Viruló Föld, 1956 (4. évfolyam, 1-19. szám)

1956-01-13 / 1. szám

­fll)2 . to­rmuto row U AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEM, KERTÉSZETI ÉS MEZŐGAZDASÁGI GÉPÉSZMÉRNÖKI FŐISKOLA LAPJA IV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ARA: 30 FILLÉR 1956. JANUÁR 13. A Magyar Párttörténet oktatása elé A Gépészmérnöki Főiskola II. évfolyamán még javában folynak az SZKP története anyagából az I. félévi vizsgák, de tanszékünk II. éves szak­csoportja már készül a máso­dik féléviben sorra kerülő Ma­a­gyar párttörténet oktatásának előkészítéséhez. Szakcsopor­tunk minden munkatársa nagy lelkesedéssel és szeretettel ké­szül erre a megtisztelő feladat­ra, hiszen nem kevesebbről van szó, mint megismertetni és megmutatni főiskolánk má­sodéves hallgatóinak pártunk hősi küzdelmeit, a magyar munkásosztály és a magyar nép felszabadulásáért vívott dicsőséges harcát. Sok elképzelésünk és sok­féle tervünk van, amellyel szí­nessé, még élőbbé akarjuk ten­ni pártunk történetének okta­tását, hogy ezzel is közelebb vigyük hallgatóinkat a párt eszméinek és politikájának megértéséhez. Úgy tervezzük, hogy a hall­gatókkal a Munkásmozgalmi Intézet Magyar Párttörténet kiállítását is megtekintjük s ezenkívül itt a főiskolán is ren­dezünk a Magyar Párttörténet dokumentumaiból kisebb ki­állítást. Ugyancsak — hogy minél szemléltetőbb, minél élőbb legyen az oktatásunk —, a párt hősi múltját bemutató egyes d­okumen­tum­filmeket is megnézzük a másodévesek-­­kel. A D­isákszállóba pedig meg­hívjuk azokat a régi munkás­­mozgalmi harcosokat, akik a Ta­nácsköztársaság és a Hort­­hy-rend­szer idején résztvettek i­pari harcaiban. De ez munkánknak csak a kisebbik része. S még előt­tünk van az is, hogy mielőtt a magyar párt történetének­­oktatását megkezdenénk, meg is kell értetnünk, hogy miért van erre szükség. Ha visszatekintünk a ma­gyar név és pártunk elmúlt harcaira, megállapíthatjuk, hogy a magyar munkásosztály sok évtizedes hősies küzdelme a felszabadulásért a feudál­­kapitalista, majd a kapitalis­ta elnyomás alól összeforrt és h eggyé vált a magyar nemzet függetlenségéért, társadalmi és politikai felszabadulásáért folytatott harcával. A magyar nemzet története, történelmi tettei nem választhatók el a magyar munkásmozgalom tör­ténetétől, kiemelkedő esemé­nyeitől, mert a magyar mun­kásosztály eszméi a politikai szabadságról, a nemzeti füg­getlenségről, a föld felosztá­sáról már megtermékenyítette 1848—49 dicső harcait is. Ha fejletlenül és kialakulatlanul p­engén is jelentkezett a maga ■eszméivel népünk életében az akkori mesterlegény gyüleke­zete, de már akkor is részt kért és részt vállalt tudatosan a magyar nemzet nagy társa­dalmi problémáinak megoldás­­ában. A századforduló idején az Ausztriától való elszakadás a politikai­ demokrácia kivívá­sa a súlyos nemzetiségi prob­léma megoldása, a nincstelen parasztokat sújtó embertelen feudális viszonyok megszünte­tésének harcaiban a magyar munkásmozgalom sokezres névtelen hősei között ott vol­tak a munkásosztály hű szö­vetségesei is, a magyar pa­rasztok. Kiemelkedő forradalmi tet­tek, hősies cselekedetek, de számtalan kudarc és vereség is jelzi nemzeti történetünk és munkásmozgalmunk fejlődésé­nek ezt a szakaszát. Vereséget a szociáldemokra­ta árulás, a forradalmi párt hiánya, a belső nemzeti erők gyengesége, a magyar polgár­ság kialakulatlansága, a for­radalmi értelmiség hiánya és egyéb társadalmi tényezők okozták. Nemzeti létünk min­den társadalmi problémáinak megoldása összefonódott eb­ben az időben a magyar mun­kásmozgalom fejlődésével, an­nak állapotával. Hiszen nem volt más politikai erő Magyar­­országon, amely élére állhatott volna a társadalmi átalaku­lásért folytatott harcnak. Ezért volt nemcsak a magyar munkásmozgalom, de a ma­gyar nemzet számára is sors­döntő kérdés a századforduló után, lesz-e forradalmi párt Magyarországon, vagy sem? Két forradalom tüzében született meg a Kommunisták Magyarországi Pártja. A dicső­séges Tanácsköztársaság rö­vid pár hónapja alatt bebizo­nyosodott, hogy a magyar munkásosztály a dolgozók tá­mogatásával forradalmi párt­tal az élen nagy és hősies tet­tekre képes. A párt és a nép célkitűzései, akarata egyek voltak a forradalom és a Ta­nácsköztársaság viharos idő­szakában. De eggyé vált a párt né­pünkkel a Horthy-rendszer 25 éve alatt is. Egy negyedszár­­zadon keresztül nevelte, taní­totta, harcra és kitartásra buzdította népünket a fasiszta diktatúra elnyomása ellen. Ebben a küzdelemben acéloso­­dott keménnyé és sziklaszi­lárddá pártunk és nevelt olyan ifjú hősöket, mint Ságvári Endre, Kulich Gyula. A Magyar Párttörténet ok­tatásával az a cél, hogy meg­mutassuk hallgatóinknak azt az állhatatos és soha meg nem alkuvó harcot, amelyet a párt nőnünk oc,­­ ... volt és a múlt harcain keresz­tül ráirányulult figyelnün­k,ec a jelenlegi feladatokra, szo­cialista hazánk építésére. Ma egy felszabadult békés ország­ban, szabadon dolgozhat a párt, de ez nem jelenti azt, hogy feladatai, áldozatos harca a magyar nép felemelkedé­séért kisebb lenne. Pártunk ma is a munkásosztály és az egész dolgozó nép támogatásá­val, sokféle nehézséget leküzd­ve, élen jár nemzetünk bol­dog, nyugodt és békés életének megteremtésében. A Magyar Párttörténet oktatásával az a célunk, hogy hallgatóinkat is rávezessük, milyen feladata, milyen szerepe van ebben a mi szocialista ifjúságunknak, főiskolánk hallgatóinak és sze­mély szerint az egyes hallga­tóknak is, akik innen a főis­koláról kikerülve, népgazdasá­gunk egyik fontos területén a mezőgazdaságban foglalnak el irányító szerepet. Tanszékünk munkatársai e feladatok megoldására tudásá­nak és munkájának legjavát fogják adni, hogy méltóan tudjuk tolmácsolni pártunk történetét ifjúságunk felé. Szécsi Gerzsonné adjunktus ŐK MÁR VÁLASZTOTTAK Néhány nappal ezelőtt tud­ták meg az Agrártudomány Egyetem utolsóéves hallgatói, hogy hova mehetnek az egye­tem elvégzése után dolgozni. Az elhelyezkedés minden egyes hallgatónak nagy gon­dot okozott. Nagy gondot, mert nekik kell megpályáz­­niuk egy-egy helyet, s a választás, az nehéz. — Ho­va is menjek? — kérdezik egymástól az utolsóévesek. De ezek a kérdések hamar eldől­nek, hiszen kész terveik van­nak. Egyikük a cukorrépával akar foglalkozni, a másik a homoki talajerőutánpótlással, míg a harmadik a vegyszeres gyomirtással. Lehetne sorolni a végtelenségig a most végző fiatal mezőgazdászoknak az érdeklődési körét. S amikor választanak, ezeket mind fi­gyelembe veszik. Az agronó­miai kar ötödéves hallgatói kö­zül néhányat megkérdeztünk, választásáról, s terveiről. A válaszokból nagyon érdekes képet kapunk. Gál Zoltán például elmond­ta: — A Hatvani Cukorgyár célgazdasága kikért az egye­temtől. Nagyon örültem en­nek, hiszen az eddigi kötelező gyakorlatokat mind cukorgyá­ri célgazdaságban töltöttem, s igen megszerettem az ottani munkát. Először Szerencsen is­merkedtem meg a célgazdaság feladataival és munkájával, ■majd Hatvanban. S amint a kikérésből látom, nemcsak én fűztem reményeket a Hatvani intuitor. . -ju..-áa'v.. vezetöt is elmozzam. áo fanok tervem van. Először is szeretném ala­posan megismerni a mezőgaz­dász munkáját, de már az is­merkedés közben be akarok kapcsolódni a gazdaság kísér­leti munkájába is. Amikor gyakorlaton voltam náluk, már akkor is figyeltem az ilyen irá­nyú dolgokat. A kísérletek kö­zül különösen a cukorrépater­melés komplex gépesítése, a maximális terméseredmények elérésének módszerei érdekel­nek. Remélem, hogy a gazda­ság vezetői nem fognak csa­lódni bennem. Rakob Mihály szintén az agronómiai karon ta­nult. Öt éven keresztül végig jeles ta­nuló volt, s az elméleti tudá­sát most a Győr megyei Nö­vényvédő Állomáson szeretné gyümölcsöztetni. Igaz, eddig az egyetemen nem képeztek ilyen irányú szakembereket, de az idén fakultatív tárgy­ként, aki akarta felvehette. Rakob Mihály az elsők között jelentkezett. S most, amikor megtudta, hogy ilyen helyre is lehet pályázni, nagyon meg­örült. Sok-sok terve van. — Először is — mondja Ra­egy gyakornokot keresnek, mindjárt jelentkezett. Pedig, erről a gazdaságról mindössze csak annyit tud, hogy talaja főleg homok. — Hogy hogyan foágak dolgozni? — kérdezi magától. — Minden az ottani körülményektől függ. Nem akarok előre sokat tervezni, most egyelőre csak tegyem le az államvizsgákat, majd utána törhetem ezen is a fejem. Lé­nyeg az, hogy teljesült a kí­vánságom, s így azzal foglal­kozhatom, amivel legjobban szerettem volna. Remélem, hogy így, ezen a területen nyújthatok majd én is a leg­többet. Hajdú Lászlót társai mindig nagyon hallgatag, de precíz embernek ismerték. Most is az. Kétszer is megfontolja, hogy mit mond, nehogy fele­lőtlenül, vagy feleslegesen be­széljen. Hajdú László Buda­pestre való. Szülei most is Pesten élnek és egy óbudai termelőszövetkezetben dolgoz­nak. Ő mégis a vidéket vá­lasztotta magának. A Marcali Gépállomást. — Olyan helyre akarok men­ni — mondta —, ahol sok min­dent lehet tenni. Különösen megszerettem a termelőszövet­kezeteket. Nemcsak azért, mert a szüleim is szövetkezetben dolgoznak, hanem azért is, mert amikor gyakorlaton vol­tam, alkalmam volt alaposan megismerkedni a jó és a rossz szövetkezetekkel is. Azt gon­doltam, hogy jó munkával Kol Mihály —, a növényvédő-­­ ezért amikor meglátta, hogy a nem gyakorlatát szeretném Cifrakerti Állami Gazdaságba megtanulni, utána, ha már kellő gyakorlatra tettem szert, kedvenc témáimat dolgoznám fel. Persze, ezek a tervek hosszúlejáratúak. De mun­kámban mindig figyelemmel leszek arra, amire itt az egye­temen oly sokáig tanítottak, hogy a kártevők elleni leg­eredményesebb harc, a jó meg­előző munka. S ezért én nem­csak növényvédelmi szakem­ber, hanem jó mezőgazdász is akarok lenni. Habéra László gépállomásra akar menni. Termelőszövetke­zetekben szeretne dolgozni. Ki is választotta már magának a pásztói Gépállomást. Ide kér­­tek az egyetemről egy körzeti mezőgazdászt. Habéra László örömmel jelentkezett, mert ezt a vidéket ismeri és szereti a legjobban. Úgy gondolja, hogy ezen a gépállomáson sok értékes tapasztalatot szerez­het. Hiszen a gépállomáshoz tartozó szövetkezeteknek, spe­ciális feladataik is vannak. Például a közeli iparvidék élelmiszerrel való ellátása, vagy a terepviszonyoknak megfelelő gépesítés kialakítá­sa, az optimális tsz-nagyság meghatározása, a termelőszö­vetkezetek megerősítése, és fejlesztése. Habera László ,nemcsak mint mezőgazdasági szakember akar dolgozni majd Pásztói Gépállomáson, ha­nem mint szervező is. Hogy a s­­t­-sok elképzelésből mit fog m­ajd megvalósítani, az majd f­e’válik. Annyi azonban biztos, m­ícA a gyakorlaton is dolgozni, mint az egyetemen, akkor nem vall kudarcot. Girst Ádámot, a homoki ta­lajok érdeklik a legjobban, Tr­­ciflán c't'O? of íLv’t'* idő alatt virágzovt, * tenni. A m­irca­i jaiastun pedig sok a szövetkezet és kevés a mező­­gazdasági szakember. Remé­lem, tudom magam úgy hasz­nosítani, ahogyan szeretném. NEGYVEN ÉV Hosszú idő, különösen akkor ha azt munkában tölti el va­laki. Orosz József elvtárs ja­nuár 1-én töltötte be közszol­gálatának 40. évét. Az Agrár­tudományi Egyetem gödöllői épületében 32 évet dolgozott — az Egyetem működése előtt a gimnáziumban. — Az épület­nek jelenleg is abban a részé­ben végzi szorgalmas munká­ját, ahol azt 1924. január 1-én megkezdte. Ezt megelőzően Kassán, a főgimnáziumban 1916. január 1-től 8 éven át volt segítségére az oktatásnak. Nagyon megbecsülendő és tiszteletre méltó az olyan em­ber, aki ennyi sok év után is egy helyen végzi kötelességét. Mindenki ismeri az Agrártudo­mányi Egyetemen „Orosz bá­csit­’, mindenki tudja, hogy megbízható, lelkes munkájára mindig számítani lehet és ezért szeretik, megbecsülik. Negyven éves szolgálata al­kalmával a Takarmányozásta­­ni Tanszék dolgozói azt kíván­ják Orosz József elvtársnak, hogy még sokáig jó egészség­ben legyen köztünk és még sokáig dolgozzon velü­nk. Vitai István KITÜNTETÉS Domonkos Jánost, a Kerté­szeti Főiskola tanárát a vá­ros­és községgazdálkodási minisz­ter kiváló dolgozó jelvénnyel tüntette ki. Ne­gyedik díjat kaptak A DISZ II. kongresszusán a fiatalok vállaltaik, hogy részt­­vesznek az országos silózási versenyben. A DISZ központi vezetősége, a MEDOSZ orszá­gos elnöksége, a Földművelés­­ügyi Minisztérium és az Álla­mi Gazdaságok Minisztériuma által meghirdetett silózási versenyben a Gödöllői Agrár­­tudományi Egyetem tangazda­ságának fiataljai is benevez­tek. Az országos silózási ver­seny értékelése már megtör­tént, s a­ gödöllői tangazdaság fiataljai négy sáik díjat, nyer­tek, amivel együtt megkapták a DISZ központi vezetőség di­csérő oklevelét és egy röplab­da-felszerelést. A DISZ Központi Vezetőségének ülése A DISZ Központi Vezetősé­ge 1956. január 6-án kibővített ülést tartott, amelyen az egye­temek és főiskolák DISZ-szer­­vezeteinek munkáját és fel­adatait tárgyalták meg. Az ülésen megjelentek: Szalai Béla, a Magyar Dolgozók Párt­ja Központi Vezetőségének tit­kára, az MDP Politikai Bizott­ságának tagja, Egri Gyula, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Erdey-Grúz Tibor ok­tatásügyi miniszter, Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, An­dics Erzsébet, a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezető­ség tudományos és kulturális osztályának vezetője, Köböl József, az MDP Központi Ve­zetőség párt- és tömegszerve­zetek osztályának vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének tagja. Szakali József, a DISZ Köz­ponti Vezetőség első titkárá­nak megnyitó beszéde után Gosztonyi János, a DISZ Köz­ponti Vezetőségének titkára tartotta meg a DISZ intéző bi­zottságának beszámolóját. Ar­ról beszélt, hogy pártunk és államunk nagy figyelmet for­dított az új értelmiség nevelé­sére, az egyetemek munkájára. Felmérhetetlen az az anyagi és erkölcsi támogatás, amelyet pártunk és államunk ad azért, hogy egyetemeinken a szocia­lizmus építéséhez szükséges művelt, öntudatos, politikailag szilárd, szocialista szakembe­reket neveljenek. A márciu­si párthatározat sokat segített az egyetemi DISZ-munka meg­javításában. A továbbiakban az eddig végzett munkáról, va­lamint a következő feladatok­ról beszélt Gosztonyi elvtárs. hangoztatta, hogy a hallgatók tanulásának segítése, a szak­maszeretetre való nevelés, az eszmei-politikai egység és kö­vetkezetes osztálypolitika vi­tele fontos feladatok az egyete­mi munkában. Harcolni kell a nacionalista, soviniszta nézetek ellen, va­lamint a politikai kétarcúság ellen, mert ezek még mindig fertőznek egyetemeinken. Gosztonyi elvtárs beszélt ar­ról is, hogy egyetemeink DISZ-szervezeteinek egyik leg­fontosabb feladata, hallgatói­nak felkészítése a gyakorlati életre. Sajnos, még ma is egyetemeinken, főiskoláinkon gyakran csak az „ideálisra” ta­nítják a fiatalokat, és nem mu­tatnak rá azokra a gyakorlati nehézségekre, amelyekkel ta­lálkozni fognak. Egyetemi DISZ-szervezeteink nem elég­gé készítik fel a hallgatókat arra, hogyan kell az „emberek­kel bánni”. Valamennyi szervezetünk legfontosabb feladata és köte­lessége, hogy az egyetemi hall­gatók szívébe és eszébe véssék be ifjúsági szövetségünk szent jelszavát: „Hűség a néphez, hűség a párthoz!” A fiatal értelmiség felelős a nép, a haza sorsáért is, ezért egyetemistáinknak széleskö­rűen kell tájékozódniuk ahhoz, hogy képesek legyenek ezt a felelősséget vállalni. Az egye­temi hallgatók nevelésének megjavításához, biztosítani kell azt, hogy az egyetemi nevelő­munka következetesen a mar­xizmus—leninizmus ideológiá­jára, a párt határozataira épül­jön. A DISZ Központi Vezetősé­gének tanácskozásán többen felszólaltak, akik hangsúlyoz­ták, hogy „az ifjúság nevelé­sének egyik legfontosabb fel­tétele az erős, ütőképes DISZ- szervezet.” A DISZ Központi Vezetőség beszámolójának, valamint a tanácskozáson elhangzott hoz­zászólások tanulmányozása és mindennapi oktató-nevelőmun­kába való beépítése, felhaszná­lása az Agrártudományi Egye­tem DISZ-munkájának a meg­javítását is eredményezni fog­ja. László Domokos egyetemi tanársegéd. 27 lakást adtak át. Január 10-én kedves kis ün­nepség volt az Agrártudomá­nyi Egyetemen. Ezen a napon adták át az egyetem 27 dol­gozójának az újonnan épült lakások kulcsait. Ezzel megindult a lakótelep átvételének a sorozata. Régi óhaj, régi vágy volt már az egyetemi dolgozók között az, hogy itt közelben lakhassanak, hogy idejüket ne kelljen utaz­gatással tölteni. Ezért kezdték meg a múlt évben ennek a la­kótelepnek az építését. Az egész építkezés 39 és fél millió forintba került. Ma még csak egy épület készült teljesen el, de ez évben kétszer lesz ilyen ünnepélyes alkalom, mint ami­lyen 10-én volt, összesen a­­most elkészült épülettel együtt 112 lakás épül, s ebből 8 há­romszobás, 56 kétszobás, és 48 egyszobás lakás lesz. A lakásokat dr. Méthé Imre, az Agrártudományi Egyetem rektora adta át. Beszédében hangoztatta, hogy ez a nap nemcsak a­­ház leendő lakóinak ünnep, hanem az egész egye­temnek, hiszen ezzel, hogy ta­nárainknak, hogy dolgozóink­nak itt helyben lakást tudunk biztosítani, az egyetem oktató és nevelő feladatát jobban el tudja látni. Dr. Máthé Imre üdvözlő szavai után Veres Er­zsébet, a pártbizottság titkára, majd Budai Zoltán, a szakszer­vezeti bizottság elnöke kö­szöntötte az új lakókat.

Next