Geodézia és kartográfia 1978 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1978 / 6. szám - SZEMLE - Noéh Ferenc: Kő - új foglalatban

talizálással előállított adatok bázisadatok, amelyek a térkép alapvázát képezik. További digitalizálás, adat­gyűjtés, számítógépes feldolgozás stb. útján erre az alapra különböző rétegek telepíthetők, például közmű­­hálózat, közlekedési jelzőrendszer, magassági adatok stb. Tehát ezen adatok rendkívül fontosak a földmérési adatbank szempontjából, a különböző rétegek felvitelé­vel az adatbank a jövőben sokrétű és célú adatszolgál­tatási igényt elégíthet ki. A digitalizáló berendezések, bár nem geodéziai célra fejlesztették ki őket, egyre nagyobb tért hódítanak a földmérés területén, és egyre szélesebb alkalmazási terü­leten nyernek felhasználást. Véleményünk szerint to­vábbi szerepük, alkalmazási lehetőségeik csak növekedni fognak a jövőben, amit az alábbiakkal támasztanánk alá: — a számítástechnika, az automatizált feldolgozási eljárások egyre elterjedtebb alkalmazása szakterületün­kön szinte megköveteli, hogy olyan berendezéseket állít­sunk üzembe, amelyekkel grafikus információk numeri­kus, számítógépes feldolgozásra alkalmas formába ala­kíthatók át; — a berendezéssel — termelékenysége és korszerű­sége, valamint sokféle alkalmazási lehetősége révén — a geodéziai adatfeldolgozási munkáknál jelentős idő és emberi munka takarítható meg (gondoljunk csak a digi­talizált adatokból történő területszámításra). Ezt látszik igazolni az is, hogy a BGTV-nél használt berendezés két, esetenként három műszakban dolgozik. A berendezés túlterhelésének elkerülésére 1978 elején újabb berendezést állított üzembe a geodéziai szolgálat, és továbbiak munkába állítását is tervezik. Ifj. Niklasz László IRODALOM 1. BGTV: Földmérési alaptérkép digitális formában való feldolgozása. Kutatási beszámoló I. rész, 1972. 2. Datagrid Digitizer; Operating and Service Manual, Bendix Corp., 1972. aug., Farmington, USA. 3. Dennis, L. P.: Digitalization of Graphical Analog Records, Instruments and Control System, 1970/10. 4. A földmérési adatbank-mintarendszer kifejlesztésé­nek és alkalmazásának vázlatos tervezete. OFTH földmérési főosztálya, Kézirat, 20 935/1977. 5. Ifj. Niklasz, L.: A térképek előállításának néhány új eszköze . Geod. és Kart, 1973/5. 6. Ifj. Niklasz: LGEO-integrált programrendszer a geodéziai számítási és térképezési feladatok meg­oldására , Geod. és Kart. 1975/6. 7. Ifj. Niklasz, L.: A Budapesti Geodéziai és Térképé­szeti Vállalat PDP 11/40 típusú számítógépe , Geod. és Kart. 1977. 8. Ifj. Niklasz, L.: A GEAGRAPH 1011 rajzgéprend­szer a térképezés szolgálatában , Geod. és Kart, 1978/1. 9. Baum, F. — Huszár, B.: A felmérési és térképezési munkák automatizálásának eddigi eredményei és to­vábbi lehetőségek . Geodinform, 1975/4. 10. Tóth, I.: A BGTV-nél üzemelő automata térképező berendezések = Geodinform, 1975/4. 11. Winkler, Gy.: Digitalizáló berendezések merőleges­­ségi és íveltségi vizsgálata = Geod. és Kart, 1974/6. 12. Winkler, Gy.: Digitalizáló berendezések, működési módjuk és alkalmazásuk a geodéziában = Földmérő, 1976/7. 13. Zeffer G.-né: Területszámítás digitalizált adatokból, GEO-2.51 program , Földmérő, 1975. Ké­r új foglalatban A Martinovics-hegy Budapest budai oldalának épp a közepén fekszik. Északnyugati oldalán nyereggel csat­lakozik az Isten-hegyhez, amely a délebbre fekvő Orbán­­heggyel és Márton-heggyel együtt a Szabadság-hegy keleti vonulatának tagja, a hegy északi-keleti-délkeleti lába pedig az Ördögárok-völgyéig, a Városmajorig és a Vérmezőig terjed. A Budapest lexikon szerint „brio­zoás márgából álló, 258 m A. f. magasságú kis rög. Keleti lejtőjére kiscelli agyag, másutt félkörben budai márga települt. Fátlan felszínének északkeleti része sziklás, keleti és déli lejtője a Krisztinaváros és a Német­­völgy felé sűrűn beépült. Elhagyott kőfejtőiben a fekü numullinás mészkőrepedéseiben gazdagon fordulnak elő a szép kalcitkristályok.” A hely neve korábban Kis-Sváb-hegy volt. Jelenlegi nevét 1945-ben nyerte, ugyanakkor, amikor a Nagy- Sváb-hegyből Szabadság-hegy lett. Az elnevezés alap­jául az a történeti tény szolgált, hogy a magyar jako­binus mozgalom vezetőit — közöttük Martinovics Ignác Ferenc-rendi szerzetest 1795. május 20-án e hegy és a Várhegy közé eső kaszálón végezték ki. A véres esemény nyomán előbb a nép nyelvén, majd később hivatalosan is Vérmezőnek nevezték ezt a területet. Korábbi nevét a hegy két és fél évszázadon át viselte. A Kis-Sváb-hegy elnevezés eredetéről a Budapest lexikon Szabadság-hegy címszavánál találunk adatot. Itt az áll, hogy ,,a Sváb-hegy elnevezését a köztudat Budavár 1686. évi török elleni ostromában részt vett sváb katonaságnak tulajdonítja. Valószínűleg eredetileg csak a Kis-Sváb-hegyre (a mai Martinovics-hegyre) vonat­kozott a név, mert ezen állott a sváb tüzérségnek egy nagy ütege; innen származott át a név a szomszédos nagyobb hegyre is (Nagy-Sváb-hegy).” A hegy harcászati jelentőségére utal az a vissza­emlékezés is, amely szerint 1945 januárjában a budai hegyvidéket már elfoglaló szovjet csapatok innen lőtték a Várhegy és a Víziváros területén védekező német egységeket, valamint az a tény, hogy a hegy legtetején néhány hektárnyi terület a háború elejétől egészen az ötvenes évek végéig a honvédség kezelésében állott, a lakosság elől elzárva. A hegyet központi helyzete és a tetejéről kitáruló közkilátás nemcsak a hadsereg számára, hanem a geo­dézia számára is fontossá tette. Így történt, hogy 1873-ban, amikor a főváros egyesítése után Pest város 1867. évi háromszögelését Buda háromszögelésével ki kellett egészíteni, Marek János a budai oldal 108 pontjá­ból egyet a Kis-Sváb-hegyre helyezett, s ezt — épp köz­ponti helyzetéből eredő fontossága miatt — vasoszlop­pal állandósította. Ez volt a budai római számos vas­oszlopok közül a XXIII. jelű. Ez a pont már évtizedek­kel ezelőtt elpusztult. 1933-ban, amikor Budapest — jelenleg is élő — háromszögelési hálózata létesült, a 7 elsőrendű, 17 má­sodrendű és 62 harmadrendű, vagyis összesen 86 felső­­rendű pontból egy, éspedig a Kis-Sváb-hegy nevű harmad­rendű pont ismét a hegy tetejére került. Érdekességként megemlítjük, hogy ez a pont a Marek-féle vasoszlop helyétől 3 méterre esik északra. 1933-ban a hegytetőtől 70 méternyire északkeletre, a hegy hátának szélén még egy rudas vasasztallal jelölt pontot is meghatároztak, amelyet azonban a kőfejtés során alábányásztak, s így az még a háború előtt megsemmisült. Később, alig 11 méterre a felsőrendű ponttól, annak külpontjaként, egy vasbeton észlelőpillér is épült. Ezeknek a pontok­nak gyakran jutott szerep a hatvanas évek első felében, amikor is az új rádiótávmérőket és fénytávmérőket az igen nagy megbízhatóságú budapesti hálózat oldalainak, sokszor a Kis-Sváb-hegy — Gellérthegy oldalnak a mérésé­vel próbálták ki. A Kis-Sváb-hegy nevű pontról az egykori koordináta­­jegyzék megfelelő rovatai a következőket tartalmazzák: „vörös márványkő bronzcsappal, alatta 3 soros tégla­falazásba foglalt bronzcsap, ez alatt 25X25X15 cm méretű mészkőbe eresztett bronzcsap”. „2 drb őrkő bronzcsappal”, „állványos gúla 6,1 m magas műszer­oszloppal” „állandósította Horváth István m. kir mérnök”. Az állványos gúla lebontására vonatkozóan a főváros alappontjainak régi koordinátajegy­zékéhez csatolt ese­ménynapló érdekes adalékokat tartalmaz. A 208. napló­tétel szerint „A budapesti légvédelmi parancsnokság kéri ... 5 drb felsőrendű gúla eltávolítását. 1938. IX. 26. (Szabó főhadnagy s. tiszt)”. Az „elintézés módja” rovat­ban a következők állnak: „A sürgősségre való tekintet­tel a Hármashatárhegyi, Aranyhegyi és Kissvábhegyi állo.­gúlákat a katonaság távolította el, mégpedig az elsőt Dr. Hazay I. kir. főmérnök, a másodikat Májay P.

Next