Gép, 1988 (40. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
állandóan le kell fordítania a három megrendelőcsoport igényeit, azok megszokott nyelvéről technikai fogalmakra, adatokra és viszont. Nagyon éles szemmel kell figyelnie és észrevennie, vajon egy leírt igény reálisan fejez-e ki egy indokolt szükségletet, vagy pedig csak egy tünetre központosít. Például a kórházi személyzet kérheti, hogy az új intravénás szivattyú vezérlő műszer lapján legyen a nagy nyomást fénnyel és hanggal figyelmeztető berendezés. Az igény világos, de a cél az, hogy ne legye nagy nyomás a szivattyú kilépő vezetékében. Ezt egyszerűen például úgy lehet elérni, hogy mérik és korlátozzák a hajtómotor elektromos teljesítményét, amely arányos a nyomással. Fontos, hogy jó megértés épüljön ki a mérnök és saját marketingcsoportja között, hiszen egy jól működő marketingcsoport nagy segítséget tud nyújtani a klinikai feltételek összeállításában. Az együttműködés a mérnök számára ismét egy szokatlan terület. Sokszor úgy tűnik, hogy nincs vége a kívánt tervváltoztatásoknak és a különböző stratégiai változatoknak, megfontolásoknak. Fontos annak a megértése, hogy a készülék végső értékét a piac fogja meghatározni és a marketingcsoport sikerének esélyei annál nagyobbak, minél nagyobb szabadsággal és rugalmassággal tudnak a piac igényeihez alkalmazkodni. Ha a mérnök és a marketingcsoport kapcsolata megértő és hatásos, a készülék tervezés nagyon kielégítő és gyümölcsöző feladattá válhat. A végeredmény egy olyan készülék lesz, amely alapvetően szolgálja majd az összes résztvevő szükségleteit és érdekeit. A klinikai kívánalmak listája annyira fontos, hogy dokumentummá kell minősíteni, és biztosítani kell, hogy minden résztvevő csoport (kutatás, fejlesztés, marketing, termelés) elfogadja. A feszített tervezési és kifejlesztési folyamat alatt megnyugtató, ha az erőfeszítés közösen megállapított irányba halad. Új tervezési ötlet, amely teljesen kielégíti az igazi igényt ritkán bukkan fel. Amikor ez történik, gyors és jelentős piaci átállás segíti a készülék sikerét, feltéve, hogy a többi kívánalmat is kielégíti. Ilyen sikeres készülék a német Dornier-cég vesekő-eltávolító rendszere, amely központosított ultrahangos besugárzással szétrombolja a beteg veseköveit anélkül, hogy sebészetileg be kellene avatkozni. Cikkünk másik példája a dr. Hültl Hümer által bevezetett sebészeti kapocs, amely sok alkalmazásban teljesen kiszorította a sebészeti varrást. A gazdaságosság kérdése gyakran vezet súrlódásra a mérnökök, a piackutatók és a „megrendelők” között. A mérnöknek el kell fogadnia azt a tényt, hogy a tervezési folyamatban a haszon éppen olyan fontos változó, mint például egy kulcsponti szerkezeti anyag kifáradási határa. Amikor a mérnök készüléket tervez, értéket alkot. A készülék értéke nem a technikai megoldások összege, hanem az a tulajdonsága, hogy hogyan elégíti ki a legnagyobb számú és legfontosabb igényt a legtöbb beteg számára úgy, hogy ebben a folyamatban a termelő vállalat jogos és elégséges haszonhoz jut. Megjegyzendő, hogy legtöbb gépészmérnöki oktatásban ez az irányvonal nem kap elegendő hangsúlyt. Az Egyesült Államokban a fiatal, végzett mérnököknek átlag két évre van szükségük, amíg ezt az értékelést magukévá teszik és hangsúlyozni kezdik tervezésükben. Az egészségszolgáltatás profilja manapság nagyon gyorsan változik. Az Egyesült Államokban változik a kórház szerepe, az úgyneveztt outpatien (bejáró beteg) központok és azon túl a beteg otthonának irányába mutat, így nagyon sok készüléknek komoly igénylistát kell kielégítenie. A tervezőnek különösen figyelemmel kell kísérnie a készülék jó hatásfokú és biztonságos üzemelési sajátságait nemcsak a beteg szempontjából, henem a saját érdekéből is. Egy tervezési hiba nagyon költséges lehet a kártérítés és a készülék ideiglenes vagy végleges piacról való visszavonása miatt. Az említett irányvonalak által tervezett készüléknek nagyon jó lehetősége van, hogy sikeres legyen a piacon, mert a technikai célirányosság mellett a „megrendelők” lelkesedése és támogatása is biztosított lehet jól megalapozott programmal. Három példa analizálásával egyszerűen követhető a tervezési folyamat. A gépészmérnöki tervezés példái Vizsgáljunk három készüléket: 1. Intravénás oldatot adagoló rendszer, 2. Művese, 3. Sebészeti kapocs rendszer. Az intravénás szivattyúval és a művesével kapcsolatos tapasztalatok személyesek. A sebészeti kapcsokat azért kell megemlítenünk, mert alapötlete dr. Hültl Hümer, budapesti sebészprofeszszortól származik, akinek neve világszerte ismert. Első tervezési példa: intravénás oldat adagolórendszere Az előzőek alapján a főbb klinikai igényeket a felsorolásban láthatjuk: a készülékre vonatkozóan: — pontosan mérje a folyadék mennyiségét, — kis térfogatú, könnyű és — tartósan üzembiztos legyen, az egyszeri használatú folyadékvezetékre vonatkozóan, —■ egyszerűen csatlakoztatható legyen a készülékbe, — gyorsan légteleníthető és — a készüléktől függetlenül is üzemeltethető legyen. Kezdetben gravitáció segítségével táplálták az intravénás oldatokat (4—1000 cm 3/h folyadékmennyiségek között), és a legtöbb esetben még ma is ezt a módszert használják. Azonban az újabb altató, értágító és kemoterápiás oldatok legalább ± 4% térfogat pontosságú és megismételhetőségű adagolást kívánnak meg, amely a régi módszerrel GÉP XL. évfolyam, 1988. 1. szám, Január 2