Gép, 1994 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1994-02-01 / 2. szám

d­mgp~ jo (1) teljesül, ahol 1 érték jelenti azt az esetet, amikor a p. programban a g. technológiai berendezés a t. termék m. műveletét elvégzi. A fenti mátrix alapján képezhető hoz­zárendeléseknek csak egy szűk köre tartozik a gyakorla­tilag is megvalósítható rendszerekhez. A megvalósítha­tóságot úgynevezett megvalósíthatósági feltételekkel ír­hatjuk le. Az első feltétel azt a tapasztalati tényt fogal­mazza meg, hogy megfelelő hatékonyság csak akkor érhető el, ha minden technológiai berendezésről lekerülő munkadarabot a mozgatási időtől eltekintve egy másik technológiai berendezés várakoztatás nélkül fogadni tud és a fogadó technológiai berendezésnek sem kell előtte a munkadarab érkezésére várakoznia. Ennek szükséges feltétele, hogy az egymást követő műveletek módosított műveleti idejei azonosak legyenek illetve egymástól va­ló relatív eltéréseik egy adott korlát alatt legyen, azaz bármely program bármely termékének minden művele­tére teljesül, ahol ez jelenti a t. termék műveleteinek da­rabszámát, s tmap jelöli a t. termék módosított műveleti idejét a p. programban az i. műveletre vonatkozóan. A módosított műveleti idő meghatározásánál azon beren­dezések együttes teljesítményét vesszük, melyek elvég­zik a fenti műveletet. A megvalósíthatóság másik kritéri­uma az előírt termékdarabszámok meghatározott tűrésen belüli betartása. Ennek mértékét egy bemeneti adatként felvett utp szabja meg, mely a megengedett relatív elté­rést korlátozza. A megvalósíthatóság feltétele: ahol Tp jelöli a p. program átfutási idejét, totp a t. ter­mék munkadarabjainak a rendszerből történő kilépési ütemideje a p. program során és végül ntp jelöli a t. ter­mékből gyártandó munkadarabok darabszámát a p. program során. A megvalósítható rendszerek közötti választás a rend­szer hatékonyságát mérő célfüggvények alapján történik meg. A rendszer működési hatékonyságának legfonto­sabb oldalait kiemelendő a következőkben ismertetendő célfüggvények kerültek felállításra. Törekedni kell az átfutási idő minimalizálására, hogy minél több munkadarab kerüljön előállására a program során egységnyi idő alatt a rendszer erőforrásainak jobb kihasználása révén. A rendszerváltozat hatákonyságának mérésére a Tp helyett célszerűbb az összes futó progra­mot figyelembe venni, iletve az abszolút időhosszak he­lyett inkább a relatív értékekkel számolni, ahol L jelenti a programok és Mp a programon belüli terméktípusok darabszámát és ep az egyes programok súlyozási, előfordulási gyakorisági tényezője. Egy más jellegű mérőszám lehet az előirányzott termékdarabszá­­moktól való eltérés mérése: Mp r\ tölp* n,po­l-­MIN (5)­­ ahol topi jelenti a termék kilépési ütemidejét és ntp a termék gyártási darabszámát. A költségtényezők is rend­kívül fontos szerepet kapnak az egyes változatok értéke­lésénél. Itt is célszerű a relatív költség ráfordításokat mérni­e. A felhasználható formula, ahol a belső összegzés azon technológiai berendezé­sekre történik, melyek a p. programban a t. termék m. műveletéhez vannak rendelve, s­­ adja az ilyen tulaj­donságú gépek darabszámát. A nevezőben álló kritm a számlálóban szereplő ktmg értékek, melyek a t. termék m. műveletének a gépen való megmunkálásának költsé­geit hordozzák, minimuma. A fent megfogalmazott célfüggvények szolgának majd a tervezés során keletkező változatok értékelésére és kiválasztására. Mivel a különböző célfüggvények más-más esetben adnak optimumot, ezért a tervező fel­adata, hogy eldöntse, melyik szempontnak adja a legna­gyobb prioritást a fejlesztés során. A modell és az értékelő függvények megismerése után pontosabban megfogalmazható a finomprogramo--‚MAX (4) 1. ábra A tervezési modell “‚p^‘tOtp^tp— l (3) t£ m,jt 2­.‰= í1ч‹. tmtmp P= 1 1p X' ‘pttY. ip= 1­0 Mp ^ , L t Mn , F, /7 X K/mg m= 1 km,. GÉP, XLVI. évfolyam, 1994. FEBRUÁR 15

Next