Gép, 1988 (40. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

állandóan le kell fordítania a három megrendelő­­csoport igényeit, azok­ megszokott nyelvéről tech­nikai fogalmakra, adatokra és viszont. Nagyon éles szemmel kell figyelnie és észrevennie, vajon egy leírt igény reálisan fejez-e ki egy indokolt szükségletet, vagy pedig csak egy tünetre közpon­tosít. Például a kórházi személyzet kérheti, hogy az új intravénás szivattyú vezérlő műszer lapján legyen a nagy nyomást fénnyel és hanggal figyelmeztető berendezés. Az igény világos, de a cél az, hogy ne legye nagy nyomás a szivattyú kilépő vezetéké­ben.­ Ezt egyszerűen például úgy lehet elérni, hogy mérik és korlátozzák a hajtómotor elekt­romos teljesítményét, amely arányos a nyomással. Fontos, hogy jó megértés épüljön ki a mérnök és saját marketingcsoportja között, hiszen egy jól működő marketingcsoport nagy segítséget tud nyújtani a klinikai feltételek összeállításában. Az együttműködés a mérnök számára ismét egy szokatlan terület. Sokszor úgy tűnik, hogy nincs vége a kívánt tervváltoztatásoknak és a különbö­ző stratégiai változatoknak, megfontolásoknak. Fontos annak a megértése, hogy a készülék végső értékét a piac fogja meghatározni és a marketing­csoport sikerének esélyei annál nagyobbak, minél nagyobb szabadsággal és rugalmassággal tudnak a piac igényeihez alkalmazkodni. Ha a mérnök és a marketingcsoport kapcsolata megértő és hatásos, a készülék tervezés nagyon kielégítő és gyümölcsöző feladattá válhat. A végeredmény egy olyan készülék lesz, amely alapvetően szol­gálja majd az összes résztvevő szükségleteit és érdekeit. A klinikai kívánalmak listája annyira fontos, hogy dokumentummá kell minősíteni, és biztosí­tani kell, hogy minden résztvevő csoport (kuta­tás, fejlesztés, marketing, termelés) elfogadja. A feszített tervezési és kifejlesztési folyamat alatt megnyugtató, ha az erőfeszítés közösen megálla­pított irányba halad. Új tervezési ötlet, amely teljesen kielégíti az igazi igényt ritkán bukkan fel. Amikor ez történik, gyors és jelentős piaci átállás segíti a készülék sikerét, feltéve, hogy a többi kívánalmat is kielé­gíti. Ilyen sikeres készülék a német Dornier-cég vesekő-eltávolító rendszere, amely központosí­tott ultrahangos besugárzással szétrombolja a be­teg veseköveit anélkül, hogy sebészetileg be kelle­ne avatkozni. Cikkünk másik példája a dr. Hültl Hümer által bevezetett sebészeti kapocs, amely sok alkalma­zásban teljesen kiszorította a sebészeti varrást. A gazdaságosság kérdése gyakran vezet súrlódás­ra a mérnökök, a piackutatók és a „megrendelők” között. A mérnöknek el kell fogadnia azt a tényt, hogy a tervezési folyamatban a haszon éppen olyan fontos változó, mint például egy kulcsponti szerkezeti anyag kifáradási határa. Amikor a mér­nök készüléket tervez, értéket alkot. A készülék értéke nem a technikai megoldások összege, hanem az a tulajdonsága, hogy hogyan elégíti ki a leg­nagyobb számú és legfontosabb igényt a legtöbb beteg számára úgy, hogy ebben a folyamatban a termelő vállalat jogos és elégséges haszonhoz jut. Megjegyzendő, hogy legtöbb gépészmérnöki ok­tatásban ez az irányvonal nem kap elegendő hang­súlyt. Az Egyesült Államokban a fiatal, végzett mérnököknek átlag két évre van szükségük, amíg ezt az értékelést magukévá teszik és hangsúlyozni kezdik tervezésükben. Az egészségszolgáltatás profilja manapság nagyon gyorsan változik. Az Egyesült Államokban változik a kórház sze­repe, az úgyneveztt outpatien (bejáró beteg) központok és azon túl a beteg otthonának irá­nyába mutat, így nagyon sok készüléknek komoly igénylistát kell kielégítenie. A tervezőnek különö­sen figyelemmel kell kísérnie a készülék jó hatás­fokú és biztonságos üzemelési sajátságait nem­csak a beteg szempontjából, henem a saját érde­kéből is. Egy tervezési hiba nagyon költséges lehet a kártérítés és a készülék ideiglenes vagy végleges piacról való visszavonása miatt. Az emlí­tett irányvonalak által tervezett készüléknek nagyon jó lehetősége van, hogy sikeres legyen a piacon, mert a technikai célirányosság mellett a „megrendelők” lelkesedése és támogatása is biztosított lehet jól megalapozott programmal. Három példa analizálásával egyszerűen követhe­tő a tervezési folyamat. A gépészmérnöki tervezés példái Vizsgáljunk három készüléket: 1. Intravénás oldatot adagoló rendszer, 2. Művese, 3. Sebészeti kapocs rendszer. Az intravénás szivattyúval és a művesével kap­csolatos tapasztalatok személyesek. A sebészeti kapcsokat azért kell megemlítenünk, mert alap­ötlete dr. Hültl Hümer, budapesti sebészprofesz­­szortól származik, akinek neve világszerte ismert. Első tervezési példa: intravénás oldat adagolórendszere Az előzőek alapján a főbb klinikai igényeket a fel­sorolásban láthatjuk: a készülékre vonatkozóan: — pontosan mérje a folyadék mennyiségét, — kis térfogatú, könnyű és — tartósan üzembiztos legyen, az egyszeri használatú folyadékvezetékre vonatko­zóan, —■ egyszerűen csatlakoztatható legyen a készülék­be, — gyorsan légteleníthető és — a készüléktől függetlenül is üzemeltethető le­gyen. Kezdetben gravitáció segítségével táplálták az intravénás oldatokat (4—1000 cm 3/h folyadék­mennyiségek között), és a legtöbb esetben még ma is ezt a módszert használják. Azonban az újabb altató, értágító és kemoterápiás oldatok legalább ± 4% térfogat pontosságú és megismételhetőségű adagolást kívánnak meg, amely a régi módszerrel GÉP XL. évfolyam, 1988. 1. szám, Január 2

Next