Geodézia és kartográfia 1964 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1964 / 6. szám - Molnár Pál: Az Erzsébet-híd geodéziai munkái

vitették és két végükön mind a kapuzathoz mind a parthoz kikötötték (8. ábra). E műveletek befejezése után került sor az első, ún. iránykábel behúzására. A kábelátemelő berendezés felszerelése után a behúzás a szerelő­szőnyegen történt. Az iránykábel mindkét parti rögzítése után megállapítandó volt a kábel hossza és a belógás mértéke mind a meder felett, mind a parti részeken. Az iránykábel kb. két heti lógás után vette fel végleges alakját. Ezen idő alatt másodnaponként méréseket végeztünk, s a hőmér­sékletet is figyelembe véve értékeltük ki méréseink eredményét. Az iránykábel végleges beállitása után már nem változtatható. A kábel mérésével egyidejűleg a pilon hajlását is állandóan ellenőrizni kellett. Az iránykábel belógásának tervezett szintre való állítása után a magasságot a pilonon is meg­jelöltük. Ezek után következett a többi kábel behúzása. A sorrend a következő volt : A soron­­lévő kötelet a kábelsaru mellett levő segédnyeregre tették, azután a már helyén levő iránykábel sze­rint kiigazítottuk. A horgony­csavarok beigazításá­val elvégeztük a kötél végleges kiigazítását. Ideig­lenes segédbilincsek segítségével a köteleket elhe­lyezték a kötegben (9. ábra). Mikor már minden kötelet behúztak, azaz a kábelköteg a helyén volt, akkor a szerelőszőnyeget úgy kellett beigazítani, hogy arról a kábelbilincsek és függesztőkábelek szerelhetők legyenek. Ezután következhetett a középső cca. 100 tonna súlyú hídszakasz befüggesztése, majd két oldalról kétfelé a többi hídszakasz beúsztatása. Ezt a munkát úszódarukkal végezték. Mikor a teljes önsúlyt ballaszt felhordásával előállították, történt meg a merevítőtartók teljes összekapcsolása (10. ábra). A hídtengely hosszának meghatározására az UVATERV 1959-ben kapott megbízást. Korábbi mérések adatait felhasználva felkerestük a Mű­egyetem Geodéziai Tanszéke által 1951-ben meg­határozott pontokat. Annak idején az alapvonalak hosszát két-két oda-vissza mérésből határozták meg és a végpontjaikat egy-egy 35 X 35 X 150 cm méretű téglapillérrel jelölték meg. Erről az alap­vonalról határozták meg a híd régi pillérpontjai­­nak távolságát. 1959-ben az UVATERV a meg­talált pontok felhasználásával a tengely budai és pesti hídtengelyének kihosszabbításában elhelye­zett pontokat határozta meg. Az alapvonalvég­pontok ebben az időben még sértetlennek látszot­tak. Sajnos ez a feltevés helytelennek bizonyult. Ugyanis 1961 márciusában a beruházó vállalat megbízást adott a BGTV-nek, hogy az UVATERV által meghatározott I és II elnevezésű hídtengely­pontok távolságát ellenőrzésképpen határozza meg. Minthogy az építés előkészületei közben az Oltay­­féle pillérek elpusztultak, a BGTV a budai oldalon 8. abra. A szerelőszőnyeg

Next