Geodézia és kartográfia 1995 (47. évfolyam, 1-5. szám)
1995 / 3. szám - Dr. Mélykúti Gábor: A Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság 1994. évi tisztújító közgyűlése
GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA 47. ÉVFOLYAM 1995 3. SZÁM A Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság 1994. évi tisztújító közgyűlése Dr. Mélykúti Gábor, a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság leköszönő főtitkára DK 061.3.[061.22.528] XI. tisztújító közgyűlését társaságunk 1994. december 7-én tartotta a MTESZ Kossuth téri székházában. A társaság elnöke, Domokos György és főtitkára, dr. Mélykúti Gábor mellett az elnökségben foglalt helyet dr. Heszky László, a MTESZ alelnöke és dr. Fenyő György, a Földművelésügyi Minisztérium földügyi és térképészeti főosztályának vezetője. Elnök úr bevezető gondolatai után megemlékezett az elmúlt négy esztendőben elhunyt tagtársainkról, felolvasta a nevüket tartalmazó igen hosszú (53 név) listát, melyet a küldöttek felállva hallgattak végig. Ezután Bartos Ferenc főtitkárhelyettes előterjesztése alapján megválasztásra került a mandátumvizsgáló és szavazatszámláló bizottság és a közgyűlés jegyzőkönyvvezetője. A közgyűlés 216 szavazati joggal rendelkező küldötte közül 154 fő jelent meg, ez 71%-os részvételnek felelt meg, tehát a közgyűlés határozatképes volt. Az országos elnökség határozata alapján elnök úr a Lázár deák emlékérmet a idén dr. Ágfalvi Mihály, Kalmár Imre és Mélykúti Mihály tagtársainknak adta át. A közgyűlés az országos elnökség javaslata alapján a külföldi tiszteleti tagok sorába iktatta Gunnar Balle norvég és Hans-Peter Bolhr német professzort, az erről szóló díszes oklevelet elnök úr nyújtotta át. A rövid köszönő beszédek után került sor a főtitkári beszámolóra. Főtitkári beszámoló Tisztelt Közgyűlés! Kedves Tagtársak! A Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaság (MFTTT) 1990. október 15-én tartotta utolsó tisztújító közgyűlését. Az akkor megválasztott országos elnökség, ezen belül az intézőbizottság, az ott megfogalmazott, illetve az 1992. december 8-i köztes közgyűlésen pontosított határozatok szerint végezte tevékenységét. A határozatok a vezetőség számára a következőket fogalmazták meg: — biztosítsa a társaság működéséhez szükséges anyagi feltételeket, — teremtsen fórumot a tagságot leginkább érdeklő szakmai-gazdasági kérdések megvitatásához, — folyamatos tevékenységet fejtsen ki a nemzetközi szakmai szervezetekben, — működjön közre a szakterület elismertségének növelése érdekében lehetséges kezdeményezésekben, — dolgozza ki a társaság alapszabályának korszerűsítési javaslatát az 1994. évi közgyűlésre, dolgozza ki a társaság ügyrendjét. A vezetőség úgy érzi, az elmúlt négy évben eleget tett feladatának, megőriztük társaságunk döntő többségét, megőriztük társaságunk működőképességét, hazai rendezvények szervezésével és a nemzetközi szakmai szervezetek munkájába való aktív részvétellel biztosítottuk helyünket a szakmai közéletben. Kidolgoztuk társaságunk új alapszabályát melyet most a közgyűlés elé terjesztünk. Elkészült társaságunk ügyrendje. Beszámolómban részletesen szeretnék szólni a társaságnak a szakmai közéletben elfoglalt helyéről, szerepéről, a szervezeti kereteiről, az elmúlt négy évben végzett munkáról. Az 1990. évi közgyűlésünk már a változások jegyében zajlott. Akkor még pontosan nem tudtuk felmérni helyzetünket, lehetőségeinket, inkább csak éreztük a változások irányát és reménykedtünk, hogy ezek pozitív hatással lesznek szakmánkra. Azóta eltelt négy esztendő, nemcsak a mi vezetőségünknek járt le a mandátuma, új országgyűlési választások voltak. Amiben biztosak lehetünk az az, hogy a demokratikus intézményrendszer erősödött. Ez a tény már önmagában is örömmel tölthet el bennünket. Azonban mint minden demokratikus választási rendszer esetében, nálunk is leng az inga. A lengésidőt ismerjük, négy év, az elmozdulás iránya is nagy valószínűséggel becsülhető, de az amplitúdó egy kezdő demokráciában mindig nagyobb, mint szükséges lenne. Ez a végrehajtási szinten okozhat zavarokat, és sajnos mi ezen a szinten kapcsolódunk az állami alapfeladatok révén a „nagypolitikához”. Szakmai főhatóságunk, a Földművelésügyi Minisztérium földügyi és térképészeti főosztálya, az „interface” szerepét tölti be a kormányzat és a szakmai végrehajtó szervezetek között. Ez kétirányú folyamat, egyrészt a politikai síkon, vagy más tárcák részéről megfogalmazott igényeket továbbítják és fordítják le a szakma számára, másrészt a szakmai igényességből, technológiai fejlődésből, szakmai előrelátásból adódó feladatokat próbálják meg állami érdek szintjére emelni. Az utóbbi évek tapasztalata alapján azonban ezt a második típusú feladatot sajnos nem több, hanem kevesebb eredménnyel sikerült megvalósítani. Pedig ez az a tevékenység, ahol társaságunknak is szerepe van a szakai propaganda révén a szakma által nyújtott szolgáltatások eredményeinek, hasznosságának elismertetésében. Tapasztalataink szerint azonban a száraz műszaki tények, a műszakilag kellően meg nem alapozott munkavégzések hosszú távra kiható negatív hatásainak bemutatása a politikai döntéseket nem befolyásolták. Minden erőfeszítésünk ellenére az elmúlt négy év vezetőségünk számára kevés volt ahhoz, hogy szakmánk helyének, szerepének megfogalmazása ügye