítani köteles és pedig hetenkint három járattal Budapest és Wien között, amely vonalak egyike Regensburgig lesz meghosszabbítva, továbbá egy járattal Budapest és Zimony között, ezenfelül a budapesti dömösi járatokat is szaporítani fogja. Ez tehát azon ellenérték, amelyet az állam az általa szolgáltatandó 450.000 K-ért kap, és én azt hiszem, annak ellenértéke ebben az ellenszolgáltatásban teljesen megvan. Új vámpolitikai törvény. A kereskedelmi miniszter a képviselőház elé törvényjavaslatot terjesztett, melynek értelmében a kormány felhatalmaztatik, hogy egyes külállamokkal a kereskedelmi és forgalmi viszonyok ideiglenes szabályozása céljából a szükséghez képest ideiglenes megállapodásokat létesíthessen, átmeneti rendelkezéseket tehessen, illetőleg az ideiglenes megállapodásokat legkésőbb 1913. dec 31-ig terjedő hatállyal rendeleti úton életbe léptethesse. A kormánynak erre a felhatalmazási törvényre azért van szüksége, mert a Balkán félszigeten uralkodó háborús állapotok következtében igen közeli időben gazdaságpolitikai téren is oly változások állhatnak be, amelyek újabb külkereskedelmi megállapodások és intézkedések formájában szükségessé fogják tenni a Balkánra irányuló gazdasági érdekeinknek a változott viszonyokkal való összhangbahozatalát. A dolog természete szerint ezen intézkedések némelyike viszonylag nagyon sürgős természetű lehet és noha a magyar kormánynak épenséggel nem szándéka, hogy a törvényhozás beható rendes tárgyalásának ne vesse alá az illető esetleges nemzetközi megállapodásokat, mindazonáltal a most uralkodó kivételes külpolitikai körülmények épen fontos közérdekből szükségessé tehetik ideiglenes megállapodások gyors létesítését, átmeneti rendelkezések sürgős megtételét, illetőleg ezeknek rendeleti után való életbeléptetését. Ilyen körülmények közt a magyar kormány, noha az utolsó három évben külkereskedelempolitikai téren a törvényhozástól egyetlen egyszer sem kért oly geniális természetű és formájú felhatalmazást, mint a minő az 1906. évi LVI., 1908. évi LVI. törvénycikkben foglaltatik, mégis indíttatva érzi magát, hogy az idézett előzményekhez hasonló célzatú és szövegű felhatalmazást kérjen a törvényhozástól. A magyar királyi törvényhozásnak nincsen szándékában a nyerendő felhatalmazással — a kikerülhetetlen szükségesség esetétől eltekintve — bővebb alapon élni, mint azt az imént idézett törvények hatályának idejében az akkori kormány tette és nevezetesen nincsen szándékában egészen új rendszerű, elvileg más és bővebb alapra helyezett megállapodásokat rendeleti úton életbeléptetni, mindazonáltal igen közelálló lehetőségek szempontjából arra már most is utalhatok, hogy Bulgáriával a folyó hó végén ismét lejár, azon a legnagyobb kedvezmény kölcsönös megadásának Vili. JÓZSEF UTCZA 56. SZÁM BUDAPEST.