Geodézia és kartográfia 1964 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1964 / 6. szám - Molnár Pál: Az Erzsébet-híd geodéziai munkái

nyosodott, hogy az új híd az új követelményeket csak akkor elégítheti ki, ha hat járatú kocsipályával és két oldalon egy-egy széles gyalogjárdával építik meg. A hat járat a villamosvágányokat is magában foglalja (1. ábra). Hátra volt még annak az eldön­tése, hogy lánc- vagy kábelhíd készüljön. A vizsgá­latok azt mutatták, hogy leggazdaságosabb a kábelhíd, mert lényegesen kevesebb anyagból, jóval teherbíróbb hidat tudnak építeni. Már az az egy adat is, hogy az Erzsébet-híd lánclemezeinek szakító szilárdsága 49 kg/mm2 volt a sodrott kábe­lek 150 kg/mm2-vel szemben, meggyőzően indo­kolja a kábelhíd építését. Végleges döntés után az UVATERV Híd­ irodája kapott megbízást a kábelhíd terveinek elkészítésére. A híd főtervezője, Sávoly Pál megtartotta a régi híd főtartószerkeze­tének vonatozását azért, hogy emlékeztessen a budapestiek régi kedvenc hídjára. A 290 méteres mederáthidalás hídpályáját Lj 10 nyílmagasságú tartókábelekkel tervezték. A pályaszerkezetet kereszttartókkal függesztik fel a tartókábelekre. A merevítő tartók, melyeknek felső övét a sík acéllemezes pályaszerkezet képezi, folytatódnak a pilonokon túl is a hídfők felé és mindkét parton áthidalják a pilon és a hídfő kö­zötti parti útvonalakat. Maga a hídpálya 3%-os emelkedőben halad a híd közepe felé (2. ábra). A két tartókábel tulajdonképpen egy-egy kábelköteg. A kábelköteg 61 egymással párhuza­mosan futó elemi kábelből van összeállítva. A ká­belkötegek egy csúcsára állított szabályos hatszög­ben vannak összefogva (3. ábra). Ez az alak a leg­alkalmasabb arra, hogy a kittmasszával kitöltött, sohasem vízszintes felületeiről a víz gyorsan le­folyjék, és az elemi kábelek közé való beszivárgása lehetetlen legyen. A horgonykábeleknek a lehor­­gonyozás és pilonfő közötti részei további 5—5 elemi kábellel vannak megerősítve. Ezek a kábelek a hatszögű köteg tetején helyezkednek el és a pilonfőn elhelyezett kábelsaru közvetítésével ma­gába a pilonfejbe vannak belehorgonyozva. Az elemi kábel 115 patentozott huzalból van sodorva. E huzalok részben 7 és ék alakúak, részben kör­­keresztmetszetűek (4. ábra). Fonás közben a huza­lok rétegenként minium fürdőn mennek át, mert a kábelek korrózió elleni védelme rendkívül fon­tos. Éppen ezért az elkészített kábelkötelet ismé­telten bevonják minium festékkel. Az elemi kábel súlya folyóméterenként 17,5 kg. A kábelvégekre a gyártáskor kábelfejet, illetve lehorgonyzó tuskót hegesztenek. A kábeleket a hídfőben horgonyozzák le. Erre legmegfelelőbbnek egy a hídfő fölé épített vasbeton nyeregszerkezet látszott. Ezen felül egy horgony­tömb foglalja magába a lehorgonyzó acélrudakat (5. ábra). A régi hídfőből megtartottak annyit, amennyi beilleszthető volt az új megoldás kere­tébe. A hídfők átalakítása úgy történt, hogy az magában foglalja a kábelek lekötésére alkalmas új lehorgonyzó vasbeton tömböket. Az Erzsébet-híd kábelköteleinek lehorgonyzására úgynevezett há­romfülű lehorgonyzó tuskót terveztek (6. ábra). Az 54 mm átmérőjű zárt kötelet ennek megfelelően három 63 mm átmérőjű csavarmenettel ellátott, bebetonozott rúdacél tartja lehorgonyozva. A ká­belkötél a kábelkamrában végig szabad légtérben van. A lehorgonyzástól felfelé vonuló kötelek az iránytörő saruban egyesülnek kábelköteggé. Innen 3. ábra. A kábelkötelek a kábelkötegben 4. ábra. Az elemi kábel

Next

/
Thumbnails
Contents