Viruló Föld, 1954 (2. évfolyam, 2-22. szám)

1954-01-29 / 2. szám

1954 január 29. Tanszékünk tervei 1954-ben a kormányprogramm tükrében A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló határozata a mezőgazdaság nagyarányú fellendítését, a virágzó mezőgazdaság megvalósítását jelölte meg, mint olyan feladatot, amely népi demokráciánk fejlődésének következő láncszeme, a soron levő legfontosabb feladata. Az országos programm ránk eső részének minél eredményesebb megvalósítása érdekében a Gödöllői Agrártudományi Egyetem növénytermesztési tanszékének dolgozói elhatározták, hogy a tanszék munkáját minden vonalon méginkább javítják. Az oktató- és nevelőmunka minél jobb eredménye érdekében az oktatás színvonalát tovább fokozzuk. Különös gonddal ügyelnünk arra, hogy tudományszakunk tanításra kerülő anyaga még az eddiginél is gyakorlatiasabb legyen. A jóváhagyott és elfogadott tematikában megjelölt tananyagon kívül súlypontozva foglalkozunk a növénytermesztésnek, a legelő- és rézművelésnek a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló határozatban megjelölt, soronkövetkező tennivalóival. A tanításra kerülő anyagot a hallgatókkal is megvitatjuk. Ennek érdekében a tanrendszerű foglalkozáson kívül a hallgatókkal rendszeres heti konzultációkat tartunk, ahol a gyakorlati és a soronkövetkező feladatok problémáit vitatjuk meg. Hasonló elvi alapon és gyakorlati módon végezzük a besnyői növénytermesztési és állattenyésztési szakember továbbképzőn ránk eső oktatómunkánkat is. Tanszékünk dolgozói nemcsak oktatói munkájukkal veszik ki részüket a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat megvalósításában, hanem a gyakorlattal még az eddiginél is szorosabb kapcsolatot kívánnak kiépíteni. Tanszékünk dolgozói által az elmúlt évben megkezdett termelőszövetkezeti patronáló munkát ez évben még rendszeresebbé és folyamatosabbá tesszük. Rendszeres látogatásaink alkalmával szakmai tanácsokkal látjuk el a termelőszövetkezeti tagokat és egyénileg dolgozó parasztokat. Patronáló munkánk során a termelőszövetkezetekben mi magunk is sok hasznos tapasztalatokat szerzünk, sok olyan problémával találkozunk, amelyeket oktató munkánkban eredményesen felhasználhatunk. Tovább kívánjuk fokozni ideológiai képzettségünket is. Tanszéki dolgozóink az elmúlt esztendőben — az illetékesek megállapítása szerint — példamutatóan vettek részt az ideológiai oktatásban s a mennyiségi felkészülésben nem mutatkozott hiány. Ezen a téren a munka minőségi megjavításában, az ideológiai tudásunk alkalmazásának gyakorlatában van még bőségesen tenni és javítanivalónk. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló határozatot fejezetenként a tanszéki értekezleteken tárgyaljuk és vitatjuk. A határozat legalaposabb és legrészletesebb elsajátításán kívül megállapítjuk a tanszék konkrét tennivalóját. Tanszékünk dolgozói a mezőgazdasági fejlesztési határozat megvalósítását segítik elő a negyedéves agronómusok jelenleg folyó gyakorlatán, a termelőszövetkezeti tervkészítésekkel is. Tanszékünk dolgozói szervesen kapcsolódnak a Szabad Föld Téli Esték megtartásábais. Ezeken az összejöveteleken az egyénileg dolgozó parasztokkal a mezőgazdaság soron következő tennivalóit, az azokra való felkészülést, a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló határozatot tárgyalják és vitatják meg. A tanszék a hallgatók szakköri munkáját még fokozottabban kívánja elmélyíteni. Ezen a téren az a tervünk, hogy a szakkörös hallgatókat a termelésfejlesztési munkánkba főleg úgy állítjuk be, hogy a hallgatók útján a szakcsoportok s a gyakorlati helyük figyelembevételével, az ország különböző tájegységein tájtermelési adatokat gyűjtünk, amit kiértékelünk s az oktató munkánkban felhasználunk. A Micsurin Agrártudományi Egyesületben a növénytermelési és nemesítési szakosztály keretében összeállítottuk mezőgazdaságunk jelenleg legidőszerűbb kérdésének, a hólé hasznosítása érdekében tartott értekezlet anyagát. A Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat pest megyei szervezete keretében a megye területén még a tavaszi mezőgazdasági munkák beindítása előtt számos előadást tartunk, a megyei előadók szakmai konzultációjának munkájában is részt veszünk. Mindnyájan tudatában vagyunk azonban annak, hogy ezek a megtett és tervezett lépések csak kis részét képezik a ránk váró és megoldandó feladatoknak. Mindnyájunknak, hallgatóknak, oktatóknak tisztában kell lennünk azzal, hogy a szocializmus építésének mai szakaszában mezőgazdaságunk felvirágoztatása már az egyetemen még magasabb képzettségű, önálló, kezdeményező szakemberek nevelését kívánja meg. Ilyenekre van ma szükség a mezőgazdaságban, mert megsokszorozódtak a feladatok. Ilyen hallgatók minél eredményesebb oktatására és nevelésére tervezi a tanszék az egész 1954. évi munkáját. dr. Baskay Tóth Bertalan kandidátus, egyet, docens Kutatómunkával a mezőgazdaság fejlesztéséért A mezőgazdaság általános fejlesztésére irányuló kormányprogramm új irányt és lendületet adott egyetemünk tudományos és kutató munkájának. Az álmmélettani tanszék élve a korprogramm adta lehetőség feldolgozta kutatási tejtermelést közvetlenül frdéseket helyezte elő- 51. Misi témáink nagy- ősmarha, sertés, ló ,állatok tenyésztését- sok köréből vett problémákból adódtak. Ezen felül természetesen elméleti és metodikai kérdésekkel is foglalkozunk. Az új kormányprogramm népgazdasági beruházások átcsoportosításával megadja az anyagi támogatás lehetőségét olyan témákra, amelyek a termelés érdekeit közvetlenül szolgálják. Tanszékünk egyik témájával kapcsolatosan már jelentős anyagi támogatásban részesült. Az elmúlt év folyamán gyakorlati állattenyésztő gazdáik köréből több olyan kérdés érkezett tanszékünk tudományos dolgozóihoz, hogy milyen élettani okokra vezethető vissza a sertéshizlalás során észlelt rossz takarmánykihasználás. Régi tapasztalat, hogy a sertések a hizlalás bizonyos szakaszában takarmányuk nagy részét emésztetlenül vagy félig emésztetten ürítik ki a bélsárral. Ugyancsak gyakorlati tapasztalat, hogy a nyurga, takarmányt rosszul értékesítő (elkutyásodott) vagy magas súlyra hizlalt sertések az egyre romló takarmányértékesítés után olyan állapotba jutnak, amikor már takarmányukat nem fogyasztják el, vagy ha el is fogyasztják azt majdnem emésztelenül ürítik ki. Ez utóbbi természetesen nagymennyiségű takarmánypazarlással jár, amelynek megakadályozására alakult ki az az általános gyakorlat, hogy a sertések hizlalását csak bizonyos súlyhatárig viszik. Ilyen módon természetesen lemondtak arról az előnyről, hogy az úgynevezett vörös és fehér áru egymáshoz való arányát javítsák. Igen nagy gondot jelent még az ilyen roszszul hízó sertések bezolgáltatása is, mert közfogyasztásra levágni sertést csak bizonyos súly elérése után szabad. Mondanunk sem kell, hogy ezeknek ez állatoknak a felhízlalása óriási anyagi áldozatot követel. Az a tsz vagy állami gazdaság, amely a húsbeszolgáltatási tervét könnyen teljesítené, kénytelen az ilyen takarmányt roszszul értékesítő sertést nagymennyiségű takarmány feláldozásával olyan súlykategóriába emelni, hogy húsbeszolgáltatási ■tervét teljesíteni tudja. Ezek a problémák késztettek bennünket arra, hogy a kérdéssel élettani szempontból foglalkozzunk. Ismeretes, hogy a hízás, a normális kondíción felül már kóros állapotnak tekinthető, amely ellen a szervezet védekezik. Ez a védekezés részben a takarmány rossz kihasználása, részben pedig a már beépített zsírok fokozott elégetésében nyilvánul meg. A szervezet a számára kóros állapot ellen idegrendszeri és hormonális, úgynevezett neurohumorális apparátust léptet működésbe. A rendelkezésünkre álló irodalmi adatok valamint elméleti következtetéseink megadják annak a lehetőségét, hogy az állatok úgynevezett túlzott zsírbeépítődést gátló mechanizmusát kikapcsoljuk, illetve működését korlátozzuk. Ma még korai volna kísérleteink eddigi eredményeiből messzemenő következtetéseket levonni de már az eddigi vizsgálók is elméleti meggondolásaink mellett tanúskodnak. Reméljük hogy az itt ismertetett és a többi vizsgálataink sikeres befejezésével hozzá tudunk járulni a mezőgazdasági fejlesztéséhez és ezen keresztül az életszínvonal emeléséhez. Gertner Mihály egyetemi adjunktus Az egyeztető bizottság megalakulása A Munka Törvénykönyvének a kormányprogramm keretében történt módosítása a vállalatokhoz hasonlóan egyéb állami intézményeknél is előírta az egyeztető bizottságok megalakítását. Ennek megfelelően megalakult az egyetemen az egyeztető bizottság. Az egyeztető bizottságban a rektorátus dr. Párniczki Mihályt, a mezőgazdasági jogi tanszék vezetőjét Gödöllőn és Szabó Sándornét, az állattenyésztési tanulmányi osztály dolgozóját Budapesten rendelteki. A szakszervezeti bizottság Gödöllőn Csiizmár Pált, a marxizmus-leninizmus tanszék tanársegédjét, Budapesten dr. Borza Antalt a rektori hivatal dolgozóját. Az egyeztető bizottság feladata az, hogy a munkaügyi viták és az elsőfokú fegyelmi határozatok ellen beadott fellebbezések ügyében döntsön. Az Agrártudományi Egyetem egyeztető bizottsága alakuló ülésén elhatározta, hogy az érdekeltek megjelenésével a megkönnyítése végett a budapesti ügyeket Budapesten, a gödöllőieket Gödöllőn fogja tárgyalni. Ennek megfelelően a bizottság kéri, hogy az egyetem szervei és dolgozói a budapesti ügyeket Borza Antalhoz juttassák el, a gödöllőieket Párniczki Mihályhoz. VIRULÓ FÖLD Dimitrij Ivanovics Mendelejev (1834-1907) Február 28-án lesz 120 éve annak, hogy Szibériában, a tobolszki gimnázium igazgatójának tizenegyedik, legfiatalabb gyermekeként megszületett Mendelejev, a világhírű orosz kémikus. Gyenge egészségű gyermek volt, aki már a szülői házban megismerkedett kora szabadságeszméivel, mert otthonukban gyakran megfordultak a szabadgondolkodásuk miatt Szibériába száműzöttek. Születése után nemsokára atyja megvakult, majd rövidesen meghalt. Eszes, energikus édesanyja szeretettel irányította nevelését, minden pénzét rááldozva Moszkvába, majd Pétervárra vitte, hogy egyetemi tanulmányokat folytathasson. Egyik egyetemen sem nyert felvételt és csak nagy utánjárással sikerült beiratkoznia a pétervári Pedagógiai Főiskolára. Röviddel ezután anyja is meghalt 1850-ben, így teljesen anyagi eszközök hiányában, állami ösztöndíjasként aranyéremmel kitüntetve végezte tanulmányait. Gyenge egészségét tanulmányai annyira aláásták, hogy gimnáziumi tanári kinevezéséhez 1855-ben olyan orvosi bizonyítványt csatoltak, amely szerint legfeljebb 8—9 hónapig élhet. Szerencsére ezt a jóslatot Mendelejev 55 évvel élte túl. 1856-ban a pétervári egyetem magántanára, 1857-től az általános kémiai előadója. 1859-ben Heidelbergben Bunsen laboratóriumában dolgozik, majd a fizika-kémia területén önálló kutatásokkal foglalkozik. A tudomány fejlődése szemnekjából leg-jelentősebb krónikája az a felismerés volt, hogy az elemek sajátságai és atomsúlya között összefüggést van. A küső indítékot erre tanári" működése adta. Tankönyv írással bízták meg. 1867-ben ..A kémia alapjai" c. könyvében rendszerbe akarta foglalni az elszigetelt kémia.: Ismereteket. Ebben a könyvében jelent meg az ő periódusos rendszere, amely az akkor ismert 63 elemet foglalta össze. Mendelejev előadásai a letesülő és hálás hallgatók igen nagy tömegét vonzották. Az oktatással egyidejűleg sok mindennel foglalkozott. A gázok rugalmasságával, meteorológiával érdeklődött e léghajózás problémái iránt, az ő ötlete volt hogy olajvezetéket kell létesíteni aBaku és a Fekete-tenger között, a szén földalatti gázosításának kérdése az 5 nevéhez kapcsolódik. A földművelésben a kísérleti munka úttörője volt,sokat irt a talajjavítókról, a mezőgazdaság gépesítéséről és eredményes mezőgazdasági kísérleteket folytatott. Kísérleti földterületet rendezett be és ott tanulmányozta, hogy a föld különféle megművelése és a műtrágyák milyen befolyással vannak a termőképességre. Hangoztatta, hogy a műtrágyák előállítása az orosz vegyészeti ipar egyik legfontosabb ágává kell hogy kifejlődjék. Füstnélkülilőport állított elő és ő vetette fel az alsó Volga vidék öntözésének kérdését 1880-ban felvételét javasolták a Tudományos Akadémia tagjai sorába, de ezt az Akadémia akkori vezetősége leszavazta. Az Orosz Fizikai-Kémiai Társaság azonban válaszul ugyanekkor Butlerov elnöklete alatt dísztagjává választalta. Ekkor már világhírű Az oxfordi, Cambridge edinburghi és más egyetemek tiszteletbeli doktorát 1890-ben kényszer nyugdíjazzák, mer nem működik közre a szabadságért küzdő diákság mozgalmának elfojtásánál, 1905-ös forradalomban nyíltan a cári önkény ellen fordul, 1907-ben meghalt. A leningrádi egyetem ma is őrzi az egyetemi épületben lévő múzeummá átalakított lakásában, Mendelejev hagyatéki tárgyait. A múzeum igazgatója a tudós leánya. Itt található az a dolgozószoba, amelyben kutatásait végezte, és amely rendkívüli szerénységről és igénytelenségről, de emellett művészi ízlésről tanúskodik. Mendelejev nagyon keveset törődött a kényelemmel. Egyszer azt mondotta magáról: „48 éven keresztül szolgáltam hazámat és a tudományt, munkám eredménye a tudományos hírnév.’’ Mendelejev álmai beteljesedtek, a légkör bátor meghódítása, hazája gazdag kincseinek kihasználása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után megvalósultak. A periódusos rendszere pedig új hatalommal töltve, kiegészítvebiztosítja nevének halhatalanságát. Haás Arpádné A beteg brigádvezetők, avagy tizenhét hét „világviszonylatban" Nem tudom megállni, hogy ne szóljak hozzá a ,, Viruló Föld’’ január 15-i számában megjelent „Néhány szó az öntözéses szakképzésről” című cikkéhez. Már maga nem is elegendő volna ahhoz, hogy szó nélkül meg ne álljunk, mert úgy hangzik, mintha pl. az „öntözéses zöldségtermelésről” lenne szó. Mivel hogy a szakképzés fontosabb (különösen, ha „öntözéses”), maradjunk emeleti. A cikk írója nagyon is időszerű kérdést vetett fel. A cikk első felével nincs is baj (eltekintve a címtől), mert csupán a tények és adatok puszta felsorolása — ahogyan ezt a cikk írója nagyon helyesen tette — elegendő ahhoz, hogy lássuk, mennyire fontos és égetően szükséges, hogy kiváló öntöző szakembereink legyenek. Azt hiszem, a harmad- és negyedéves agronómusok is felismerték az öntözés jelentőségét és részt is akarnak venni a „párt és kormány által körvonalazot” feladatok végrehajtásában. Éppen ezért frázisként hangzik a cikkben az alábbi érvelés: „De az elvtársaknak már eddig is meg kellett volna tanulniuk, hogy a nehézségek, nem arra valók, hogy meghátráljunk előttük, hanem, hogy legyőzzük azokat”. Igaza van a cikk írójának, de gondollt-e arra, hogy itt talán nem is meghátrálásáról van szó? Azt hiszem, legtöbb agronómushallgató tisztában van azzal, hogy kint a gyakorlatban majd nehézségek is lesznek jócskán és a legtöbb agronómus tesz olyan legény a talpán, hogy bátran le is fogja küzdeni a nehézségeket. Éppen ez tartja őket vissza, hogy talán az a 17 hét kevés arra, hogy megfelelően felkészüljenek az öntöző szakmára, mert a nehézségek leküzdésénél a szakma kiváló ismerete nem mellékes kérdés. Más módon kellett volna a cikk írójának kifejteni, hogy a 17 hét is elegendő egy olyan felkészültség eléréséhez, amellyel az öntöző agronómusok kint a gyakorlatban jól megállhatják a helyüket. Felesleges (sőt káros) azon örvendetes tény mögött, hogy a hallgatók jó szakemberekké akarnak válni, elenséges hírverést gyanítani. Mert az csak örvendetes lehet, hogy ha a hallgatók tudni akarják, váljon a kitűzött idő elegendő-e a jó szakmai felkészültséghez. Nyilván, az agronómus hallgatók anyagiasak, mert a 17 hét alatt pénzkeresetre is igényt akarnak tartani. De ez nem is olyan nagy baj, mert ezt a cikk írója egycsapásra elintézi, mondván: ,t pedig, hogy a tizenhéthetes szakképzés alatt a IV. éves agronómus hallgatók számára pénzkeresetre nem fog lehetőség nyílni valamely megbetegedett brigádvezető helyettesítése révén nem komoly nehézség”. De mi lesz, ha a brigádvezetők is makkegészségesek és egyáltalán nem hajlandók beteget jelenteni? Mondjuk még „csak" egy komoly vakbélgyulladást sem akarnak kapni? Nahát, ezen se fájjon az agronómusok feje, mert a cikk írója ez esetben is kárpótolja őket, ugyanis: „Az esetleg elmulasztott pár száz forintos nyári kereset helyett pedig világviszonylatban is ritka szakképzettség birtokába kerülnek". (Nesze neked sokezeréves öntözéses kultúra!) De vájjon miért kell ilyen (világviszonylatos ritkaságokkal) éleszteni az amúgy is elharapódzott szaksovinizmust? SZÉLL IMRE, agrárközgazd III évf. hallgató Nyelvünk tisztaságáért!! A Szabad Nép egyik januári számának vezércikke részletesen ismertette a helyes gondolatközlés fontosságát. Rámutatott a cikk a nyelvünk kerékbetörésével, paragrafusnyelven megfogalmazott, néha értelmetlen szóhalmazok károsan elterjedt alkalmazására. Ez sajnos az Agráregyetemen is igen gyakran előfordul. Az előadó elvtársak az előadásukban, vagy a jegyzetek megírásánál olyan mondatszerkesztési módszert alkalmaznak, mely az elmondott téma megértéséhez nem hozzásegíti a hallgatót, de külön nehézséget jelent az úgynevezett „egyetemi színvonalon“ elmondottakból kihámozni, hogy az előadó miről beszél, vagy a téma írója mit akar közölni. Az elméletben szépen felépített téma ellaposodik, ha azt olyan formában közöljük, mint üzemi lapunk január 15-i számában Balogh János elvtárs hozta nyilvánosságra mondanivalóját. Balogh elvtárs ismertette cikkében az öntözéses szakképzés jelentőségét. Elmondta, hogy ezen a téren szakképzett hallgatókra milyen lehetőségek várnak a mindennapi életben, de jelenleg még vannak némi problémák. Ez, mint tájékoztatás a jövőre, helyes. De nem helyes az a forma, ahogyan Balogh elvtárs ismerteti a mondanivalóját. E cikkből szó szerint idézek egy pár részletet, melyek nem a legsikerülteb formában láttak napvilágot. Pl. .....amelyek öntözés nélküli növénytermesztésben elképzelhetők sem volnának“. Vagy tovább a következő mondat olvasható: ... (s megnézendő volna stb.) Van a cikknek olyan része, mely teljesen érthetetlen és mint példa silány. Ilyen az alábbi: ... „Az pedig, hogy a tizenhéthetes szakképzés alatt a negyedéves agronómus hallgatók számára pénzkeresetre nem fog lehetőség nyílni, valamely megbetegedett brigádvezető helyettesítése révén nem komoly nehézség.“ De annál „komolyabb nehézség“ megérteni, hogyan szervezi meg az agronómiai kar tanulmányi osztálya úgy a tizenhéthetes tantárgyi gyakorlatot, hogy az üzemben akadjon egy-két beteg brigádvezető is. Tehát mint példa, a cikkben szereplő fogalom rossz, de eredménye, hogy értelme lesz a gyakorlatok tartama alatt, ha a halgatók a brigádvezetők egészségügyi állapota felől érdeklődnek. A befejező mondat nem tér el az előzőektől: „Ha pedig egyéb nehézségeik is volnának, úgy szükség volna azok megismerésére, mert ismeretükben leküzdésük is lényegesen könnyebbé válna“. „Egyéb nehézségeik“ még vannak is valószínűleg a hallgatóknak, de az nem csökkenni, hanem szaporodni fog, ha az oktatók ilyen formában közüik a mondanivalójukat. Goffa András tanársegéd A párt- és kormányhatározat végrehajtása egyetemünk könyvtárában A január 9-én megtartott termelési értekezleten egyetemünk könyvtárának dolgozói az alábbi határozatot fogadták el: A párt- és kormányhatározat Keszthely és Mosonmagyaróvár székhellyel gazdasági akadémiák létesítését írja elő. A könyvtár ■a maga részéről elő kívánja, mozdítani a leendő gazdasági akadémiák oktató és tudományos kutatómunkájának irodalmi megalapozottságát. Ezért a könyvtár elvégzi a leendő akadémiai könyvtárszervezés elvás gyakorlati vonatkozású előmunkálatait. A könyvtár elkészíti: a) a leendő akadémiai könyvtárak státustervezetét; b) az oktató- és kutatómunka szempontjából fontos művek katalógusát; c) a leendő könyvtárak beruházási és üzemeltetési költségvetési tervezetét. A könyvtár ezt a munkát 3— 4 hónap alatt kívánja elvégezni és remél, hogy az illetékes szervek annak idején a könyvtár javaslatait figyelembe veszik és ennek folytán a gazdasági akadémiák valóban életképes könyv-,tárakkal kezdik meg működésüket. dr. Magyari Beck Vladimir, a központi könyvtár vezetője