Geodézia és kartográfia 1964 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1964 / 6. szám - Molnár Pál: Az Erzsébet-híd geodéziai munkái
A speciális turistatérképek tartalmi és grafikai megjavítására irányuló intézkedések nem hajthatók végre egyik napról a másikra. Ennek a térképfajtának az előállításáért felelős vállalat arra törekszik, hogy a turisták, sportolók és üdülést keresők az NDK-ban céljuknak megfelelő térképanyagot kapjanak. 4.3. Javaslatok a szocialista országok együttműködésére Szükség lenne egy további gondolat megfontolására is. A nemzetközi turisztika évről évre növekszik. Különösen a külföldi látogatók igényelnek tartalmilag gazdag olyan térképeket, amelyekből olvasni tudnak, és amelyeket meg is értenek. Az NDK-ban számos olyan turistatérkép és speciális turistatérkép jelent meg, amely több nyelvű jelmagyarázatot adott. A nemzetközileg gyakrabban használt nyelveket a magyar, csehszlovák, lengyel és más turistatérképeken is megtaláljuk. Ezen a téren még további lépéseket kell tennünk. • Igen hasznos lenne, ha a szocialista országok közötti gondolat- és tapasztalatcsere a turistatérképeken belül azonos jelkulcsú, egységes méretaránysorozat létrehozására vezethetne. Ez a csere kiszélesíthető lenne a térképszerkesztés területére és a legmodernebb tudományos technológia alkalmazására. Biztos vagyok abban, hogy ezt a javaslatot a nemzetközi turisztika üdvözölni fogja és valószínű, hogy ebben minden oldalról támogatásra talál. Abban a reményben zárom előadásomat, hogy sikerült betekintést nyújtanom ezen a speciális kartográfiai területen felmerülő gondolatokba és szándékokba, továbbá a munkák gyakorlati végrehajtásába. Remélhető, hogy a rövid előadás tartalma ösztönzést adott saját munkájukhoz egyúttal alapot szolgáltatott egy későbbi gondolat- és tapasztalatcserére is. A kiállított különféle NDK-beli turista- és speciális turistatérkép gyakorlati magyarázatként szolgál az előadáshoz. , » Mielőtt az újjáépülő híd geodéziai munkáinak ismertetésére rátérek, bizonyára nem lesz érdektelen, ha visszapillantunk a régi híd életére. 1872—73-ban a Közmunkák Tanácsa általános városszabályozási tervet készített az ún. újabbkori kívánalmaknak megfelelően. Akkor merült fel az az általános meggyőződéssé érlelődött szükségesség, hogy a tervbe felvett fővámtéri hídon kívül, a Duna két partján fekvő városrészek között újabb összeköttetés létesítéséről kell gondoskodni. Ez a meggyőződés juttatta napirendre az eskütéri híd eszméjét és a vele kapcsolatos szabályozás kérdését. Az akkori szabályozási terven világosan látható, hogy a belvárosi plébániatemplom miatt, már akkor sem lehetett megvalósítani az útvonal teljes kifejlesztését. Az 1893. évi XIV. tc. két híd építését rendelte el: a mai Szabadság-hídét és az Erzsébet-hídét. Az előbbit 1894-ben kezdték el építeni és 1896. X. 4-én adták át a forgalomnak. Az Erzsébet-hidat a régi elnevezésű Rudasfürdő-tér és az Eskü-tér között kívánták létesíteni. A híd építése 1898-ban meg is kezdődött. Vasszerkezetének előállításával és a helyszínen való szerelésével a kereskedelemügyi miniszter a M. Kir. Államvasutak Gépgyárát bízta meg. Kikötötte, hogy a megbízás a hídpálya beton-, fa- és aszfaltburkolatára, valamint a vasszerkezeten alkalmazandó vasdíszítésekre, vaskorlátokra, lámpaoszlopokra és lámpákra terjed ki. A vasszerkezetre vonatkozó terveket és számításokat a Minisztérium bocsátotta a gépgyár rendelkezésére. A kiviteli részlettervek, illetve munkarajzok, műhelyrajzok elkészítése és a számítások ellenőrzése a kivitelező feladata volt. Az Erzsébet-hídnak a Duna medre felett csak egyetlenegy nyílása volt, amelyhez mindkét olda geodéziai munkái Pál DK. 528.48 ton egy-egy parti nyílás csatlakozott. A medernyílás nagysága, pillérközéptől pillérközépig mérve 290 métert, a parti áthidalásoké pedig a pillér közepétől a hídfő vízfelőli homloklapjáig 42,2 métert, a hídfők homloklapjai között mért nyílás tehát összesen 374,4 métert tett ki. A hídpálya 11 m széles kocsiútból és mindkét oldalán a medernyílásban 3,5 m, a parti áthidalásokon pedig 3,7 m széles gyalogjárókból állt. A híd pályaszintje a kocsiút közepén a pillérek középvonalában 15,335 méter magasságban volt a nullvíz színe felett és innen a hídfők felé 2700 eséssel haladt. A vasszerkezet szerelése a Duna mindkét partján egyszerre kezdődött 1899-ben. A tartóláncoknak a szerelése és a merevítőtartóknak a láncokra való felfüggesztése csak 1901-ben volt végrehajtható. Feljegyezték, hogy a szerkezeti részek összekapcsolásához 1 227 000 szegecset használtak fel. A hidat 1903. október 10-én adták át a forgalomnak. A hídszerkezethez felhasznált anyagok súlya 11 169 643 kg volt. A vasszerkezet 6 538 400 koronába került. Ennyi munka és ennyi költség ment veszendőbe 1945 decemberében, amikor felrobbantották az Erzsébet-hidat. 1951-ben a híd felépítése már halaszthatatlannak látszott. Az illetékesek ekkor úgy határoztak, hogy a hidat a régi formájában és szélességében építik újjá. Az előmunkálatok megindultak, de a közlekedési szakemberek a szaktervezőkkel egyetértésben megállapították, hogy a híd régi szélessége nem fog megfelelni a korszerű követelményeknek. A forgalom oly nagyot fejlődött, hogy ha a híd sértetlen maradt volna, akkor is szükséges volna az átalakítása vagy lebontása. Bebizo- Az Erzsébet-híd Mólnál 405