Geodézia és kartográfia 2009 (61. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 12. szám - Németh Gyula: A soproni Földmérőmérnöki Kar hatása a szakma fejlődésére
2009/12 (61) Dr. Németh Gyula: A soproni Földmérőmérnöki Kar hatása a szakma fejlődésére Fiatal felnőttkor (1968) Az időszak egyik magyar sikerének számított a Magyar Optikai Művek által, hadicélokra gyártott giroteodolitok elterjedése. Halmos Ferenc és Fónay Valér (1954) polgári felhasználással kapcsolatos vizsgálatai a torziós szálak tulajdonságára, az azimut meghatározás és az áttörési mérések pontosságára, valamint a sokszögvonalak közbülső tájékozásának hatására terjedtek ki. Horváth Imre (1956) hidrosztatikai szintezek alkalmazásával kísérletezett. A publikációk másik csoportja a fotogrammetria területéhez kapcsolódott. Somogyi József a térbeli légi háromszögelés elméletével, Vagács Géza (1958) a légi fényképező repülések tervezésével, Szentesi András (1959) a lokális fotogrammetriával foglalkozott. Szabó Béla (1958) a légi fotogrammetria útburkolatok magasságának meghatározására történő, Tamás László a földi fotogrammetria bányamérésben való alkalmasságát vizsgálta. Újszerű feladatként jelentkezett a földfelszín geológiai, illetve technogén okokból származó elmozdulásának mérése. Előbbivel Miskolczi László (1953) foglalkozott, utóbbiakat Farkas Béla (1953) és Kolozsvári Gábor (1954) elemezte. A mérnökgeodéziai céllal létesített alappont hálózatokat Odor Károly (1953) elemezte, egyszerűsített kiegyenlítésükre Halmos Ferenc dolgozott ki eljárást. A szemlecikkek témái között műszerismertetéseket, külföldi szakmai rendezvényekkel és a nagyvállalatok életével kapcsolatos beszámolókat találunk. Az ötvenes években végzett egyetemisták első munkahelyét, aktuális gazdaságfejlesztési szempontok alapján, központilag jelölték ki. Ennek következtében, néhány gyakorlati év után megindult a földmérőmérnökök vándorlása a szakmai intézmények között. A kiválasztott 1968-as évre ez a mozgás már lecsendesedett, mindenki, egyéniségéhez és tehetségéhez illő munkahelyre került. A publikációk dinamikus növekedése ezzel is magyarázható. Érett felnőttkor (1978) A generáció pályaívének csúcsán a Földnek egyre nagyobb vagy egész felületével összefüggő új feladatok jelentkeztek. A távérzékelés alapelveivel Domokos Györgyné (1954), a Landsat felvételek numerikus feldolgozásával Szentesi András foglalkozott. A keletkezett nagy adattömeg feldolgozásához szükséges adatszűrésről Nagy Dezső publikációjában olvashattunk. Alkalmazási lehetőségként Buda Imre (1957) Vas megye környezetállapotát vizsgálta. Az elkészült geodéziai hálózatok továbbfejlesztéséről Somogyi József, a zobáki bányaüzem önálló hálózatáról Németh József (1956), a földi mérőkamarák kalibrációs hálózatáról Vagács Géza közölt cikket. GEODÉZIA ÉS KARTOGRÁFIA 3. ábra Tudományos fokozatig eljutottak arcképcsarnoka Derényi Jenő, Domokos Györgyné, Gerencsér Miklós, Halmai Endre, Halmos Ferenc, Kolozsvári Gábor Miskolczi László, Nagy Dezső, Odor Károly, Somogyi József, Szentesi András, Tamás László 29