Geodézia és kartográfia 1950 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1950 / 1-2. szám - Májay Péter: Győr sokszögelése
GYŐR SOKSZOOEEÉSE Dr. techn. Májay Péter Győr városias kialakításra szánt területének sokszögelése 1940 júniusában indult meg, és 1941 végéig a város I. és II. kerületében készült el. A két kerületben összesen’ill 2 sokszögelési pontot határoztunk meg. A közbejött háborús események a munkálatok folytatását egyelőre megakadályozták. A munkát a győri földmérési felügyelőség végezte. Úgy gondoljuk, hogy nem lesz érdektelen, ha a munkálatokról teljes részletességgel beszámolunk. Szögmérés. A sokszögelési hálózatban a törésszögeket 67-es Süss-féle teodolittal mértük meg. A műszer pontraállítása merevfüggő segítségével, a pontjelölés karóállító libellával függőlegessé tett, 5 mm átmérőjű, 60 cm hosszú, fekete-fehér színű sávokra festett fémpálcákkal történt. A pálca mozdulatlanságát háromlábú faállvány biztosította. A szögmérés minden esetben két távcsőállásban történt. Hosszmérés: A magaspontoknak az utcaszintre való levezetéséhez szükséges alapvonalak hosszát 4 m-es, ütközőéles mérőlécpárral, a sokszögoldalak hosszát pedig 20 m-es acélmérőszalaggal mértük meg. Néhány sokszögoldal hosszát, amelyek közvetlen hossz- mérését természeti akadályok — folyók, árkok gátolták, optikai úton határoztuk meg. A mérőlécpárral a hosszmérés úgy történt, hogy a megmérendő vonalban 30—40 méterenkint mű- szerrel az egyenesbe vitettünk be egy-egy pontot, majd a kijelölt pontok között az egyenes vonalat krétaporral megfestett zsinórnak az útburkolatra való csaptatásával rajzoltuk ki. A mérőléceket az így rajzolt fehér vonalon úgy fektettük le, hogy a lécvégek mindig a három csúcson nyugvó, 65 kg súlyú, sűrűn ütköztek, amint azt az 1. ábra mutatja. A lécvégek magasságkülönbségét szintezéssel állapítottuk meg. Az utolsó lefektetett léc vége és a sokszögelési pont között a távolságot vízszintes helyzetben fektetett acélmérőszalaggal mértük meg. A húszméteres acélmérőszalaggal végzett méréseknél a mérendő vonalban mintegy 40—50 méterenkint tábori látcsővel vitettünk be az egyenesbe egyegy pontot és ezek között a pontok között festett zsinórnak a lecsaptatásával rajzoltuk ki a vonalat az útburkolatra. A szalagot mérés közben mindig 10 kg erővel feszítettük meg. A mérőszalag végpontját pedig 85 kg súlyú indexsarvval jelöltük meg. A feszítés állandóságát a feszítőállványhoz kapcsolt rugós mérleg biztosította. A 2. ábra mutatja a húszméteres acélszalag egyik végét a feszítésáll- 1. ábra. 34 IV. après que cet article fût écrit, sur un modèle et justifia l’applicabilité du principe de l’induction. Dans ce chapitre même, l’auteur calcule que se produisent des forces électromotrices de l’ordre de grandeur de 10 7 V, alors des forces électromotrices re-amplifiables dans l’état actuel de la technique d’amplification, si l’inhomogeneité du champ magnétique est 1,10—10 oersted/em. Conformément, des volumes beaucoup plus réduits se donnent qu’aux exemples mentionnés chez les instruments relatifs. Notamment, 520 m3, contre les 92.000 m3 nécessaires pour les instruments relatifs. L’auteur fait mention de quelques possibilit fi d’erreurs. Il démontre que le changement de i température, en pratique, n’influence pas led résultats des mesurages. Le bruit de résistance (Rauschspannung) reste ainsi sous l’effet à démontre Л Enfin, de la tension d’erreur, se produisant pacq l’inégalité de l’embobinage, il démontre que c’estjL' en ordre de grandeur, à la limite de la sensibilited mais, en même temps, il rends compte de la possibiji lité de la compensation. DK. 526.913*111